A ​Diadalív árnyékában 411 csillagozás

Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A regény cselekménye 1938–1939-ben játszódik, a második világháború baljósan ellentmondásos légkörében. Az emigránsok áradata Párizs felé indul. Ravic doktor német koncentrációs táborból szökött át. A menekülő orvos sorsában, viszontagságaiban találkozhat az olvasó a fény és árnyék, szerelem és prostitúció, becsület és aljasság, igaz emberség és ocsmány besúgás minden válfajával.
Remarque regénye jó értelemben vett bestseller, a könyvét cselekményesség, életszerű párbeszédek jellemzik, túlfűtött erotikája és itt-ott hatásvadászó izgalomkeresése ellenére ezt azzal éri el, hogy minden sorából kiérzik a kisemberek iránti őszinte rokonszenv s az elnyomók elleni gyűlölet.
Remarque legjobb regényeit következetes antimilitarista és antifasiszta állásfoglalás, cselekményesség, életszerű párbeszédek és figurák jellemzik, későbbi művei (Az égnek nincsenek kegyeltjei; Lisszaboni éj; Árnyékok a paradicsomban stb.) azonban nem haladják meg a szórakoztató irodalom színvonalát.

Eredeti cím: Arc de Triomphe (német)

Eredeti megjelenés éve: 1945

>!
Alexandra, Pécs, 2015
480 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633576618 · Fordította: Mészáros Klára
>!
Alexandra, Pécs, 2005
480 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633695201 · Fordította: Mészáros Klára
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1997
476 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635485786 · Fordította: Szinnai Tivadar

7 további kiadás


Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Ravic

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs


Kedvencelte 107

Most olvassa 25

Várólistára tette 159

Kívánságlistára tette 46

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
brigi11 P
Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában

Hálás vagyok a sorsnak, hogy csak most, úgymond felnőtt fejjel, kicsit érettebben olvastam el ezt a könyvet, mert ebbe bele kell betegedni. Tökéletes korrajz, sokan írtak már hasonlót, de keveseknek sikerült ezt így megfogalmazni. Ebben a könyvben minden gyönyörű. Persze Joant végig utáltam, de vallom, hogy mindenki életébe kell egy ilyen szerelem. Ravic doktorról inkább el sem kezdek áradozni, mert Ő az a karakter, akibe nem lehet nem bele szeretni.

3 hozzászólás
>!
ptagi P
Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában

„Az ember sokat kibír.”

Valóban. Csak kérdés, mennyire hal bele abba a sokba… A sok üldöztetésbe, a sok rettegésbe, a sok bizonytalanságba, a sok rejtőzködésbe, a sok taktikázásba, a sok semmibevételbe.
Nos, lehet, hogy az ember sokat kibír, de én mégis azt mondom, innen a szoba kényelméből, hogy vagy nem vagyok ember, vagy…. én nem bírnám. Már olvasni sem bírtam. Mármint úgy értem, hogy annyira jól adta vissza a könyv ezt az állapotot, hogy látszólag semmi nem történik, de a mélyben valahol mégis ott húzódik megannyi tragédia, ami búvópatakként jön elő és határozza meg a felszínt…. annyira jó volt, hogy majdnem félbehagytam. Lassan is haladtam, de újra és újra vissza kellett térnem ebbe a világba, mert mégsem hagyhattam sorsára a szereplőket, ha már saját maguk mégis megtették ezt saját magukkal.
Könnyes szemmel engedtem őket útjukra. „Az ember sokat kibír.” Az életet is, a halált is.

1 hozzászólás
>!
csillagka P
Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában

Mesterhármas, Légy hű magadhoz, Búcsú a fegyverektől, Diadalív árnyékában variációk egy témára, jól -rosszul de mind a három könyv szinte egy kaptafára készült, nem tudom az írók olvasták e egymás műveit vagy egymástól függetlenül hiszik, inni kell ahhoz hogy elviseljük a háború szenvedéseit. A helyzet mit sem változott a sablon ugyanaz, a tartalom előre kiszámítható, megvan a hulla és ezzel le is záródik a történet, én pedig szenvedek és nem értem miért kell elolvasnom 3x ugyanazt és értékelnem, de megteszem és ezzel remélem egy életre leróttam a kötelességemet a háborúellenes regények iránt.
Pacifista maradok és nálam bizony ez a kategória kizárja az erőszak minden formáját, hiszem, hogy büntetni Isten ( felsőbb hatalom dolga) és semmilyen formában nem szabad önbíráskodoni, mert ezzel csak a saját életünkre, sorsunkra veszünk olyan terhet amit talán sokkal nehezebb viselni mit az elszenvedett igazságtalanság miatti fájdalmat.

8 hozzászólás
>!
Francesco
Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában

Egyszer Hemingway szemére vetették, hogy műveiben folyton isznak az emberek. Erich Maria bizonyára védelmébe vette volna amerikai kollégáját, hiszen ő sem marad le könyvében, a szeszes helyzetek ecseteléséről. Ez nem alkoholizmus, csupán életforma, bevett szokás.Amerikában munka után elmennek az emberek egy bisztróba, bedobnak pár sört, néhány dupla „ kerítésszaggatót ”, lazítanak. Franciaországban már a gyerekeket is ,könnyű vizezett borral „nevelik”. Mindenesetre én is megkívántam a calvadost, annyit emlegeti Remarque.
Ravic az emigráns orvos, lakás és vagyon nélkül tengődik Párizsban, néha felcsíp egy nőt, sorsa az egyedülállók sivár életét tárja elénk. A francia állam nem ad menedéket sem papírokat a túléléshez, az elkapott politikai menekülteket páros lábbal rugdalja ki az országból. Ez a „kedves ” gesztus, olyan korrupciót és sötét üzelmeket indít el a galloknál,hogy maguk a franciák vallják be : romlottabbak vagyunk a németeknél is. Ez az állapot erősen rányomja bélyegét az emberi kapcsolatokra ,hiszen mindenki kapaszkodóra, társra vágyik. De amilyen határozott operálás közben Ravic, annyira bátortalan, ha magánéletéről van szó. Nem tudja, de talán nem is akarja megtartani Joant, olyan se veled ,se nélküled állapot, ezért lesz tragikus a kapcsolat.
Ha az a szerelem, hogy végig civakodnak a műben, nem kérünk belőle. Amúgy a félelemről, a kiszolgáltatottságról, monumentális emlékművet alkotott az író és ez önmagában is jelentős művé avatja könyvét.

3 hozzászólás
>!
Lady_L P
Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában

Újraolvasás 2015 október. Most lehet, hogy fél csillagot levonnék, mert néha Ravic úgy beszél, mintha a randomcoelhot olvasná fel, ugyan, ne bölcselkedj már, néha normálisan is lehet kommunikálni! De ezt leszámítva kiállta az idő próbáját ez a könyv nálam, sőt. Elsőre is teljesen lenyűgözött, most megint megfogott. Van egy nagyon sajátos hangulata, és ehhez hangulat kell. Viszont ennél emberibb regényt nem olvastam még! Milyen nevetséges az egész menekült státusz, mennyire igazuk van a kormányoknak, hogy engedélyezik az abortuszt, mennyire degenerálja az embereket a pénz és a hatalom, milyen abszurd tud lenni a sors. És most feltűnt, milyen gyönyörű a szerelmi szál is, főleg egy meggyötört férfi szemszögéből. Azt hiszem, kicsit beleszerettem Ravicba…
Kedvencelve, most már tényleg.

7 hozzászólás
>!
Attila_Saw
Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában

Azt hittem találkoztam egy újabb kedvenc könyvvel, de a végére rájöttem, hogy sikerült közel kerülnie hozzám, de annyira mégsem, hogy kiérdemelje a kedvencnek jelölést.
Érdekes volt egy újabb szemszögből látni egy adott kort. Ezúttal egy menekült, illegálisan Franciaországban tartozkodó emigráns szemében személhettem meg az akkori valóságot.
Ravic látta a könyvben leggyakrabban reálisan a dolgokat, nem úgy mint a körülöttelévők, akik nem éltek meg annyi mindent, mint ő. S miután azt hitte, hogy már kiszámította élete hátralévő pillanatainak történését, az élet megcáfolta, és egy eseményekben, érzelmekben dús évben lett része.
Mivel az ilyen könyv sosem lesz teljesen vagy egyáltalán nem boldog, számítottam, hogy borongós vége lesz, de nem ilyen formában. Szerintem fogok még olvasni az Írótól.
S az érzelmeken és cselekményeken kívül még egy dolog hatott rám: A Calvados. Annyiszor ittak már ilyet, hogy hiába nem szeretem a bort, szerintem már egyszer meg fogom kóstolni.

>!
Galambdúc
Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában

Ez egy nagyon jó regény. Lehetett volna. Hogy miért? Mert a történelmi hátteret, hangulatot hűen festi le, nekem az is tetszett, ahogy a korabeli Párizs forgatagát leírja benne a jellegzetes figurákkal, kéjnőkkel, alvilági alakokkal és a menekültekkel. A Haake- szálnak sokkal hangsúlyosabbnak kellett volna lenni, nem pedig tízszer megismételni e fura szerelmespár nyavalygásait, döntésképtelenségét. Már sokan jelezték előttem, és maximálisan egyet tudok vele érteni, hogy az arányokkal volt itt a baj. Sajna. Ott kezdetm el igazán pergetni a lapokat, ahol (SPOILER talán) a leszámolás történik a volt kínzóval, és szerettem azokat a részeket, ahol az illegalitásban praktizáló orvos találkozik a betegekkel. Ezt a részt is jobban kibontottam volna, akarom mondani, szívesebben olvastam volna róla. És nem Joanról, nem tudott szimpatikussá válni. És Ravic is vesztett imidzséből, ahogy a sztori haladt előre. A legkellemesebb figura számomra Kate-é, akit Ravic operált, na ha vele lett volna egy kis afférja a dokinak, az lett volna igazán nem hétköznapi csavar. De hát nem lehet minden kerek. A kihagyott lehetőségek miatt szigorúan csak négyes.

