Tear ​végzete (Tear királynője 3.) 75 csillagozás

Erika Johansen: Tear végzete

Kelsea Glynn alig egy év alatt félszeg kamaszból dicső uralkodóvá és céltudatos vezetővé vált. Azzal, hogy vállalta Tear királynői tisztségével járó szerepét, a birodalma is megváltozott. De azzal, hogy eltökélte, véget vet a romlásnak, és igazságot szolgáltat, számos ellenségre tett szert – köztük a gonosz és rettegett Vörös Királynőre, aki elrendelte, hogy Mortmesne serege vonuljon Tear ellen, és tegye a földdel egyenlővé.

E mindent elsöprő ostrom megakadályozására Kelsea elképzelhetetlen áldozatot vállalt: kinevezte Buzogányt, személyes testőrsége hű rangidősét, hogy kormányzóként helyettesítse, míg ő bűverejű zafírjaival együtt az ellenség kezére adta magát. De Buzogány és csapata nem nyugszik, amíg ki nem szabadítják úrnőjüket mortmesne-i börtönéből. Így veszi kezdetét Kelsea királynő – és vele együtt Tear – végjátéka, mely során mindenre fény derül…

A Tear végzetével Erika Johansen izgalmas befejezést kanyarít feledhetetlen, varázslattal és kalanddal teli történetéhez.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194194 · Fordította: Benkő Ferenc
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
384 oldal · ISBN: 9789634194200 · Fordította: Benkő Ferenc

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Kelsea Raleigh Glynn · Lazarus / Buzogány · Pen Alcott


Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 72

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
abstractelf
Erika Johansen: Tear végzete

Kezdjük egy rövid vallomással: rettegtem a befejezéstől. A Tear királynője egy minőségi YA high fantasyként indult, és a végére valami teljesen mássá vált, ami külföldön nem aratott nagy sikert. A legrosszabb fordulatokra készültem, hogy a sorozat elveszti azt a fejlődését, amin átment, s a YA fantasykre jellemző módon zárja le ezt az óriási kalandot.

Szerencsére nem így lett, ugyanakkor látom, hogy miért okozott sokaknak csalódást a befejezés. Az írónő olyan erőkkel spoiler játszott ugyanis, amivel az eddigi fejlődést egy pillanat alatt romba lehet dönteni. Azt én magam sem tudom eldönteni, hogy az írónőnél romba dőlt el – mert nem tudom eldönteni azt sem, hogy nekem tetszik-e ez a megoldás. Egyfelől örültem, mert nem a szokványos befejezést kapott a sorozat, ugyanakkor elvette a történet erejét is. spoiler

A befejezés azonban csak egy része ennek az egésznek. Ha attól, és az abból keletkezett vegyes érzelmeimet félreteszem, azt mondhatom, hogy a Tear végzete a sorozat legerősebb kötete. Mindaz a fejlődés, amin a szereplők és a történet keresztülment az előző részekben, itt hozta meg gyümölcsét. Mindenki küzd a valós és valótlan démonaival, az emberiség történelme ismétli önmagát, a veszély pedig állandó. A könyvben leginkább a megfogalmazott társadalomkritikát értékeltem, amit az írónő a történet szerves részévé tett.

