Az ​eltűnt miniatűr 90% 165 csillagozás

A minden hájjal megkent professzionális Horn professzor a műkincsrablók gyöngye, aki mindig három lépéssel a rendőrség előtt jár kerül itt szembe a megszokott és unásig ismert bűnüldözők helyett három lelkes amatőrrel.
Erich Kästner letehetetlenül izgalmas és szórakoztató regényében éppen ez történik: Külz papa, a derék berlini hentes, a feltűnően csinos és agyafúrt Irene, valamint a jóképű gazembernek látszó Struve úr felejthetetlen triója borítja fel a rutinos gengszterek terveit, miközben az eltűnt miniatűr hajszolva valamennyien átutaznak Dánián és fél Németországon. Kalandos szórakoztató regény, szerintem egy kis gyöngyszem.
A szerző egyik legendás könyve, amely alapján Magyarországon gyermek-és ifjúsági irónak skatulyázták be, bár tevékenysége sokkal gazdagabb volt. AJÁNLOM!

Félreértések- félreértésekre halmozva, naiv szereplő, aki azt sem látja pontosan, hogy merre kel fel a nap, banális inkognitóba burkolózó bűnözők, mindezt úgy ötvözve, hogy kedvesen vicces és nem egy stupid katyvasz.
Nagyon élveztem, a miniatűr körüli kálvária, a tucatszor elkevert, összecserélt és ellopott műkincs nagyon kellemes kis olvasmány, ez az a történet, amit akármikor újralapoz az ember, ha egyet mosolyogva pihenni akar.

Kedves, kellemes olvasmány. Nincsenek benne nagy meglepetések, minden mozzanat előre sejthető. Könnyed, szórakoztató és kortalan. Kortalan abban az értelemben, hogy bármikor játszódhat és bárkinek olvasható. Kästner kihasználta a témában és karakterábrázolásban rejlő lehetőségeket. A hentesmester a legkevésbé sematikus szereplő, és a maga gyarló naivitásával igazán telitalálatnak bizonyult.

2021/124, könyvtár, 45/134 eddigi értékelés

Előzetesen kifejezetten a Rejtő-fordítást ajánlották. Nem tudom, milyen az eredeti könyv hangulata, de ebben a fordításban a könyvecske tipikus Rejtő…

Kedves krimimese, a humor és a fordulatok végig adottak. Kastner hősei kevésbé karikírozottak, míg Rejtőnél a „hős” szereplők már-már parodisztikus külsőbe csomagolják a történeteket.

Ha olvasás előtt egy Rejtő-könyvet képzelünk el, ami ifjúsági regény, akkor nagyot nem tévedhetünk. Sok a komikum, sok a bonyodalom, és a végén a jók győzedelmeskednek. Ahogy annak lennie kell…

Régen el akartam már olvasni ezt, és most a nyaraláson elkértem a barátnőmtől. Pont ilyesmikre vágyom én a hőségben: kedves, aranyos, jól megírt történet ez is.

Ó, hogy miért is nem írt Erich Kästner több ilyen jellegű könyvet? Egyszerűen imádom ezeket a humoros, félreértéseken alapuló könyveit, mert annyira kedvesek, szórakoztatóak, hogy olvasásuk közben az ember minden búját-baját elfelejti.
Az eltűnt miniatűr pontosan egy ilyen könyv, persze kissé meseszerű, hihetetlen és nem életszerű, de kit érdekel? Kästner jellegzetes stílusával, a roppant eredeti, mulatságos karakterei segítségével egyszerűen csak elszórakoztat, nevetésre csábít. Ezeket a könyveit akárhányszor újraolvashatnám, sosem unnám meg. Ajánlom mindenkinek, aki szeret nevetni és egy kis kikapcsolódásra vágyik:)

Kastner ismét meg tudott lepni, egy igazán szórakoztató kalandos regénnyel, amin lehet kuncogni, kicsit izgulni és élvezni az olvasás élményét.
Már az alaphelyzet, a filozofikus megvilágosodás után családjából, munkájából lelépő Külz hentesmester Koppenhágában biztosítja a jó hangulatot. Hogy pont ő, a becsületes kisember keveredjen bele egy miniatűr-szállítás biztosításába! Na persze, keresd a nőt, a csodaszép és egyáltalán nem gyámoltalan Irene kéri segítségnek és csatlakozik hozzájuk a titokzatos harmadik is… Ők küzdenek vonaton, kompon és kocsmán át, hogy a miniatűrt rendben Berlinbe vigyék. Az ellenfeleik meg a tipikus 30-as évek maffiája, élükön a tanár úrral.
Minden a helyén volt, a szereplők teljesen tipikusak, mégis szerethetőek, még az éneklő tarokkcsapat is, akik tercelés közben lengeti a lufikat. Van némi csűrcsavar a miniatűr és a spoiler körül, ami nem engedi egy pillanatra sem leülni a történetet.
Hozzá kell tenni, a könyvet Rejtő Jenő fordította, így arra sem panaszkodhatunk, testhez álló feladat lehetett neki.

borító. 4
tartalom. 5
stílus: 5
szereplők: 5
élmény: 5
mondanivaló: 4

Békebeli hangulatom lett ettől a regénytől. Nagyon jó kis kalandregény rengeteg fordulattal és geggel. Persze kiszámítható a vége, de nagyon jó humorral és rengeteg kedvességgel, elnézéssel van megírva ez a történet. Eddig csak a gyerekkönyveit olvastam az írónak, remek betekintést kaphattam a felnőtteknek szánt alkotásba is ezzel a kötettel, lehet, hogy majd még nézek ehhez hasonlót. Az illusztrációk engem annyira nem nyűgöztek le. A szereplők közül Külz papa vitte a prímet a naivitásával és jólelkűségével, de szorosan követte őt a titokzatos fiatalemberünk is. Jó kis utazás/üldözés keveredett ebből a sztoriban.
Örülök, hogy a 20. század években kihíváshoz ráakadtam!

Ilyen, amikor az embernek elege lesz mindenből, és nyakába veszi a világot. Azonnal ott terem a Kaland, a Veszély, és a nagybetűs Élet! Nagyon kedves regény, amelyben a jól megformált, kissé nyárspolgár Külz hentesmester különleges körülmények közé jut, és ahol a naivitása, egyszerűsége rengeteg humor forrásává válhat. A befejezésben is minden a helyére kerül, így semmi ok panaszra: a világ kerek és jól el van rendezve – mint Kästner könyveiben általában.

Szeretem Kästner humorát. Szeretem Rejtő szójátékait. A kettőt együtt meg pláne. Kaland, kaland hátán, félreértések, átverések, és persze a végén minden jóra fordul. Na de addig!