Tear ​ostroma (Tear királynője 2.) 20 csillagozás

Erika Johansen: Tear ostroma

A Tear ​királynője című nemzetközi bestseller lebilincselő folytatásában Mortmesne gonosz királysága ostroma alá veszi a birodalmat.

Tear királynője, Kelsea Glynn napról napra egyre többet tanul az új kötelességeiről. A szomszédos Mortmesne királyságának járó rabszolgaszállítmányok leállításával magára vonta a Vörös Királynő haragját, a félelmetes zsarnokét, aki sötét mágiával táplálja hatalmát. Rettegett és megállíthatatlan serege megindul Tear felé, hogy visszavegye, ami az övé.

Miközben közeledik a morti sereg, Kelsea rejtélyes kapcsolatba lép az Átkelés előtti időkkel, és rádöbben, hogy csak egy furcsa és valószínűleg veszélyes szövetségesre számíthat: egy Lily nevű nőre, aki egy olyan világban küzd az életéért, ahol nőnek lenni már-már főbenjáró bűn. Tear sorsa – és ezzel együtt Kelsea lelke – múlhat Lilyn és az ő történetén, ráadásul Kelsea-t egyre jobban szorítja az idő, hogy válaszokat találjon.

Erika Johansen tovább szövi az első kötetben… (tovább)

Eredeti mű: Erika Johansen: The Invasion of the Tearling

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
432 oldal · ISBN: 9789634193432 · Fordította: Benkő Ferenc
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634193418 · Fordította: Benkő Ferenc

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Kelsea Raleigh Glynn


Most olvassa 5

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 75


Kiemelt értékelések

>!
NewL P
Erika Johansen: Tear ostroma

Sokkal jobban kidolgozott a története, mint az első résznek. Zseniálisan oldja meg az írónő, hogy elmesélje Tear megalakításának történetét, a jelenlegi kiráynőn és a történéseken keresztül. Nyomasztó a múlt, amiből kinőtt a jelen, és nagy örömömre több szereplő kapott mélységet, és egy kicsi háttértörténet is kiderül párukról. Nagyon örülök, hogy megjelent ez a rész magyarul, remélem a záró kötet is meg fog jelenni. Ajánlom.

4 hozzászólás
>!
kvzs P
Erika Johansen: Tear ostroma

Nem tudom ki akasztotta rá erre a könyvre az ifjúsági címkét, de nagyon nem értek vele egyet. Igaz, hogy a főszereplő 19 éves, és vannak néha furcsaságok a viselkedésében, de ezt a kora mellett okozhatja a rá nehezedő súly is. Viszont emellett a könyv teli van fizikai és lelki erőszakkal, és olyan kérdéseket feszeget, mint a a saját testünk feletti önrendelkezés joga, öncsonkítás, felelősségvállalás és az egész még meg van fűszerezve a zsarnoki, elnyomó állam képével.
Ebben a kötetben a mellékszereplők is több hátteret kapnak, és a a történet is egyre sötétebb lesz. Nem egy tipikus átvezető rész, inkább olyan, mintha a könnyed bevezető után igazából most ismernénk meg a világ valódi arcát. Néhol kicsit döccenős a történetvezetés, de nem tudom, hogy ez az író hibája, vagy a fordítás miatt lett ilyen, ugyanis néha nagyon magyartalan, vagy furcsa mondatokkal lehet találkozni a szövegben.
A világ és a mágia háttere egyre érdekesebbnek tűnik, remélem a következő kötetre nem kell sokat várni, és választ fogunk kapni benne a kérdéseinkre.