>!
CrazyTeddy
Erika Johansen: Tear végzete

A könyv felénél már éreztem, hogy gondjaink lesznek, aztán a vége rám csapta a kiskaput és azóta is csak pislogok, hogy mi volt ez és miért tűnt bárkinek is jó ötletnek? Borzasztó dühös vagyok és csalódott, de erről később még beszélünk.
Kezdjük az elején. Annak ellenére, hogy az előző kötet egy borzasztó feszültségteli ponton ért véget nagyon sok időbe telt, hogy itt bármi is beinduljon. Ennek egyik oka, hogy ebben a kötetben is megmaradt a múltbéli szál, ahol egy teljes békeidőből indulunk és fejtegetjük fel a jelenbeli konfliktusok gyökereit, ami tök jó lenne, ha nem lenne ilyen lassú. A jelenben pedig főleg a mellékszereplők szálait varrogatjuk el spoiler és még Kelsea szálán is sokkal hangsúlyosabb a Vörös királynő, mint ő maga. Mintha eltűnt volna ebből a kötetből. Neki is vannak persze karakterformáló, fontos jelenetei spoiler de nem olyan sok és ezeknek a feszültségszintje sem éri el a második kötet jeleneteiét…Valahogy egyszerűen lapos. A mellékszereplők persze megérdemelték ezeket a lezárásokat és szeretem ezekben a könyvekben, hogy ők is fontosak, csak valahogy az arányokat nem sikerült eltalálni. Elvesztette a fókuszát a könyv.
Az általános csalódottságomat borzasztó kínos kínzás és szexjelenetek is tetézték. Amikor az eddig ijesztő karakter kínzás közben úgy beszél, mint egy ovis aki megnézett egy gengszterfilmet, azt még el tudom engedni, bár borzasztó hangulatgyilkos. Viszont amikor egy baromi feszült helyzetben egy nő figyelmét szexel terelik el, mert annyira utálja a másikat, hogy muszáj követnie őt és az erdőben lefeküdnie vele azzal már nem tudok mit kezdeni. Ráadásul a virágnyelvű megfogalmazás miatt nehéz követni, hogy mi is történik, aztán a nő hirtelen harmadjára is elélvez. Most tényleg? Mellesleg ez a legolcsóbb, legbénább módja volt szerintem a figyelemelterelésnek ebben a szituációban, de ebbe már ne menjünk bele.
A végső nagy konfliktus is olyan súlytalan volt. Voltak utalások rá, hogy bajok lesznek, de nem volt igazán jól felépítve a feszültség. Végig nagyon távoli volt minden fenyegetés, aztán mikor mindent lerendeztek és volt még 20 oldalunk rá hirtelen ott termett minden gonosz szereplő. Mintha időpontra érkeztek volna. Nem épült fel rendesen a feszültség.
És a vége. Olvastam, hogy az írónő a harmadik kötet elején döntött úgy, hogy mégis inkább így fejezi be, mert Kelsea karakterfejlődése szempontjából szerinte ez volt a legjobb döntés. Ami lehet, hogy így van, szerintem spoiler Az eddigi történet szempontjából viszont nem volt semmi értelme. Nem illett össze az eddigi előreutalásokkal spoiler , a történet üzeneteivel spoiler és még logikus sem volt spoiler
Nagyon szerettem ezt a sorozatot, a karaktereit és végső soron ezért is vagyok ennyire dühös és szomorú. spoiler

7 hozzászólás
>!
kvzs P
Erika Johansen: Tear végzete

Rettenetesen csalódott vagyok. Nem a vége miatt -mert az egy elég szokatlan megoldás és érdekes kérdéseket vet fel-, hanem a válaszok hiánya miatt. Vártam ugyanis, hogy kapunk némi magyarázatot a világra és a benne lévő mágiára, vagy a titokzatos szereplők motivációira… Sajnos ez vagy nem következett be, vagy csak kívántam, hogy bárcsak ne követezett volna be. Olyan érzésem volt ugyanis az olvasás befejezése után, hogy az írónő maga sem tudna igazán válaszokat adni, vagyis mélységében nem építette fel a világát. Ugyanez vonatkozott egyes szereplőkre is, akik időnként rettentően sablonosan, vagy éppen teljesen logikátlanul cselekedtek.
Kár ezért a befejezésért, mert a sorozat érdekes és fontos kérdéseket próbál feszegetni, viszont a legtöbbjét sajnos csak elég felszínesen.

