Isten 19 csillagozás

Erik Wahlström: Isten

Isten, ​ha rátekint Erik Wahlström könyvére, azt mondhatja: ez így jó. Hisz ő nemcsak Ábrahám, Izsák és Jákob istene, hanem Wahlströmé is. Végtelen humorérzékével pedig még remekül is szórakozik, amiképp mi is, egyszerű olvasók, a magunk istenképével.

Az Ó- és Újszövetség legdrámaibb fordulatait a három arkangyal, Gábriel, Mihály és Rafael baráti-munkatársi szemszögéből követhetjük ezúttal végig, a teremtéstől napjainkig. A jókötésű Mihály fegyverek fejlesztésében invenciózus, Gábriel közvetítői megbízatásán túl a fúvós hangszerekhez vonzódik, míg Rafael elsősorban filozofál és közvetít. A helyszín a menny, ahol az eredeti díszlet lassan-lassan az aktuális földi dizájnhoz alkalmazkodik, a műsor a földön megy, de a jól ismert bibliai történetek új megvilágításba kerülnek. Az események indítékai nemcsak emberileg válnak érthetővé, nemcsak lényegre törően olvashatjuk más stílusban a nagy narratívát, de még a szociológia, pszichológia és minden más tudomány ismert arzenálja is… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Typotex Világirodalom Typotex

>!
Typotex, Budapest, 2015
308 oldal · ISBN: 9789632794129 · Fordította: Szöllősi Adrienne
>!
Typotex, Budapest, 2015
308 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632794129 · Fordította: Szöllősi Adrienne

Enciklopédia 6


Most olvassa 1

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

tgorsy>!
Erik Wahlström: Isten

Napok óta kerülgetem ezt a könyvet. Nem tudom eldönteni, felháborító blaszfémia, vagy egy mélyen hívő katolikus ember isten keresésének summázata? Egyre inkább ez utóbbira hajlok.
Isten fejlődés regénye. Kamaszos hevülésében megteremté a világot, mit számtalanszor megbán. Ld.: Vízözön. Töbször leküldi Mihályt egy kis tizedelésre, aki szívesen veszi kölcsön, az emberektől, az általuk továbbfejlesztett gyilkoló szerszámokat.
A Biblia és a katolikus egyház története a teremtéstől napjainkig, de csak azok a részek, melyek valóban Istenről szólnak, illetve melyekben valóban Isten jelenik meg. Nem pedig az ember. Nos így szemlélve, bizony elég vékonyka kis kötet ez a 300 oldal.
Hogy mi történik Istennel a nem keresztény világban, arról szó nem esik.
Hát nem tudom. Nem tudom.
Én így értem (most) ezt a könyvet. Félre?
Nem tudom.

1 hozzászólás
nyerw>!
Erik Wahlström: Isten

A Typotex szépirodalmi sorozatában jelent meg Erik Wahlström Isten című regénye, mely kortárs is, skandináv is, ráadásul a fülszöveg ráadásul érdekes nézőpontot és a háttérben felsejlő „minden más tudományt” is ígért. Nagyon szeretném nagyon szeretni ezt a könyvet, de csak félig sikerül.

A könyv az emberi világ történelmének epizódjait követi le a három arkangyal nézőpontjából, és néha Istenéből, aki a világgal együtt érik-öregszik. A regény a jellegzetes sokat-akar-keveset-fog hibájába esik, mert egyszerre szeretne humoros-groteszk regény, populáris dogma- és kultúrtörténet is lenni. Humorosnak kétségkívül humoros, de nem igazán szökik magasabbra a modern ruhás-díszletes Shakespeare-feldolgozások hökkentőfaktoránál. Érdekes viszont a teológiai és hittörténeti vonala a szövegnek, de ezt egy ponton elnyomja az itt-ott erőltetett humor. A nézőpontválasztás és a főhős személye többet ígér, mint amennyit ad. Az omnipotens (haha) narráció valójában kevésbé az arkangyalok nézőpontját képviseli, inkább valamiféle hibrid a nézőpontkarakterek és a hagyományos történetmesélés határán.

