A ​18-as csapdája (Taken 1.) 17 csillagozás

Erin Bowman: Taken – A 18-as csapdája

Agyagföldön nincsenek férfiak. Csak fiúk – de mindegyiknek nyoma vész tizennyolcadik születésnapja előestéjén. Megremeg a föld, süvít a szél, vakító fény árasztja el a vidéket, és köddé válnak.

Úgy nevezik: az Eltűnés.

Gray Weathersby tizennyolcadik születésnapjáig csupán néhány hónap van hátra, és készül megbékélni sorsával – egészen addig, míg rá nem bukkan anyja titokzatos üzenetére. Attól a pillanattól fogva kételkedni kezd mindenben, amit valaha igaznak hitt: a Tanács tagjainak állításaiban, az Eltűnésekben, és abban, ami az Agyagföldet körülvevő Falon túl bújik meg. Ám a Fal megmászását még senki sem élte túl.

A Fal megmászása kész öngyilkosság, de az Eltűnés talán még szörnyűbb. Várja karba tett kézzel az utóbbit vagy tegyen kockára mindent, és reménykedjen abban, ami a túloldalon található?

Erin Bowman: Taken

Eredeti mű

Erin Bowman: Taken

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Delta Vision, 2015
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633951002 · Fordította: Kőszeghy Anna
>!
Delta Vision, Budapest, 2015
360 oldal · ISBN: 9789633951194 · Fordította: Kőszeghy Anna

Most olvassa 1

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
kellyolvas P
Erin Bowman: Taken – A 18-as csapdája

Erin Bowman jó munkát végzett, remek indító részt kaptunk a sorozatból. Nekem nagyon tetszett a szerző stílusa, jól visszaadta a fiús gondolkodást, emellett jók voltak a leírások, a helyszínek. Akik sok disztópiát olvastak már, azoknak nem nehéz kitalálni a cselekmény következő lépéseit, mert bizony itt pontosan a szokásos disztópia szabályok szerint folynak az események, viszont a körítés egyedi, és ettől nagyon is fogyaszthatóvá vált. A szerző fő erőssége számomra, hogy bevállalta Gray szemszögét, és abszolút hihetően írta meg a srác szavaival a cselekményt. Gray egy szívember, nagyrészt az érzelmei befolyásolják a tetteit, ettől vált számomra szimpatikussá. De nem hibátlan, sokszor volt önző, de mindig sikerült kimagyaráznia a helyzetet, hiszen saját magát is meg kellett nyugtatnia. A bátyja sokkal komolyabb és megfontoltabb nála, de őszintén szólva nekem kissé kocka típusnak tűnt.
A szerelmi szál rendkívül érdekes. Nem a szokványos módon alakul ki a szerelmi háromszög, ettől érdekessé válik, egyébként is ritkább a két lány kontra egy srác, mint az ellenkezője. A történet során végig éreztem, hogy Gray mennyire vágyik a szeretetre, a párkapcsolatra, így nem meglepő, hogy a szerelmi szál végig ott motoszkál a fejében, de ez mégsem nyomja el a fő mondanivalót. Emma és Bree mindketten remek karakterek, szegény Gray, főhet a feje, Emma a gyerekkori szerelem, míg Bree valósággal lehengerli a vadonban szerzett talpraesettségével, okosságával és a szépségével.
A történet befejezése szerencsésen alakult, ugyanis az óriási függővégeket nem szeretem, a szerző jól eltalálta az egyensúlyt, bizonyos szempontból azonnal olvasnám a folytatást, de nem a falat kaparva, és ez megnyugtató. Ez a regény kiváló szórakozást nyújt a fiú olvasóknak is, nekik különösen ajánlom, és természetesen a disztópiák szerelmeseinek.

