Notabene ​45 13 csillagozás

Erich Kästner: Notabene 45

Felmerült ​a kérdés, miért nem emigrált más írókhoz hasonlóan, ehelyett betiltott szerzőként a Hitler-rezsimben, önmagát állandó veszélynek kitéve, Németországban maradt, Erich Kästner. Kötelességének tekintette, hogy a Harmadik Birodalom borzalmait feljegyezze, s az utánajövők, az utódok figyelmeztetése érdekében megörökítse.
A Notabene 45, amelyet 1961-ben adtak ki, Erich Kästnernek ezekből a feljegyzéseiből utólag összeállított Naplója, amelyet az író maga szerkesztett kötetté, s amely izgalmas és drámaian érdekes egységben rögzíti sok részlet-tudósítás révén a Harmadik Birodalom életét, hétköznapjait az utolsó háborús évben.
Az így keletkezett skiccek/vázlatok és „élettől vett jelenetek”, jellemző epizódok mozaikkockákként illeszkednek össze egy többrétű, sokszínű képpé, kaleidoszkóppá. Kästner, a moralista e Napló-jával ez alkalommal inkább korának krónikásaként és korfestő írójaként vállalta magára az alkotói felelősséget, semmint az ekkor már… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1961

Tartalomjegyzék

>!
PolgART, Budapest, 1998
194 oldal · ISBN: 9638594314 · Fordította: Nemeskürty Harriet

Enciklopédia 24

Szereplők népszerűség szerint

Friedrich Nietzsche · gyilkos · Ádám

Helyszínek népszerűség szerint

Innsbruck · koncentrációs tábor


Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Aurore
Erich Kästner: Notabene 45

Nofene ’45.

Kell-e többet mondanom, minthogy 24 idézetet írtam ki egy alig 200 oldalas könyvből, és a maradék nagy részét is csillagoztam? (Nem, de fogok.) Olvasás közben is éreztem, de így utólag idézgetés által megemésztve kellett rájönnöm, mennyire nagyszerű ez a könyv. Erich Kästner egy kincs volt: már a gyerekkönyvei miatt is, de ezt eddig is tudtuk. Fontos viszont azt is megjegyeznünk (NB!), abban az őrültekházában, amit hitleráj korának, második világháborúnak, illetve holokausztnak hívunk tudvalevőleg baromi kevés ember őrizte meg a mentális egészségét. Ráadásul, mint arra a szerző ebben és a Mi újság volt tegnap? c. kötetében rámutat, a normálisan gondolkodó értelmiség, írók zöme inkább emigrált, mintsem, hogy üldöztetésben, feketelistában legyen része, valamint elméjének esetleges megbomlását vagy a halált reszkírozza. A propos, olvasás közben meg azóta is azon morfondírozom, hogyan lehetséges, hogy Kästner – aki nem volt hajlandó emigrálni, ugyanis hazafias kötelességének érezte, hogy szemtanúja legyen a világégésnek – végül is elérte célját, és túlélte a Harmadik Birodalmat? A második világháború számtalan csodája közül ez az egyik.

Ez a könyv számomra egy felbecsülhetetlen értékű kordokumentum egy olyan időből, amikor meglepően kevés volt a tiszta hangú krónikás, aki úgy merte-tudta volna bemutatni az aktuális eseményeket, hogy közben az eszénél volt. Mindezt őszintén, érzékenyen, humorosan és stílussal tette, élvezet olvasni.

Van még valami. Nekem a második világháború, vagy ahogy a családomban mondták: „A Háború” – történelem. Mindig is az volt. Mint egy rossz minőségű fekete-fehér híradófilmtekercs. Nem is emberek éltek akkor, hanem kétdimenziós, villogó fekete-fehér celluloid papírmasék. Hát egy túrót. Az a nap, amikor Erich Kästner írt, már a 20. 21. század. A felvilágosult intelligencia, a hanyag elegancia, a kispolgári extravagancia megtestesítője ő. :)

>!
PolgART, Budapest, 1998
194 oldal · ISBN: 9638594314 · Fordította: Nemeskürty Harriet
2 hozzászólás
>!
blackett P
Erich Kästner: Notabene 45

