Ahhoz képest, hogy mikor februárban olvastam a 3. részt, alig vártam, hogy folytathassam a sorozatot, és már fél éve itt is csücsül a polcomon ez a kötet, elég sokáig tartott, mire rászántam magam. Egész pontosan a szerzők új sorozata kellett hozzá, hogy irányba állítson. És nem mondom, hogy könnyű volt ezt angolul olvasni, először kifejezetten rossz élmény volt, mennyi “erdős” kifejezést nem értettem, meg hogy nagyon sokszor kellett gondolkoznom, ki is az adott macska, akiről szó van és mi volt a magyar megfelelője (erre nem is minden mellékszereplőnél jöttem rá), de végül is ugyanúgy imádtam, mint az előző részeket. Miután átlendültem azon, hogy nem kell nekem érteni, milyen madárra vadásznak és milyen növényzet mellett haladnak el az erdőben, teljesen berántott és faltam a lapokat. Végül is a cselekményt értettem, és ez a lényeg. Azért csak haladó angolosoknak javaslom.
Nagyon örültem, hogy a kötet elején a törzsek jelenlegi tagjai és az ő pozíciójuk volt felsorolva, ez nagy segítség volt, mert a magyar kiadásnál mindhárom rész a kezdeti viszonyokat mutatta, amik azért kötetről kötetre erősen megváltoztak a mindenféle halálok, árulások, klánok közti vándorlásoknak köszönhetően.
Az események ebben a részben is pörögtek rendesen, mindig történt valami, amin izgulni lehetett. Tűzszív (Fireheart) eddig is szerethető főszereplő volt, de szerintem most igazán sokat fejlődött és baromi jól helytállt az új szerepkörében. Fehérvihar (Whitestorm) eddig úgy rémlik nem sok vizet zavart, de most nagyot nőtt a szememben a hozzáállásával és a hűségével. Ahogy szépen rávezette az elején Tűzszivet, hogy mi mindent kell csinálnia, és később is végig segítette őket Kékcsilaggal (Bluestar). Kékcsillagban amúgy csalódtam kissé, persze meg tudom érteni valahol miért fordult ennyire magába, de eddig úgy tűnt, keményebb fából faragták.
Aranyos volt a kis bimbózó szerelmi szál is Tűzszív és spoiler között, én drukkolok nekik. Szénmancs (Cinderpelt) továbbra is a szívem csücske, Felhőmancsot (Cloudpaw) pedig továbbra sem kedvelem. Sőt, egyre inkább nem. Az önző, arrogáns hozzáállása nem nagyon jön be.
Azért durva dolgok történtek ebben a részben, megint kicsordult a könnyem. spoiler Valahol vicces, hogy egész évben pont egy gyerekeknek szóló könyvsorozat 2 részén sírom el magam, de mindegy. Épp ezért 14 év alatt nem javaslom ezt a sorozatot.
Egyébként viszont jó szívvel tudom ajánlani, főleg macskásoknak, mert izgalmas, fordulatos, jók a karakterek, vannak kiszámíthatatlan húzások, gyakran változnak a karakterek és a törzsek közti viszonyok, nagyon bele lehet veszni ebbe a világba.
Szerintem még egyetlen könyvnél sem csináltam ilyet, hogy egyből beleolvastam a következő részbe, akkor sem, ha ott volt a kötet végén, de itt muszáj volt, mert úgy lett vége, hogy kellett az az egy fejezet. spoiler Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, biztosan be is szerzem hamarosan. Még mindig kedvenc ez a sorozat. A borító viszont nem tetszik, a régi jobb volt.
