Nyugaton ​a helyzet változatlan 550 csillagozás

Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

Erich ​Maria Remarque 1898-ban született, s a tanárképző padjából került az első világháborúba. Húszéves korában szerelt le. Ő és társai, akikkel egyszerre vonult be, semmi egyebet nem láttak a világból, csak az iskolát és a frontot. A Nyugaton a helyzet változatlan az ő szenvedéseik és kiábrándulásuk története. Hőse, Paul Baumer, csak apró vonásokban különbözik társaitól. A lövészárok élete nagyjából egyforma emberekké gyúrja őket. A front iszonyata mindent kiéget belőlük, egyetlen erényük, egyetlen kincsük marad: a bajtársiasság. Megrázóan igaz, őszinte írás ez a regény. Óriási sikerét kétségtelen értékei mellett annak is köszönhette, hogy megjelenésekor már szükséges volt a belőle harsogó figyelmeztetés: íme, valójában ez a háború, vigyázzatok, nehogy újra belesodorjanak benneteket! Hiszen ekkoriban egy müncheni sörház asztalai mellett már a második világháború sikerére isznak az osztrák káplár hívei. De ami ebben a sodró lendületű regényben a humánum magas hőfokán… (tovább)

Eredeti mű: Erich Maria Remarque: Im Westen nichts Neues

Eredeti megjelenés éve: 1929

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Híres háborús regények, Európa Zsebkönyvek, FilmRegények

>!
Alexandra, Pécs, 2018
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634470687
>!
Cartaphilus, Budapest, 2008
226 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632660240 · Fordította: Ortutay Katalin
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2001
228 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635474695 · Fordította: Benedek Marcell

8 további kiadás


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Paul Bäumer · Tjaden


Kedvencelte 117

Most olvassa 22

Várólistára tette 310

Kívánságlistára tette 142

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
GTM
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

Lassan már két hete, hogy befejeztem a regényt. Azt hittem könnyebb lesz később írni róla, akkor, amikor már kicsit ülepedett. De nem, semmivel sem könnyebb most. Túl erős az élmény. Ritka erős hatású könyv. Mindenkinek olvasni kellene fiatalon, aztán érett fővel is.

Nem is tudom, hogyan kerültem el ilyen sokáig, pedig a filmet ismerem, kiváló alkotásnak tartom, a kedvenceim közé tartozik. Azon filmek egyike, amely pontosan, hűen ábrázolja a regény világát. Megrázó, megdöbbentő, elgondolkodtató, akár a könyv.

Remarque saját élmény alapján írta ezt a történetet, amely néhány fiatal fiú ellopott ifjúságának és értelmetlen pusztulásának bemutatásával állít emléket egy becsapott, tönkretett nemzedéknek, a Nagy Háború nemzedékének. Az elesetteknek és a túlélőknek egyaránt, hisz az életben maradottak kitörölhetetlenül hordozzák egy életen át az átélt traumák terhét. Ezektől az fiataloktól ellopták az ifjúságukat, elpusztították az álmaikat, a jövőről szőtt terveiket. Kiölték belőlük az örömöt, a felhőtlen, önfeledt nevetést és a boldogság képességét

Mindössze húszévesen megjárták már a pokol hetedik bugyrát, és elfásult, megvénült lélekkel indultak rohamra újra és újra egy talpalatnyi helyért valamelyik lövészárok mélyén. Közben elhaltak mellőlük barátok, iskolatársak, akiket meggyászolni nem maradt sem idő, sem erő, mert aki ezt megengedte magának az menthetetlenül elveszett.

Amikor olvastam, itt ül mellettem nagyapám. Tudom, hogy megjárta Piavét. Mesélt is néha, amikor a bor megoldotta a nyelvét. De én akkor még abban a korban voltam, amikor az unokák nem hallgatják meg a nagyapák elbeszéléseit, vagy ha mégis, akkor nem értik meg azokat. Most megkövettem őt e figyelmetlenségemért.
Eddig sosem gondoltam bele, hogy hány éves is lehetett akkor. Már tudom, éppen 18.
Most átértékelődött szememben az egész élete.