A szöveg célja nem egészen világos a számomra. A narráció leszedi Istenről a szenteltvizetglóriát, alakja egészen emberi, nem maradéktalanul pozitív, és érthetőbbé sem válik – hiszen ő is csak azt mondja, „vagyok, aki vagyok”. A regény istenképe emellett végtelenül profán és leegyszerűsítő – azért a vastag betű, mert ha valaki ismer, tudja, hogy én nem vagyok a profán ellensége, nagyon nem. A maga nemében szórakoztató, de nem túlzottan emlékezetes regény ez, a kiadó szépirodalmi sorozatából az általam olvasottak közül az egyik legkevésbé erős darab.

1 hozzászólás
ppayter>!
Erik Wahlström: Isten

Nagyjából olyan érzésem volt az Isten olvasása közben, mintha Wahlström a Brian életét vegyítette volna a nemkülönben kiváló Képregényes világtörténet cinikus realizmusával és talán pár morzsa a Biff evangéliumának kevésbé öncélú pillanataiból is került bele. Az igazán izgalmas viszont az, hogy úgy sikerült a Biblia és a kereszténység történetének megszámlálhatatlanszor feldolgozott témájához nyúlnia, hogy az eredmény a maga nemében mégis egyedi és izgalmas, van íve a történetnek és éppen csak egy aprócska hiányérzetet hagy maga után.

Annak idején végigültem a bibliaismeret és egyházismeret című, kötelező kurzusokat a Károlin, meg a filozófiatörténetnek álcázott hittérítést is, melynek során trükkösen úgy voltak összeválogatva a filozófusok és tételeik, hogy érdekes módon minden valamilyen formában a kereszténység mindenható istenének létezését igyekezett bizonyítani (megfigyeléseim szerint nem sok sikerrel). Még ezzel a háttérrel is kissé bizonytalan voltam, túl sok infó nem maradt meg és soha nem érdekelt annyira ez az egész ahhoz, hogy beleássam magam, a regény témája pedig gyanúsan sok belsős poénnal kecsegtetett. Szerencsé(m)re azonban nem csak jó ajánlást kaptam hozzá, hanem komolyan is vettem azt, és mint kiderült, tényleg vétek lett volna kihagyni.


Bővebben odaát: http://kultnaplo.blogspot.com/2015/08/erik-wahlstrom-is…
Vagy a Nyesten: http://www.nyest.hu/hirek/nem-akarod-elolvasni-az-istent
Sőt, még beszélgettem is egy kicsit a szerzővel: http://www.nyest.hu/hirek/isten-nem-tabutema

Himitsu P>!
Erik Wahlström: Isten

Kicsit bajban vagyok, mert annyira vártam ezt a könyvet, annyira szerettem volna szeretni, de csalódtam benne. A humora sok helyütt inkább bántó, gúnyos, semmint jóízű, főleg, ha Istenről volt szó. Soha nem adtam még öt csillagnál kevesebbet egy könyvre sem, de ezen gondolkodom, hogy értékelni sem kellene… Ilyen könyvet csak egy ateista tud írni. Teljesen véletlenül, közvetlenül a rendelés után olvastam egy interjút a szerzővel, mert annyira kíváncsi voltam… aki azt nyilatkozta, hogy ateista. … Csak azért nem hajítottam félre, mert reménykedtem, hogy hátha kihoz belőle valamit, de csak annyit ért el, hogy az arkangyalok poénkodásain vagy Lucifer szövegein néha mosolyogtam, semmi többet. Soha nem éreztem úgy, hogy egy könyvet el kéne égetni csupán a tartalma miatt, de ennél megszólalt bennem ez a hang… Eleve azzal az undorító képpel indít a regény, hogy az egész teremtett világ egy önkielégítés eredménye --> ez nagyon kivágta nálam a biztosítékot, rögtön, a legeslegelső oldalon. Valamiért a szerző nagyon szereti gúnyolni Istent, következő számomra irritáló jelenet az volt, hogy a mennyben egy egész gyűjteményt rendeztek be a metélések után megmaradt előbőrökből, és a szerző szerint a Teremtőnek nincs jobb dolga, mint ezeket elégedetten szemlélni a szabadidejében.
Nem is az, hogy undorító (mondjuk de, az), hanem felháborító, lealacsonyító, hogy ilyen testiségmániásnak láttatja nemcsak Istent, hanem az egész mennyei világot.
Mintha mindenáron az ember szintjére szerette volna lealacsonyítani Istent, valamilyen beteges fétissel, ez végighúzódik az egész könyvön, és az én szememben nagyon, nagyon rosszindulatú dolog.