>!
ValerinLanz P
Erika Johansen: Tear végzete

Meglepett a trilógia zárókötete. Nagyon. Nem vártam ekkora katarzist, a végétől meg egyenesen a szavam is elállt, szóval, habár ismét voltak olyan jelenetek, olyan megszólalók, akik egyáltalán nem érdekeltek, megérdemli tőlem a négy csillagot.
Kelsea sokkal szimpatikusabb volt, mint a második részben, ehhez nyilván az is hozzájárult, hogy a kötet első felében jóformán végig raboskodott, és nem csinált semmit, spoiler
Szerencsére megint kaptunk egy olyan jelenetet, ahol valaki jól megmondta a magáét a Szentatyának, ezúttal Buzogánynak jár az érdem, imádtam. :D
Penn most is aranyos volt spoiler
Az első döbbenetes fejlemény a kötet közepe körül következett. spoiler
Ha már végső összecsapás… teljesen döbbenetes volt a vége. spoiler
El kell ismernem, ez egy nagyon jó trilógia. Voltak benne olyan részek, amik untattak, olyan szereplők, akikről hallani sem akartam. De a végére összeértek a szálak, a múlt és a jelen találkozott. A lezárás miatt kap ennyi csillagot, mert kénytelen vagyok elismerni, ezzel az író lefegyverzett.
Örülök, hogy olvashattam. Könnyen magával ragad, vannak karakterek, akiknek drukkolni lehet, és szerencsére romantika sem volt benne túl sok. Mindenképpen ajánlom.

2 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 
Erika Johansen: Tear végzete

A második rész olyan izgalmasan ért véget, hogy kicsit nehezményeztem, hogy lassabban indult be a történet. Persze érdekes volt a múltbéli szál, Row Finn és Gavin karaktere is érdekelt. Mondjuk az pont nem derült ki, hogy lettek olyanok, amilyennek a jelenben láthattuk, és az lett volna az igazán izgalmas, de sebaj. Kísértet még mindig a szívem csücske, bármi derült is ki róla. spoiler
Kelsea sokat fejlődött az első rész óta, de most kicsit háttérbe szorult, inkább a Vörös Királynőn volt a hangsúly – akit még mindig nagyon érdekesnek tartok. Kelsea apjának kiléte nem volt meglepő, bár nekem volt egy sokkal de sokkal izgalmasabb elméletem spoiler, de nem panaszkodom. Anyu titkán viszont rendesen meglepődtem spoiler
Ezúttal Aisa karakterfejlődése tetszett a legjobban, nagyon sokat változott a kezdetekhez képest. spoiler Különben meg szeretem, hogy a mellékszereplők is ilyen hangsúlyosak, nem csak díszletnek vannak.
Megint felmerült néhány érdekes kérdés a nőkkel és a vallással kapcsolatban, szerencsére nem felejtődtek el a második részben felfedezett mélységek.
A végével bajban vagyok, egyrészt tetszik, hogy nem maradt elvarratlan szál, meg ahogy Kelsea reagált a dolgokra, és a keserédessége is illett hozzá, másrészt meg olyan „egyszerűnek” érzem. spoiler Szóval ezt még emésztgetem egy kicsit.
Összességében tetszett, az egész sorozat izgalmas volt és sokat fejlődött az első rész óta, a befejezés pedig méltó volt hozzá. Biztos újra fogom még olvasni.
És úúúgy örülök, hogy magyarul is megjelent, azok után, hogy mennyi idő telt el az első két rész között, kicsit aggódtam a sorozatért.

>!
Dominika_Petro
Erika Johansen: Tear végzete

Értem, hogy sokaknak miért nem tetszett ez a könyv.
Az első résztől már nagyon eltér, nem azt kapjuk, amit vártunk volna..még a műfaj is változik szerintem :D
Én se voltam felettébb elégedett a végkifejlettel.. szerintem mindenki egy grandiózusabb, dicsőségesebb lezárást várt volna ennyi küzdelem után.
Főleg az utolsó 100 oldallal nem voltam elégedett, de el kell fogadni, hogy az írónő más véget tervezett Kelseanak, mint mi :)
Az egész trilógia nagy kedvenc lett, de maradt egy fájó kis lüktető seb utána, ami nem biztos, hogy be fog hegedni idővel.
Sok dolog volt benne, ami logikátlan és érződött a könyveken, hogy az írónő nem gondolta ki előre a történetet. Gondolok így pl. Kelsea apjára, a nagy misztikumra körülötte és a benne lévő Tear vérre. az ékkövek eredete.. de még annyi más kis hiba van…
Nem voltak rendesen kigobozva a szálak és főleg ez adja a hiányérzetet.
Szerettem ezt a trilógiát, újraolvasós lesz, de határozottan nem ez lett a kedvenc részem belőle.

