A ​két Lotti 88% 2408 csillagozás

Nagy valószínűséggel nem én vagyok az egyetlen, de azon kevesekhez tartozom, akik gyermeki fejjel szerették, de felnőttként újra olvasva teljesen másképpen értékelik ezt a történetet.
Emlékszem nagymamám rendszeresen olvasott fel könyveket, többek között ezt a művet is.
Sokszor álmodoztam, hogy van valahol egy ikertestvérem (pedig nem vagyok egyke) és az egyik nyaralásom folyamán meglelem.
Nos ez az álmom (talán szerencsére) nem vált valóra.
Mikor kötelező olvasmány lett már annyira nem rajongtam érte, de bár értettem az elvált szülők fájdalmát, (a szüleim újra összeházasodtak egymással) még sem foglalkoztam vele igazán.
Most azt a játékot játszom, újra olvasom az anno kötelező, most már inkább érdeklődő köteteket, hogy felnőtt fejjel, megfelelő háttér ismerettel, mit is gondolok az aktuális könyvről.
Őszintén szólva két „gyermeki” lélekkel rendelkező, önző ifjú rossz döntése és egyben „kegyetlensége” tárulkozott szemeim elé.
A két gyermek „ellopott” idejét vissza nem lehet adni, bármilyen „boldog” vége van a történetnek.
Bár kalandos, számos helyen mosolyogtató, néhol izgalmas, de legfőképpen szomorúnak éreztem és pont ezért nem tudok felhőtlenül kedvencelni, vagy magaslatokig dicsérni.
Azt el kell ismernem, hogy ennél rosszabb dolgok is megesnek a gyermekekkel, és itt szórakoztatóan olvasva, jobban el lehet fogadni.
Lehet érzékeny vagyok e témára, vagy most vagyok mélyebb hangulatban.
De ez számomra négy csillagot ér.
Mert magát az írót nem ítélem meg, jogom sincs hozzá.
Amit lerakott az asztalra érték.
Ha nem lenne, nem jelenne meg szinte két évente újra és újra, és nem filmesítették volna meg már oly sok változatban.
A véleményemet tartom, de az író munkássága előtt fejet hajtok.
És talán majd egyszer idősebb korban újra olvasom.

A harmadikos énem hihetetlenül büszke volt magára, amikor 2 nap alatt elolvasta ezt az aranyos kis könyvecskét, és utána bátran dicsekedett az akkori hatodikosoknak, hogy ő bizony ilyen gyorsan végzett az ő kötelező olvasmányukkal! :D

Még mindig nagyon szeretem ezt a könyvet, így idősebb fejjel is. Rövid, aranyos, szép kis történet. :)

A világ legjobb kamaszlány regénye. Aranyos, kicsit rózsaszín, romantikus, de mégsem nyálas. Ez a felszíne. Számtalan változatban láttam filmen, sokszor, sokféle hangulatban olvastam könyvben. Most épp csak úgy felidézésként, mégis más kontextusban látom mint eddig, vagy mint máskor. Mindig épp amilyen élethelyzetben vagyok. Most épp a szülők éretlen döntésének következménye van előttem, és az, hogy ennyi évig hogy lehet ilyen mélyen haragudni tulajdonképpen ok nélkül? Főként így, testvéreket szétszakítva? Máskor az elválás fájdalma, megint máskor az egymásra találás öröme helyeződik előtérbe. Mikor hogy. Ezt a könyvet érdemes többször újraolvasni.

Szóval az úgy van, hogy kimaradt a gyerekkoromból. Vagyis… Csak a képeket nézegettem benne,de azt elég sűrűn!
Felnőtt fejjel, anyai szívvel, érthetetlen, hogy
hogyan is valaszthatták el az ikreket a szülők egymástól, és, hogy évekig nem látogatták a szülők a másik félnél lévő kislányt. Na, de ettől eltekintve, a lányok édesen megoldották ezt a furi helyzetet.
Igazi kis szórakoztató olvasmány volt ez most nekem. Szeretem a nyári táboros történeteket. :-)

Ez egy hihetetlenül kedves, bűbájos történet. Valamiért azt gondoltam, hogy a tábori rész hosszabb benne. Biztos a sok filmfeldolgozás kavart össze. Gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt klassz kis olvasmány, örök klasszikus. Szerettem!

Ez az egyik olyan könyv amin nem fog az idő. Ma is ugyanolyan kedvvel olvasom mint el sem árulom hány éve.:-) Arra viszont csak újra olvasáskor jöttem rá, hogy két kislány személyisége olyan mintha egy ember ketté hasított két fele lenne. Nem hiába ikrek. Ajánlom mindenkinek, még mai szemmel sincsen elnyújtva a történet, és nagyon aranyos az egész.

Gyerekként talán olvastam, hisz kötelező olvasmány volt, de erre nem mernék mérget venni. Szerintem mint a legtöbb gyerek Én is hadilábon álltam a kötelezőkkel. Ezért is gondoltam, hogy (újra)olvasom ezeket.
Kezdésként A két Lotti-val kezdtem. Belegondolok, hogy gyerekfejjel ebből mennyit érthettem meg…. Természetesen nem a felfogóképességemben kellett volna a hibát keresni… Gyerekként biztos jó „bulinak” gondoltam volna, ha ikerként szerepet cserél két gyerek.
Mai, felnőtt fejjel döbbenet, hogy gyermeklelkek mire képesek, és min mennek/mehetnek keresztül egy válás során. Elszakadva egymástól, családtól, otthontól…..

Sajnálom, hogy nem akadt előbb kezembe ez a történet, mert nagyon imádnivaló volt!
Eszembe juttatta a nyári táborozások élményeit a Balaton parton, és a közös sütögetéseket a tábortűz mellett.
Lotte és Luise szemén keresztül újból átélhetjük a gyerekkor gondtalanságát, újból rálelünk arra a „nem létezőnek” hitt varázslatra.
Többször újraolvasós, bájos regény, mely szeretetre tanít és bebizonyítja, hogy a családi kötelék elválaszthatatlan és megmásíthatatlan.

Még mindig az egyik legjobb ötletű gyermekkönyvnek tartom ezt a történetet.
Egész kiskoromban szerettem volna, ha egy táborban egyszer csak felbukkan valaki, aki teljesen úgy néz ki, mint én. Aztán meg egyértelmű, hogy szerepet cseréltem volna vele, ennél nagyobb kaland nem is létezett számomra (na jó, talán ha a víztől sellővé változom, még jobban örültem volna xD).
Ez az egyetlen regény, ami szerintem alsósoknak jó kötelező olvasmány és még mindig maradhat a listán. :)
https://www.youtube.com/watch…

Imádtam!
Sokkal, de sokkal jobban tetszett, mint gyerekként!
Többször meg is könnyeztem, pl mikor rájöttek, hogy testvérek, mikor először találkoztak a szüleikkel, vagy amikor anya rájött.
Nagyon jó ötlet volt újraolvasni. Pláne így, hogy karácsonykor találtam egy könyvet a szeretetről, és az összetartozás öröméről.