A ​kulcstényező 8 csillagozás

Aki szereti a történelmet, az biztos imádni fogja, de nekem annyira nem jött be. Egyrészt azért, mert nem hiszem, hogy szinte percre pontosan meg tudja valaki mondani, hogy pl. Napóleon mikor reggelizett a waterloo-i csata előtt. És a könyv nem egyszer órára pontosan említ nem egy, a csata kimenetelét nem befolyásoló eseményt. Tehát szerintem ezeket csak hozzáköltötték, vagyis ez inkább hasonlít egy mesére, mint puszta tények közlésére.
Aztán az összegzéseket is fölöslegesnek tartom a történetek végén, ugyanis ha valaki ezt elolvasta, akkor minek összefoglalni pár mondatban a „mi lett volna ha…” eseményeket a témával kapcsolatban? Aki meg nem olvasta el, az meg miért veszi a kezébe ezt a könyvet?
Mondjuk az tetszett, hogy sok olyan történelmi csatát is említ, ami nem kifejezetten törzsanyag a magyar törikönyvekben. Arra nagyon jó volt ez a könyv, hogy újfent rájöjjek, hogy a szerencse sokszor közrejátszott a csatákban, és hogy szavainknak világrengető hatalma lehet. A leírt szavainkról nem is beszélve…

A címe lehetne inkább az, hogy „Érdekes csaták és idióta parancsnokok”. A kulcstényező sok esetben inkább az volt, hogy nem hozzáértő emberek vezették a háborút. És igazándiból ez lehetne érdekes a könyvben, ahogy látjuk, mennyit változott a vezetés az elmúlt kb. 100 évben.
Régebben még az volt a fontos, hogy egy egy vezér melyik családból származott, nem pedig az, hogy mennyire is ért hozzá. Míg ma (meg már az I. Világháború óta) a vezetők inkább magasan képzett emberek. És jól látszik a különbség is.

A könyv egyik különlegessége lehetne, hogy 2001 előtt készült. Néhány évvel az Öbölháború után (ez amúgy nagyon jó kontraszt pl. a keresztes lovagokkal szemben). Akkor Szaddamot hagyták, hogy tovább vezesse Irakot, de erős megszorítások között. Az író utal is rá, hogy ez talán nem a legjobb ötlet volt (leírja, hogy hány gyerek halt meg az ellátás hiánya miatt). Azóta azt a verziót is láthattuk, hogy mi történik, amikor amikor Szaddamot mégiscsak leváltják. (spoiler: megint meghalt egy csomó gyerek).

Szerintem a legmókásabb az a történet, amikor az Monarchia egyesített serege a törököket célozta meg. De egy alkalommal egy csapat áthajózik a szemközti „kisboltba”, és felvásárolja az összes pálinkát. Majd abból nem akar adni az utána jövő csapatnak.
Mi pontosan ugyan ezt játszottuk el az iskolai táborban. Bár ott nem tört ki a háború utána.
Abban bizonyára mind egyetérthetünk, hogy az áthajózó csapat a magyaroké volt. :D

A Történelem arra tanít minket,hogy sosem tanulunk a történelemből. Mennyi mindent meg lehetett volna előzni,vagy a csaták kimenetelét megfordítani.Élvezetesen meséli el,mi minden múlt az időjáráson,vagy éppen azon,hogy a hadvezérnek mennyi barázda volt a koponyájában nyugvó agyán.