Három ​bajtárs 152 csillagozás

Erich Maria Remarque: Három bajtárs Erich Maria Remarque: Három bajtárs Erich Maria Remarque: Három bajtárs Erich Maria Remarque: Három bajtárs Erich Maria Remarque: Három bajtárs

A húszas évek végén három fiatalember téblábol Berlinben. A világháborút ugyan túlélték, de igazi életüket, személyiségüket otthagyták a lövészárokban. Tengődnek egyik napról a másikra, járják a kocsmákat, éjszakai lokálokat, kurvákkal, selyemfiúkkal, lecsúszott egzisztenciákkal beszélgetik végig a napot, csak pillanatnyi jelenük van, múltjuk, jövőjük nincs. És akkor feltűnik Patrice, a gyönyörű, tüdőbajos lány, beleszeret az egyik fiúba, a boldogság szele meglegyinti őket, de mindketten tudják, a beteljesülés soha nem érkezhet el, hiszen a tragédia ott lebeg a fejük fölött…

Eredeti cím: Drei Cameraden

Eredeti megjelenés éve: 1937

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Horizont könyvek

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2002
446 oldal · ISBN: 9635475691 · Fordította: Majtényi Erik
>!
Fabula, 1993
468 oldal · ISBN: 9637885951 · Fordította: Majtényi Erik
>!
Európa, Budapest, 1981
452 oldal · ISBN: 9630720159 · Fordította: Majtényi Erik

3 további kiadás


Enciklopédia 4


Kedvencelte 34

Most olvassa 6

Várólistára tette 53

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Youditta
Erich Maria Remarque: Három bajtárs

A címéhez hűen valóban három bajtársról szól a történet, akik az első világháború után élik mindennapjaikat, amelyben nem találják helyüket. Egyik napról a másikra léteznek, az ivászat, a tengés-lengés, a céltalanság az életüket. Amikor egyik útjuk során összetalálkoznak egy leányzóval, akkor megváltozni látszanak a dolgok az egyik bajtárs életében. A szerelem hoz célokat, reményt és kilátást egy szebb életre, de az író nem feledkezik el arról sem, hogy a munkanélküli vagy alig valamit dolgozó, pénztelen sorsok, a háborúban megszenvedett lelkek nem „gyógyulnak” könnyen. Nem háborús regény ez, de mégis. Hisz látjuk, hogy mit tesz egy ember lelkével, sorsával a háború, a háború utáni élet, nélkülözés. És itt nem a nincs mit ennem nélkülezès jelenik meg elsősorban, hanem az egyik napról élő, céltalan sorsok, akik az élet igazi örömeit nélkülözik.
Ezért is öröm olvasni, amikor a szerelem jelenik meg a sorok között, ami egy kis felüdülés a sok ivászat, kártyaparti után.
A könyv tele van szép dolgokkal is a szerelem és a fent említett háborús negatív lelki kihatások mellett, bajtársiassággal, barátsággal, kedvességgel.
Szomorú, szép és fájdalmas.

2 hozzászólás
>!
Ákos_Tóth IP
Erich Maria Remarque: Három bajtárs

Remarque életművében az talán a legcsodálatosabb, hogy miközben számtalan nézőpontból megközelíthetőek az alkotásai, következetesen mindig magukban hordozzák azokat az alapvető üzeneteket, amiknek minden érző szívű emberre hatniuk kell. A Nyugaton a helyzet változatlan nem csak háborús regény, hanem A Háborús Regény, a Diadalív árnyékában és az Éjszaka Lisszabonban az üldözött, emigrációba kényszerült emberek sanyarú sorsát írja le, a Szerelem és halál órája a háborúban értelmetlenül odavesző ártatlan fiatalságnak állít emléket a szétbombázott Németországban, a Hiába futsz pedig kvázi egyfajta romantikus kiteljesedés, a halállal és az élet értelmetlenségével való viaskodás balladája.

Remarque könyveit láthatóan minden korban máshogy fogták fel – ez nagyon jól látszik például a borítókon. Nem egy esetben néznek ki úgy ezek a kötetek, mintha a Júlia magazin mellékleteiként jelentek volna meg, sokszor pedig a „legponyvább” háborús kalandregények külső megjelenésével vetekszik a designjuk, pedig mindet ugyanaz az író alkotta meg, ugyanazzal a céllal. Remarque leghangsúlyosabb üzenete számomra mindig a felebaráti szeretet fontossága és mindenen túlmutató értéke volt. Úgy a háborúban, mint a nyomorban, a reménytelenségben, az otthontalanságban, a kallódásban, de mindig a szeretet és a szerelem az, ami képes megmenteni az embert a végső pusztulástól. Egyúttal ezek elvesztése is a legnagyobb csapás, ami bárkit is érhet, függetlenül amúgy is lehetetlen helyzetétől. Még ha elcsépeltnek tűnhet is ez az állásfoglalás, fontos látni, hogy Remarque ehhez illően elveti a társadalom és a világ folyása által szabott határokat, így regényeinek főhősei rendszeresen bukott emberek, akiket más bukott emberek vesznek körül – emigránsok, prostituáltak, megtört veteránok, üldözöttek, halálos betegek. Minden regényében kirándulást tehetünk egy különleges, sokszor alkoholszagú világba, ahol hozzánk hasonló emberekkel találkozunk. Remarque az atmoszféra megteremtésében a legerősebb talán, ez képviseli a legnagyobb irodalmi értéket regényeiben.