8 hozzászólás
>!
WolfEinstein
Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában

Valami könnyed olvasmányra vágytam. Nem azt kaptam, de nem bántam meg. Az eddigi egyik legfajsúlyosabb könyv, amit olvastam, de letehetetlen! Szerelmes történet a második világháború előszelében, vagy társadalmi-történelmi regény szerelmi körítéssel? Attól függ, éppen melyik fejezetet olvassuk. Döbbenetesen realisztikusan leírt műtétek, amelyek mindegyike valamilyen módon szimbolikusan kapcsolódik a történet egészéhez, illetve azon belül az éppen zajló eseményekhez. Ellentmondásos személyiségek, ellentmondásos kapcsolatok egy ellentmondásos világban, ahol az emberségért kell bűnhődni. Tele közhelynek tűnő, mégis rendkívül elgondolkodtató mondatokkal, amelyek ellenére is természetesnek hatóak, mély értelműek a párbeszédek, mindenféle mesterkéltség nélkül. És pontosan huszonkétszer isznak calvadost!

>!
OlvasóMókus
Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában

Már az első oldalaknál tudtam, hogy ez a könyv kedvenc lesz. És így is lett! Olyan hangulata van ennek a könynek, hogy ezt nem lehet szavakkal elmondani. Jó volt ott lenni a borús, esős Párizsban. Mintha direkt esős napokra írták volna ezt a könyvet. Ravic nagy szerelmem lett. Joan-t viszont nagyon utáltam! Állatira idegesített az állandó nyavalygásával és a viselkedésével. Nem tudtam sajnálni a végén sem. A Calvados mellett nem lehet elmenni szó nélkül, szívesen ittam volna olvasás közben. Na, majd legközelebb. Mert van egy olyan érzésem, hogy nagyon sokat fogom még ezt a könyvet olvasni.

>!
boon
Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában

A könyv megtanított értékelni a pillanatot.
Szeretem Remarque-ban, hogy nem bonyolítja a dolgokat. Nincs „mi-lesz-ha”, „mi-lett-volna-ha”. Az élet az csak élet. Ez teszi az egészet egyszerűvé, és a fájdalmat elviselhetővé.


Népszerű idézetek

>!
Psyche

Ha két ember szereti egymást, az mindennél fontosabb, az csoda és a legtermészetesebb dolog ezen a világon… szerelem nélkül legföljebb szabadságos halottak lehetünk csupán, néhány adat, meg egy véletlen név, és semmi több, akár meghalhatunk…

>!
psn

Egy nőt imádni kell vagy elhagyni. Középút nincs.

266. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nők
>!
Gabriella_Balkó

Élni annyi, mint másokat felélni. Valamennyien egymást faljuk. Ha néha megcsillan valahol egy kevéske jóság lehetősége… ne tagadjuk meg magunktól. Erőt ad a nehéz időkre.

>!
csillagka P

Az örökkévalóság legközelebbi rokona a pillanat.

Kapcsolódó szócikkek: örökkévalóság · pillanat
>!
padamak

Aki sokat néz hátra, könnyen nekimegy valaminek, vagy a mélységbe zuhan.

371. oldal

>!
jadett

Tudomásom szerint csak a régi görögök ismerték az ital és az életöröm istenét, Bakhoszt, Dionüszoszt. Cserébe nekünk van Freudunk, kisebbrendűségi komplexusunk és pszichoanalízisünk. A szerelemben visszariadunk a nagy szavaktól, de nem undorodunk a nagy szavaktól a politikában. Szánalmas nemzedék!

147. oldal

>!
Maya 

Ha már nem tudunk gyerekesen viselkedni, akkor megöregedtünk.

256. oldal (Árkádia, 1985)

>!
Gabriella_Balkó

A megbánás a leghaszontalanabb dolog ezen a világon. Visszahozni nem lehet semmit. Ha lehetne, szentek lennénk valamennyien. Az életnek nem állt szándékában, hogy tökéletessé formáljon bennünket.

>!
Risus P

Csak a köznapi dolgokban nem csalódunk soha. És a boldogságot nem lehet eléggé a kezdet kezdetén és elég mélyen keresni.

176. oldal

>!
Nílkantha

Igazán csak a csend hangos. A csend, mely nem harsogja túl az ember gondolatait.

21. oldal, Forum Könyvkiadó Novi Sad, 1968


Hasonló könyvek címkék alapján

Kateřina Tučková: Gerta Schnirch meghurcoltatása
Bernt Engelmann: Menet, indulj: lépést tarts!
Erich Kästner: Fabian, egy moralista regénye
Thomas Mann: József és testvérei
Michael Ende: A Végtelen Történet
Karl May: Winnetou
Erich Kästner: A két Lotti
Thomas Mann: A varázshegy
Erich Kästner: Három ember a hóban
Erich Kästner: Az eltűnt miniatűr