A másik a könyvcím. Eleinte nekem remény volt, hogy aki ilyen címet mer adni egy könyvnek, az csak nem írhat rosszat Róla. Hát de. A tartalom alapján egyenesen sértés, egyfajta fricska, hogy ilyen címet adtak ennek az irománynak. Nem lett volna szabad ilyen címmel megjelentetni, még akkor sem, ha ateista létére meggyőződése, hogy nem létezik Isten. Hogy most vajon ezzel akarta megmutatni, hogy ő milyen belevaló menőcsávó? elképzelni nem tudom, mi lehetett a célja ezzel. De ebben a formában, ilyen tartalom mellett nem lett volna szabad, hogy engedjék megjelenni ezzel a címmel. Degradáló, bántó, nem humoros. Kellene lennie egy határnak. Szólásszabadság van, igen, de van egy határ, amit nem lenne szabad átlépni.

A Biff evangéliuma humoros és szeretnivaló volt. Az Elveszett próféciák is. De ez… Nehezen tudok róla jót mondani. Talán az egyetlen, ami tetszett, az az arkangyalok párbeszédei voltak, amelyek végigkísérték a könyvet, mialatt tanúi voltak az emberiség fejlődésének.

Nem szoktam ilyeneket írni, de ez a könyv csak papírpocsékolás volt. Újra fogom olvasni a szerzővel készült interjút, de nem hiszem, hogy sokat javítana az értékelésemen.
Számomra botrányos volt, főleg az eleje… ilyen fokú tiszteletlenségtől a hányinger kerülget… Mert oké, ne higgyen. De bántani Valakit, ok nélkül, aki őt nem is bántotta és ízléstelen helyzetben ábrázolni, papírra is vetni, meg is jelentetni.. erre nem igazán találok szavakat. Van humorom, de az olyan poénokra, amelyeknek a célja Isten lealacsonyítása, egyáltalán nem vagyok vevő. Ez olyasfajta arrogancia, amire csak az ember képes. Legalább közvetített volna valami erkölcsi tanítást, de nem, semmi ilyesmi még csak nyomokban sem fellelhető. Érezhetően neheztel az inkvizícióért, a boszorkányüldözésekért, a papok bűneiért… miközben ő maga is leírja, hogy a papok vannak legjobban kitéve a kísértésnek… a botlásaikat ennek a számlájára lehetne írni… mivel elméletileg ők állnak legközelebb Istenhez, őket támadják legjobban a bukott angyalok. Ez mindig így van, ha valaki egy kicsit utánajár, szinte minden angyalokkal, hittel foglalkozó könyvben benne van. De a szerző most vagy elsiklott az információ felett, vagy nem érdekli…

Nem mondom, hogy időpazarlás volt elolvasni ezt a könyvet, mert legalább látom, hogy az ateisták hogyan vélekednek. De ha nem hajlandóak elismerni/tudomást venni valamiről, vagy valakiről, akkor könyörgöm, inkább hallgassanak, különben ilyen alpári könyvek fognak születni, mint ez itt.
Az arkangyalok esetében tűrhető, mondhatni aranyos a humor, de mit ér ez, ha Istent meg mindennél jobban be akarja feketíteni?

Szomorú vagyok, hogy ilyen irományra képesek voltak pazarolni a papírt. A borító sem valami szép, de ezt, nyomtatott formában, vétek volt megjelentetni. Ennyi röviden a véleményem. Mélységesen csalódott és szomorú vagyok.

Dominik_Blasir>!
Erik Wahlström: Isten

…összességében kicsit felemás az élmény, mintha Wahlström sem lett volna biztos abban, hogy pontosan mit is szeretne, mintha abban bízott volna, hogy a zseniális koncepció önmagában elviszi az egész regényt a hátán, s neki már csak minimálisat kell hozzá tennie. Ez ugyan nem így történt, de persze belőlem is csak a csalódottságom beszél: valójában nagyon sok érdekes ötlettel dúsította történetét – és amikor ezek előkerültek, akkor valóban szórakoztató volt olvasni. Már csak azért is, mert megtudhatjuk, miért vonzódik annyira Isten az előbőrökhöz…
Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-07…

vince>!
Erik Wahlström: Isten

„A Rafael által használt program számos bizarr tulajdonsága közül az volt az egyik, hogy volt a képernyőn egy Start nevű ikon, amelyre klikkelve ki lehetett kapcsolni a gépet.”

Nuca>!
Erik Wahlström: Isten

Szerintem sokkal jobb biblia, mint az eredeti.

kekszilva>!
Erik Wahlström: Isten

Próbáltam szeretni ezt a könyvet, de sajnos nem kötött le.

geoeniko>!
Erik Wahlström: Isten

Sótlan.
Az olvasási élményt végigkíséri a bizakodás, hogy csattanjon a történet. Nem csattan. Van néhány kellemes poén benne, olykor sikerül a szarkazmus mércéjét is megütni, de összességében nem tud több lenni egy zsidó-keresztény vallástörténeti limonádénál.
Tele van anakronisztikus kijelentésekkel – persze ezeket felfoghatjuk írói intencióinak is, de őszintén: nem vagyok meggyőzve, hogy így van.
Egyébként kellemes, könnyen olvasható iromány, nem lehet elveszni benne. Helyenként egészen elvezhető.

rec >!
Erik Wahlström: Isten

Talán általános hetedikben írtam ilyen szintű fogalmazásokat.


Népszerű idézetek

phetei P>!

– Mégiscsak jobb lett volna, ha valamilyen elv befolyásolta volna a döntéseit. Például az igazságosság.
– Ezzel a gyengeségét bizonyítaná, hiszen az elv határozza meg a döntéseit. A hatalom csak akkor lehet totális, ha véletlenszerű.

79. oldal

ppayter>!

Isten felajzottan, magányos vágytól hajtva forgott az időtlen térben, akár egy magzat, mégis isteni tökéletességében, erőteljesen, indulattal telve.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Isten
phetei P>!

Tamást furcsa érzés kerítette hatalmába. Idefent mindenki olyan kedves volt vele. Senki sem kérdőjelezte meg a gondolatait. Ami azt is jelentette, hogy a mennyországban nem történt semmi. Nincs vita, polémia, nézeteltérés, rivalizáló tudósok. Semmi ellentmondás, ami megfűszerezné a mindennapokat.
Az üdvözülteknek nincsenek ambíciói.
Tamás persze értette, miért van ez az egész. Mire lehetne még törekedni, ha már elérték a tökéletességet? Egyszer egy csapat bolondot látott vihorászni egy dominikánus templom előtt. Ők már akkor a mennyországban voltak. Ambíciók nélkül. A jelenben éltek.

197. oldal

ppayter>!

