Utak ​egy egészséges társadalom felé 7 csillagozás

Erich Fromm: Utak egy egészséges társadalom felé

A kötet a szintén kiadónknál megjelent Menekülés a szabadság elől c. mű folytatása. A szerző jelen kötetében azt próbálja bemutatni, hogy az élet a 20. századi demokráciában sok szempontból csak egy másfajta menekülés a szabadság elől. Ennek a könyvnek a nagy része ezt az újfajta menekülést elemzi, melynek középpontjában az elidegenedés fogalma áll. Az ember alapvető szenvedélyei nem ösztönös szükségleteiben gyökereznek, hanem az emberi lét sajátos feltételeiben; abban az igényben, hogy új kötődést kell találni az ember és a természet között, miután elveszett a legősibb szakasz elsődleges kötődése. Az Út az egészséges társadalom felé konkrét javaslatokat tesz egy egészségesebb társadalom működésére. Lényege, hogy mindenféle előrelépés csak akkor lehetséges, ha a változások egyszerre valósulnak meg a gazdaságban, a társadalomban, a politikában és a kultúrában, hogy a bármilyen egyetlen területre korlátozott haladás pusztítóan hat minden terület haladására.

>!
Napvilág, Budapest, 2010
322 oldal · ISBN: 9789639697812 · Fordította: Szalai Virág

Enciklopédia 21

Szereplők népszerűség szerint

Spinoza · Arisztotelész · Adlai Stevenson · Henri Bergson · Karl Marx · Max Scheler


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Morpheus
Erich Fromm: Utak egy egészséges társadalom felé

Zseniális kórkép a társadalmunkról, jövőre lesz épp hatvan éve, hogy megjelent ez a könyv. Mindenkinek el kellene olvasnia, hogy megtudja, mit akar tenni, illetve tesz velünk ez a civilizáció, attól a pillanattól kezdve, hogy megszülettünk. Hogyan válunk gépekké (Philip K. Dick megfogalmazásában szimulákrumokká), amelyként már csak külsőleg vagyunk emberek. Gépekké váltunk, amelyek csak olyan értéket hordoznak, mint az összes többi tárgy. Csak abban térünk el egymástól, hogy egyikünk luxusautó, a másikunk csak egy filléres kenyérpirító, vagy akár szemét, amennyiben a tárgyiasító gépezet – amely nem más, mint a közoktatás –, kudarcot vall velünk. Ha sikerül az átalakítás, azért leszünk boldogtalanok, mert ebben az állapotban nem létezik sem szabadság, sem szeretet, sem értelmes élet, csak pénzkeresés és fogyasztás, majd még több pénzkeresés és még több fogyasztás. Ha pedig nem sikerül az átalakítás, akkor azért leszünk boldogtalanok, mert nem tudtunk beállni a sorba, mert értéktelennek tartanak minket (és ezért magunkat is annak tartjuk).
A lehetséges jövő, amit felvázolt, nemhogy nem közeledik felénk, hanem egyre távolabb kerül. (Nem beszélve arról, hogy Fromm megoldási javaslata is vérszegény sajnos.) Az általa említett kommunák feloszlanak, eltűnnek, vagy éppen stagnálnak, az új ökovíziók pedig elkövetik azt a szarvashibát, hogy nem változtatnak meg mindent, hanem csak valamit, amivel egy-két generáció alatt visszacsúsznak oda, ahonnan elindultak. Így hát nincs remény? Véleményem szerint globálisan nincs. Hiszen egy olyan gépezetben vagyunk, amelyik már saját magát vezérli, amelyben az ember többé nem irányít, csupán egy alkatrész, legyen politikus, milliárdos vagy szalagmunkás. A különbség sokkal inkább külső, semmint lényegi, ahogy azt gondolnánk.
Egy dolgot lehetne tenni, azt, hogy olyan kis közösségeket létrehozni, ahol mindent radikálisan megváltoztatunk annak érdekében, hogy autentikus, szabadságban, szeretetben és alkotásban /teremtésben, a környezetet megóvóan, az állatok jogait is figyelembe véve éljünk, ahol nincs pénz (a közösségen belül), nincs (kényszerű) munkamegosztás, ahol a föld és a termelőeszközök a közösség tulajdonában vannak, mutualista módon szerveződik, és ahol senkit nem nyomhat el sem egy kisebbség, sem a többség. Álom ez? Igen, mert nincsenek olyan emberek, akik képesek lennének erre. Mert egy kis új világot is csak új emberek építhetnek fel. És nincsenek ilyen emberek. De válhatunk új emberekké? Azt hiszem, lehetséges, de ez korántsem egyszerű. Személy szerint szeretném, ha olyanok vennének körül, akik szintén új emberekké kívánnának válni. Mert ez csak együtt lehetséges.