Magukat az eseményeket, amelyeket Kästner a naplóbejegyzésekben rögzít, szinte mellékesnek érzem amellett, ahogyan rögzíti őket. 1945-öt írunk, és Kästner tizenkettedik éve elnémított figyelője annak, hogyan pusztul el az a Németország és az a német szellem, amiben ő hitt. Egy ismerőse révén ő és a felesége Tirolba utaznak, névlegesen egy forgatócsoport tagjaként, és ott töltik a háború utolsó pár hónapját. Kästner kimerült, dühös és fél, de figyel, jegyzetel és maró gúnnyal figurázza ki azt, amit lát: a röhejesen átlátszó hadi propagandát, az elkerülhetetlen véget érző visszaeső köpönyegforgatókat – németeket, akik buzgón bizonygatják, hogy ők sose akartak a Párthoz, és osztrákokat, akik buzgón bizonygatják, hogy sosem akartak a Birodalomhoz tartozni –, a bürokráciát, a seftelést, ésatöbbi. Két groteszk háborús életkép között arról filozofál, mit hozhat a háború vége Németországnak – nincs sok illúziója, de derűlátó pillanataiban úgy érzi, a német nép visszakapaszkodhat a civilizált nemzetek sorába. A legtöbb némethez hasonlóan ő is tart az oroszoktól, és az amerikaiakba helyezi a bizalmát – bár egyre gyanúsabb neki az a buzgalom, amivel az amerikaiak visszautasítják, hogy a német vezetők nekik adják meg magukat. Kästner racionális, de a lelke mélyén azért nagyon szeretne optimista lenni – csak nem sikerül neki. Utolsó naplóbejegyzésén (amelyben egy volt KZ-fogoly beszámolóját rögzíti) a totális érzelmi kimerülés érződik.

A szerző által a hatvanas években írt utószóból egyébként erősen úgy tűnik, hogy az emberiségbe vetett, már-már újraéledő hitét nagyobb részt csúnyán visszavetette a Japán elleni két amerikai nukleáris bombatámadás, kisebb részt pedig a konklúziók, amiket az 1946-ban nyilvánosságra került jaltai egyezményből levont – persze lehet, hogy csak én kombinálom túl. Lehet, hogy csak betelt a jegyzetfüzete. A kötet mindenesetre kiváló olvasmány: a totális összeomlás félig személyes krónikája a korabeli német szellemi ellenzék egy roppant intelligens, öniróniától nem, de felesleges pátosztól mentes tagjának tollából.

>!
Habók P
Erich Kästner: Notabene 45

Nem könnyű olvasmány, de el kell olvasni. Egyszer. Többször úgysem lehet.

>!
csgabi MP
Erich Kästner: Notabene 45

Szokatlan volt a háborúról ilyen személyes vallomás olvasni. Itt nem a hivatalos történelem volt a lényeg, hanem az utolsó hónapokat átélő, megélő emberek érzései, gondolatai. Hogy hogyan élte meg Kastner ezeket a hónapokat. Nagyon köszönöm @bagie molynak, hogy olvashattam a könyvet. Sok gondolkodnivalót adott a könyv – és a könyvön keresztül az író.

1 hozzászólás
>!
AeS P
Erich Kästner: Notabene 45

Van egy nagyon tankönyvszagú válasz arra a kérdésre, hogy mi történt Németországgal/Németországban a II. világháború utolsó napjaiban, illetve közvetlenül a háború lezárása után.
És van egy nagyon ember(i)ségközeli válasz erre a kérdésre Erich Kästnertől, aki gyorsírásos jegyzeteit naplóformába gyúrva átadta az örökkévalóságnak azokat a hónapokat, hogy mind okuljunk belőle. Reméljük a legjobbakat.

>!
Amapola P
Erich Kästner: Notabene 45

Igaza van Kästnernek, a napló vonzereje abban rejlik, hogy a nagy eseményeket ["a történelmet"] váltakozva közli az apró napi történésekkel, örömökkel, bosszúságokkal (a korból következően túlnyomórészt az utóbbiakkal). Itt például egy (nem tudom milyen jelzőt írjak …a kiváló/nagyszerű/ragyogó furcsán hangzik ebben az összefüggésben … szóval egy) érdekfeszítő beszámolót olvashatunk a II. VH végéről, belülről, egy német szemével.

>!
poggi IP
Erich Kästner: Notabene 45

Hiába szögezte le már az elején, hogy háromszor fogott naplóírásba, és háromszor is hagyta abba nagyon hamar, hiába tudta már a kezem, hogy ez itt vége, hiába lapoznék tovább, nincs itt más, csak a borítólap, olvasnám még tovább.
Mert tudni akarom, nem, nem is akarom, tudnom kell, hogy mi történt ezután, és mi történt azután, és hogyan esett aztán, és mi lett a vége!
Pedig nem is történt semmi a lejegyzett fél év alatt.
Illetve ez nem igaz: minden ez alatt a fél év alatt történt.

Ideje volt már, hogy megismerkedjek az igazi, emberi Kästnerrel is, ne csak a regényeivel.

2 hozzászólás
>!
lilaköd P
Erich Kästner: Notabene 45

Ilyen az, amikor az ember nem vállal közösséget a hisztérikus, megtéveszthető emberekkel, nem növeli a káoszt, hanem megáll és gondolkodik, megőrzi józanságát, racionalitását. Átlát a helyzeten és tovább lép.