– A kutatások jelentős része arról szól, hogyan lehetne könnyebbé tenni az egyszerű emberek életét. Nézzünk egy konkrét példát. Ami talán egyszerűen fog hangzani. A Bayer nevű cég két új szert vezetett be a piacra. Az egyiket aszpirinnak, a másikat heroinnak nevezték el. Mindkettő kiindulási anyaga ismert. Az egyiké a nyírfakéreg, a másiké a mák. Az aszpirin fájdalomcsillapító, a heroin pedig a köhögés ellen jó.
– És?
– A cég felelősséget vállal mind a két termékért – mondta Rafael. – A heroin kétségkívül hasznos. Az aszpirin azonban nagy dózisban már veszélyes lehet. Így a cég óva int mindenkit az aszpirin nagy dózisú használatától, annak ellenére, hogy ez a cég gazdasági érdekeivel szemben áll! Az ilyesmi tesz optimistává engem. A világ halad előre, Gábriel! – mondta Rafael, és diadalittasan beleharapott egy uborkás szendvicsbe.

276. oldal, IV. rész - 4. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: aszpirin · gyógyszer · heroin
2 hozzászólás
ppayter>!

Nincs azon semmi csodálkoznivaló, hogy a hideg és nedves klíma eltereli az emberek figyelmét az életet adó kenyérről való elmélkedésről, és inkább az élet vizével kapcsolatos gondolatokra koncentrálnak. Ez az a nedű, amit a tőzegmocsarak lakói uisge beathaként vagy egyszerű fordításban whiskyként ismernek, és amit a civilizált régiókban aqua vitaenek vagy akvavitnek neveznek.
    Az ember a fejébe húzza a kalapját, mintegy védelemként a folyamatosan zuhogó esővel szemben, és hálát ad Szent Patriknak, hogy megtanulta az araboktól és továbbadta a lélek, spiritus, desztillálásának művészetét.

257-258. oldal, IV. rész - 3. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Írország · whisky
koczkaseszti>!

„De ez a szeretet dolog sem volt olyan egyszerű, mint ahogy azt gondolta. Legalábbis abban az esetben nem, amikor bizonyítani kell a szeretetet ahelyett, hogy egyszerűen csak szeretnénk, minden járulékos ceremónia nélkül.”

109. oldal, II. rész/1. fejezet

Typotex_Kiadó KU>!

Igazán semmi gond a nőkkel. A nők megértő barátok, erős a hitük, és szorgalmasan járnak templomba, tűnődött Isten. Semmi kifogásom nem lehetne az ellen, ha a fiam össze akarna házasodni egy nővel, elméletben, természetesen, a valóságban persze megtiltanám neki. A nők igen értékesek, hiszen ki más szülne nekünk fiúgyermekeket, ha nem ők? Meggondolatlan voltam, amikor a Sínai-hegyen úgy határoztam meg a nő árát, hogy az a férfi ára felének az egyharmada lehet. Ezzel eléggé leértékeltem őket. Jobb lett volna négyötöd részt mondani. Igazán érnek annyit. Ha valamit megtanultam hosszú életem során, akkor az az, hogy nem lehetsz mindig igazságos. De lehet próbálkozni. Ha az építész házat épít, olyan magától értetődő dolgokra is oda kell figyelnie, hogy legyen hely, ahol a füst eltávozik, hogy az alap stabil legyen, mert ezek nélkül hiába néz ki jól a ház. Ott van például a gyermeknemzés, ami nem éppen egyszerű dolog, és örülhetünk, hogy működik a maga módján. Az utódgondozásnak is vannak olyan részei, amelyek nem nevezhetők kimondottan szépnek. A művészek persze megpróbálják méltóképpen ábrázolni, mert nem tudják, hogyan fest a valóságban a tejtől duzzadó mell a begyulladt mellbimbóval.

158-159. oldal III. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Mikael Niemi: Popzene Vittulából
Arto Paasilinna: A nyúl éve
On Sai: A két herceg
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban
Leiner Laura: Valahol
R. J. Palacio: Az igazi csoda
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál