Erich Segal (Szerelmi történet, Oliver szerelme, Az elfelejtett kaland, Hívő lelkek), a Love Story világhírű szerzője a Harvard orvosi karán végzett orvosok életébe nyújt betekintést. Négy fiatal életét követjük nyomon: miért választották az orvosi hivatást, miként gondolkodnak, szenvednek és szeretnek. Az egyetem gyakran kegyetlen képzésének követelményeit nehézségekkel küszködve, de teljesítik; a szigorló és gyakorló évek próbatételein át jutnak el a felnőtté válásig. A regény középpontjában Barney Livingston és Laura Castellano megkapó kapcsolata áll, akik gyermekkoruk óta elválaszthatatlan barátok. Mindketten orvosnak tanulnak, és a diploma megszerzése után más-más területen kezdik el gyakorló éveiket. Barátságuk lassan szenvedélyes szerelemmé érik, és ettől kezdve együtt haladnak az élet buktatókkal teli útján. Erich Segal megindító regényében megragadóan életszerű képet fest a fiatal orvosok életéről, amelynek a gyilkosság, az ármány, az önfeláldozás, a hűség éppúgy része,… (tovább)
Orvosok 54 csillagozás
Eredeti cím: Doctors
Eredeti megjelenés éve: 1988
Kedvencelte 14
Most olvassa 6
Várólistára tette 23
Kívánságlistára tette 15
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Kiskamasz koromban határoztam el, hogy orvos leszek. Mikor aztán tizennyolc évesen ott álltam fehér köpenyben a boncteremben, úgy éreztem, hogy ott és akkor kezdődik az életem regénye. Naiv voltam és befolyásolható, meg voltam győződve, hogy az anatómiatanárunk egy fantasztikus orvos (nem volt az). A tanár pedig meg volt győződve róla, legalábbis állandóan hangoztatta, hogy nálunk lustább és butább orvostanhallgatókat még nem hordott a Föld a hátán (nem volt igaza). Ezt a könyvet ő ajánlotta nekünk.
Szerencsére csak most, jó tíz évvel később került a kezembe.
Amikor már tudom, hogy bár nagyon sokat kell tanulni, és hatalmas felelősséget kell vállalni nap mint nap, nem attól lesz valaki jó orvos, ha belerokkan a teherbe. Vagy ha lenézi a nála fiatalabbakat.
Ezt csak úgy bevezetőnek, mert magáról a könyvről még nem írtam semmit.
Laura és Barney a két főhős, de mellettük még jónéhány kolléga, barát története is nagyon részletesen ki van dolgozva, pl. Seth Lazarus, Ben Landsmann – mindannyiuknak részletesen megismerjük a gyerekkorát és családi hátterét is, ezért az egész könyv inkább egy sokrészes filmsorozatra emlékeztet.
Megkapó volt számomra az, hogy mennyire sokat változott a világ azóta, orvosi szempontből is, pl. defibrilátor használata, de társadalmi szempontból is, a rasszizmus és a nők helyzete is fontos témaként kerül elő.
Kicsit úgy éreztem, hogy mindent bele akart gyömöszölni Segal ebbe a regényébe, sok szereplő, szerteágazó cselekmény, részletes jellem- és társadalomrajz, morális problémák, pl. kegyes halál vagy abortusz témaköre.
És miután több száz oldalon szinte minden szereplő idegileg tönkrevágja magát és a tejes kiégés felé sodródik, tulajdonképpen Barney és Laura egymásratalálásával, valamint a gyerekük betegségével megmutatja azt is, hogy csak a munka önmagában senkinek nem hozta el a boldogságot.
Azóta már kutatások is készültek erről, és tudományosan is bizonyítást nyert az a tény, amit a józan paraszti észre hallgatva is tud akárki: az agyonhajszolt, fáradt, kimerült orvosok sokkal többet hibáznak és alacsonyabb színvonalon teljesítenek. Nem dicsőség egymásra halmozni az ügyeleteket és alig aludni napokon át. Üzenem a volt anatómiatanárunknak is :)
Izgalmas olvasmány volt nekem, és ezért megadom az öt csillagot. A szépirodalmi elvárást viszont már az elején elengedtem.
Nem vagyok orvos, de a feleségem igen. Az író gondosan körüljárja az orvosok életét, mindazt, amivel jár, hogy ezt a fizikailag és lelkileg igen nehéz munkát vállalják. Testet lelket kívánó hivatás, és nem varázslók, csak próbálnak mindent megtenni, amit tudnak, vagy amit lehet. Nélkülük nagyon sokan fel sem nőttünk volna, vagy soha sem éltünk volna. Mégis sokan méltatlanul hurcolják meg őket, vagy kárhoztatják őket olyanért amiért nem tehetnek. A könyvben voltak jól és rosszul cselekvő orvosok és olyanok akik jól, vagy rosszul cselekedtek velük. De az orvosok is emberek. Csak nehéz dolgot vállaltak értünk. Elolvasva talán érthetőbb a lelki világuk, és az, mik a lehetőségeik, amikor eszeveszetten követeljük a csodát.
Most bevallhatom, ha valaki még nem tudná rólam, gyermekként orvosnak készültem. Ennek oka volt, hogy kb. 14 évesen lapokra olvastam ezt a könyvet. Most is elég nehéz volt tartani, össze vissza van celluxozva. Orvos nem lettem és a történetet is sikerült elfelejtenem.
A könyv eleje engem az Egy kis anatómia című filmre emlékeztet, de régen láttam. A sok küzdelem, éjszakázás, tanulás azért, hogy elérjék a hőn áhított vágyukat. Mikor végeznek, hasonlóan folytatódik az életük, elérni a kiválasztott szakot, nevet szerezni, naponta a mélyre ülni illetve fellegek közé szállni.
