Csend ​Verdun felett 26 csillagozás

Erich Maria Remarque: Csend Verdun felett

…Bühler rohanva megkerülte a mellvédet és kétségbeesetten megpróbálta figyelmeztetni. De késő volt. Az őrnagy már tüzelt. Egy vékony fiatal hang kiáltása hallatszott, és a test visszahanyatlott az árokba. Egy pillanatig szorongató csend támadt, utána ordítás hallatszott, és megindult a megsemmisítő támadás.
„Lőjetek! Jönnek!”, kiáltotta az őrnagy.
Ekkor mi is tüzet nyitottunk. Töltöttünk és lőttünk, mint az őrültek, töltöttünk és lőttünk, hogy csak túl legyünk már azon az iszonyatos pillanaton. Az egész front mozgásban volt, az ágyukat is bevetették, és ez így ment egész éjszaka. Reggelig tíz embert vesztettünk, köztük volt az őrnagy és Bühler is…

Tartalomjegyzék

>!
Merényi, Budapest, 1994
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 963836744X

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Erich Maria Remarque: Csend Verdun felett

Hat elbeszélés, amely a 30-as évek eleján jelent meg Remarque tollából az amerikai Collier’s Weekly c. folyóirat hasábjain. Az újdonság erejével hathatnának, de végül is csak ismétlik mindazt, amit a szerző korábban az I. Vh.-ról, azaz a Nagy Háborúról és hatásairól nálunk megjelent műveiben már elmondott. A lélekölő hatásokat, az elfojtott mentális sérüléseket, a háború irtóztató hatásainak művészi elutasítását. De hiába volt minden fogadkozás, hogy „soha többé”, következett a II. VH. mintegy 50 millió áldozattal – az anyagi károkról nem is szólva – s azóta is a kisebb-nagyobb helyi csatározásokban ölik, gyilkolják egymást az emberek. Elég ha csak Afganisztánra, Irakra, Szíriára, vagy Libiára, Nigériára gondolunk, de Szerbia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, sőt Ukrajna sem volt fegyverdörgés mentes. Az otthonukat vesztett, fenyegetettségben élő emberek migrációja természetes, s Európa lassan változik ennek nyomán.
Megállapíthatjuk, bármilyen nagyhatású háborús regények is születtek a múltban, ezek legfeljebb részsikereket eredményeztek, s nem tanították meg az emberiséget a civilizált együttélésre.
A kötet könyvészeti értékeiről nem tudok szólni, mert nincsenek.

Tarja_Kauppinen IP>!
Erich Maria Remarque: Csend Verdun felett

Nem is tudom már, ki írta, hogy a toborzótiszt álmokkal házal, és rémálmokat ad el. Ezeknek a novelláknak a hősei azokkal a bizonyos rémálmokkal viaskodnak, szó szerint is. Frontbarátkozás, tizenhét éves özvegy, hadifogoly, aki szabadulása után azzal szembesül, hogy a világ szemében ő már rég halott. Küzdelem az emlékekkel, harc a múlttal – a család, bajtársak segítségével, már amikor.

A szerkesztés hiányosságait meg ne rójuk fel szegény könyvnek, de kikívánkozik belőlem, hogy ennek a tördelése azért nem valami fair. 170valahány oldal, igen ám, csakhogy egy oldalra, nem számoltam meg, de talán ha 400 karakter jut. 6 rövidke novella és 2 baromi hosszú utószó adja a kötetet.
Ha azt írtam a kihívásomban, hogy nincs oldalszámbeli megkötés, akkor nincs, de most azért nyugodtabb a lelkem úgy, hogy a Matterhorn meg A hősök is a várólistámon csücsül. No probs, tényleg elolvastam a 170 oldalt ~2 óra alatt, csak hát azért mégis…

5 hozzászólás
Noro >!
Erich Maria Remarque: Csend Verdun felett

Hat elbeszélés, nem is annyira a háborúról, mint inkább arról, amit az maga után hagyott. Veteránok küzdelme az emlékeikkel, feleségek és özvegyek élete a hátországban, ahol csak nehezen értik meg, mi is volt az, amit a szeretteik átéltek. Lelkileg tönkretett emberek történetei.