>!
Babó_Buca 
Erika Johansen: Tear ostroma

Határozott pozitívuma a könyvnek a térkép. Az előzőből nagyon hiányoltam, itt ez kevésbé esett volna meg, mert semmit sem mozogtak. Elkezdtem félni Kelseatől. Úgy viselkedik, mint valami csendes gyilkos. És pont ez késztetett távolságtartásra. Hiányzott belőle a törékenység, amitől empátiát érzetem volna irányába. A Tearben játszódó részek is pont ezért nem kötöttek le. Mert minden a megtorlásról és a kegyetlenségről szólt. Nem csak a királyi udvarban köszöntött be a káosz, hanem az egyház is kifordult a négy sarkából. A történet másik oldalán az Átkelés előtti események álltak, amik szintén nem voltak rózsásak, de mégis jobban érdekeltek. Undorító egy kapitalista világ, ahol minden csak a pénzről, a pozícióról és mások kizsigereléséről szól. Nem kímél meg minket egyik fronton sem a brutalitástól, amihez nem mindig volt idegzetem.

https://egy-lany-blogja.blogspot.com/2017/11/szetszakit…

>!
CrazyTeddy
Erika Johansen: Tear ostroma

A második kötettel egy elég sötét új irányt vettünk fel (valaki küldjön egy Gondos Bocsot Erika Johansennek), ami szervesen következik az előző kötet történéseiből mégis egy elég erős váltás. Rengeteg a nemi erőszak, az önsértés, a harag és a szomorúság a lapok között és ezeket elég jól is kezeli az írónő. Egyértelműen elkezdett felnőni ez a sorozat és lassan kievickél a YA és felnőtt fantasy közötti zavarosból. spoiler
Nem csak a tónus lett komolyabb, de a világ is kitágult. Sokkal többet tudtunk meg a politikai viszonyokról és az átkelés előtti időkről. Ennek megfelelően két szálon fut a történet, részben Kelseat követjük tovább, részben Lilyt, aki az átkelés előtt élt. A két szál összefonása szerintem egy kicsit ügyetlenül sikerült, de ezt félretéve baromi izgalmasak voltak. A múltbéli szálnak köszönhetően többet megtudunk Tear alapítójáról és a világról, amiben élt. A borzalmakról, amiket meg akart változtatni és hogy milyen ideális világot szeretett volna létrehozni. Nagyon érdekes, ahogy Lily ebbe az egész mozgalomba belesodródik és az a személyiségfejlődés, amin ennek hatására átmegy. spoiler
Johansen hagyta kicsit jobban kibontakozni a mellékkaraktereit is. Már az előző könyvben is szerettem, hogy minden karakternek van saját kis élete a könyv fő történésein kívül is és itt is kicsit többet tudunk meg róluk, köztük Buzogányról is, aminek nagyon örültem.
Az egészben a kedvencem mégis Kelsea személyiségfejlődése volt. Hullámvasút volt az kétségtelen, de a könyv végére úgy éreztem egyenesbe kerültünk. Kelsean hatalmas a nyomás az ostrom és az alattvalói sorsa miatt, ami egyfajta frusztrációba, haragba megy át. Ezt igyekszik valahogy kontrollálni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. spoiler Egyre inkább elborítja ez a harag, miközben a sötét lény is megkörnyékezi és a nyaklánca által ígért hatalomtól sem tud szabadulni. Nagyon szépen jeleníti meg a harag, a felelősség és a függés harcát az életében, amire a körülötte lévők is mind reflektálnak. Két különösen erős jelenet is származott ebből, az egyik a Buzogánnyal való vitája, a másik, amikor találkozik a Vörös királynővel. A másodiknál nagyon tetszett, hogy nem egy klasszikus harcot látunk spoiler
Eléggé nyitott lett a befejezés, sok kérdésem maradt az átkeléssel, a mágia természetével (bár ki tudja, hogy ez kiderül e valaha) és Kelsea sorsával kapcsolatban, de ezzel együtt egy nagyon jó középső rész lett a Tear Ostroma. Nagyon szeretem ezeket a karaktereket és nem jöhet elég korán a harmadik kötet.

