Hitler már uralomra jutott Németországban, felállították a koncentrációs táborokat. Zsidók és a rendszernek nem tetsző különböző pártállású nők-férfiak menekülnek el otthonról, rajzanak szét Európa különböző országaiba. A legtöbben Bécsből indulnak, köztük a főhős, egy fiatal fiú is, aki szerelmével végre befogadó országra szeretne lelni. Az emigráns tömegtől minden állam fél, kitoloncolják őket, Ausztriából Csehszlovákiába, aztán vissza, aztán Svájcba, majd Párizsba, egyik börtönbe be, a másikból ki… Keserves és lehangoló kalandok után a fiú és szerelme Párizsban valamelyes nyugalomra lel. Munkát találnak, és nem várat magára a happy end sem: beutazó vízumot kapnak Mexikóba. A könyv pergő cselekményű, izgalmas, egyszerre fájdalmas és felemelő.
Szeresd felebarátodat 60 csillagozás
Eredeti cím: Liebe deinen Nächsten
Eredeti megjelenés éve: 1941
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Világkönyvtár Magvető
Enciklopédia 9
Kedvencelte 4
Most olvassa 3
Várólistára tette 18
Kívánságlistára tette 7
Kiemelt értékelések
Sokszor azt gondolom, hogy az aktuálisan olvasottnáj jobb könyvet már nem olvashatok.
Most ez a teóriám is megdőlni látszik.
Csodálatos képet kaptam az emberi jóságról, odaadásról.
Ruth, Kern és Steiner – na és persze a legtöbb szereplő – csillagos ötösre vizsgázott nálam ezekből.
Még akkor is, ha itt most „csak” a háttérben mozgott a háború, mégis folyamatosan éreztem a szívszorító félelmet.
Mi mindent is tud kockára tenni az ember, hogy akár önmagán, akár társain, még ha ismeretlenek is, segítsen.
Bekerült a könyv a kedvencek közé, és örülök, hogy van saját példányom, mert bármikor a kezembe vehetem, ha azt érzem, hogy csalódást okoznak az emberek.
1937-ben játszódik a könyv vagy az azt megelőző pár évben. Utalnak a párizsi világkiállításra és a hamarosan bekövetkező Anschluss-ra.
Az elején nagyon hamar magába szippantott a két fiatal története. A senki gyermekei ők. Szülőhazájukból kiutasították őket, a többi ország meg hasonlóan tesz velük. Útközben próbálnak ügyeskedni, túlélni, tanulni dolgokat.
Nem könnyű könyv ez. A vége talán túlságosan is jóra fordul, bár nem minden megismert szereplőnek jut jobb sors.
Mindenekelőtt szögezzük le hogy ez egy remek mű! A főszereplők szimpatikusak, nagyon drukkoltam nekik végig, hogy együtt találjanak egy békés helyet, ahol boldogan élhetnének. De nagyon fontos dologról kellett elgondolkodnom, hiszen ijesztő módon pont most a migrációs időszak kellős közepén olvastam ezt a könyvet. Ijesztő belegondolni, hogy az emberi viselkedés semmit nem változott. Néhányukban benne van a humánus viselkedés, így segítséget nyújtanak, de a legtöbb önző módon fedezve magát képes belerúgni a segítségre szorulóba. Hát érdemes ezen másnak is eltöprengeni…
Hány félék is vagyunk mi emberek! Vannak alapvetően közös tulajdonságaink, de vannak dolgok amiben emberenként különbözünk.
Erich Marie Remarqe: Szeresd felebarátodat!-című könyve egy újabb gyöngy szem a művei sorában.
Az író témája ismét az emigráns élet. Hazájukból elüldözött, menekült emberek, kikkel a politika alakulása szerint dobálóznak, határokon keresztül. Ez a rettegő,meggyötört ember közösség, közös tulajdonsága, az összetartás , a szolidaritás. Hontalanok, nincstelenek, de bármikor a náluknál szorultabb helyzetben lévő társuknak adják pénzüket, kabátjukat, ágyukat.
Kegyetlen sorsuk testvérré teszi őket, céljuk hazára megélhetésre lelni. A történet során hőseink kapcsolatba kerülnek néhány szerencsésebb helyzetben lévő emigránssal, kikből már kiveszett a sors társaik iránti szolidaritás, már nem közösek a célok, teher számukra a tébláboló, boldogulni próbálkozó hontalan csapat. Aztán van egy kisebb réteg aki ugyan nem sors társa az emigránsoknak, de lelkes segítője a hontalan embereknek, nem pénzért, sem kitüntetésért, csak úgy emberségből. Aztán vannak a jellemtelenek, a csak magukkal törődő lelketlenek, ők azok akik a mások nyomorúságát kihasználva csapják be, fosztják ki őket.. Remarque az 1940-es évek háborgó Európályával ismertet meg bennünket, szívszorító sorsok, szomorú történetek, emberek kiknek sikerült emel fővel túl élni-e nehéz éveket.
