A ​két Lotti 87% 1721 csillagozás

A harmadikos énem hihetetlenül büszke volt magára, amikor 2 nap alatt elolvasta ezt az aranyos kis könyvecskét, és utána bátran dicsekedett az akkori hatodikosoknak, hogy ő bizony ilyen gyorsan végzett az ő kötelező olvasmányukkal! :D

Még mindig nagyon szeretem ezt a könyvet, így idősebb fejjel is. Rövid, aranyos, szép kis történet. :)

Nagy valószínűséggel nem én vagyok az egyetlen, de azon kevesekhez tartozom, akik gyermeki fejjel szerették, de felnőttként újra olvasva teljesen másképpen értékelik ezt a történetet.
Emlékszem nagymamám rendszeresen olvasott fel könyveket, többek között ezt a művet is.
Sokszor álmodoztam, hogy van valahol egy ikertestvérem (pedig nem vagyok egyke) és az egyik nyaralásom folyamán meglelem.
Nos ez az álmom (talán szerencsére) nem vált valóra.
Mikor kötelező olvasmány lett már annyira nem rajongtam érte, de bár értettem az elvált szülök fájdalmát, (a szüleim újra összeházasodtak egymással) még sem foglalkoztam vele igazán.
Most azt a játékot játszom, újra olvasom az anno kötelező, most már inkább érdeklődő köteteket, hogy felnőtt fejjel, megfelelő háttér ismerettel, mit is gondolok az aktuális könyvről.
Őszintén szólva két „gyermeki” lélekkel rendelkező, önző ifjú rossz döntése és egyben „kegyetlensége” tárulkozott szemem elé.
A két gyermek „ellopott” idejét vissza nem lehet adni, bármilyen „boldog” vége van a történetnek.
Bár kalandos, számos helyen mosolyogtató, néhol izgalmas, de legfőképpen szomorúnak éreztem és pont ezért nem tudok felhőtlenül kedvencelni, vagy magaslatokig dicsérni.
Azt el kell ismernem, hogy ennél rosszabb dolgok is megesnek a gyermekekkel, és itt szórakoztatóan olvasva, jobban el lehet fogadni.
Lehet érzékeny vagyok e témára, vagy most vagyok mélyebb hangulatban.
De ez számomra négy csillagot ér.
Mert magát az írót nem ítélem meg, jogom sincs hozzá.
Amit lerakott az asztalra érték.
Ha nem lenne, nem jelenne meg szinte két évente újra és újra, és nem filmesítették volna meg már oly sok változatban.
A véleményemet tartom, de az író munkássága előtt fejet hajtok.
És talán majd egyszer idősebb korban újra olvasom.

Ez az egyik olyan könyv amin nem fog az idő. Ma is ugyanolyan kedvvel olvasom mint el sem árulom hány éve.:-) Arra viszont csak újra olvasáskor jöttem rá, hogy két kislány személyisége olyan mintha egy ember ketté hasított két fele lenne. Nem hiába ikrek. Ajánlom mindenkinek, még mai szemmel sincsen elnyújtva a történet, és nagyon aranyos az egész.

Nehéz újat mondani róla, mert vagy olvastad, vagy szeretnéd, vagy sose akarod… Én szépen hátulról elindulva végigjártam ezeket a kategóriákat és nem bánom, hogy befolyásoltak a könyvvel kapcsolatosan, és végül elolvastam. Persze a befolyásolás alatt semmi rosszat nem kell érteni, egyszerűen az utóbbi időben többször került elém és kíváncsivá tett.

Rövid, kedves, humoros, kiszámítható, de bájos. Ikrek, akik először találkoznak egy véletlen folytán és véletlenül az egyiknek apukája, a másiknak anyukája van. Folyamatosan csiklandozta a Deja Vu detektoromat, ugyanis annyira rémlett a sztori, hogy végül anyummal utánajártunk, hogy az egyik kedvenc családi filmem a feldolgozása (Apád-anyád idejöjjön!, 1998). Végül amiatt nem lett nálam 5 csillagos, mert nem kaptam tőle semmi újat, hiába volt nagyon jópofa az egész bonyodalom és cserebere.