Hanem ez a Merényi Kiadó kész merénylet a könyvnyomtatás ellen. A papír olyan, amit ma már egészségügyi célra sem használnak. Egy lapra jut négy-öt mondat, hogy szét lehessen húzni a könyvet 170 oldalra. Azt pedig felsorolni sem lenne könnyű, hogy a borító hányféleképpen sérti az írót és az olvasót egyaránt.

chhaya>!
Erich Maria Remarque: Csend Verdun felett

A novellákról:
Hat rövid háborús írás (a címadó csak az egyik közülük), amik különféleképpen dolgozzák fel az első világháború borzalmait, illetve annak utóhatását. Talán túl rövidek is, számomra vázlatosnak és kidolgozatlannak tűnnek – bár ezt magyarázhatja az is, hogy eredetileg egy magazin számára készültek az 1920-as évek végén. Tömörségük ellenére elgondolkodtató írások ezek, a végkövetkeztetés pedig minden esetben az, hogy a háború rettenete semmilyen körülmények között nem éri meg…

A kötetről:
POCSÉK. Szörnyű tördelés, óriási betűméret, tucatnyi elgépelés és helyesírási(!) hiba, következetlen fordítás a neveknél, ócska papír, csúf borító. Indokolatlanul hosszú utószó, a felét ki kellene húzni, mert csak újrameséli és szájba rágja az amúgy sem bonyolult novellák jelentését. Sajnálom ezt a szörnyű szerkesztést, nem csak mert elvesz az olvasás élményéből, de a novellák is többet érdemelnének.

Mariann_Czenema P>!
Erich Maria Remarque: Csend Verdun felett

Csak az utolsó történetnek van optimista hangja, de maga a kötet, még a rengeteg borzalom ábrázolása mellett is, eltökélten pacifista hangulatú. Mindenkinek szívesen ajánlom, rövid, de nagyon szép nyelvezetű szépirodalmi mű, és nagyon jó az életrajzi kiegészítésű utószó is.
Bővebben itt:
http://czenema.blogspot.hu/2016/03/erich-maria-remarque…

Vhrai P>!
Erich Maria Remarque: Csend Verdun felett

Elsőre az is meglepett, hogy egy novelláskötettel van dolgom. Bevallom, annyira nem vagyok oda a rövidebb történetekért. Az írás stílusa egyébként nekem Robert Merle-t idézte fel, ő is számtalan regényében összpontosított a háborúkra. Remarque történetei az I. Világháborúig nyúlnak vissza. A kötetben összesen hat novella olvasható. Mindegyikről elmondható, hogy inkább a háború környezetre és emberekre gyakorolt hatásaival foglalkozik, semmint konkrétan a harcokkal. (…) Nagyon tetszett ez a hat írás, érdemes lenne mindenkinek elolvasni. Elképesztő, és egyúttal elgondolkodtató történetek. Biztosan kézbe veszem még a szerző egyéb műveit is!

Jadzia>!
Erich Maria Remarque: Csend Verdun felett

Ugyan csak rövid novellák (tényleg azok, a könyv betűmérete a hatalmas), mégis tökéletesen átadták, milyen lehetett a Nagy Háború utáni években – hogyan próbálták az emberek feldolgozni a feldolgozhatatlant. (Thiedemann története pl. napokig kísértett.) Kár az igénytelen kiadásért (nehezen tudom eldönteni, hogy a borítóképért, tördelésért, vagy a fordítás minőségéért járna-e a nagyobb pofon).

lzoltán IP>!
Erich Maria Remarque: Csend Verdun felett

A csend, ami végighúzódik a senki földje felett, s majd rátelepszik, ő az, aki bekúszik a szétszaggatott életekbe. Nyomasztó írások a háborúról …és azutánról. A hat írás fokozatosan vezet végig, egyre mélyebbre, és a legutolsó, a „Bartók János különös sorsa” című – magyar vonatkozású – elbeszélés, a magatehetetlen sodródással, és beletörődéssel mutatja meg az értelmetlenséget.

>!
Merényi, Budapest, 1994
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 963836744X
Ceri>!
Erich Maria Remarque: Csend Verdun felett

Nyáron jártam Verdunben, ezért is akartam mindenképpen elolvasni. Így duplán durva.


Népszerű idézetek

Algernon P>!

Eredetileg nem voltak az ellenségeink, csak amikor fegyvert kaptak.

Az ellenség

Algernon P>!

Sehol a világon nincs ilyen csend, mert ez a csend egyetlen hatalmas megkövült kiáltás.

Csend Verdun felett

Mariann_Czenema P>!

Most először hallotta Annette, mi volt valójában a háború; most értette meg először, miről beszélt neki Gerhard az elutazása előtti éjszakán; most fogta fel első ízben, mi az, amit kapni szeretett volna tőle – pihenőhelyet, kikötőt, a szerelem parányi tüzét a mérhetetlen gyűlölet közepette, szikrányi emberséget a pusztítás közepette; melegséget, bizalmat, egy kis szilárd talajt, amin megállhat; a földet, az otthont, a hidat, amelyen visszatérhet.

Annette és a szerelem, 112-113. oldal

1 hozzászólás
Algernon P>!