Remarque a náci Németországból elűzött emigránsok életét mutatja be Kern a félzsidó fiú, Ruth a zsidó lány, Steiner a politikai nézetei miatt távozni kényszerült árja és sok sorstársuk szemszögéből.
Bécsből Prágába, onnan vissza Bécsbe, keresztül Svájcon, Franciaországban kikötve ismerjük meg az emigránsok útlevél, tartózkodási engedély és munkavállalási engedély körül forgó és ezeket nélkülöző életét. Kiszolgáltatottak, senkinek se kellenek, ide-oda toloncolják őket – mégis élettel teliek, bizakodóak, összetartóak és lelkiismeretesek. Megindító ahogy élnek, éreznek, gondolkodnak, tűrnek és szeretnek. Hűségesek egymáshoz, mindenüket megosztják egymással és segítik egymást. Újra és újra összehozza őket a sors.
Megrendítő történet emberségről, a társadalom pusztító erejéről, lelkiismeretről, elmúlásról és újrakezdésről.
Népszerű idézetek
– Ez nem börtön – oktatta ki Steiner. – Ez fogda. A börtön később jön.
– Voltál már börtönben?
– Voltam. Először majd csak ugyancsak a szívedre veszed. Utána már nem. Különösen télen nem. Legalább nyugtod van addig. Az ember útlevél nélkül: szabadságos hulla. Felkötheti magát, mást nem tehet.
– És útlevéllel? Útlevéllel se kapsz külföldön sehol munkavállalási engedélyt.
– Persze hogy nem. Csak jogod van ahhoz, hogy nyugodtan éhen halj. Nem menekülés közben. És ez nagy szó.
Kern maga elé meredt.
Steiner a vállára csapott.
– Fel a fejjel, bébi! Kárpótlásul abban a szerencsében van részed, hogy a huszadik században élhetsz… a kultúra, a haladás és a humanizmus évszázadában.
18. oldal
Marill a szálloda betonteraszán ült és egy újsággal legyezte magát. Néhány könyv hevert előtte. – Jöjjön ide, Kern! – mondta. – Közeledik az este. Ilyenkor az állat a magányt keresi, az ember meg a társaságot. Mi van a tartózkodási engedélyével?
– Még egy hét – mondta Kern, és leült mellé.
– Egy hét a börtönben hosszú idő. A szabadságban rövid.
– Marill az előtte lévő könyvekre csapott. – Az emigrációban művelődik az ember. Öreg napjaimra megtanulok angolul és franciául.
– Néha már hallani se bírom ezt a szót, hogy emigráns – szólalt meg rosszkedvűen Kern.
– Ostobaság! – mondta nevetve Marill. – Hiszen a legjobb társaságban van. Dante is emigráns volt. Schillernek szöknie kellett az országból. Heine. Victor Hugo. Hogy csak néhányat említsek.
108. oldal
Egész sereg emigráns csak a menekülteket segélyező bizottság támogatásából él. Némelyek üzletelnek, mások koldulnak, és vannak akik egyszer csak eltűnnek. Voltatok már a segélyegyletben?
– Én voltam ma délelőtt – felelte Kern.
– Nem adtak semmit?
– Nem.
– Nem számít. Újra el kell menni. Ruth menjen el a zsidó segélyegyletbe, maga meg a vegyesekébe. Én az árjákéhoz tartozom – mondta nevetve Marill. – Amint látják, a nyomornak is megvan a maga bürokráciája. Feliratkoztak már?
Nem. Még nem.
304. oldal
A pincér elébe tett egy csomó újságot, és elment. Steiner fölemelte az egyik újságot, olvasni kezdett, de aztán hamarosan félretette, nem túlságosan érdekelte, mi történik a nagyvilágban. Aki a víz alatt úszik, annak egy a fontos: hogy újra a felszínre vergődjön – hogy milyen színűek a halak, az édes mindegy neki.
89. oldal
Fel a fejjel bébi! Kárpótlásul abban a szerencsében van részed, hogy a huszadik században élsz… a kultúra, a haladás és a humanizmus évszázadában…
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ralf Rothmann: Tavasszal meghalni 92% ·
Összehasonlítás - Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek 95% ·
Összehasonlítás - Anne C. Voorhoeve: Liverpool Street 94% ·
Összehasonlítás - Cserhalmi Dániel: Szibériai csapda 93% ·
Összehasonlítás - Robert Merle: Mesterségem a halál 93% ·
Összehasonlítás - David Benioff: Tolvajok tele 93% ·
Összehasonlítás - James Clavell: A sógun 93% ·
Összehasonlítás - Bauer Barbara: Még látlak odafenn 94% ·
Összehasonlítás - Hans Hellmut Kirst: Farkasok 97% ·
Összehasonlítás - Adam Makos – Larry Alexander: Felettünk a csillagos ég 93% ·
Összehasonlítás