>!
Ananiila
Erika Johansen: Tear végzete

Összességében remek trilógia volt, meglepő húzásokkal, kiemelkedik a sok csajos fantasyk sorából. Véleményem szerint bátran próbálkozhatnak vele a komolyabb fantasy fanok is. Különösen a második rész volt remek.
Ebben a részben a múlt-szál nem volt annyira érdekes, és az sem tetszett, hogy az írónő elég sokáig félreállította Kelsea-t, maradtak bennem kérdések, amik főleg a mágiával kapcsolatosak és azzal, hogy jöhetett létre az „átkelés”. Nagyon érdekes és különleges befejezést kapott a sorozat, nekem nagyon tetszett ez a megoldás. Bátor lépés volt az írótól.
Biztos vagyok benne, hogy pár év múlva újra elő fogom venni ezt a sorozatot.
Ez a kötet csak 4 csillag, de összességében a sorozat 4,5.

>!
Fabian
Erika Johansen: Tear végzete

Valaki segítsen felkaparni az államat a földről. Rég volt ennyire jó olvasmányélményem. Teljesen kiszámíthatatlan volt a végkifejlet. Vagyis, az, aki az utolsó 2 oldalba beleolvas, mint én, az kisakkozza menet közben, de hát vessünk magunkra.
Zseniális az írónő, egyszerűen zseniális. Tear zafírjai egyszerűen lenyűgözőek.
Nagyon elgondolkodtató világnézet rajzolódik ki. Az Átkelés utáni világ megromlása, és annak oka, a vallás szerepe (mind a múltban, mind a jelenben) igazán érdekes. Hihetetlen, hogy tudta aláásni William a saját látomását egy ilyen „apró” bakival. Nem is igazán értem, az én olvasatomban tudott volna tenni ellene a saját elveit nem feladva is. De hát ennek biztos így kellett lennie. :)
Nem mondom, hogy minden kérésemre választ kaptam, szívesen olvastam volna még Row-ról, hogyan alakult így, hogyan lett belőle az, ami, szóval kicsit sajnáltam, hogy nem derült fény mindenre, és végül is ezért (fogjuk rá) elnézést is kér az írónő a végén, szóval tényleg egy szavam nem lehet. :D
Ah, tudnék még áradozni, de egy kicsit ürességet is érzek spoiler, de furcsán jólesik. :)

>!
Fire_bird 
Erika Johansen: Tear végzete

Nem tudom elhinni, hogy vége. Miután elolvastam, még órákig nem tudtam elaludni, pörgött az agyam, annyira a hatása alá kerültem. Még mindig Tear országában voltam. És kicsit még mindig ott vagyok.
Fantasztikus, izgalmas, kiszámíthatatlan. Egy percig sem unatkoztam, nincs egy oldal sem, ami felesleges lenne! Egyszerűen tökéletes.
Egy kis csalódás azért van bennem, a Kísértet miatt, annyira szerettem volna neki egy más élettörténetet, de Tear történetének alakulásához ennek így kellett lennie. Mégsem volt az a hős lovas, akinek képzeltem, és talán ez fájt a legjobban.
Row-t pedig annyira akartam utálni, amennyire William Teart szeretni. De egyik se ment. Sajnáltam Rowt, hogy úgy érezte semmibe se nézik, spoiler, és ezért William Tear volt a hibás! spoiler
A végkifejletet elgondolkodtató… Kelsea a magánnyal fizetett a népe életéért és boldogságáért. Akkor ez most happy end? Boldogabb befejezést vártam. Kelsea magára maradt az emlékeivel, és ezzel a magánnyal kell további életében együtt élnie, úgy mint a Vörös Királynőnek egész életében.
Nagyszerű, kalandos befejező rész, a sorozat pedig mindenképp újraolvasós!

