Pötyi ​és Anti 91% 31 csillagozás

Újsághírből született ez a történet, és mesélése közben a fejezetek végén Kästner elbeszélget a gyerekekkel, megtárgyalván az eseményeket, a szereplőket, benyomásokat. (Persze monológ ez a beszélgetés, de nagyon oda tudom képzelni a válaszokat.)
Meseregénynek tartja az író a művét, bár nincs benne semmi mesei varázslatos elem… hacsak azt nem vesszük annak, hogy jól végződik a történet. Kästner az életre is rákészíti ifjú olvasóit.
Nagyon szép történet.

Bájos aranyos, tanulságos történet. Pötyi és Anti, bár eltérő körülmények között élnek, nagyon jó barátok, akik mindig segítenek egymásnak.
Tüneményes jelenet volt, amikor Pötyi megleckéztetni kis barátja tanárát, aki nem tudja mi az oka Anti romló tanulmányi eredményének.
Minden fejezet után található az írótól egy kis átgondolásra érdemes összefoglaló, mintha az szeretné tudni, hogy a gyerekek mit gondolnak és mit értettek meg az előzőleg olvasottakból.
Elsősorban kisiskolásoknak való könyv, de felnőttként is nagyon élveztem.

Nagyon-nagyon aranyos! Pötyi és Anti egyaránt aranyos, jó lelkű gyerekek, akiket a sors szerencsére egymáshoz sodort. Kästner bácsi egy-egy fejezet után elgondolkodtatja az ember gyerekét és a nagyobb gyerekeket is, de milyen jól és szépen. A könyv dátumát olvasva mindig elszomorodok, hogy mi mindent kellett még ezek után átélnie, és ő mindig reménykedett. A gyerekeknek beismeri, hogy mi, felnőttek nem vagyunk jók és hogy ők, a mi gyerekeink jobbak legyenek. Azt hiszem, tényleg ez a legfontosabb feladata az embernek; mindenből és mindenkiből a legjobbat kihozni.

Nagyon cuki történet :)
Szuper kis karakterek, mindenki igazi egyéniség. Minden tiszteletem Pici kutyusé, aki zokszó nélkül tűrte a mindennapi terrorizálást. :D
Jókat kuncogtam rajta, ajánlom gyerekeknek és felnőtteknek is.

Nem csodálom, hogy némelyik általános iskolában kötelező olvasmány! Nekem is nagyon tetszett. Ebben a kis könyvben benne van a barátságról minden, amit csak lehet ilyen idős korban. Ez a két gyerek nagyon édes, a kislányt elképzeltem, ahogy viccelődik az igazgató úrral (apukájával). Egyébként az író két Lottija már régi kedvenc, de úgy érzem ez a könyv legalább annyira jó! :)

Egyik legkedvesebb Kästner-regényem! Kár, hogy nálunk nem annyira ismert!

Tündéri gyerekkönyv, pont ahogy Kästnertől vártam. Nem az a varázserővel teli, fantáziavilágos típus, hanem a való életből merítve, de a gyerekek nyelvén, sok tanulsággal, kedvesen. Muszáj lesz megszereznem a fiamnak! :)

Realisztikus meseregény, gyönyörűen „megrajzolt” karakterekkel és történettel, valamint felnőttesnek mondott, de igen tanulságos elmélkedésekkel. Hiába a gyerekek a célközönsége, ha valaki kiskorában elmulasztotta, az pótolja be, mert csodálatos műről van szó.

Nagyon jópofa, tanulságos kis könyv a barátságról. Illetve a kislány nagyon aranyos lehetett, ahogy az apjával elszórakozgat, a kisfiú pedig, ahogy az anyjának akar segíteni…
Én szerettem. :)

Alsó tagozatosoknak ajánlom, felnőttként kicsit zavaró a túl sok tanítás. Hogy mi lehetett az az újságcikk, amit Kästner bácsi plagizált, azt hiszem, hogy a nevelőnő és a kislány koldulása. Hogy meseregény lenne, hát azt nem éreztem, inkább regény 6-10 éveseknek, és csak annyira mese, hogy másokkal esett meg.