Bomlás (Victoria Bergman-trilógia 1.) 83% 228 csillagozás

Jól megírt, gyorsan olvasható, helyenként hatásvadász, borzongató, és nem mellesleg spoiler beteg. Egymást követi a sok szörnyűség spoiler, amitől időnként kivert a víz. Olvastam, mert érdekelt, és képtelen voltam letenni, de a témája mégsem tetszett. Időnként túl sok(k) volt. Felettébb büszke voltam magamra, hogy rájöttem a Victoriával kapcsolatos titokra. Akarom én a következő részt? Naná! Előtte azonban kell valami kis könnyű limonádé.

Talán a legsötétebb, de mindenképpen a legbetegebb skandináv krimi, amit olvastam. Pedig jó néhányat elolvastam már. Ez szerintem rontja a skandik renoméját. A jó skandináv krimi nem ilyen!
Elég gyengén megírt történet, teli lyukakkal. Hiteltelen. Valami nagyon hiányzott belőle. Nem, nem a részletes leírások… Valahogy az egész inkább tűnik hatásvadásznak, mint jó kriminek.
A nők viszik a prímet, a férfiak csak jelzésszerűen tűnnek fel. Sok volt a rendőrnő húszéves, állóvíz házassága, a menő és erős pszichológusnő életének tragédiái, miközben ő maga is erősen kezelésre szorulna. Mikor „összecsúsztak” a kanapén, na ott akartam letenni…
Lélektelenül megírt, beteg történet. Folytatást nem kérem.

Ha valaki bűnt követ el, annak sokféle magyarázata, oka, indoka lehet. Van, amit megértünk, és van, amit nem. Ebben a történetben azok a tettek voltak fölényben, amit az emberi lélek (és gyomor) nem igazán tud befogadni, és keresi a miérteket. Miért természetes valakinek a pedofília? Miért lesz valakiből gyilkos? Miért marcangolja önmagát? Miért fordul azok ellen, akik szeretik? A rengeteg borzalom ellenére én nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet. Igazi, erős lélektani és pszichológiai regény, az emberi agy legmélyebb rétegeibe láthattam bele, és néha csodálkoztam, hogy egy-egy szereplő hogyan bírhatja még cérnával, ép ésszel. A legijesztőbb dolog a világon, ha nem tudjuk, hogy mi zajlik a hozzánk közel álló emberekben… annyira könnyű félreismerni egymást, amikor azt látjuk, amit látni szeretnénk, és nem a valóságot. Nagyon várom a folytatást! Ó, és a cím: tökéletes!

Bomlottam.
Hu, de még mennyire bomlottan.
Ez a kötet feltöltött, és rájövök, hogy én egy beteg állat vagyok. Ettől a regénytől pont azt kaptam, amit szeretek egy thrillerben: nyomasztó fertőt, gusztustalan, gyenge szereplőket, kegyetlen balsorsokat és „miafranc” fordulatokat a szürke események, leírások mögött.
Nagy meglepetéseket nem okoz épp, az események sem pörögnek, nem kell kapkodnod a fejed. Szép komótosan, vontatottan fordítja feje tetejére az érzékeid.
Imádtam utálni. I-MÁD-TAM

Van benne 30 oldalnyi izgalom a végén; néhány gusztustalannak szánt jelenet előtte, amihez vagy a gyomrom sok, vagy az írópáros kevés; egy teljesen felesleges leszbikus-szál – spoiler –; meg egy nagy hazugság a borítón, hogy ti. „jobb, mint Stieg Larsson”, nem, egyáltalán nem jobb.
Nyári limcsi strandra, vonatútra.

Nehéz értékelést írni pusztán az első részről, vagy a sorozatról az első rész alapján. Önmagában nem ad kerek egészet. Még csak éppen megismerkedtünk a szereplőkkel, rengeteg az elvarratlan szál, amire minden bizonnyal a további két részben kapunk majd csak választ. Szóval, aki belekezd, az készüljön fel rá, hogy folytatni kell…
A történet sötét, mocskos és gyomorforgató – mimóza lelkületű olvasók inkább tartsák távol magukat tőle – de ami a legszomorúbb, legfelháborítóbb, hogy nem kizárólag a szerző képzeletének műve, hasonló esetek sajnos megtörténtek, megtörténnek. spoiler Erős a pszichológiai vonal – több könyvet olvastam már spoiler témában, hiteles ábrázolást nyújt, olyannyira, hogy már a könyv korai szakaszában nyilvánvalóvá vált számomra, amit az író a nagy csavarnak szánt. Ettől függetlenül faltam az oldalakat, és nagyon kíváncsi vagyok, hova fut ki a történet.

„Végignézni, ahogy minden
szépen lassan szétesik.”
Vad Fruttik: Darabokban

Jó régóta emésztem a sorozatot, hagytam leülepedni. Ritka, hogy egy könyv alapján beleszeretek egy krimiszerzőbe (pláne kettőbe!), de az Üvegtestek után ez megtörtént, így végre hozzáfogtam a régóta tologatott trilógiához. Alapvetően utálom, ha három regény ad ki egyet, de belátom, hogy egy ezeroldalasnak nulla esélye lett volna az elolvasásra, nálam legalábbis biztosan. Persze így meg azonnal nyúltam a következő kötethez. Igen, az első rész inkább csak összezavarja, de egyben le is nyűgözi az embert. Viszont ezek a pasik meg mertek lépni valamit, ami miatt tényleg (halkan és óvatosan mondom) Stieg Larsson örökébe léptek: ami illúziót a Millennium-trilógia még meghagyott a svéd jóléti társadalommal kapcsolatban, azt durván lerombolták. Igaz, végtelenül beteg és undorító, amit elénk tárnak, megértem, aki nem folytatta az olvasást. A szaggatott stílust, a rövid mondatokat én már stíluselemként kezeltem, nem zavart. A sztori érdekes, izgalmas, bár nem nagyon lehet összerakni a történetet a rengeteg szálból. Ahogy viszont egy személyiség szétesését ábrázolják, az lenyűgöző.
(A sorozat egészére adtam a csillagokat.)

Ez a könyv beteg. Nem. Ez a könyv BETEG. Olyan mértékben vágott gyomron az emberi gonoszság és aljasság ábrázolása, hogy most muszáj valami szirupos, habos-babos lityi-lötyit olvasnom, mert az én lelki békém és egyensúlyom is bomlásnak indult. Az egész könyvtől, a történettől, a szereplőktől kirázott a hideg, mégse tudtam letenni. Azt hiszem gyorsan el is olvasom a másik 2 részt is, nem akarok emlékezni rá sokáig. Nem tenne jót.

Az eleje baromi gyenge volt, el is gondolkodtam rajta, hogy vajon tényleg folytatni akarom-e én ezt, de aztán a buszra jó volt… Aztán a felétôl kb elkezdett nagyon tetszeni, mert összerendezôdtek a sorok, értelmet kaptak a részletek. Aztán a végére megint elvesztettûk egymàst. A vége elég nagy káosz volt.
Amit sikerûlt levennem a könyvbôl, az az, hogy minden férfi disznó. Nincsenek kivételek. Itt meg aztán mindenki még beteg állat is volt. A két nô meg csak egyszerûen nem volt szimpatikus.
Szóval; nem zárom ki a lehetôségét a folytatásnak, de egyelôre jegeljûk a dolgot.

A pszichológia, dráma és a thriller útvesztője ez a könyv. Bevezet bennünket a lélek legsötétebb bugyraiba, feltárja előttünk a gonosz valódi arcát és olyan dolgokat tár elénk, amelyet soha nem feledünk el. Nem egy könnyed olvasmány, maga mondanivalója roppant erőteljes. Családon belüli erőszak, pedofília, gyermekbántalmazás, hogy csak a súlyosabbakat említsem. Mindezt kőkeményen tárja elénk a szerzőpáros olyan formában, amely kellően felborzolja az olvasó lelkivilágát.
Ajánló folytatása itt:
https://anarchiakonyvblog.blog.hu/2019/01/31/erik_axl_s…