Sokkal bővebben a blogon: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/11/a-ket-lotti.html

Filmadaptációk és borítók – pl. „100%, hogy ezt nem venném a kezembe és haza se vinném, mert félek neki megmutatni, hogy hol lakom” borító számomra.

Az első szó, ami eszembe jut erről a könyvről az az, hogy elbűvölő. Egyszerűen rabul ejtett a kedvessége. Természetesen ismertem a történetet, de még sosem olvastam. Nem is értem, hogy ennek mi lehet az oka. Annyira bájosan és egyszerűen fogalmaz az író, hogy rögtön az elején magával ragadott az elbeszélés módja. Olyan szívesen olvastam volna még egy kicsit.

Ezt a könyvet először édesanyám olvasta fel nekem. Minden szombaton felolvasást tartott nekem, ami alatt legtöbbször a kádban locsiztam (lehettem max. 4 éves). Azóta persze már én is olvastam, három és félmillió filmadaptációt láttam (máig a kedvencem a Lindsay Lohan verzió). Nem is igen tudom értékelni. Igazi gyermek klasszikus, szerintem már mindenki úgy születik, hogy ismeri az ikrek történetét, az egymásra bukkanásuk körülményeit.
Most felolvastam a majdnem 5 éves lányomnak. Immár ő is ismeri. Újabb piros pont a Két Lottinak: nem unta meg az örökmozgó végighallgatni egyben az egész történetet. (azért tudjuk, hogy mennyire kell ügyesnek lenni, hogy több mint 15 percre lekössünk monoton olvasással egy ekkora lurkót)

Ez egy kedvelhető kötelező olvasmány-kategória :)
Kedves, fordulatos kis történet. A lányok nagyon dörzsöltek, ötletesek.
Olvasni és filmben is aranyos. :)

Felnőtt szemmel nézve a könyv nagyon elnagyolt és egyszerű, mint a szög.
A történetet mindenki ismeri valamennyire, így a főbb eseményeket lehet tudni. Arra viszont a legkevésbé sem számítottam, hogy a könyv ennél semmivel sem fog többet adni. Öhmmm… Igazából egyáltalán nem tetszett.
DE! Gyerekeknek első könyvélménynek tökéletes lehet, mivel rövid, nagyon tömör és nagyon érdekes az ötlet.

Még, ha akarnék se tudnék ötnél kevesebb csillagot adni ennek a kis könyvnek. Azt hiszem ez benne van a kötelező olvasmányokban, de nekünk sose kellett elolvasni. De inkább olvastam volna egy másik könyv helyett ezt el, minthogy azzal szenvedjek.

Szerencsém volt, mert éppen nagyimnál „nyaralok”, ahol a polcon – a hírhedt nagyik könyvespolcján –, megtaláltam egy példányát. Mivel mindig is kíváncsi voltam miről szól, ezért elkezdtem olvasni. Aztán rájöttem, hogy ez tök aranyos, így végeztem is vele. Egész végig az a Lindsay Lohan film volt a fejemben, aminek nem tudom a címét, és nem tudom, hogy ennek-e a feldolgozása. :D

A szereplők is cukik, a helyszín is cuki, és ez az egész könyv egy cukiság. :DD Én mondjuk annyira nem ajánlom kisebbeknek, mert szerintem teljesen nem értenék meg a könyv lényegét, ahogy régen én sem értettem volna. Így örülök is, hogy most olvastam, hiszen a könyvnek a mondanivalója átadása nélkül, nem váltana ki ugyanolyan élményt.

Fő a változatosság alapon jöhetnek néha ilyen olvasmányok is, főleg, ha kihívásokhoz kötelezőek. Az A két Lotti pedig mégis csak „Nagy könyv”, úgyhogy előbb-utóbb illett már sorra keríteni. Főleg, hogy rövid, és bár nem én vagyok a célközönsége, szórakoztató olvasmánynak is bizonyult. Még annak ellenére is, hogy a története közismert.