>!
deen
Erin Bowman: Taken – A 18-as csapdája

Ez a történet engem egy másik könyvre emlékeztetett az elején, de szerencsére kiderült, hogy ugyan van némi hasonlóság, de egy teljesen más háttérrel. Ez utóbbiból sajnos kicsit kevés jutott, talán azért, mert a történelmet ismerő szereplők kicsit keveset szerepeltek, és nem is azon volt a hangsúly, hogy mi történt a világgal, hogy így szétszakadt, hanem a következményeken. Gray egy talpraesett srác, fiatal korával megegyező gondolkodással, de tenni akarással és hihetetlen kitartással. Testvére Blaine pont az ellenkezője, ő a nyugodt oldal, aki mindig mindent megfontol és próbál mindenkivel jó kapcsolatot ápolni. Kettejük közül nekem Gray szimpatikusabb, a szeretetéhségével és tudásszomjával, a hajthatatlanságával és hirtelen haragjával. Gray nem tudja elfogadni, hogy nincs semmi a Fal túloldalán, ahogy azt sem, hogy nincs választása, ezért miután felfedezi édesanyja levelét, más utat választ magának. Útja során egy olyan világ tárul elénk, ahol nehéz eldönteni, ki mond igazat, vagy ki hazudik a céljai elérése érdekében, sőt még azt is, hogy valójában mi a cél. Fiatal szereplőnk is beleseik a naivitás csapdájába, és saját bőrén kell megtapasztalnia, hogy Agyagföld egy másik élet. Itt és most, ebben az új világban az emberek élete a tét, helyt kell állnia magáért és a szeretteiért. Ez a könyv engem nagyon jó pillanatban talált meg, így nagyon élveztem az egészet, még ha kissé kiszámítható volt is a cselekmény. Szurkoltam Graynek, hogy nőjön fel ehhez a feladathoz és változtassa meg a világot. Annak pedig kifejezetten örültem, hogy a szerelmi szál fontos része volt a történetnek, mégsem uralta a cselekményt. Jöhet a folytatás.

>!
ViveEe P
Erin Bowman: Taken – A 18-as csapdája

Kicsit ki vagyok borulva a könyvre, egészen a könyv feléig fel voltam háborodva az egészen, az alapkoncepció tökéletesen megegyezik az Útvesztővel, illetve a Beavatottal, mintha a kettő szerelemgyereke lenne. Nem tudom miért, de most nagyon zavart ez a hasonlóság, pedig máskor is előfordul ilyen. Szóval, ha ezeket szeretted, én nagyon nem, akkor ezt is fogod.
Aki nem ismeri az említett könyveket: spoiler
Szóval az emiatti lelombozódáson túllépve, tetszett a könyv. Jól van megalkotva a sablonséma, a szereplők kedvelhetőek, főleg Bree, és igazából izgalmasnak éreztem. Mindenképpen elolvasom a folytatást! :)

>!
Shanara
Erin Bowman: Taken – A 18-as csapdája

"Az új és egyre újabb ismeretek birtokában nemcsak a főszereplő nézetei és döntései módosultak folyamatosan, hanem engem is egyik ámulatból a másikba ejtettek a változások, és bizony csak kapkodtam a fejemet a rengeteg fordulat miatt – mindig történt valami, aminek következményeként tovább kellett lapoznom a következő oldalra, bele kellett kezdenem a soron lévő fejezet olvasásába. Gray reakciói és nézetei jó néhány alkalommal ellent mondtak korábbi tetteinek, de ezeknek a pálfordulásoknak mindegyike teljesen hihető és logikus volt – a világ és az ismeretek bővülésével a soron következő helyzet mindig új látásmódot igényelt.

Minden kezdeti fenntartásom ellenére – vagy talán éppen azért – meg kell állapítanom, hogy egy nagyon jó ifjúsági regényt, és egy nagyon ígéretes trilógia első részét olvashattam el. A történet logikusan összerakott, okosan felépített cselekményével, illetve előre ki nem számítható fordulataival az utolsó oldalig fenntartotta az érdeklődésem – minden tekintetben kellemes meglepetést jelentett a számomra."
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2015/08/erin-bowman-take…

>!
NewL P
Erin Bowman: Taken – A 18-as csapdája

Az alapötlet jó, de a regény elég sok helyen kiszámítható (sok eseményt előre sejtettem). Talán a következő rész kicsit többet fog elárulni a háttérről, mert nekem ez kevés volt.

>!
Csöre P
Erin Bowman: Taken – A 18-as csapdája

Régóta szerettem volna elolvasni, érdekelt a történet. Kicsit ellentmondásos, amit írni fogok róla :)
A könyv…. nos, maga a sztori izgalmas, fordulatos, bár vannak benne olyan csavarok, főleg a főszereplő döntéseiben, amik irracionálisnak tűnnek a korábbiak ismeretében, de mindig van valami, ami miatt elfogadja az ember, mert van mellette ezer érv.
Ennek ellenére nyomasztónak találom (végülis disztópia), a sok negatív történés fekete-fehérré teszi (vagyis képtelen voltam színesben elképzelni egyetlen jelenetet, egyetlen szereplőt, egyetlen helyszínt is). Valószínűleg ez is volt az író szándéka, mármint, hogy nyomasztó legyen.
Miközben nehéz letenni, mert izgalmas, várod, hogy mi lesz a következő, hogy mi jöhet még.
Úgy gondolom, elolvasom majd a folytatásokat is.