2 hozzászólás
>!
csillagka P
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

100 éve kezdődött az első világégés, és ennek emlékére vettem kezembe Erich Maria Remarque regényét. Most itt fekszem a gép előtt és igazából teljes döbbenettel szemlélem, nem értem hogyan is lehet, hogy ez után a regény után még voltak háborúk a földön, és voltak olyan emberek akik önként és dalolva hajlandók voltak (lesznek) elmenni a vágóhidakra szépen felhizlalt ökörként.
A háborúkat persze a fejesek találják ki, és a kisemberek a mi testvéreink, férjeink és fiaink vívják ma már a lányoknak is szabad a pálya.
Fantasztikus katonai krónikák helyett ezt a könyvet kellene minden puska mellé becsomagolni és fellázadni végre a sors ellen aki belekényszerít ezekbe a pusztító eszetlen kalandokba.
Nagyon nagyot ütött nálam ez a mű, és nagyon sajnálom, hogy kevesen értették meg miről is szól valójában, mert akkor talán kevesebb ember pusztult volna el a könyv keletkezés óta eltelt közel nyolcvan évben.
Azt javaslom térjünk át a párviadalokra, mindenki jobban járna ha minden konfliktust face to face módon a két fél legerősebb emberének küzdelme döntené el, TV közvetítés nézettsége egeket döngetne :P
Ez a könyvet viszont tényleg mindenkinek olvasni kell értő, értelmezett módon, és főleg a fiuknak ajánlom, kiemelve a harci kakasokat, hátha megértik mire is vágyódnak olyan nagyon.
PEACE mindenek felett.

>!
Dante, Budapest, 1930
248 oldal · Fordította: Benedek Marcell
>!
Sapadtribizli
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

     Ezt a művet mindenkinek olvasnia kellene, főleg mivel ettől nagyobb és hatásosabb béke-propagandával ritkán találkozik az ember. Jó volt, hogy a háború minden kegyetlen mozzanatát bemutatta – a csatától a nyugodtabb percekig mindent. És bemutatta az „ellenfelet” is, mint embert, és azt az elképesztő értelmetlenésget is, hogy ismeretlen emberek egymást ölik felsőbb parancsra…
    Nehéz erről a könyvről írni… Örülök, hogy nem hosszabb ez a mű, mert több háborút nagyon nehezen viseltem volna már… Megviselt. Olyan furcsa volt, néha buszon is olvastam, és a végállomásnál, mikor le kellett szállnom, csak forgattam a fejem, néztem a gondtalan embereket, ahogy sétálnak a napsütésben, jó ruha van rajtuk, élelmiszer a szatyrokban… És nem tudtam az emberekre ugyanúgy tekinteni, mint eddig, mert közben még bennem élt a front, és az, hogy mit kellett kiálljanak mások – egy évszázada, és néha még ma is… És miért?… Egy forradalomnak még van valamicske értelme az én olvasatomban, de az Első Világháborúnak? Mint erdélyi, úgy érzem, csak vesztett rajta a világ…

>!
Gudmundur P
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

Bevallom, igyekszem elkerülni filmen és könyvekben a borzalmakat. Nagyon megvisel, amit ember emberrel képes tenni, és az igazán rettenetes kegyetlenségek soha többet nem mennek ki a fejemből, időről időre visszajönnek, kísértenek.
Ebből a regényből sok olyan dolgot megtudtam a háborúról, amit soha nem akartam megtudni. De belátom, hogy ezt elképzelni nem lehet, erről kell, hogy legyen valami konkrét ismerete az embernek. Hiába hiszem azt, hogy „jó, jó, szörnyű volt, nagyjából sejtem, mennyire” – ez nem igaz. Ezt nem lehet sejteni, gyanítani, körülbelül elképzelni, mert egy békében felnőtt átlagember számára ez megragadhatatlan. Főleg az, hogy milyen érzés a fronton lenni, katonaként harcolni, hogy milyen fizikai és mentális terheket kell a háborúban résztvevőknek kiállnia. Ha nem olvasom el ezt a könyvet, talán soha nem szembesülök ennyire direkt módon azzal a képtelenséggel, hogy a háborúkban emberek állnak szemben gyilkolásra kifejlesztett technikai eszközökkel, és próbálnak túlélni ebben az egyenlőtlen küzdelemben. Ne értsen félre senki: eddig is tudtam, hogy ez így van, de most már talán értem is, mit jelent ez, s mennyire cinikus és értelmetlen ez az egész.
Egy dolog nem ment: nem tudtam elképzelni olvasás közben a 19-20 éves főszereplőt. Középkorú emberként tiltakozott az agyam az ellen, hogy az életük elején álló fiatalembereket lássak magam előtt a fronton bemutatott helyzetekben. Remarque nagyon megrázóan mutatja be, hogy hogyan foszt meg a háború egy egész, múlt nélküli generációt a jövőjétől is.
Fontos volt elolvasnom ezt a könyvet; örülök, hogy kiléptem a komfortzónámból.

3 hozzászólás
>!
Youditta
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

Háború minden borzalma benne van ebben a regényben. Nehéz elképzelni, hogy ez után a regény után bárki vágyik a csatatérre, az értelmetlen öldöklésre, ami tényleg semmit nem old meg, csak emberek millióit teszi testi-lelki nyomorékká. Remarque igen pontosan árnyalja azt, hogy miről is szól a háború, mit élnek àt a harcoló emberek, akiknek kiég a lelkük, s nem az ellenséggel, hanem a saját lelkükkel kell a csatát megvívni. Mestermunka.