Nézd, én ezt egyszerűen nem értem: akkor olyan volt itt, hogy az ember gondolkodni sem tudott már, a pokol volt, maga a pokol, végső, a vég, egy boszorkányüst, és benne volt az ember, de már nem is volt ember – most meg összevissza mászkálunk itt, és nincs más csak egy kis völgy, és ott a sötétségben, egy ártalmatlan kis domb.
A mauzóleum fehéren emelkedik ki a sötétségből.
[…]
– Ez nem mondja el az egész történetet, nem, egyáltalán nem. De igazuk van abban, hogy emlékművet állítsanak, mert többet sehol sem szenvedtek az emberek, mint ott és az egész környéken.

Karl Broeger Fleuryben

Algernon P>!

Ez idő szerint Karl a létrának olyan alacsony fokán áll, hogy komoly sérülés nélkül leeshet róla.

Karl Broeger Fleuryben

Mariann_Czenema P>!

Senki nem tudja pontosan megmondani, mikor kezdődik: de hirtelen megváltoznak a szelíden lekerekített sima vonalak a látóhatáron; a vörös és a barna, az erdei fák leveleinek világító, izzó színei sajátos árnyalatokat öltenek, a földek okkersárgákba sápadnak és hervadnak, valami különös, valami csend és sápadtság üli meg a tájat, de nincs rá igazi magyarázat.
Ugyanazok a hegyláncok, ugyanazok az erdők, ugyanazok a mezők és szántóföldek mint azelőtt, ez még most is ugyanaz a táj, mint egy órával ezelőtt volt; ott húzódik az országút fehéren a végtelen messzeségbe, és a késő őszi nap aranyló fénye még most is édes borként ömlik szét a földön – és mégis, láthatatlanul, nesztelenül, behatol valami, ami egyszerre csak itt áll, ünnepélyesen és hatalmasan, és mindenre árnyékot vet.

Csend Verdun felett, 28-29. oldal

Mariann_Czenema P>!

Sokkhatásként ért, hogy éppen olyan emberek, mint mi. A tény azonban az volt – isten tudja, elég különös –, hogy én ezen még sohasem gondolkodtam. Franciák? Az én szememben az ellenségek voltak, akiket meg kell ölnünk, mert el akarják pusztítani Németországot. De azon az augusztusi délutánon megvilágosodott előttem a fegyverek varázsereje. A fegyver megváltoztatja az embert. És azok az ártalmatlan bajtársak, azok a gyári munkások, segédmunkások, üzletemberek, iskolásfiúk, akik csendesen és megadóan üldögéltek, ha fegyvert kapnának, egyszeriben megint ellenségekké válnának.

Az ellenség, 11-12. oldal

Mariann_Czenema P>!

Hősi emlékművek, sok-sok hősi emlékmű siklik át a fényszórók fényén. A legtöbbjén a gloire-ról és a victoire-ról, a dicsőségről és a győzelemről van szó. Karl a fejét rázta.
– Ez nem mondja el az egész történetet, nem egyáltalán nem. De igazuk van abban, hogy emlékműveket állítanak, mert többet sehol sem szenvedtek az emberek, mint ott és az egész környéken. Csak egyvalami hiányzik: Soha többé. Igen.

Karl Broeger Fleuryben, 63 oldal

chhaya>!

Amikor egykori iskolatársamat, Ludwig Breyer hadnagyot megkérdeztem, melyik háborús élménye maradt meg a legélénkebben az emlékezetében, arra számítottam, hogy Verdunről, a Sommeról vagy Flandriáról fog beszélni, hiszen mind a három frontot megjárta a legnehezebb hónapokban.

(első mondat)

Mariann_Czenema P>!

Fehéren húzódik ellőttünk az országút és lassan emelkedni kezd. A felhők mögül szomorúan vöröslik elő a Hold. Azután egyre kisebb és egyre világosabb lesz, végül ezüstös fényt áraszt a Romagne mellett fekvő amerikai temetőre. Tizennégyezer kereszt csillog a sápadt fényben. Tizennégyezer kereszt, egyenes sorokban egymás mögött – ég az ember szeme, olyan elképesztően egyenesek ezek a sorok, vertikálisan, diagonálisan. Mindegyik kereszt alatt egy sír.

Karl Broeger Fleuryben, 64. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Mathias Stephani: Utolsó repülés
Bíró Szabolcs (szerk.): 100 magyar baka
Majoros Sándor: Az ellenség földje
Turai Kálmán: Libahajó
Móricz Zsigmond: Égi madár
Madarász Imre (szerk.): A Nagy Háború emlékezete
Móricz Zsigmond: Esőleső társaság
Az eltemetett katona
Móricz Zsigmond: Vérben, vasban
Szabó Dezső: Éjszaka Erdélyben