>!
Kkatja P
Erich Fromm: Utak egy egészséges társadalom felé

Nem semmi, nem semmi, örültem és bólogattam nagyokat, mert annyira jól meg van írva ez a könyv! Tökéletesen bemutatja hogyan kellene boldogan és emberi módon élni, az ellenpéldáikkal együtt – amit most csinálunk és ami felé folyamatosan haladunk, az elidegenedés és az érzelem- és értelemmentes robottá válás felé, a szabadság és az emberhez méltó, kreatív, szabad élet helyett. Mesteri és tökéletesen érthető az én laikus fejemmel is, mindenkinek el kellene olvasnia!! Hiába írta 1955-ben, teljesen aktuálisnak tartom ma is minden szavát! Ízelítőt ld. az idézeteknél! :)

1 hozzászólás
>!
Dagny_Taggart
Erich Fromm: Utak egy egészséges társadalom felé

Igaz, hogy az eredeti 1955-ben jelent meg, de érdekes megvilágítását adja egyes aktuális hazai történéseknek (többek között, mert sok más minden is van benne, például a szerelem és a szeretet mibenléte).


Népszerű idézetek

>!
Kkatja P

    Ha a boldogságot ellentétével akarjuk definiálni, akkor nem a szomorúsággal, hanem a depresszióval kell szembeállítanunk.
    Mi a depresszió? Képtelenség az érzésre, olyan, mintha meghaltunk volna, miközben testünk még él. Képtelenség az örömre és a szomorúságra. A depressziós ember kifejezetten megkönnyebbülne, ha képes lenne a szomorúságra. (…) Ha a boldogságot a depresszió ellentéteként kívánjuk definiálni, akkor közelítjük Spinoza öröm- és boldogságmeghatározását, amely ezt olyan erős vitalitásérzés állapotának tartja, amelyben összeolvad az a törekvésünk, hogy megértsük embertársainkat, és hogy egyek legyünk velük. (…) A boldogság azt jelenti, hogy behatolunk a valóság legmélyére, hogy felfedezzük önmagunkat, és egyszerre érezzük magunkat másokkal egynek és tőlünk különbözőnek. A boldogság az intenzív belső aktivitás állapota, és a növekvő életerő élménye, amely úgy valósul meg, hogy produktívan kötődünk a világhoz és saját magunkhoz.

183. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · depresszió · öröm · Spinoza · szomorúság
>!
Kkatja P

    A pszichológia és a pszichiátria feladata alapjaiban változik. A delphoi jósda „Ismerd meg önmagad!” felszólításától kezdve Freud pszichoanalitikus terápiájáig a pszichológia szerepe az volt, hogy felfedezzük az ént, megértsük az egyént, rábukkanjunk „az igazságra, amely szabaddá tesz”. Ma fennáll annak a veszélye, hogy a pszichiátria, a pszichológia és a pszichoanalízis az ember manipulálásának eszközévé válik. E területek szakértői elmondják, hogy néz ki a „normális” személy, és ennek megfelelően, mi nem stimmel velünk; módszereket találnak ki, melyek segítenek beilleszkedni, boldognak, normálisnak lenni. (…) Az újságok, a rádió, a televízió örökös ismétlései végzik el a kondicionálás nagy részét. De a manipuláció csúcsteljesítménye a modern pszichológia. (…) Számos kivétel van ez alól, a pszichiáterek, a pszichológusok és a pszichoanalitikusok körében, de egyre világosabban megkezdődött az a folyamat, amelynek következtében ezek a szakmák komoly veszélyt jelentenek az ember fejlődésére, és válnak gyakorlói a szórakozás, a fogyasztás és az én-vesztés új papjaivá, a manipuláció mestereivé, az elidegenedett személyiség szószólóivá.

155. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sigmund Freud · tudati manipuláció
2 hozzászólás
>!
MrClee IP

Azzal, hogy állandóan fényképeket készít, ő maga valójában semmit sem lát, csakis a fényképezőgépen keresztül. A fényképezőgép lát helyette, így az „üdülés” eredménye egy halom fénykép, amelyek olyan élményt helyettesítenek, amelyet megélhetett volna, de nem tette.