>!
kiscsillag0310
Erich Kästner: Notabene 45

Az első 50 oldal után azt hittem, hogy nem is annyira tetszik nekem ez a könyv, aztán észrevettem, hogy addig is átlag másfél oldalanként cetliztem a kiírandó részeket. Nagyon érdekes volt megismerni azt, hogy emberként, ráadásul háborúban hogyan viselkedett, élt az az író, akinek hatalmas része van abban, hogy szeretek olvasni. A két Lotti volt az első könyv, amit egyben felzabáltam kb. 8 évesen, és azóta is hálás vagyok Kästner bácsinak. Megint sokat tanultam, szóval újfent köszönöm neki.


Népszerű idézetek

>!
B_Tünde P

A lelkiismeret hajlékony. Ki az az elvetemült, aki jószántából akar rossz ember lenni?

141. oldal (PolgArt, 1998)

>!
B_Tünde P

Meg kell értenünk önmagunkat, és meg kell értenünk másokat is. De ez a megértés még nem jelent egyetértést! Mindent megérteni és mindent megbocsátani semmi esetre sem jelentik egy és ugyanazt a fogalmat! De aki nem cinikus, képmutató farizeus vagy elvakult ítész, annak nem csak a történtek mikéntjével kell tisztában lennie, hanem a hogyanjával is. Nem csak azt kell tudnia, hogy mi az, ami megtörtént, hanem azt is, hogy hogyan történhetett meg az, ami megtörtént. Aki igazságosan akar ítélkezni, annak át kell hangolnia a gondolkodásmódját, …

140. oldal (PolgArt, 1998)

>!
kiscsillag0310

A le nem győzött múlt olyan, mint a nyughatatlan kísértet, amely éjjeleinken és nappalainkon föl-alá bolyong, és ősrégi kísértetszokás szerint arra vár, hogy ránézzünk, hogy megszólítsuk, hogy meghallgassuk.

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: múlt
1 hozzászólás
>!
szuzii

A gyilkosok állatok voltak, akik embernek tartották magukat, az áldozatok pedig emberek voltak, akiket állatoknak tartottak. A történtek nem történelemkönyvbe, hanem a sátán zsoltárának lapjaira valók. A lágerek az őrültekházához hasonlítottak azzal a különbséggel, hogy nem a bennlakók voltak az őrültek, hanem a személyzet.

186. oldal (Schliersee, 1945. augusztus 2.)

Kapcsolódó szócikkek: gyilkos · gyilkosság · koncentrációs tábor
>!
kiscsillag0310

Micsoda félelmetes dolgokat tud ez a Nietzsche saját magától kérdezni, és még a választ is tudja rá!

70. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Nietzsche
>!
kiscsillag0310

Ahogy van Senkiföldje, úgy van Senkiideje is. Ez a Senkiideje a „Már nem”-től a „Még nem”-ig terjed.

129. oldal

>!
kiscsillag0310

A propaganda rá akar engem valamire beszélni, de megengedi nekem, hogy kételkedjem benne. A hipnózis ezzel szemben meg akar győzni valamiről, és meg is fog győzni arról a valamiről.

122. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hipnózis · propaganda
>!
Aurore

Ország-világ nyilvánossága előtt ismét van, él és létezik a szabad véleménynyilvánítás! Volt idő, amikor ez természetes volt. Notabene: ez egyáltalán nem természetes. Notate bene! Jól jegyezzük meg!

154. oldal (P., Bajorországban, 1945. június 19.)

>!
B_Tünde P

Az embereket, mint a többjegyű számokat, fölvésték egy nagy fekete táblára, aztán spongyát rá, egyszerűen lemosták őket. A Nagy Történelemkönyvekben mindegyikük számára van hely, de csak együttesen. Az Egyénnek semmi esélye.

11. oldal (PolgART, 1998)

>!
csgabi MP

Meg kell értenünk önmagunkat, és meg kell értenünk másokat is. De ez a megértés még nem jelent egyetértést. Mindent megérteni és mindent megbocsátani semmi esetre sem jelentik egy és ugyanazt a fogalmat.

140. oldal

Kapcsolódó szócikkek: megbocsátás · megértés

Hasonló könyvek címkék alapján

Kádas Mária: Kurgáni napló
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak / Feljegyzések a holtak házából
Claire Tomalin: Jane Austen élete
Tóth Attila: A vasfüggönytől Schengenig – Hatvan év emlékezete
Zenker Katalin: Színeváltozás
Vecsey József: A szószék üzenete
Mikes Kelemen: Az idő jól eltöltésének módja
Borisz Akunyin – Ljudmila Ulickaja – Borisz Sztrugackij – Mihail Hodorkovszkij: Harcolok a szabadságért
Michel Le Bris: Az aranyláz
Sinkó Ervin: Optimisták