Maga a Három bajtárs pedig az életmű egyik legszebb alkotása, amiben az I. világháború és a gazdasági válság szenvedő túlélői csapnak össze egyrészt a kemény élettel és a halállal, másrészt a még szomorúbb jövőt előrevetítő újabb gyűlölethullámmal. Mindeközben az utcákon, lebujokban, olcsó lakásokban tengődő hősök számára a legfontosabb érték a bajtársiasság, illetve legfőképpen egyikük szerelme lesz, ami mellett hirtelen minden eltörpül. Csodálatos kötet abban a tekintetben, hogy a reális, kemény férfitémák kedvelői, a lélektani drámák szerelmesei, vagy a romantikus művek iránt érdeklődők is tökéletesen ellehetnek vele. Túlzás nélkül univerzális alkotásról van szó, ami úgy működik kiválóan ponyvaként is, hogy közben igazi szépirodalommá érlelte az idő.

4 hozzászólás
>!
szallosas P
Erich Maria Remarque: Három bajtárs

Talán ez az első Remarque regény, amit olvasok és nem kötődik szorosan a háborúhoz. Azért a főszereplők természetesen voltak katonák. A történet a két világháború között játszódik, és bepillantást nyerhetünk az akkori problémákba is. Van nélkülözés, munkanélküliség, hónapos szoba.
Ugyanakkor olvashatunk a barátságról, összetartozásról, hűségről, szerelemről.

>!
worsi ASP
Erich Maria Remarque: Három bajtárs

Ezt a könyvet a molyos értékelések alapján vettem meg. Korábban már olvastam A Diadalív árnyékábant, az tetszett, reméltem, hogy ez is tetszeni fog.
Nem is csalódtam. A regény egyszerre vicces és szomorú, és nagyon olvastatja magát. Legszívesebben beidéztem volna az egészet (csak nem akarok annyit gépelni :-)). Kedvenc lett.
(@Izolda-nak ajánlom, remek hasonlatok vannak benne!)

1 hozzászólás
>!
Aquarius
Erich Maria Remarque: Három bajtárs

Magával sodort, és elvarázsolt. Kemény harc a mindennapi megélhetésért, barátság és egy szomorú szerelem története, azzal a magával ragadó írói stílussal, amely hatásvadászat nélkül hengerli le az embert. Vétek lett volna kihagyni. Kedvenc lett.

>!
babgul
Erich Maria Remarque: Három bajtárs

A regény olvasása közben többször is Hemingway Fiesta-ja jutott az eszembe. Abban a könyvben is a háborúban elveszett reményeket hajszolták a főszereplők, akik mellesleg szintén jóbarátok voltak. De amit a Fiesta olvasása közben hiányoltam, azt mind megtaláltam ebben a történetben. Nem éreztem céltalannak az életet, igazi és mély érzésekről olvashattam, és a személyes tragédiáktól megtört karakterek iránt is jóval mélyebben tudtam érezni, mint a másik könyvben. Remarque az én háborús íróm.

>!
Habók P
Erich Maria Remarque: Három bajtárs

Élet és halál, barátság, szerelem, harc a betegség ellen, munkanélküliség, kezdődő fasizmus, élet a harmincas évek Németországában. Letehetetlen.

>!
belata
Erich Maria Remarque: Három bajtárs

Az egyik legmeghatóbb Remarque könyv,a barártság és szerelem szép története

>!
Téglagyári_Megálló
Erich Maria Remarque: Három bajtárs

Kamaszkorom alap-olvasmánya, Remarque legjobb regénye – legalábbis ’90-ben úgy gondoltam. :)


Népszerű idézetek

>!
worsi ASP

Pat nem hallotta meg, hogy jövök. A tükör előtt kuporgott a padlón üldögélni, s már nemegyszer találtam rá úgy, hogy ott elfoglalva.

302. oldal

7 hozzászólás
>!
worsi ASP

– Sok almát kell ennie, Lohkamp úr! Az alma meghosszabbítja az ember életét! Minden napra néhány alma, és sosem lesz orvosra szüksége!
– Akkor sem, ha eltöröm a karomat?