>!
Habók P
Erika Johansen: Tear végzete

Nagy csalódás. Nem maga a regény, az – 90 %-ban nagyon jól van megírva, végig izgalmas, csavaros –, hanem mert egyre kevésbé láttam, hogy mi lehet ennek a vége. Az írónő olyan helyzetbe vitte hőseit, ahonnan nem lehet győztesen kikerülni – hacsak nem ilyen módon. Viszont ez számomra tönkretette az egész eddigi történetet. Ez a befejezés lapos, buta, rózsaszín. Méltatlan a korábbi kötetekhez.


Népszerű idézetek

>!
RoseMarry

Az utópiák gyenge pontja az, hogy a tökéletességet feltételezik. Ugyan pontosan ez határozza meg, de az ember esendő, és még az utópiákból sem tudja kizárni önnön kínját, tévedését, irigységét és gyászát. Még a paradicsom ígéretéért cserébe sem tudja levetkőzni gyarlóságait, más szóval az a társadalom, melynek tervezésekor nem veszik figyelembe az emberi természetet, bukásra van ítélve.

128. oldal

>!
Fire_bird 

– Tudom, hogy hall engem, úrnőm. Ébresztő!
Kelsea nem akart felkelni. Érezte a mellén William Tear zafírját, egyetlen útitársát különös utazásai során, de lassan az is felötlött benne, hogy nem is volt szüksége az ékkőre, hogy a múltba révedhessen, hiszen immár mind ott voltak vele: Tear, Jonathan, Lily, Katie, Dorian… még Row Finn is.
– Úrnőm, ha nem kel fel, kénytelen leszek megkereszteltetni.
Felpattant a szeme, és látta az ágya mellett ücsörgő, gyertyát szorongató Buzogányt.

289. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kelsea Raleigh Glynn · Lazarus / Buzogány
>!
Belle_Maundrell 

A szeretetért meg kell dolgozni, és mindenkitől megköveteli az árát. A szeretet munka; ezért értékes.

72. oldal, Harmadik fejezet - Demesne

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
>!
me

Különleges vagy, akárcsak mindenki. De nem vagy jobb. Minden ember értékes.

>!
Fire_bird 

Hiába mondogatta Buzogánynak, hogy bármit feláldozna a királyságáért, de egy árra sosem számított: a magányra.

375. oldal

Kapcsolódó szócikkek: áldozat · Kelsea Raleigh Glynn · Lazarus / Buzogány · magány
>!
Fire_bird 

– Az utóbbi időben… olvasgattam.
– Mégis micsodát?
– A könyveit, úrnőm. Már kilencet kiolvastam.
Kelsea őszinte döbbenettel meredt rá.
– Kedvemre valók ezek a történetek – folytatta Buzogány, arcán pöttyökben jelent meg a pír. – Sokat tanulhat az ember mások szenvedéséből.
– Együttérzés. Carlin szentül vallotta, hogy az a kitalált történetek legnagyobb haszna, hogy idegenek elméjébe utazhatunk.

292. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kelsea Raleigh Glynn · Lazarus / Buzogány
>!
Fire_bird 

Kelsea meghatódva elmosolyodott.
– Hiányoztál, Lazarus. Talán még a napfénynél is jobban.

293. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kelsea Raleigh Glynn · Lazarus / Buzogány
>!
Belle_Maundrell 

A félelem jó táptalaj a babonáknak.

203. oldal, Nyolcadik fejezet - Tear vidéke

>!
Belle_Maundrell 

– Menjünk már, a Krisztusát!
– Asszony ne káromkodjon!
– Bekaphatod.

87. oldal, Harmadik fejezet - Demesne

Kapcsolódó szócikkek: Kelsea Raleigh Glynn
>!
SzRéka

Biztosan találsz mást, amit a szívedbe zárhatsz.

Kapcsolódó szócikkek: Kelsea Raleigh Glynn

Hasonló könyvek címkék alapján

Christopher Paolini: Örökség
Brent Weeks: Túl az árnyakon
Brian McClellan: A birodalom bűnei
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat
Raymond E. Feist: Az érzőszívű mágus
Morgan Rhodes: Árnyak gyűlése
Cinda Williams Chima: Lángvető
Patrick Ness: Háború a békéért
Anthony Ryan: A láng légiója
N. K. Jemisin: Az ötödik évszak