>!
napi_könyv P
Erika Johansen: Tear ostroma

Az új rész központi témája a múlt. Már az első kötetben is láthattuk, hogy a korábbi uralkodók hibái milyen hatással vannak az ország társadalmi, pénzügyi, nemzetközi politikai helyzetére. Elyssa királynő (Kelsea anyja) Halál szerződésének köszönhetően havonta kellett saját népéből rabszolgákat küldenie a Vörös királynőnek. Ez a megalázkodás hatalmas szégyenérzetet kelt a népben, illetve minden hónapban gyászolásra kényszeríti őket, amitől tehetetlennek érzik magukat. A nemesség kihasználja a nép katatóniáját, éhbérért dolgoztatja őket, adót pedig nem fizetnek. Kelsea tehát a hatalom átvételekor borzalmas társadalmi viszonyokkal szembesül, gyenge haderővel és egy üres kincstárral.

Az első kötet a reményről szólt. spoiler. A második kötetben szembe kell néznie döntése következményeivel, amelyekre lehet, hogy valójában nem készült fel. A közeledő háború gondolata, a folyamatos elvárások, a tehetetlenség érzése sötét útra terelik őt. Kelsea úgy érzi, meg kell értenie a múltat, hogy megtervezhesse a jövőt, ezért is fordul a fülszövegben említett Lily nevű hölgyhöz.

A múlt azonban nem csak társadalmi és politikai, hanem egyéni szempontból is fontos, ezt a szerző már az első kötetben is, Thomas Raleigh (Kelsea nagybátyja) példáján keresztül is megmutatta. A történelem felfedése közben egyre többet tudunk meg a regény mellékszereplőiről is, így árnyalva a róluk alkotott képet, újabb dimenziókat adva hozzájuk. Többek között Buzogányról, Thorne-ról, Brennáról tudunk meg sok információt, de a Sötét Lényről, Kísértetről és a Vörös királynőről is kiderülnek érdekességek. Mindezen keresztül kiderül, hogy akár akarják a szereplők, akár nem, múltjuk igenis befolyásolja jelen döntéseiket, ahogyan azt is, hogy milyen emberekké váltak.

“A múlt gondjai a jövőnket is meghatározzák. Saját szavai visszhangoztak a fejében, és mindennél jobban kívánta, bárcsak mellette lenne Buzogány, mert úgy érezte, végre el tudná magyarázni ezt a kényes talányt, és mutathatna neki egy konkrét példát arra, hogy a múlt helyrehozatlan tévedései miként válnak elkerülhetetlenül a jövő nehézségeivé.”

A regénynek elég sötét a hangulata, amit egyrészt éppen a múlt felfedése, a közelgő harcok kilátása, a reménytelenség érzete idéz elő. Olyan komoly témák is felmerülnek és fontos szerepet játszanak, mint a családon belüli erőszak és a függőség. De leginkább az okozza a borongós hangulatot, hogy a mindig optimista Kelseaben először merül fel a kérdés, hogy vajon az emberiség megérdemli-e, hogy megmentsék.

“Kelsea pedig eltöprengett, hogy történt-e gyökeres változás az emberiség soraiban. A faj vajon fejlődött és tanult-e az eltelt századokkal? Vagy az emberiség inkább olyan volt, mint az árapály, és csupán azért nyomult előre a felvilágosodás, hogy a körülmények változásával meghátráljon? Az emberiségnek talán a megalkuvás volt az egyik legjellemzőbb tulajdonsága.”

A Tear ostroma az első kötet méltó folytatásának bizonyult. Izgalmas történetet mutatott be, komoly társadalmi problémákat fejtegetett, erős karaktereket sorakoztatott fel, és újabb dimenziókkal gazdagította a sorozatot, ahogyan azt egy középső kötetnek illik. Erika Johansennek sikerült fenntartania az olvasó érdeklődését, a történet befejezése pedig grandiózus. Csak most jelent meg a kötet, de én már alig várom a harmadikat!