>!
exodi
Erin Bowman: Taken – A 18-as csapdája

Húú, hát nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra. Érződik, hogy még csak az első könyv, emellett kicsit emlékeztetett valamiért Marie Lu trilógiájára, és a Beavatottra is, de talán pont ezért sikerült kirángatnia egy kisebb olvasói válságból. Ha a többi kötetben jól kihasználja az írónő a lehetőségeket, számomra tuti a letehetetlen kategória lesz.

>!
Vác_nembéli_István_fia_istván
Erin Bowman: Taken – A 18-as csapdája

nem volt túl sok elváráson először csak kölcsön kaptam .meglepően jól szórakoztam .igaz
bőven kiszámítható volt ,nem lepődtem meg a nem létező csavarokon, .ennek ellenére ajánlóm Szórakoztató regény lett ,ifjúsági regény és kicsit féltem a felesleges .és túl nyálas szerelmi szál nem volt benne ,minimális amit mégis bele került az elég volt. ,…várom a folytatást remélem idén még megjelenik.
Ja és megvettem ott a polcomon ..

>!
kratas P
Erin Bowman: Taken – A 18-as csapdája

Nézem itt a könyv végén ezt a néhány sort a szerzőről és azon töprengek, hogy azért, mert én azt mondom magamról, hogy énekes akarok lenni, még nem leszek az. Ezt hívják úgy, hogy önkritika, de ha még esetleg azzal nem is rendelkezik valaki, attól még lehetnek nagyon jó barátai, akik azt mondják, hogy ezt nem kellene erőltetni.
Na most ugyanez a helyzet a kis drága szerzőnkkel is, nagyon édes, nagyon cuki, de így első blikkre azt mondanám, hogy nem kellene ezt tovább erőltetni, viszont marha jó lenne, ha beszerezne néhány barátot és inkább mondjuk kötögetne a szabadidejében.
Ritkán szokott annyira író felidegesíteni – rögtön az első könyve alatt –, hogy azt jelentsem ki, hogy 'tőle ugyan soha többé', de ez most megtörtént.

Szóval az alapötlet jó, arra adtam az egy csillagot. Akkor is jó, ha olyan az egész, mintha összemostam volna a mosógépben az Éhezők viadalát, a Lázadót meg mondjuk az Útvesztőt.
De bakker. Ha író vagyok, akkor képesnek kellene lennem hosszabb mondatok megfogalmazására is. Amelyek mondjuk ötnél több szóból állnak. Mert egy idő után ez idegesítő. Nagyon. És nem is áll jól.
Aztán ha van egy konfliktus, amely köré a történetet felépítem, akkor jó lenne arról többet tudni. És nem csak annyit, hogy van ez a város meg az a város és vannak a lázadók. Meg akiket jól megszívattak és kísérleteznek rajtuk. Miért? Minek? Ki ellen lázad? Hogy jött ez létre? Mi történt? Milyen háború?
És még voltak benne bugyuta párbeszédek, romantikus – és rohadtul érthetetlen – vonulatok, zavaros családi viszonyok, egyszerű szereplők, akik aztán pillanatok alatt szuperhőssé nőtték ki magukat, pedig annyira elszigetelve nőttek fel, hogy egy pár száz fős faluban éltek.. na mindegy, megyek inkább inni, hogy felejtsek :)

>!
dalmika0214
Erin Bowman: Taken – A 18-as csapdája

Ez az a könyv, ami engem egy kicsit Az útvesztőre emlékeztetett. Mikor elkezdtem olvasni nem volt túl sok elvárásom, de ahogy egyre mélyebbre jutottam a történetben egyre jobban érdekelt és alig tudtam leállni az olvasással. Az elején teljesen másmilyen történetre számítottam és kellemesen csalódtam. Bár nekem az volt az érzésem, hogy a főszereplő néha túlbonyolított egy-két dolgot, máskor meg pont, hogy hirtelen felindulásból cselekedett. Bár ettől volt hiteles, hiszen mi emberek is ilyenek vagyunk, nem igaz?
Úgy gondolom, mindenképpen elolvasom a második részt is, amint lesz rá lehetőségem. :)


Népszerű idézetek

>!
Charles

– Megalkotása csodálatos érzés volt. Most viszont elborzadok, amiért ilyen nagy hatalmú dolog létrehozásáért én vagyok a felelős.

276. oldal


A sorozat következő kötete

Taken sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Rick Riordan: A titán átka
Joss Stirling: Misty
Kathryn Littlewood: Bliss – A varázslatos pékség titkai
Andrea Cremer: Bloodrose – A döntés
Patrick Ness: Válasz és Kérdés
Samantha Shannon: Csontszüret
Francesca Haig: A tűz ébredése
Brandon Sanderson: Acélszív
Veronica Rossi: Végtelen ég alatt
Thea Beckman: Pokoli éden