Emil ​és a detektívek (Emil 1.) 86% 526 csillagozás

Nagyon tetszett! Egy vidék fiú, összeszedi minden bátorságát, és nem engedi a nagybetűs való életnek, hogy megtanítsa neki a „leckét”, hol is van a gyerekek helye ebben a világban. Szerencsére társakat is talált.

Fiam, én nem emlékeztem, hogy ez ennyire vicces! :)

Gyerekként többször is olvastam ezt a könyvet. Akkor nagyon tetszett és imádtam a nyomozást, Emil berlini kalandjait. Sajnos, azóta kicsit megkopott a történet varázsa. Az eleje nehezen indult, és unalmas volt. Leginkább a szereplők segítőkészségét és összefogását tudnám kiemelni, ami példaértékű lehet a mai gyerekek számára is

Hát úgy nagyjából 35 éve olvastam legutóbb ezt a könyvet, aztán még a múlt évezredben láttam színi előadást is belőle, de nagyon régen volt már mindez. Most viszont jó volt újraolvasni, és újra átélni a történetet. Imádtam a békebeli hangulatát cukrászdástól, liftesfiústól, detektívestól, dudástól. És ugye, ott a tanulság a maga egyszerűségében, és mégis nem olyan egyszerű kiállni magunkért, másokért.

Úgy emlékszem, gyerekkoromban ez nagyon izgalmas volt. Most kicsit kevésbé. Ki érti ezt. :)

Ez is egy mese-helyetti olvasmányunk.
Nem szeretek lepontozni kölyökkönyvet, de a Két Lotti nyomán én valamivel jobbra számítottam, vagy nem is tudom.
Majdnem a közepéig én nagyon untam, nem akartam mondani persze, de a lányom is már- már célozgatott rá, hogy nincs-e valami pörgősebb? Szerencsére aztán beindult a dolog.
Aranyos kis sztori, de zéró fordulat, semmi meglepetés.
@Tinte nyomozása után valahogy nem sikerült befogadnunk annyira.

Egy kedves könyvesbolti ismerősöm mesélte, hogy egyszer a boltban egy kedves szülő két könyvet keresett: Emilt és a Detektíveket. :-D

Hát, nem állítom, hogy ekkor került a könyv létének ténye először a homlokterembe, de azt igen, hogy ez nekem kimaradt. Jó lett volna a megfelelő időben – a Kincskereső kisködmön helyett/mellett elolvasni. Mégis, egy gyerek detektív regény mégis izgalmasabb és az olvasás tanulását tekintve talán előremutatóbb, mint a torokgyík. :-/

Felnőttként pedig imádtam a csattanóját, spoiler

Nekem gyerekkoromban kimaradt Emil története, úgyhogy bőven itt volt az ideje, hogy megismerkedjem vele. :)
Az elején egy kicsit nehezebben rázódtam bele (bár ezt már megszoktam Kästner-nél), de utána le sem bírtam tenni, amíg az utolsó oldalra nem értem. Kedves történet volt, nagyon izgultam, hogy mi lesz Emillel és a többi kis detektívvel, illetve, hogy sikerrel járnak-e. De szerencsére a végére helyreáll minden, a jók persze elnyerik jutalmukat, a rossz pedig megbűnhődik, ahogy annak történnie kell! :)

Ez egy régi világ meséje, amikor még jobban oda figyeltek egymásra az emberek, még akkor is, ha abban az időben is voltak rossz és gonosz embere. Bájos, kedves könyv, tele nagyon rokonszenves gyerekekkel, segítőszándékkal, önzetlenséggel és mélységes mély szeretettel.
Szeretném azt hinni, hogy ha manapság megismétlődne ez az eset, ugyanígy lenne segítsége Emilnek. És természetesen a végén mind a jó és mind a rossz elnyeri méltó jutalmát.

Nemrég nagy fájdalom ért és úgy érzem az ilyen kellemes gyermek, Ifjúság regények gyógyítják a lelkem. Ki tudtam kicsit kapcsolni és lemerülni ebben a világban és izgultam, hogy elkapják-e a fiúk a tolvajt. Jó volt ilyen össze fogásról olvasni. Szerettem.