>!
Orsolya_Jemerik
Erika Johansen: Tear ostroma

Imádtam! Alig bírtam letenni :D
Remélem nem fognak várni két évet a következő rész kiadásával,mert én már most tűkön ülök :)

1 hozzászólás
>!
Semper
Erika Johansen: Tear ostroma

Nem tudtam letenni!
Nagyon kíváncsi voltam az első könyv után , hogy hová is tart a történet és megvásárlás után be is daráltam a könyvet ( hajnal 5 kor sikerült az utolsó oldalig eljutni). Voltak pillanatok mikor erős csalódást éreztem Kelseavel kapcsolatban. Persze érthető, hogy ekkora nyomás alatt az ember lánya nem feltétlenül hoz mindenki számára megérthető döntéseket, de úgy éreztem egyszerűen elvesztette önmagát spoiler. Nem azt a királynőt láttam benne akit az első könyv során megismerhettünk. A végére azonban úgy tűnt ismét megtalálja önmagát akit megszerettem az első részben. Olvasás során elég hullámzónak éreztem az egész történetet, de tagadhatatlan, hogy erős érzelmeket váltott ki belőlem minden karakter útja. Nagyon tetszett a mellékszereplők egyre mélyebb kidolgozása valamint az átkelésről szóló szál, végre többet tudhattunk meg arról milyen módon is alakult meg ez az új világrend. Ha nem maradtak volna elvarratlan szálak én akár ezzel a befejezéssel is kibékültem volna.spoiler
Összességében nagyon tetszett ajánlom mindenkinek és remélem hogy a kiadó végre megkapja azt a sikert amelynek hiányában húzták vonták a folytatás kiadását.


Népszerű idézetek

>!
me

– Nem szabad a múltba menekülni. A jövő, a jelen… az a legfontosabb.

>!
napi_könyv P

A kedvesség legapróbb megnyilvánulásai is hatalmas jutalomhoz vezethetnek. Aki mást vall, az nem lát tovább a saját orránál.

159. oldal, 6. fejezet

>!
napi_könyv P

Kelsea pedig eltöprengett, hogy történt-e gyökeres változás az emberiség soraiban. A faj vajon fejlődött és tanult-e az eltelt századokkal? Vagy az emberiség inkább olyan volt, mint az árapály, és csupán azért nyomult előre a felvilágosodás, hogy a körülmények változásával meghátráljon? Az emberiségnek talán a megalkuvás volt az egyik legjellemzőbb tulajdonsága.

358. oldal, 13. fejezet

>!
napi_könyv P

A múlt gondjai a jövőnket is meghatározzák. Saját szavai visszhangoztak a fejében, és mindennél jobban kívánta, bárcsak mellette lenne Buzogány, mert úgy érezte, végre el tudná magyarázni ezt a kényes talányt, és mutathatna neki egy konkrét példát arra, hogy a múlt helyrehozatlan tévedései miként válnak elkerülhetetlenül a jövő nehézségeivé.

404. oldal, 14. fejezet

>!
Babó_Buca 

A technika mindig csak annyit ér, mint az azt felügyelő emberek.

313. oldal, 11. fejezet

>!
me 

Nem számított, hogy nem nevették volna ki, tudta jól, hogy ha szóvá tenné az ábrándot, azzal valahogy megbűvölné, elátkozná azt.

>!
Babó_Buca 

Valahányszor végig kellett gondolnia egy problémát, kivétel nélkül mindig a könyvtárban találta magát, mivel könnyebben gondolkodott, ha irodalom vette körül.

53. oldal, 2. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Kelsea Raleigh Glynn · könyvtár
>!
Babó_Buca 

Ha volt is tündérkeresztanyja, akkor a vénasszony nyilván szenilis, mivel rossz kívánságát teljesíti, azokat, amelyek mit sem számítanak. Tear romokban hevert, a morti sereg pedig a határt ostromolta, de Kelsea napról napra szemrevalóbb lett.

200. oldal, 7. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Kelsea Raleigh Glynn

Hasonló könyvek címkék alapján

Sara Raasch: Hó mint hamu
Joe Abercrombie: Half a King – Az uralkodó
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Maria V. Snyder: Poison Study – Méregtan
Colleen Houck: A tigris küldetése
Cinda Williams Chima: Lángvető
Mary E. Pearson: Az árulás szíve
J. R. R. Tolkien: A hobbit
Leigh Bardugo: Shadow and Bone – Árnyék és csont
Morgan Rhodes: Falling Kingdoms – Királyok harca