Nagyon szeretem a könyvet, mégis le kell vonnom fél csillagot, mert a vége nagyon giccs.
Kisebb dilemmával szembesültem a regény értékelésénél.
Első könyvem a szerzőtől Az évfolyam volt – kilenc évvel ezelőtt –, de ma is élénken emlékszem rá.
Szerkezeti felépítése szinte teljesen megegyezik a két műnek. Ismét a Harvard Egyetem, újfent öt főszereplő életéről, sorsuk alakulásáról kapunk képet. Szerencsére a párhuzamok itt véget is érnek.
Az orvosi kar embert próbáló. Nemcsak tanulásban, de pszichésen is meg kell felelni. Laura és Barney a két főhős, de mellettük még jó néhány kolléga, barát története is nagyon részletesen ki van dolgozva, pl. Seth Lazarus, Ben Landsmann – mindannyiuknak megismerjük a gyerekkorát és családi hátterét, melyek közül egynémely szinte önálló regényként is megállná a helyét.
A könyv szakmailag igényes, jó történet. Az egyetlen problémám az volt, hogy nem tudott maradéktalanul kikapcsolni. Végig ott ólálkodott a déjà vu érzés.
Négy csillag!
Igen, tényleg oltári hosszú. De könnyen követhető és ha még igaz is a vád, hogy sekélyes meg talán nem mindig állít igaz dolgokat az orvoslásról, azért elfogadom, hogy a cél, amiért Segal írta, az nemes. (fel akarta hívni a figyelmet, hogy az orvosok mennyivel nagyobb kockázatnak vannak kitéve az állandó terhelés és felelősségvállalás miatt és sokan halnak meg idő előtt, gyakran önkezük által).
Szóval, nem olyan rossz regény ez, még ha terjedelmes is. Van benne néhány történelmi visszaemlékezés (pl. Bennett és a holokauszt összekapcsolódása egy érdekes szál, zsidók és feketék sorsának összefonódása), szerelmek, kínlódás. Én gyanítom, hogy a fordító igen sokat rontott a mű színvonalán. Néha épületes baromságokat fordított és igen magyartalanul, de nem volt kedvem megszakítani az olvasást a hülyeségeinek kigyűjtésével (egyet megemlítenék mégis, amire különösen harapok, és sokszor belefutottam már. Pontosan nem tudom innen se idézni, de rühellem, amikor az angol (amúgy latin eredetű) „sympathy” szót szimpátiának fordítja valaki. Merthogy „együttérzést” jelent, és milyen hülyén hangzott ebben a könyvben is, hogy XY szimpátiát érzett valakinek a halálával kapcsolatban, juj!)
A végére aztán Segal felpörgött és orvosetikai kérdéstől a kutatásig mindent belevitt a szereplők magánéleti szálaiba, igazából a regénynek ez a része a legizgalmasabb. Bár kissé valószerűtlen, hogy az összes Harvardon végzett évfolyamtárs összetalálkozik a fő karakterekkel valahol,vagy ez tényleg ilyen?
4 éve olvastam, és akkor azt jegyeztem fel, hogy nagyon tetszett! :) Nekem is fehérköpeny-szindrómám van, jó volt olvasni az orvosok emberi arcáról.
Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Természetesen örültem a végének, de valahogy azoknak a története jobban megérintett, akik esendőbbek voltak. Nem pedig csillogó kocsikban feszítettek, fényes karrierrel, publikációk, könyvek tucatjaival, szerencsés kapcsolatokkal rendelkeztek. Hiszen valljuk be őszintén nem ők, a „nagy koponyák”, azok akik leereszkednek hozzánk, és megpróbálják a bajainkat kezelni, ők ehhez túl elfoglaltak. Nekem túl „amerikai” volt.
Népszerű idézetek
Egyetlen beteg sem érzi magát megnyugtatva, ha nem kap valamilyen receptet – egy kis dokumentumot titkosíráshoz hasonló jelekkel –, amely bizonyítja, hogy az orvos igazán törődik vele.
398. oldal
– Engedjék meg, hogy befejezésül egy titokba avassam be önöket… Ennek feltárása éppen annyira megalázó a számomra, mint önök számára a meghallgatása lesz.
Megfordult és felírt valamit maga mögött a táblára.
Egy kétjegyű számot, a huszonhatot. Elképedt zúgás töltötte be a termet. Holmes megvárta, míg csend lesz, csak azután folytatta. Beszívta a levegőt, és egyenesen a megbabonázott hallgatóságra meredt.
– Uraim! Véssék ezt be jól az emlékezetükbe. Betegségek százezrei fordulnak elő ezen a világon, de az orvostudomány csak huszonhatra ismeri a gyógyírt. A többi… találgatás.
És ezzel vége volt.
Egy atléta kecsességével és egy katona tartásával vonult le az emelvényről, és elhagyta a termet.
A meghökkent hallgatóság tapsolni is képtelen volt.
8. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Noah Gordon: A doktornő 76% ·
Összehasonlítás - Kathryn Stockett: A Segítség 96% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A halálsoron 96% ·
Összehasonlítás - Lorenzo Carcaterra: Pokoli lecke 97% ·
Összehasonlítás - Daniel Keyes: Virágot Algernonnak 96% ·
Összehasonlítás - Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap 95% ·
Összehasonlítás - Frank McCourt: Angyal a lépcsőn 95% ·
Összehasonlítás - Bonnie Garmus: Minden kémia 95% ·
Összehasonlítás - Nagy Alex: Lelkek harca 100% ·
Összehasonlítás - Ariel Lawhon: Fedőneve Hélène 94% ·
Összehasonlítás