Isten 71% 19 csillagozás

Napok óta kerülgetem ezt a könyvet. Nem tudom eldönteni, felháborító blaszfémia, vagy egy mélyen hívő katolikus ember isten keresésének summázata? Egyre inkább ez utóbbira hajlok.
Isten fejlődés regénye. Kamaszos hevülésében megteremté a világot, mit számtalanszor megbán. Ld.: Vízözön. Töbször leküldi Mihályt egy kis tizedelésre, aki szívesen veszi kölcsön, az emberektől, az általuk továbbfejlesztett gyilkoló szerszámokat.
A Biblia és a katolikus egyház története a teremtéstől napjainkig, de csak azok a részek, melyek valóban Istenről szólnak, illetve melyekben valóban Isten jelenik meg. Nem pedig az ember. Nos így szemlélve, bizony elég vékonyka kis kötet ez a 300 oldal.
Hogy mi történik Istennel a nem keresztény világban, arról szó nem esik.
Hát nem tudom. Nem tudom.
Én így értem (most) ezt a könyvet. Félre?
Nem tudom.

A Typotex szépirodalmi sorozatában jelent meg Erik Wahlström Isten című regénye, mely kortárs is, skandináv is, ráadásul a fülszöveg ráadásul érdekes nézőpontot és a háttérben felsejlő „minden más tudományt” is ígért. Nagyon szeretném nagyon szeretni ezt a könyvet, de csak félig sikerül.

A könyv az emberi világ történelmének epizódjait követi le a három arkangyal nézőpontjából, és néha Istenéből, aki a világgal együtt érik-öregszik. A regény a jellegzetes sokat-akar-keveset-fog hibájába esik, mert egyszerre szeretne humoros-groteszk regény, populáris dogma- és kultúrtörténet is lenni. Humorosnak kétségkívül humoros, de nem igazán szökik magasabbra a modern ruhás-díszletes Shakespeare-feldolgozások hökkentőfaktoránál. Érdekes viszont a teológiai és hittörténeti vonala a szövegnek, de ezt egy ponton elnyomja az itt-ott erőltetett humor. A nézőpontválasztás és a főhős személye többet ígér, mint amennyit ad. Az omnipotens (haha) narráció valójában kevésbé az arkangyalok nézőpontját képviseli, inkább valamiféle hibrid a nézőpontkarakterek és a hagyományos történetmesélés határán.

A szöveg célja nem egészen világos a számomra. A narráció leszedi Istenről a szenteltvizetglóriát, alakja egészen emberi, nem maradéktalanul pozitív, és érthetőbbé sem válik – hiszen ő is csak azt mondja, „vagyok, aki vagyok”. A regény istenképe emellett végtelenül profán és leegyszerűsítő – azért a vastag betű, mert ha valaki ismer, tudja, hogy én nem vagyok a profán ellensége, nagyon nem. A maga nemében szórakoztató, de nem túlzottan emlékezetes regény ez, a kiadó szépirodalmi sorozatából az általam olvasottak közül az egyik legkevésbé erős darab.

Nagyjából olyan érzésem volt az Isten olvasása közben, mintha Wahlström a Brian életét vegyítette volna a nemkülönben kiváló Képregényes világtörténet cinikus realizmusával és talán pár morzsa a Biff evangéliumának kevésbé öncélú pillanataiból is került bele. Az igazán izgalmas viszont az, hogy úgy sikerült a Biblia és a kereszténység történetének megszámlálhatatlanszor feldolgozott témájához nyúlnia, hogy az eredmény a maga nemében mégis egyedi és izgalmas, van íve a történetnek és éppen csak egy aprócska hiányérzetet hagy maga után.

Annak idején végigültem a bibliaismeret és egyházismeret című, kötelező kurzusokat a Károlin, meg a filozófiatörténetnek álcázott hittérítést is, melynek során trükkösen úgy voltak összeválogatva a filozófusok és tételeik, hogy érdekes módon minden valamilyen formában a kereszténység mindenható istenének létezését igyekezett bizonyítani (megfigyeléseim szerint nem sok sikerrel). Még ezzel a háttérrel is kissé bizonytalan voltam, túl sok infó nem maradt meg és soha nem érdekelt annyira ez az egész ahhoz, hogy beleássam magam, a regény témája pedig gyanúsan sok belsős poénnal kecsegtetett. Szerencsé(m)re azonban nem csak jó ajánlást kaptam hozzá, hanem komolyan is vettem azt, és mint kiderült, tényleg vétek lett volna kihagyni.

–
Bővebben odaát: http://kultnaplo.blogspot.com/2015/08/erik-wahlstrom-is…
Vagy a Nyesten: http://www.nyest.hu/hirek/nem-akarod-elolvasni-az-istent
Sőt, még beszélgettem is egy kicsit a szerzővel: http://www.nyest.hu/hirek/isten-nem-tabutema

…összességében kicsit felemás az élmény, mintha Wahlström sem lett volna biztos abban, hogy pontosan mit is szeretne, mintha abban bízott volna, hogy a zseniális koncepció önmagában elviszi az egész regényt a hátán, s neki már csak minimálisat kell hozzá tennie. Ez ugyan nem így történt, de persze belőlem is csak a csalódottságom beszél: valójában nagyon sok érdekes ötlettel dúsította történetét – és amikor ezek előkerültek, akkor valóban szórakoztató volt olvasni. Már csak azért is, mert megtudhatjuk, miért vonzódik annyira Isten az előbőrökhöz…
Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-07…

„A Rafael által használt program számos bizarr tulajdonsága közül az volt az egyik, hogy volt a képernyőn egy Start nevű ikon, amelyre klikkelve ki lehetett kapcsolni a gépet.”

Szerintem sokkal jobb biblia, mint az eredeti.

Próbáltam szeretni ezt a könyvet, de sajnos nem kötött le.

Sótlan.
Az olvasási élményt végigkíséri a bizakodás, hogy csattanjon a történet. Nem csattan. Van néhány kellemes poén benne, olykor sikerül a szarkazmus mércéjét is megütni, de összességében nem tud több lenni egy zsidó-keresztény vallástörténeti limonádénál.
Tele van anakronisztikus kijelentésekkel – persze ezeket felfoghatjuk írói intencióinak is, de őszintén: nem vagyok meggyőzve, hogy így van.
Egyébként kellemes, könnyen olvasható iromány, nem lehet elveszni benne. Helyenként egészen elvezhető.

Talán általános hetedikben írtam ilyen szintű fogalmazásokat.