198. oldal

3 hozzászólás
>!
worsi ASP

Hirtelen megfordultam. Erre összeütköztem egy kövér, alacsony emberrel.
– A kutyafáját! – dühöngtem.
– Nyissa ki jobban a szemét, maga holdkóros égimeszelő! – vakkantotta a kövér.
Rámeredtem.
– Még nem látott embert, mi? – csaholt rám ismét.
Kapóra jött nekem.
– Embert már igen – válaszoltam –, de sétára indult söröshordót még soha.
A kis kövér szempillantásnyi szünetet sem tartott. Egyből leorgonyzott, és felfújta magát.
– Hát tudja, mit? – sziszegte. – Jelentkezzék az állatkertben. Mert egy álmodozó kengurunak semmi keresnivalója az utcán.
Most vettem csak észre, hogy a szitkozódás egyik kiváló mesterével akadtam össze. Levertség ide vagy oda, itt a becsületemet kell megvédenem.
– Ballagj csak tovább, gyöngeelméjű koraszülött! – mondottam, és áldásra emeltem a jobb kezemet.
De nem követte a tanácsomat.
– Töltesd fel cementtel az agyadat, ráncos képű bőgőmajom!
Én egy dekadens lúdtalppal tiszteltem meg, és kaptam csrében egy vedlő kakadut. Mire munka nélküli hullamosónak neveztem. Erre már némi tisztelettel jegyezte meg rólam, hogy rákbeteg szarvasmarha vagyok. Véget akartam vetni az ügynek, és két lábon járó beefsteak-temetőnek tituláltam. Fölragyogott az arca.
– Beefsteak-temető? Nem rossz! – mondta. – Ezt még nem hallottam. Beiktatom a műsoromba! Hát akkor…
Barátságosan meglengette a kalapját, és a kölcsönös tisztelet jegyében váltunk el egymástól.

44-45. oldal

3 hozzászólás
>!
worsi ASP

Be kellett ismernem, hogy senki nem használ annyi eredeti és kifejező képet, mint a szitkozódó ember. Milyen egyhangúak a szerelmes szavak – és ezzel szemben milyen változatos a szitkok skálája!

252. oldal

>!
worsi ASP

Pat arcát titokzatosan ragyogta be a színpad visszfénye. Teljes odaadással figyelt, és én hálás voltam, hogy nem támaszkodik rám, nem nyúl a kezem után, igen, hogy felém sem néz, sőt úgy tetszett, hogy nem is gondol rám, hogy tökéletesen megfeledkezett rólam. Ki nem állhattam azt, ha a dolgokat összezavarják, ki nem állhattam az egymást sóvárgó majomszeretet megnyilvánulásait, mikor egy nagy mű erőszakos szépsége tör rá az emberre; utáltam a szerelmespárok elnedvesedett tekintetét, az egymáshoz bújásnak ezt az eltompult gyönyörét, ezt az illetlen birka-bolgogságot, amely semmi mástól nem hatódik meg, csak önmagától; utáltam az üres locsogást a szerelemben való eggyé válásról, mert úgy véltem, hogy sosem különülhetünk el eléggé, sosem távolodhatunk el elégszer egymástól ahhoz, hogy ismét egymásra ne találjunk. Az együttlét boldogságát csak az ismerheti meg igazán, aki újra és újra magára marad. Minden egyéb megzavarja a feszültség titokzatosságát. És mi más vonzhat erőteljesebben a magány mágikus birodalmába, mint a felkavart érzelmek, a megrázkódtatás teljes átélése, az elemi erők, a fergeteg, az éj, a zene? És a szerelem…

176-177. oldal

1 hozzászólás
>!
Aquarius

– Ami jó, azt sosem kell visszautasítani. Még akkor sem, ha az ember nem tudja, miért kapja.

7. oldal (Európa, 1981)

>!
worsi ASP

De Blumenthal érzelmi élete olyan lehetett, mint egy páncélszekrényé.

60. oldal

1 hozzászólás
>!
lalalac

– Mondd, Ferdinand, nem válsz te is lassacskán mélabússá?
Vállat vont.
– Nem, legföljebb cinikussá. Mélabús akkor lesz az ember, ha az élet kérdésein rágódik – cinikussá pedig akkor, ha látja, hogy a többség hogyan éli le az életét.

142. oldal (Európa, 1981)

>!
Papírtigris

Tudtam, hogy minden szerelem magában hordozza az örökkévalóság vágyát, és ezért válik örökösen kínzóvá. Mert semmi sem marad meg belőle. Semmi.

>!
Aquarius

A tapintat nem egyéb, mint hallgatólagos megegyezés, hogy nem gyomlálgatjuk egymás hibáit, hanem szemet hunyunk fölöttük.

162. oldal, Európa Könyvkiadó, 1981.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Hans Fallada: Farkas a farkasok között
Bianchini Stella: Egy színésznő emlékiratai
Ottlik Géza: Iskola a határon
Fekete István: Zsellérek
Kazuo Ishiguro: Napok romjai
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága
Sara Gruen: Vizet az elefántnak
Gabriel Chevallier: Botrány Clochemerle-ben
Ernest Hemingway: Fiesta / Búcsú a fegyverektől
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby