Emil ​és a detektívek (Emil 1.) 86% 573 csillagozás

Nagyon tetszett! Egy vidék fiú, összeszedi minden bátorságát, és nem engedi a nagybetűs való életnek, hogy megtanítsa neki a „leckét”, hol is van a gyerekek helye ebben a világban. Szerencsére társakat is talált.

Fiam, én nem emlékeztem, hogy ez ennyire vicces! :)

Többedik újraolvasás, hogy végre sikerült egy példányt beszereznem, de érdekes módon az elejére egyáltalán nem emlékeztem. (az első 13 oldal el is hagyható szerintem, egy gyereknek bőven elég Emil rajzától indítani a sztorit.)
És hihetetlen hogy mennyit változott a világunk a megírása óta…

A Május 35-öt úgy vezettem fel, hogy azt már olvastam kötelezőként, de azt tudtam, hogy az Emilt nem olvastuk, de Kästner nevéhez Emil párosul elsőnek, így arra gondoltam, akkor csapjunk bele, olvassuk ki ezt is.
A történet szerint Emil elindul a rokonához fel a nagyvárosba, de útközben ellopják tőle a pénzét, és így nem állíthat haza, hanem meg kell oldania, hogy azt visszaszerezze. Így találkozik néhány városi sráccal, akik segítik a küldetést.
A fő konfliktus szerintem érdekes, de nem az, amire számít az ember. Detektív számomra az, aki nyomoz, rejtélyeket old meg, ilyesmi, és nem az, aki tudja, ki a tettes, és utána megy. Ez szerintem elég fura a történetben, főleg, mert nagyon sokáig nem látni, hogyan lesz ebből bármi is, és csak megy és megy az idő (vele együtt az oldalak is).
Ettől függetlenül szerintem nagyon jó a megoldás, és az a hangulat, amit a városi srácokkal átad szerintem iszonyatosan szuper.
Ám a detektívesdi viszonylag kevés helyet kap, mert már az első fejezet is a szerzőről és nem Emilről szól, ez pedig nem lesz sokkal jobb akkor sem, amikor elkezdődik a sztori, és csak nyúlik és nyúlik a kis vidéi élet leírása, és már a könyv harmadánál járunk, mire kezdődik a sztori. A befejezés pedig pont úgy nyúlik, mint a kezdet, csak ott már a kornak megfelelő aktuális erények fitogtatásával. Kicsit fárasztó volt…
Ha megkérdeznék, hogy ajánlom-e ezt a könyvet, nagy bajban lennék. Szerintem alapvetően jó, de egy mostani nyomozós regényhez képest (mint mondjuk amit Holden Rose ír) nagyon lassú, és unalmas. Ellenben ha akközött kell választani, hogy ezt, vagy egy még régebbi „ifjúsági” regényt adjanak fel kötelezőnek, akkor legyen inkább ez. Ez „csak” uncsi, de alapvetően nagyon kedves, gyerekbarát, csak egy tucat nagyon fura, ismeretlen, régi szóval.

Gyerekként többször is olvastam ezt a könyvet. Akkor nagyon tetszett és imádtam a nyomozást, Emil berlini kalandjait. Sajnos, azóta kicsit megkopott a történet varázsa. Az eleje nehezen indult, és unalmas volt. Leginkább a szereplők segítőkészségét és összefogását tudnám kiemelni, ami példaértékű lehet a mai gyerekek számára is

Hát úgy nagyjából 35 éve olvastam legutóbb ezt a könyvet, aztán még a múlt évezredben láttam színi előadást is belőle, de nagyon régen volt már mindez. Most viszont jó volt újraolvasni, és újra átélni a történetet. Imádtam a békebeli hangulatát cukrászdástól, liftesfiústól, detektívestól, dudástól. És ugye, ott a tanulság a maga egyszerűségében, és mégis nem olyan egyszerű kiállni magunkért, másokért.

Ez is egy mese-helyetti olvasmányunk.
Nem szeretek lepontozni kölyökkönyvet, de a Két Lotti nyomán én valamivel jobbra számítottam, vagy nem is tudom.
Majdnem a közepéig én nagyon untam, nem akartam mondani persze, de a lányom is már- már célozgatott rá, hogy nincs-e valami pörgősebb? Szerencsére aztán beindult a dolog.
Aranyos kis sztori, de zéró fordulat, semmi meglepetés.
@Tinte nyomozása után valahogy nem sikerült befogadnunk annyira.

Úgy emlékszem, gyerekkoromban ez nagyon izgalmas volt. Most kicsit kevésbé. Ki érti ezt. :)

Ez egy régi világ meséje, amikor még jobban oda figyeltek egymásra az emberek, még akkor is, ha abban az időben is voltak rossz és gonosz embere. Bájos, kedves könyv, tele nagyon rokonszenves gyerekekkel, segítőszándékkal, önzetlenséggel és mélységes mély szeretettel.
Szeretném azt hinni, hogy ha manapság megismétlődne ez az eset, ugyanígy lenne segítsége Emilnek. És természetesen a végén mind a jó és mind a rossz elnyeri méltó jutalmát.

Nemrég nagy fájdalom ért és úgy érzem az ilyen kellemes gyermek, Ifjúság regények gyógyítják a lelkem. Ki tudtam kicsit kapcsolni és lemerülni ebben a világban és izgultam, hogy elkapják-e a fiúk a tolvajt. Jó volt ilyen össze fogásról olvasni. Szerettem.