7 hozzászólás
>!
dokijano
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

Borzasztóan gyönyörű regény, felugrott a kedvencek listájára.
Borzasztó, mert a Nagy Háború nyugati frontjának minden borzalmát elénk tárja a maga naturális valóságában. Nem szépítget, nem célozgat, hanem testközelből mutatja be a szörnyűségeket és a frontkatonák mindennapjait. Tényleg olyan volt, mintha én is ott lettem volna a golyó- és srapnelzáporban, és a közelemben robbantak volna az aknák.
(18 éves koromban én is voltam 11 hónapig katona, de szerencsére mi csak a háború imitációiban – téli-nyári hadgyakorlatokon – vettünk részt, ott szerencsére vér nem folyt. Legalábbis akkor nem, ha mindenki szigorúan betartotta a biztonsági szabályokat. De a többi „nyalánkságban”, szívatásokban, lövészárok-ásásban, éles lövészetben, rendszertelen étkezésben, sátrazásban, stb. nekem is volt részem, mint sok más előfelvételis sorkatonának akkoriban.)
Egy 18-20 évessel még sok mindent el lehet hitetni, egészen addig, amíg szembesül a valósággal. És ez a szembesülés néha súlyos megrázkódtatással jár. Szélsőséges helyzetekben, mint pl. egy háború, könnyen bele is halhat az ember, békeidőben „csak” lelki törést okoz. (Bár a hadgyakorlatokon – a szocialista néphadsereg szabályzata szerint – 4-5% haláleset elfogadott volt. Rendesen lefagytunk, amikor ezzel írásban is találkoztunk.)
A borzalmak közvetítése mellett ugyanakkor szép is volt, mert még a szörnyűségeket is szinte lírai megfogalmazásban olvashattam, lásd pl: http://moly.hu/idezetek/650434.
Muszáj lesz elolvasnom a folytatását is, és valószínűleg még további Remarque-remekműveket is.
(Egyetlen apró szépségfolt ütötte meg a szemem olvasás közben: a 44. oldalon (Európa, 1985-ös kiadás), amikor a katonák éjszaka vonulnak a frontvonal felé, „Az acélsisakok tompa reflexei megcsillannak a holdvilágban.”
Szerény meglátásom szerint a „reflex” itt nem éppen a legtalálóbb szóhasználat. Talán szerencsésebb lett volna a „visszfény” vagy „fényfolt”.)

>!
Mazsola_78 P
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

Ha eddig nem lettem volna háborúellenes, ez a könyv biztosan meggyőzőtt volna a háború kegyetlenségéről és értelmetlenségéről.
Lelkileg nagyon megviselt az olvasása. Igaz, mostanában nem sok időm van olvasni, de ha lett volna, sem haladtam volna vele gyorsabban, annyira nehéz volt ezeket a borzalmakat olvasni.
Remarque nagyon jól ír, fogok még tőle olvasni.

2 hozzászólás
>!
Maya
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

Mi már nem vagyunk ifjúság. Már nem akarjuk megostromolni a világot. Menekülők vagyunk. Saját magunk elől. Tizennyolc évesek voltunk, s kezdtük szeretni az életet, a világot, és lőnünk kellett rá. Az első becsapódó gránát a szívünkbe talált.
Olvasunk a háborúról és szörnyülködünk. Mindig elítéljük valamelyik oldalt. De nem látunk a dolgok mögé. Nem gondoljuk át, hogy a rossz oldalon is emberek / gyerekek harcolnak, ők élik meg a poklot, ők látják meghalni a barátaikat, vagy azt az „ellenséget”, akiről semmit sem tudnak és személyesen nem is ellenségük. Nehezen dolgoztam fel ezt a könyvet (ha ráfogható erre egyáltalán ez). Érdekes volt a másik oldalról szemlélni a dolgokat, egy nagyon fiatal közkatona szemével. Ki tudtam volna nyírni azt a tanárt, aki sorozásra küldte őket.
Nem is tudok írni semmi jót róla, pedig voltak jó gondolataim olvasás közben. Az utolsó fél oldal bennem is megölt valamit.

>!
brigi11 P
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

Mindent elmondtak már a könyvről előttem, semmit sem tudok mondani. Aki olvasta, az tudja, hogy miért, aki meg nem olvasta, az olvassa el. És most megyek és elsírom az összes könnyemet.


Népszerű idézetek

>!
Dün SP

Senkinek nem jelent a föld olyan sokat, mint a katonának. Ha hosszan, hevesen odatapad hozzá, ha arcával, tagjaival belevájja magát a pergőtűz halálfélelmében, akkor egyetlen barátja, testvére, anyja: a föld. Félelmét és kiáltásait belenyögi hallgatásába és biztonságába.

43. oldal

1 hozzászólás
>!
Dün SP

[…] mennyi szenvedés fér el két olyan kis helyen, amit egy ujjával eltakarhat az ember: két szemben.

134. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

Tizennyolc esztendősek voltunk, s kezdtük szeretni a világot és az életet; és lövöldöznünk kellett rá. Az első becsapódó gránát a szívünket találta.

>!
Sárhelyi_Erika I

Tjaden újra megjelenik. Még mindig izgatott, s tüstént belékap a beszélgetésbe, azt kérdezi, hogy egyáltalán hogyan keletkezik a háború.
– Többnyire úgy, hogy egyik ország súlyosan megsérti a másikat – feleli Albert bizonyos fölénnyel.
De Tjaden ostobának tetteti magát.
– Egy ország? Ezt nem értem. Egy német hegy csak nem sérthet meg egy francia hegyet. Vagy egy folyó, vagy egy erdő, vagy egy búzaföld.
– Igazán ilyen buta vagy, vagy csak tetteted magad? – mordul rá Kropp. – Hiszen nem így értettem. Egyik nép sérti meg a másikat.
– Akkor nekem itt semmi keresnivalóm – feleli Tjaden –, én nem érzem sértve magamat.

Kapcsolódó szócikkek: Tjaden
>!
Roziboszi

Ez a könyv nem vád és vallomás. Csak beszámoló szeretne lenni egy nemzedékről, amelyet a háború elpusztított – elpusztított még akkor is, ha a gránátok megkímélték.

>!
Sárhelyi_Erika I

Látod, ha egy kutyát krumplievésre kapatsz, aztán egy darab húst adsz oda neki, mégiscsak utánakap, mert ilyen a természete. Ha az embernek adsz egy darabka hatalmat, ugyanez történik: utánakap. Magától megy ez, mert az ember magában véve elsősorban vadállat, s tán csak atán kenődik rá valami tisztesség, mint a zsír a csomagolópapírra.

>!
Dün SP

Katot nem lehetett eltéríteni véleményétől, amelyet régi frontkatona módjára ismét rímben fejez ki:
– Ha mindenki egyformán enne, a háborúnak vége lenne.
Kropp ellenben gondolkozó fő. Azt indítványozza, hogy a hadüzenet legyen afféle népünnepély, belépőjegyekkel és muzsikával, mint a bikaviadal. Az arénában a két ország miniszterei és tábornokai fürdőnadrágban, dorongokkal fölfegyverkezve menjenek neki egymásnak. Aki életben marad, annak az országa győzött. Ez egyszerűbb és jobb volna, mint a mostani háború, amelyben nem azok harcolnak egymással, akiknek kellene.

34. oldal - Európa Könyvkiadó, 1985

>!
apple_pie

– A háború alkalmatlanná tett bennünket mindenre.
    Igaza van. Mi már nem vagyunk ifjúság. Menekülők vagyunk. Menekülünk önmagunk elől. Az életünk elől. Tizennyolc esztendősek voltunk, s kezdtük szeretni a világot és az életet; és lövöldöznünk kellett rá. Az első becsapódó gránát a szívünket találta. El vagyunk zárva a tevékenységtől, a törekvéstől, a haladástól. Nem hiszünk többé benne; csak a háborúban hiszünk.

65-66. oldall

>!
esőember

Arra senki nem tanított meg az iskolában, hogyan kell esőben, viharban cigarettára gyújtatni, hogyan lehet nedves fából tüzet csiholni – arra sem, hogy a szuronyt legokosabb hasba döfni, mert ott nem akad meg, mint a bordák között.

64. oldal

>!
Manni

… Ó, anyám, anyám! A te szemedben gyermek vagyok – miért is nem hajthatom sírva öledbe a fejemet? Miért kell mindig nekem lenni az erősebbnek, a nyugodtabbnak, hiszen én is szeretném, ha egyszer sírhatnék, és megvigasztalnának, igazán alig vagyok több gyermeknél, a szekrényben még ott lógnak a rövidnadrágjaim – oly rövid idő telt el azóta, miért múlt el hát örökre?

133. oldal (Európa, 1962)


Hasonló könyvek címkék alapján

Hans Hellmut Kirst: Tisztgyár
Baráth Katalin: Az arany cimbalom
Anne Rice: A múmia
Boston Teran: Kegyetlen kötelék
Jakob Wassermann: Kaspar Hauser, avagy az emberi szív restsége
Heinrich Mann: IV. Henrik
Robert Merle: Francia história
Julian Rathbone: Albion királyai
Allan Massie: Néró örökösei
Erik Larson: A Lusitania titkai