Nyugaton ​a helyzet változatlan (Nyugaton a helyzet változatlan 1.) 636 csillagozás

Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

Erich ​Maria Remarque 1898-ban született, s a tanárképző padjából került az első világháborúba. Húszéves korában szerelt le. Ő és társai, akikkel egyszerre vonult be, semmi egyebet nem láttak a világból, csak az iskolát és a frontot. A Nyugaton a helyzet változatlan az ő szenvedéseik és kiábrándulásuk története. Hőse, Paul Baumer, csak apró vonásokban különbözik társaitól. A lövészárok élete nagyjából egyforma emberekké gyúrja őket. A front iszonyata mindent kiéget belőlük, egyetlen erényük, egyetlen kincsük marad: a bajtársiasság. Megrázóan igaz, őszinte írás ez a regény. Óriási sikerét kétségtelen értékei mellett annak is köszönhette, hogy megjelenésekor már szükséges volt a belőle harsogó figyelmeztetés: íme, valójában ez a háború, vigyázzatok, nehogy újra belesodorjanak benneteket! Hiszen ekkoriban egy müncheni sörház asztalai mellett már a második világháború sikerére isznak az osztrák káplár hívei. De ami ebben a sodró lendületű regényben a humánum magas hőfokán… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1929

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Híres háborús regények · Európa Zsebkönyvek · FilmRegények Cartaphilus

>!
Alexandra, Pécs, 2018
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634470687 · Fordította: Benedek Marcell
>!
Cartaphilus, Budapest, 2008
226 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632660240 · Fordította: Ortutay Katalin
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2001
228 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635474695 · Fordította: Benedek Marcell

8 további kiadás


Enciklopédia 35

Szereplők népszerűség szerint

Paul Bäumer · Albert Kropp · Stanislaus Katczinsky (Kat) · Tjaden


Kedvencelte 132

Most olvassa 23

Várólistára tette 369

Kívánságlistára tette 178

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth IP>!
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

A Nyugaton a helyzet változatlan tipikus példája azoknak a könyveknek, amik a bennük rejlő irodalmi értékek mellett valami egészen fontosat fogalmaznak meg olyan időkben, amikor szükség van lappangó, de ki nem mondott kollektív gondolatok formába öntésére. Egyrészről szép. Tragikus, megrázó, felkavaró, őszinte és remekül megírt, érezhetően hirtelen felindulásból elkövetett roham, ami meghatározta a saját műfaját – valószínűleg innen származik az a szokás, hogy a háborús regényeket konkrét cselekmény helyett töredékes, egymásra épülő epizódokból építik fel. Remarque könyve egy tabló azokról a fiatalemberekről, akik a nagybetűs életből csak és kizárólag a háborút, ráadásul a minden addiginál pusztítóbb, elképzelhetetlen háborút tapasztalták meg – elszakadtak a múltjuktól, a jövőjük elveszett, a jelenük pedig felfoghatatlanul kegyetlen. A megvalósításában pedig a később kiteljesedő, sokak által kedvelt Remarque minden jellegzetes stílusjegye megtalálható, csak éppen koncentráltabb formában, ránézésre kevésbé szenvedélyesen (Paul elbeszélése az író későbbi hőseihez képest kicsit fásultnak, elcsigázottnak hat, nem számítva néhány csúcspontot a regény vége felé), de érezhetően forrongva. Könnyű elképzelni a még mindig ifjú Remarque-ot, ahogy éjszakánként írja a maga számára is fontos, a múlttal és a jelennel is szembenéző regényét.

Az irodalmi zsenialitás mellett azonban a Nyugaton a helyzet változatlan képvisel valami mást is, ami miatt óriási népszerűségre tett szert és rengeteg indulatot váltott ki. A műben Remarque elítéli a háborút, nyilvánvalóvá teszi, hogy nincs olyan politikai indok, ami igazolni tudná megannyi emberélet feláldozását, különösképpen egy olyan háborúban, amiben már gépiesítve, ipari eszközökkel zajlik a gyilkolás. Ez az állásfoglalás magában hordozza nem csak a totalitárius, politikai és eszmei jelszavak mögé újra emberek ezreit felsorakoztató rendszerek elleni tiltakozást, hanem általában véve a modern politikai elvek megtagadását is, amik a háborút a „politika folytatásának” tekintik, „más eszközökkel”. Nem véletlen tehát, hogy miközben a regény elképesztő siker lett, Németországban a hatalom (nem is csak a nemzetiszocialista, hanem a militáns porosz is) gyűlölte Remarque-ot, károsnak titulálta és üldözte – hiszen a háború ilyen jellegű bemutatása szöges ellentétben áll azokkal a dicsőséges mítoszokkal, amikkel a hagyományos hadseregek fiatal katonáit nevelték. Ismervén persze a történelem folyását, a Nyugaton a helyzet változatlan nem változtatta meg a német társadalmat, de a XX. században megjelenő háborúellenes hangoknak az egyik első, legfontosabb megnyilvánulása volt. Irodalmi és társadalomtudományos szempontból is fontos darabja kultúránknak, kiváló regény. Nagyon ajánlott a mai napig is.

Hasonlóképpen a belőle készült filmekhez. Számomra az 1979-es újrafeldolgozás egy meghatározó régi filmélmény, amiben annyira elevenen keltették életre a könyvben felvonuló összes szereplőt, hogy most már olvasva is azok az arcok jutnak az eszembe. Érdemes megnézni – ahogy a könyv az irodalomban, úgy a film a mozgóképkultúrában is jól sikerült, örökérvényű darab lett.

>!
Árkádia, Budapest, 1985
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633070406 · Fordította: Benedek Marcell
4 hozzászólás
sebzek>!
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

Az a csodálatos ebben a műben, hogy bár hemzseg a ponyvaelemektől, mégis nagybetűs szépirodalomként funkcionál.

A történet koncentrált. Mert mire gondolt a Költő? A háború rossz. Nagyon, nagyon rossz. Ez ma már egyértelműnek mondható, de abban az időben a hatalom nem így gondolta. És Remarque megtesz minden tőle telhetőt, hogy átadja ezen nézeteit. Hatásosságért pedig nem kell a szomszédba mennie. Tudja, nem a pokol a legszörnyűbb, hanem a normál élet és a pokol közti ingázás, valamint az a felismerés, hogy nem felszabadítóbb a jobbnak gondolt hely sem.

A könyv maga didaktikus. Remarque pontosan elmagyarázza, miért gondolja azt, amit. Nem kell bonyolult szimbólumokat fejtegetni hozzá. Tervszerűen halad végig a nyugati front lehetséges állomásain. Frontvonal, barakk, hazautazás, misszió a vonalakon túl, kitelepítés stb. Leírja, mi van, erről mit gondol, és kész. Kvázi félreértelmezhetetlen.

Visszatérek az első mondathoz. Ha Remarque bármilyen másik témában ennyire patetikus, akkor a könyv nem működik. Attól működik, hogy a mögötte rejlő fájdalom mennyisége túlmutat a leírt érzelmességen. De még mennyivel.

2 hozzászólás
GTM P>!
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

Lassan már két hete, hogy befejeztem a regényt. Azt hittem könnyebb lesz később írni róla, akkor, amikor már kicsit ülepedett. De nem, semmivel sem könnyebb most. Túl erős az élmény. Ritka erős hatású könyv. Mindenkinek olvasni kellene fiatalon, aztán érett fővel is.

Nem is tudom, hogyan kerültem el ilyen sokáig, pedig a filmet ismerem, kiváló alkotásnak tartom, a kedvenceim közé tartozik. Azon filmek egyike, amely pontosan, hűen ábrázolja a regény világát. Megrázó, megdöbbentő, elgondolkodtató, akár a könyv.

Remarque saját élmény alapján írta ezt a történetet, amely néhány fiatal fiú ellopott ifjúságának és értelmetlen pusztulásának bemutatásával állít emléket egy becsapott, tönkretett nemzedéknek, a Nagy Háború nemzedékének. Az elesetteknek és a túlélőknek egyaránt, hisz az életben maradottak kitörölhetetlenül hordozzák egy életen át az átélt traumák terhét. Ezektől az fiataloktól ellopták az ifjúságukat, elpusztították az álmaikat, a jövőről szőtt terveiket. Kiölték belőlük az örömöt, a felhőtlen, önfeledt nevetést és a boldogság képességét

Mindössze húszévesen megjárták már a pokol hetedik bugyrát, és elfásult, megvénült lélekkel indultak rohamra újra és újra egy talpalatnyi helyért valamelyik lövészárok mélyén. Közben elhaltak mellőlük barátok, iskolatársak, akiket meggyászolni nem maradt sem idő, sem erő, mert aki ezt megengedte magának az menthetetlenül elveszett.

Amikor olvastam, itt ül mellettem nagyapám. Tudom, hogy megjárta Piavét. Mesélt is néha, amikor a bor megoldotta a nyelvét. De én akkor még abban a korban voltam, amikor az unokák nem hallgatják meg a nagyapák elbeszéléseit, vagy ha mégis, akkor nem értik meg azokat. Most megkövettem őt e figyelmetlenségemért.
Eddig sosem gondoltam bele, hogy hány éves is lehetett akkor. Már tudom, éppen 18.
Most átértékelődött szememben az egész élete.

2 hozzászólás
csillagka P>!
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

100 éve kezdődött az első világégés, és ennek emlékére vettem kezembe Erich Maria Remarque regényét. Most itt fekszem a gép előtt és igazából teljes döbbenettel szemlélem, nem értem hogyan is lehet, hogy ez után a regény után még voltak háborúk a földön, és voltak olyan emberek akik önként és dalolva hajlandók voltak (lesznek) elmenni a vágóhidakra szépen felhizlalt ökörként.
A háborúkat persze a fejesek találják ki, és a kisemberek a mi testvéreink, férjeink és fiaink vívják ma már a lányoknak is szabad a pálya.
Fantasztikus katonai krónikák helyett ezt a könyvet kellene minden puska mellé becsomagolni és fellázadni végre a sors ellen aki belekényszerít ezekbe a pusztító eszetlen kalandokba.
Nagyon nagyot ütött nálam ez a mű, és nagyon sajnálom, hogy kevesen értették meg miről is szól valójában, mert akkor talán kevesebb ember pusztult volna el a könyv keletkezés óta eltelt közel nyolcvan évben.
Azt javaslom térjünk át a párviadalokra, mindenki jobban járna ha minden konfliktust face to face módon a két fél legerősebb emberének küzdelme döntené el, TV közvetítés nézettsége egeket döngetne :P
Ez a könyvet viszont tényleg mindenkinek olvasni kell értő, értelmezett módon, és főleg a fiuknak ajánlom, kiemelve a harci kakasokat, hátha megértik mire is vágyódnak olyan nagyon.
PEACE mindenek felett.

>!
Dante, Budapest, 1930
248 oldal · Fordította: Benedek Marcell
kvzs P>!
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

Minden alkalommal, amikor elolvasok egy ilyen őszinte regényt a háborúról, meglepődöm, hogy ezek után ki akar még egy ilyet. Sajnos akik háborúkról dötenek, azok csak a magasztos hősiességet, a gazdasági érdekeket, vagy a büszke öntudatot látják.
Annyi módon meg lehetne oldani a konfliktusokat, mégis újra és újra belesodródunk a háborúba, és ezreket, milliókat nyomorítunk meg minden alkalommal. Emberek veszítik el az életüket, az életterüket, végtagjaikat, megélhetésüket, jövőjüket, lelkület. Mert aki látszólag épen megússza, az sem lesz utána ugyanaz az ember.
Több, mint száz év eltelt az első világégés befejezése utána, ami elég volt ahhoz, hogy elfelejtsük mi minden ment tönkre, és a saját fejünk fölé idézzük a következő világégés árnyát.
Egyszerű őszinteségében megrázó ez a könyv. A magasztos háború eszméjét ugyanis leviszi oda, ahol a valóság történik. Ott pedig nincsenek eszmék és dicső gondolatok, csak vér, sár, éhezés és halál.

2 hozzászólás
Sippancs P>!
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

Hogy lehet ezt a könyvet úgy (el)olvasni, hogy az embernek ne szakadjon bele a lelke?

Sapadtribizli P>!
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

     Ezt a művet mindenkinek olvasnia kellene, főleg mivel ettől nagyobb és hatásosabb béke-propagandával ritkán találkozik az ember. Jó volt, hogy a háború minden kegyetlen mozzanatát bemutatta – a csatától a nyugodtabb percekig mindent. És bemutatta az „ellenfelet” is, mint embert, és azt az elképesztő értelmetlenésget is, hogy ismeretlen emberek egymást ölik felsőbb parancsra…
    Nehéz erről a könyvről írni… Örülök, hogy nem hosszabb ez a mű, mert több háborút nagyon nehezen viseltem volna már… Megviselt. Olyan furcsa volt, néha buszon is olvastam, és a végállomásnál, mikor le kellett szállnom, csak forgattam a fejem, néztem a gondtalan embereket, ahogy sétálnak a napsütésben, jó ruha van rajtuk, élelmiszer a szatyrokban… És nem tudtam az emberekre ugyanúgy tekinteni, mint eddig, mert közben még bennem élt a front, és az, hogy mit kellett kiálljanak mások – egy évszázada, és néha még ma is… És miért?… Egy forradalomnak még van valamicske értelme az én olvasatomban, de az Első Világháborúnak? Mint erdélyi, úgy érzem, csak vesztett rajta a világ…

Cs_N_Kinga>!
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

Nehéz értékelni egy ilyen könyvet. A háború borzalmait látjuk egy fiú/férfi szemén keresztül. Hirtelen nem is tudom mit is írhatnék erről. Kavarognak bennem a gondolatok. Talán a legnagyobb igazság az, hogy örülök nem vettem részt benne, nem éltem át. Mostanában sok olyan könyvet olvastam, amik elgondolkodtatnak. Mindegyik üzenete számomra az, hogy szerencsés vagyok, de ki tudja meddig. Mikor lesz megint egy ilyen helyzet? Sok összeesküvés elmélet szerint most is háború zajlik, csak már máshogy/másmilyen fegyverekkel. Nem tudom. De remélem még egy ilyen nem lesz. Huhh még mindig emésztem. Most valami más kell megint:))

5 hozzászólás
Youditta>!
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

Háború minden borzalma benne van ebben a regényben. Nehéz elképzelni, hogy ez után a regény után bárki vágyik a csatatérre, az értelmetlen öldöklésre, ami tényleg semmit nem old meg, csak emberek millióit teszi testi-lelki nyomorékká. Remarque igen pontosan árnyalja azt, hogy miről is szól a háború, mit élnek àt a harcoló emberek, akiknek kiég a lelkük, s nem az ellenséggel, hanem a saját lelkükkel kell a csatát megvívni. Mestermunka.

7 hozzászólás
Gudmundur>!
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

Bevallom, igyekszem elkerülni filmen és könyvekben a borzalmakat. Nagyon megvisel, amit ember emberrel képes tenni, és az igazán rettenetes kegyetlenségek soha többet nem mennek ki a fejemből, időről időre visszajönnek, kísértenek.
Ebből a regényből sok olyan dolgot megtudtam a háborúról, amit soha nem akartam megtudni. De belátom, hogy ezt elképzelni nem lehet, erről kell, hogy legyen valami konkrét ismerete az embernek. Hiába hiszem azt, hogy „jó, jó, szörnyű volt, nagyjából sejtem, mennyire” – ez nem igaz. Ezt nem lehet sejteni, gyanítani, körülbelül elképzelni, mert egy békében felnőtt átlagember számára ez megragadhatatlan. Főleg az, hogy milyen érzés a fronton lenni, katonaként harcolni, hogy milyen fizikai és mentális terheket kell a háborúban résztvevőknek kiállnia. Ha nem olvasom el ezt a könyvet, talán soha nem szembesülök ennyire direkt módon azzal a képtelenséggel, hogy a háborúkban emberek állnak szemben gyilkolásra kifejlesztett technikai eszközökkel, és próbálnak túlélni ebben az egyenlőtlen küzdelemben. Ne értsen félre senki: eddig is tudtam, hogy ez így van, de most már talán értem is, mit jelent ez, s mennyire cinikus és értelmetlen ez az egész.
Egy dolog nem ment: nem tudtam elképzelni olvasás közben a 19-20 éves főszereplőt. Középkorú emberként tiltakozott az agyam az ellen, hogy az életük elején álló fiatalembereket lássak magam előtt a fronton bemutatott helyzetekben. Remarque nagyon megrázóan mutatja be, hogy hogyan foszt meg a háború egy egész, múlt nélküli generációt a jövőjétől is.
Fontos volt elolvasnom ezt a könyvet; örülök, hogy kiléptem a komfortzónámból.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Dün P>!

Senkinek nem jelent a föld olyan sokat, mint a katonának. Ha hosszan, hevesen odatapad hozzá, ha arcával, tagjaival belevájja magát a pergőtűz halálfélelmében, akkor egyetlen barátja, testvére, anyja: a föld. Félelmét és kiáltásait belenyögi hallgatásába és biztonságába.

43. oldal

1 hozzászólás
Dün P>!

[…] mennyi szenvedés fér el két olyan kis helyen, amit egy ujjával eltakarhat az ember: két szemben.

134. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

Tjaden újra megjelenik. Még mindig izgatott, és rögtön beleavatkozik a beszélgetésbe, megkérdezi, hogy egyáltalán hogyan keletkezik a háború.
– Többnyire úgy, hogy egyik ország súlyosan megsérti a másikat – feleli Albert bizonyos fölénnyel.
De Tjaden ostobának tetteti magát.
– Egyik ország? Ezt nem értem. Egy német hegy csak nem tud megsérteni egy francia hegyet. Vagy egy folyó, vagy egy erdő, vagy egy búzaföld.
– Te tényleg ilyen ostoba vagy, vagy csak tetteted magad? – mordul rá Kropp. – Nem így értettem. Egyik nép sérti meg a másikat.
– Akkor nekem itt semmi keresnivalóm – feleli Tjaden –, én nem érzem magamat megsértve.

Kapcsolódó szócikkek: Albert Kropp · háború · Tjaden
Sárhelyi_Erika I>!

Tizennyolc esztendősek voltunk, s kezdtük szeretni a világot és az életet; és lövöldöznünk kellett rá. Az első becsapódó gránát a szívünket találta.

Roziboszi P>!

Ez a könyv nem vád és vallomás. Csak beszámoló szeretne lenni egy nemzedékről, amelyet a háború elpusztított – elpusztított még akkor is, ha a gránátok megkímélték.

Sárhelyi_Erika I>!

Látod, ha egy kutyát krumplievésre kapatsz, aztán egy darab húst adsz oda neki, mégiscsak utánakap, mert ilyen a természete. Ha az embernek adsz egy darabka hatalmat, ugyanez történik: utánakap. Magától megy ez, mert az ember magában véve elsősorban vadállat, s tán csak atán kenődik rá valami tisztesség, mint a zsír a csomagolópapírra.

Dün P>!

Katot nem lehetett eltéríteni véleményétől, amelyet régi frontkatona módjára ismét rímben fejez ki:
– Ha mindenki egyformán enne, a háborúnak vége lenne.
Kropp ellenben gondolkozó fő. Azt indítványozza, hogy a hadüzenet legyen afféle népünnepély, belépőjegyekkel és muzsikával, mint a bikaviadal. Az arénában a két ország miniszterei és tábornokai fürdőnadrágban, dorongokkal fölfegyverkezve menjenek neki egymásnak. Aki életben marad, annak az országa győzött. Ez egyszerűbb és jobb volna, mint a mostani háború, amelyben nem azok harcolnak egymással, akiknek kellene.

34. oldal - Európa Könyvkiadó, 1985

esőember>!

Arra senki nem tanított meg az iskolában, hogyan kell esőben, viharban cigarettára gyújtatni, hogyan lehet nedves fából tüzet csiholni – arra sem, hogy a szuronyt legokosabb hasba döfni, mert ott nem akad meg, mint a bordák között.

64. oldal

Manni>!

… Ó, anyám, anyám! A te szemedben gyermek vagyok – miért is nem hajthatom sírva öledbe a fejemet? Miért kell mindig nekem lenni az erősebbnek, a nyugodtabbnak, hiszen én is szeretném, ha egyszer sírhatnék, és megvigasztalnának, igazán alig vagyok több gyermeknél, a szekrényben még ott lógnak a rövidnadrágjaim – oly rövid idő telt el azóta, miért múlt el hát örökre?

133. oldal (Európa, 1962)

apple_pie>!

– A háború alkalmatlanná tett bennünket mindenre.
    Igaza van. Mi már nem vagyunk ifjúság. Menekülők vagyunk. Menekülünk önmagunk elől. Az életünk elől. Tizennyolc esztendősek voltunk, s kezdtük szeretni a világot és az életet; és lövöldöznünk kellett rá. Az első becsapódó gránát a szívünket találta. El vagyunk zárva a tevékenységtől, a törekvéstől, a haladástól. Nem hiszünk többé benne; csak a háborúban hiszünk.

65-66. oldall


A sorozat következő kötete

Nyugaton a helyzet változatlan sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Sebastian Faulks: Madárdal
Hans Hellmut Kirst: Tisztgyár
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
Bernhard Schlink: A felolvasó
Amy Harmon: Homokból és hamuból
Adam Makos – Larry Alexander: Felettünk a csillagos ég
Gárdos Péter: Hajnali láz
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok
Nevil Shute: Az örökség
Michael Ondaatje: Az angol beteg