Szeresd ​felebarátodat 62 csillagozás

Erich Maria Remarque: Szeresd felebarátodat Erich Maria Remarque: Szeresd felebarátodat Erich Maria Remarque: Szeresd felebarátodat

Hitler már uralomra jutott Németországban, felállították a koncentrációs táborokat. Zsidók és a rendszernek nem tetsző különböző pártállású nők-férfiak menekülnek el otthonról, rajzanak szét Európa különböző országaiba. A legtöbben Bécsből indulnak, köztük a főhős, egy fiatal fiú is, aki szerelmével végre befogadó országra szeretne lelni. Az emigráns tömegtől minden állam fél, kitoloncolják őket, Ausztriából Csehszlovákiába, aztán vissza, aztán Svájcba, majd Párizsba, egyik börtönbe be, a másikból ki… Keserves és lehangoló kalandok után a fiú és szerelme Párizsban valamelyes nyugalomra lel. Munkát találnak, és nem várat magára a happy end sem: beutazó vízumot kapnak Mexikóba. A könyv pergő cselekményű, izgalmas, egyszerre fájdalmas és felemelő.

Eredeti cím: Liebe deinen Nächsten

Eredeti megjelenés éve: 1941

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Világkönyvtár Magvető

>!
Alexandra, Pécs, 2007
350 oldal · ISBN: 9789633702741 · Fordította: Gergely Erzsébet
>!
Fabula, Budapest, 1992
376 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637885722 · Fordította: Gergely Erzsébet
>!
Magvető, Budapest, 1976
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632703200 · Fordította: Gergely Erzsébet

Enciklopédia 8


Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

szallosas P>!
Erich Maria Remarque: Szeresd felebarátodat

Remarque jó! Nekem nagyon jó! Az a hamisíthatatlan remarque-i hangulat…
Ez a regènye különösen fordulatos volt, bejártam olvasás közben fèl Európát oda-vissza.
Ès persze a szerelem sem hiányozhatot utazás közben.

KBCsilla P>!
Erich Maria Remarque: Szeresd felebarátodat

Sokszor azt gondolom, hogy az aktuálisan olvasottnáj jobb könyvet már nem olvashatok.
Most ez a teóriám is megdőlni látszik.
Csodálatos képet kaptam az emberi jóságról, odaadásról.
Ruth, Kern és Steiner – na és persze a legtöbb szereplő – csillagos ötösre vizsgázott nálam ezekből.
Még akkor is, ha itt most „csak” a háttérben mozgott a háború, mégis folyamatosan éreztem a szívszorító félelmet.
Mi mindent is tud kockára tenni az ember, hogy akár önmagán, akár társain, még ha ismeretlenek is, segítsen.
Bekerült a könyv a kedvencek közé, és örülök, hogy van saját példányom, mert bármikor a kezembe vehetem, ha azt érzem, hogy csalódást okoznak az emberek.

encus625 P>!
Erich Maria Remarque: Szeresd felebarátodat

1937-ben játszódik a könyv vagy az azt megelőző pár évben. Utalnak a párizsi világkiállításra és a hamarosan bekövetkező Anschluss-ra.
Az elején nagyon hamar magába szippantott a két fiatal története. A senki gyermekei ők. Szülőhazájukból kiutasították őket, a többi ország meg hasonlóan tesz velük. Útközben próbálnak ügyeskedni, túlélni, tanulni dolgokat.
Nem könnyű könyv ez. A vége talán túlságosan is jóra fordul, bár nem minden megismert szereplőnek jut jobb sors.

>!
Magvető, Budapest, 1976
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632703200 · Fordította: Gergely Erzsébet
bokrichard>!
Erich Maria Remarque: Szeresd felebarátodat

Mindenekelőtt szögezzük le hogy ez egy remek mű! A főszereplők szimpatikusak, nagyon drukkoltam nekik végig, hogy együtt találjanak egy békés helyet, ahol boldogan élhetnének. De nagyon fontos dologról kellett elgondolkodnom, hiszen ijesztő módon pont most a migrációs időszak kellős közepén olvastam ezt a könyvet. Ijesztő belegondolni, hogy az emberi viselkedés semmit nem változott. Néhányukban benne van a humánus viselkedés, így segítséget nyújtanak, de a legtöbb önző módon fedezve magát képes belerúgni a segítségre szorulóba. Hát érdemes ezen másnak is eltöprengeni…

pokolpetu>!
Erich Maria Remarque: Szeresd felebarátodat

A legmegrázóbb történetekből is tündérmesét varázsol.

– Bár azért mindig hálás vagyok, hogy nem én vagyok a főszereplője.

Színek>!
Erich Maria Remarque: Szeresd felebarátodat

Hány félék is vagyunk mi emberek! Vannak alapvetően közös tulajdonságaink, de vannak dolgok amiben emberenként különbözünk.
Erich Marie Remarqe: Szeresd felebarátodat!-című könyve egy újabb gyöngy szem a művei sorában.
Az író témája ismét az emigráns élet. Hazájukból elüldözött, menekült emberek, kikkel a politika alakulása szerint dobálóznak, határokon keresztül. Ez a rettegő,meggyötört ember közösség, közös tulajdonsága, az összetartás , a szolidaritás. Hontalanok, nincstelenek, de bármikor a náluknál szorultabb helyzetben lévő társuknak adják pénzüket, kabátjukat, ágyukat.
Kegyetlen sorsuk testvérré teszi őket, céljuk hazára megélhetésre lelni. A történet során hőseink kapcsolatba kerülnek néhány szerencsésebb helyzetben lévő emigránssal, kikből már kiveszett a sors társaik iránti szolidaritás, már nem közösek a célok, teher számukra a tébláboló, boldogulni próbálkozó hontalan csapat. Aztán van egy kisebb réteg aki ugyan nem sors társa az emigránsoknak, de lelkes segítője a hontalan embereknek, nem pénzért, sem kitüntetésért, csak úgy emberségből. Aztán vannak a jellemtelenek, a csak magukkal törődő lelketlenek, ők azok akik a mások nyomorúságát kihasználva csapják be, fosztják ki őket.. Remarque az 1940-es évek háborgó Európályával ismertet meg bennünket, szívszorító sorsok, szomorú történetek, emberek kiknek sikerült emel fővel túl élni-e nehéz éveket.

baroness>!
Erich Maria Remarque: Szeresd felebarátodat

Remarque a náci Németországból elűzött emigránsok életét mutatja be Kern a félzsidó fiú, Ruth a zsidó lány, Steiner a politikai nézetei miatt távozni kényszerült árja és sok sorstársuk szemszögéből.
Bécsből Prágába, onnan vissza Bécsbe, keresztül Svájcon, Franciaországban kikötve ismerjük meg az emigránsok útlevél, tartózkodási engedély és munkavállalási engedély körül forgó és ezeket nélkülöző életét. Kiszolgáltatottak, senkinek se kellenek, ide-oda toloncolják őket – mégis élettel teliek, bizakodóak, összetartóak és lelkiismeretesek. Megindító ahogy élnek, éreznek, gondolkodnak, tűrnek és szeretnek. Hűségesek egymáshoz, mindenüket megosztják egymással és segítik egymást. Újra és újra összehozza őket a sors.
Megrendítő történet emberségről, a társadalom pusztító erejéről, lelkiismeretről, elmúlásról és újrakezdésről.


Népszerű idézetek

szallosas P>!

– Az ember nagy a végletekben – mondta. – A művészetben, a szerelemben, az ostobaságban, a gyűlöletben, az önzésben, még az áldozatokban is – de ami a leginkább hiányzik az életből, az egy kevéske hétköznapi jóság.

288. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

– Ez nem börtön – oktatta ki Steiner. – Ez fogda. A börtön később jön.
– Voltál már börtönben?
– Voltam. Először majd csak ugyancsak a szívedre veszed. Utána már nem. Különösen télen nem. Legalább nyugtod van addig. Az ember útlevél nélkül: szabadságos hulla. Felkötheti magát, mást nem tehet.
– És útlevéllel? Útlevéllel se kapsz külföldön sehol munkavállalási engedélyt.
– Persze hogy nem. Csak jogod van ahhoz, hogy nyugodtan éhen halj. Nem menekülés közben. És ez nagy szó.
Kern maga elé meredt.
Steiner a vállára csapott.
– Fel a fejjel, bébi! Kárpótlásul abban a szerencsében van részed, hogy a huszadik században élhetsz… a kultúra, a haladás és a humanizmus évszázadában.

18. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

Marill a szálloda betonteraszán ült és egy újsággal legyezte magát. Néhány könyv hevert előtte. – Jöjjön ide, Kern! – mondta. – Közeledik az este. Ilyenkor az állat a magányt keresi, az ember meg a társaságot. Mi van a tartózkodási engedélyével?
– Még egy hét – mondta Kern, és leült mellé.
– Egy hét a börtönben hosszú idő. A szabadságban rövid.
– Marill az előtte lévő könyvekre csapott. – Az emigrációban művelődik az ember. Öreg napjaimra megtanulok angolul és franciául.
– Néha már hallani se bírom ezt a szót, hogy emigráns – szólalt meg rosszkedvűen Kern.
– Ostobaság! – mondta nevetve Marill. – Hiszen a legjobb társaságban van. Dante is emigráns volt. Schillernek szöknie kellett az országból. Heine. Victor Hugo. Hogy csak néhányat említsek.

108. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Schiller · Heinrich Heine · Hugo · Victor Hugo
forElle>!

Steiner kemény ember volt, de mikor átlépett a határon, nedvesen a verítéktől, megfordult, abba az irányba, amerről jött, és belesuttogta a felesége nevét az éjszakába.

csillagka>!

Én nem vagyok iratok nélküli, léha menekült. Én teljes polgárjoggal rendelkező becsületes zsebtolvaj és hamiskártyás vagyok.

20. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

Egész sereg emigráns csak a menekülteket segélyező bizottság támogatásából él. Némelyek üzletelnek, mások koldulnak, és vannak akik egyszer csak eltűnnek. Voltatok már a segélyegyletben?
– Én voltam ma délelőtt – felelte Kern.
– Nem adtak semmit?
– Nem.
– Nem számít. Újra el kell menni. Ruth menjen el a zsidó segélyegyletbe, maga meg a vegyesekébe. Én az árjákéhoz tartozom – mondta nevetve Marill. – Amint látják, a nyomornak is megvan a maga bürokráciája. Feliratkoztak már?
Nem. Még nem.

304. oldal

Kapcsolódó szócikkek: menekültek
3 hozzászólás
Sándor_Langer_Pudingman P>!

A pincér elébe tett egy csomó újságot, és elment. Steiner fölemelte az egyik újságot, olvasni kezdett, de aztán hamarosan félretette, nem túlságosan érdekelte, mi történik a nagyvilágban. Aki a víz alatt úszik, annak egy a fontos: hogy újra a felszínre vergődjön – hogy milyen színűek a halak, az édes mindegy neki.

89. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

A hamiskártyás már keverte is a lapokat. Elegáns, kimért mozdulatokkal csúsztatta egymásba őket.
– Ki oszt? – kérdezte csirkés.
A zsebtolvaj sorra elébük tartotta a kártyacsomagot. A lengyel kilencest húzott, a kopasz dámát, Steiner és a hamiskártyás ászt.
A hamiskártyás egy pillanatra felnézett.
– Ütés! – mondta és húzott. Megint ász. Mosolygott, és Steinernek adta a csomagot. Ez hanyag mozdulattal felütötte a legalsó lapot – a treff ászt.
– Micsoda véletlen! – mondta nevetve a kopasz.
A hamiskártyás nem nevetett. – Honnan ismeri maga ezt a trükköt? – kérdezte döbbenten. – Maga is szakmabeli?
– Nem, én amatőr vagyok. Annál jobban esik a szakember elismerése.
– Nem erről van szó! – mondta a hamiskártyás és Steinerre nézett. – Ez a trükk ugyanis tőlem származik.
– Vagy úgy! – Steiner elnyomta a cigarettáját. – Budapesten tanultam. A börtönben, mielőtt kiutasítottak. Egy bizonyos Katscher nevű embertől.

23. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Budapest
1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Tomcsik Nóra: Tél Berlinben
Lloyd C. Douglas: „És köntösömre sorsot vetettek…”
Gyurkovics Tamás: Mengele bőröndje
Bauer Barbara: Még látlak odafenn
Robert Merle: Mesterségem a halál
James Clavell: A sógun
Adam Makos – Larry Alexander: Felettünk a csillagos ég
Szczepan Twardoch: A király
David Benioff: Tolvajok tele
Cserhalmi Dániel: Szibériai csapda