Melyik gyerek nem gondolt még arra, mennyire jó lenne egy ikertestvér, aki úgy hasonlítana rá, hogy még az édesanyjuk sem tudná megkülönböztetni őket? Nos, Kästner regényében két ilyen kislányról van szó. Ráadásul még nem is ismerik egymást, mert szüleik régóta elváltan élnek, s egyik az apjánál, másik az anyjánál nevelkedik. Az ikrek egy gyermeknyaralóban találkoznak, és rájönnek, hogy testvérek. Hasonlóságuk sok mulatságos bonyodalmat okoz, de a két kislány komolyabb dolgot tervez: ki akarják békíteni az elvált szülőket, s ezért szerepet cserélnek. Hogyan viselkedik mindegyik a megváltozott élethelyzetében, és miképp sikerül tervük végrehajtása – erről szól A két Lotti könnyes-vidám története.
A két Lotti 1648 csillagozás
Eredeti mű: Erich Kästner: Das doppelte Lottchen 94%
Eredeti megjelenés éve: 1949






Enciklopédia 12
Szereplők népszerűség szerint
Lotte Körner · Luise Palffy · Dr. Strobl · Irene Gerlach · Ludwig Palffy · Luiselotte Körner · Resi
Kedvencelte 189
Most olvassa 55
Várólistára tette 69
Kívánságlistára tette 28
Kölcsönkérné 4

Kiemelt értékelések


A harmadikos énem hihetetlenül büszke volt magára, amikor 2 nap alatt elolvasta ezt az aranyos kis könyvecskét, és utána bátran dicsekedett az akkori hatodikosoknak, hogy ő bizony ilyen gyorsan végzett az ő kötelező olvasmányukkal! :D
Még mindig nagyon szeretem ezt a könyvet, így idősebb fejjel is. Rövid, aranyos, szép kis történet. :)


Nehéz újat mondani róla, mert vagy olvastad, vagy szeretnéd, vagy sose akarod… Én szépen hátulról elindulva végigjártam ezeket a kategóriákat és nem bánom, hogy befolyásoltak a könyvvel kapcsolatosan, és végül elolvastam. Persze a befolyásolás alatt semmi rosszat nem kell érteni, egyszerűen az utóbbi időben többször került elém és kíváncsivá tett.
Rövid, kedves, humoros, kiszámítható, de bájos. Ikrek, akik először találkoznak egy véletlen folytán és véletlenül az egyiknek apukája, a másiknak anyukája van. Folyamatosan csiklandozta a Deja Vu detektoromat, ugyanis annyira rémlett a sztori, hogy végül anyummal utánajártunk, hogy az egyik kedvenc családi filmem a feldolgozása (Apád-anyád idejöjjön!, 1998). Végül amiatt nem lett nálam 5 csillagos, mert nem kaptam tőle semmi újat, hiába volt nagyon jópofa az egész bonyodalom és cserebere.
Sokkal bővebben a blogon: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/11/a-ket-lotti.html
Filmadaptációk és borítók – pl. „100%, hogy ezt nem venném a kezembe és haza se vinném, mert félek neki megmutatni, hogy hol lakom” borító számomra.




Az első szó, ami eszembe jut erről a könyvről az az, hogy elbűvölő. Egyszerűen rabul ejtett a kedvessége. Természetesen ismertem a történetet, de még sosem olvastam. Nem is értem, hogy ennek mi lehet az oka. Annyira bájosan és egyszerűen fogalmaz az író, hogy rögtön az elején magával ragadott az elbeszélés módja. Olyan szívesen olvastam volna még egy kicsit.


Ezt a könyvet először édesanyám olvasta fel nekem. Minden szombaton felolvasást tartott nekem, ami alatt legtöbbször a kádban locsiztam (lehettem max. 4 éves). Azóta persze már én is olvastam, három és félmillió filmadaptációt láttam (máig a kedvencem a Lindsay Lohan verzió). Nem is igen tudom értékelni. Igazi gyermek klasszikus, szerintem már mindenki úgy születik, hogy ismeri az ikrek történetét, az egymásra bukkanásuk körülményeit.
Most felolvastam a majdnem 5 éves lányomnak. Immár ő is ismeri. Újabb piros pont a Két Lottinak: nem unta meg az örökmozgó végighallgatni egyben az egész történetet. (azért tudjuk, hogy mennyire kell ügyesnek lenni, hogy több mint 15 percre lekössünk monoton olvasással egy ekkora lurkót)




