Emil ​és a detektívek (Emil 1.) 84% 377 csillagozás

Fiam, én nem emlékeztem, hogy ez ennyire vicces! :)

Úgy emlékszem, gyerekkoromban ez nagyon izgalmas volt. Most kicsit kevésbé. Ki érti ezt. :)

Ez is egy mese-helyetti olvasmányunk.
Nem szeretek lepontozni kölyökkönyvet, de a Két Lotti nyomán én valamivel jobbra számítottam, vagy nem is tudom.
Majdnem a közepéig én nagyon untam, nem akartam mondani persze, de a lányom is már- már célozgatott rá, hogy nincs-e valami pörgősebb? Szerencsére aztán beindult a dolog.
Aranyos kis sztori, de zéró fordulat, semmi meglepetés.
@Tinte nyomozása után valahogy nem sikerült befogadnunk annyira.

Nekem gyerekkoromban kimaradt Emil története, úgyhogy bőven itt volt az ideje, hogy megismerkedjem vele. :)
Az elején egy kicsit nehezebben rázódtam bele (bár ezt már megszoktam Kästner-nél), de utána le sem bírtam tenni, amíg az utolsó oldalra nem értem. Kedves történet volt, nagyon izgultam, hogy mi lesz Emillel és a többi kis detektívvel, illetve, hogy sikerrel járnak-e. De szerencsére a végére helyreáll minden, a jók persze elnyerik jutalmukat, a rossz pedig megbűnhődik, ahogy annak történnie kell! :)

Ez egy régi világ meséje, amikor még jobban oda figyeltek egymásra az emberek, még akkor is, ha abban az időben is voltak rossz és gonosz embere. Bájos, kedves könyv, tele nagyon rokonszenves gyerekekkel, segítőszándékkal, önzetlenséggel és mélységes mély szeretettel.
Szeretném azt hinni, hogy ha manapság megismétlődne ez az eset, ugyanígy lenne segítsége Emilnek. És természetesen a végén mind a jó és mind a rossz elnyeri méltó jutalmát.

Gyerekpezsgő :) majdnem annyira fincsi mint az eredeti, mégis gyerekként is fogyasztható.
Férjem itt mosolygott mögöttem, neki megadatott tíz évesen fiúként olvasni, nekem csak most jutott rá kedv és idő, szeretnék tíz éves fiú lenni.
Lányoknak Lottik, fiuknak Emil, Erich Kästner tudott valami bámulatosat, az eleje volt a legjobb és emlékeztetett egyik kedvenc versemre, úristen hányszor szavaltam el a lányomnak:)

„És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek köröttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.”
„ ( Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz )
http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/SZABOL/szabol00154/sz…

Szeretem/szerettem ezt a könyvet mindig is :-)

A bébik akkorákat kacagtak rajta, hogy csak néztem! Én is nagyon bírtam a korabeli szlenget… A kétharmadát ma a volánbuszon olvastam fel nekik- a közelünkben ülő felnőttek is láthatóan jól szórakoztak :-)

Gyerekeknek biztos izgalmas, érdekfeszítő egy történet. Engem annyira már nem kötött le, de azért jó volt. Nem voltak benne unalmas leírások, pörögtek az események, kalandos volt és a végén még az is kiderült, hogy mi ebből a tanulság. :D

Ez annak idején kimaradt… Most olvasva azt gondolom, hogy kiállta az idő próbáját.