Még, ha akarnék se tudnék ötnél kevesebb csillagot adni ennek a kis könyvnek. Azt hiszem ez benne van a kötelező olvasmányokban, de nekünk sose kellett elolvasni. De inkább olvastam volna egy másik könyv helyett ezt el, minthogy azzal szenvedjek.
Szerencsém volt, mert éppen nagyimnál „nyaralok”, ahol a polcon – a hírhedt nagyik könyvespolcján –, megtaláltam egy példányát. Mivel mindig is kíváncsi voltam miről szól, ezért elkezdtem olvasni. Aztán rájöttem, hogy ez tök aranyos, így végeztem is vele. Egész végig az a Lindsay Lohan film volt a fejemben, aminek nem tudom a címét, és nem tudom, hogy ennek-e a feldolgozása. :D
A szereplők is cukik, a helyszín is cuki, és ez az egész könyv egy cukiság. :DD Én mondjuk annyira nem ajánlom kisebbeknek, mert szerintem teljesen nem értenék meg a könyv lényegét, ahogy régen én sem értettem volna. Így örülök is, hogy most olvastam, hiszen a könyvnek a mondanivalója átadása nélkül, nem váltana ki ugyanolyan élményt.


Azt hiszem az Ohlsen-ikres feldolgozást láttam x évvel ezelőtt, a könyv most volt először a kezemben. Gyorsan olvasható aranyos, rózsaszín mese a második esélyről, a változásról és két kislányról, akik mindenre hajlandóak a boldog jövőért. Nagy valószínűség szerint majd a kislányom kezébe fogom adni, amikor már annyi idős lesz, hogy értse.


Annyira sokszor olvastam már ezt a könyvet! Általánosban még kötelezőnk is volt, azonban ennek ellenére nem sokra emlékeztem belőle. A sok film feldolgozás teljesen más nyomott hagyott bennem, de azt kell állítanom, hogy semmi sem fogható az eredeti Két Lottihoz ;)
Azt biztosan állíthatom, hogy eddig a vége kicsit mindig elkedvetlenített. Valahogy nem éreztem reálisnak, és nem repdestem az örömtől sem, viszont többször megkönnyeztem a történetet, és végül is azt hiszem, hogy ennek ez a lényege :)


Az első könyv volt, amit én kértem. Nem kaptam karácsonyra, szülinapra, névnapra, akármire. Nem. Hazajöttem hittanról (ott láttam egy lánynál a könyvet) és megmondtam, hogy én ezt szeretném. Nagyon.
És láss csodát: este apa evvel a könyvvel jött haza.
Mondanom sem kell, hogy rögtön elkezdtem olvasni, majd lámpaoltás, de a könyv a párnám alatt. Amint úgy éreztem, hogy szülői veszély nem fenyeget könyv elő, lámpa fel és olvasás…Mindaddig, amíg újfent le nem kapcsoltatták a lámpát… Arra a hülyeségre hivatkozva, hogy másnap iskola. Felnőttek….
2013. 07. 19.
Hát nem akart mindenki egy ikertestvért miután elolvasta a könyvet? :)(:
Népszerű idézetek



– Az anya olyan orvosság, amilyet nem kapni ám a gyógyszertárban!
Tizedik fejezet.



– Jövök már! – kiabál Luise. – Öregember nem gyorsvonat!
7. oldal



Tulajdonképpen ismeritek ti Tó-Bühlt? Tó-Bühlt, a hegyi falut? A Bühl-tavi Tó-Bühlt? Nem? Tényleg? Különös – akárkit megkérdez az ember, senki sem ismeri Tó-Bühlt! Lehetséges volna, hogy a Bühl-tavi Tó-Bühlt csakis azok ismerik, akiket nem kérdez meg az ember? Nem is csodálnám. Van ilyen. Nos, ha a Bühl-tavi Tó-Bühlt nem ismeritek, akkor természetesen nem ismerhetitek a gyermeküdülőt sem, a Bühl-tavi Tó-Bühl ismert gyermeküdülőjét. Kár. De ez sem baj.



Az anyának – bármilyen is a gondja – elsősorban az a kötelessége, hogy gyermekét ne engedje túl korán kiűzetni a gyermekség paradicsomából.
107-108. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- G. Szabó Judit: A Madárijesztő-ház 87% · Összehasonlítás
- Julia Brückner: A titkos alagút 86% · Összehasonlítás
- Kertész Erzsébet: Kaland a Szamócában 83% · Összehasonlítás
- Thury Zsuzsa: Zalai nyár · Összehasonlítás
- Eric Knight: Lassie hazatér 80% · Összehasonlítás
- Fekete István: Bogáncs 88% · Összehasonlítás
- Tamási Áron: Ábel a rengetegben 78% · Összehasonlítás
- Gárdonyi Géza: Egri csillagok 78% · Összehasonlítás
- Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember 89% · Összehasonlítás
- Nemere István: A fantasztikus nagynéni 90% · Összehasonlítás