128. oldal

5 hozzászólás
>!
Kkatja P

Az élet célja, hogy intenzíven éljük, hogy teljesen megszülessünk, hogy egészen tudatunkra ébredjünk. Hogy túllépjünk az infantilis mindenhatóság-érzet eszményén, és eljussunk a bizonyosságig az ember valós, bár korlátozott erejében; hogy képesek legyünk elfogadni azt a paradoxont, hogy minden egyes ember a legfontosabb dolog a világegyetemben, ugyanakkor nem fontosabb egy légynél vagy egy fűszálnál.
Hogy képesek legyünk szeretni az életet, ugyanakkor rettegés nélkül fogadjuk el a halált; eltűrni a bizonytalanságot a legfontosabb kérdésekben, amelyekkel az élet szembesít bennünket; és egyúttal bízni gondolatainkban és érzéseinkben, amennyiben azok valóban a sajátjaink.
Hogy képesek legyünk önmagunkban lenni, ugyanakkor egyesülni a szeretett személlyel, valamint minden embertársunkkal a földön, és mindennel, ami él. Hogy kövessük lelkiismeretünk szavát, azt a hangot, amely önmagukra ébreszt bennünket, ugyanakkor ne gyűlöljük meg magunkat, ha a lelkiismeret hangja nem volt elég erős ahhoz, hogy meghalljuk és kövessük azt.
A lelkileg egészséges ember az, aki szeretettel, értelemmel és bizalommal él, aki tiszteli saját és embertársai életét.

184-185. oldal

3 hozzászólás
>!
Kkatja P

Az értelem az embernek az a képessége, hogy gondolataival felfogja a világot, szemben az intelligenciával, amelyen az embernek az a képessége értendő, hogy értelme segítségével manipulálja a világot.

65. oldal

>!
Kkatja P

    Azt, hogy a modern ember egyik jellegzetessége, hogy mohón vágyik a dolgokra, és képtelen elhalasztani a kívánságok kielégítését, olyan jelentős gondolkodók is hangsúlyozták, mint Max Scheler és Henri Bergson. Aldous Huxley fejezte ezt ki a legérzékletesebben a Szép új világban. A legfontosabb szlogen azok közül, amellyel a Szép Új Világban a kamaszokat kondicionálják, így hangzik: „ Nyúlj ki minden öröm után, ne halaszd holnapra bután .” (…)
A kívánságoknak ezt az azonnali kielégülését boldogságnak érzik. A Szép Új Világ egy másik jelmondata, hogy „ manapság mindenki boldog”; az emberek „megkapják, amit akarnak, és sohasem akarják azt, amit nem kapnak meg”.
Az áruk azonnali elfogyasztásának és a szexuális vágyak azonnali kielégítésének ez az igénye ugyanúgy együtt jár a Szép Új Világban, mint a sajátunkban. Erkölcstelennek minősül, ha valaki egy „szerelmi” partnert viszonylag rövid időn túl is megőriz. A „szerelem” rövid életű szexuális vágy, amelyet azonnal ki kell elégíteni.
(…)
    A vágyak korlátozásának ez a hiánya ugyanahhoz az eredményhez vezet, mint a nyílt tekintély hiánya – bénultsághoz, és végül önpusztításhoz.

151-152. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Henri Bergson · Max Scheler
>!
Kkatja P

A szabad ember szükségszerűen bizonytalan; a gondolkodó ember pedig szükségszerűen nem lehet biztos a dolgában.

178. oldal

>!
Kkatja P

Manapság találkozhatunk olyan emberrel, aki úgy cselekszik és érez, mint a robot; aki soha semmit nem tapasztal meg sajátjaként; aki teljes mértékben úgy éli meg saját magát, hogy ő az a személy, akinek lennie kell; akinek mesterkélt mosolya pótolja a valódi nevetést; akinek értelmetlen fecsegése a gondolatközlő beszéd helyébe lépett; akinek tompa kétségbeesése felváltotta a valódi fájdalmat.
Erről a személyről két állítás fogalmazható meg. Az egyik az, hogy a spontaneitás és az egyéniség gyógyíthatatlannak látszó zavarával küzd. Ugyanakkor azt is elmondhatjuk, hogy lényegében nem különbözik több millió másik embertől, aki ugyanebben a helyzetben van. A legtöbbjük számára a kultúra olyan mintákat kínál, amelyek lehetővé teszik, hogy együtt éljenek defektusukkal anélkül, hogy megbetegednének.

24-25. oldal

3 hozzászólás
>!
Kkatja P

    Tegyük fel, hogy nyugati kultúránkban csupán négy hétre leállnának a mozik, a rádiók, a televíziók, a sportesemények és az újságok. E fő menekülési útvonalak lezárulása vajon milyen következményekkel járna az embereknél, akik így ismét saját erőforrásaikra lennének utalva? Semmi kétségem afelől, hogy még ebben a rövid időben is több ezren kapnának idegösszeomlást, több ezer másik embernél pedig akut szorongásos állapot alakulna ki, amely gyakorlatilag megegyezik a klinikai „neurózisként” diagnosztizált kórképpel. Ha a társadalmi mintává vált hiány elleni ópiumot megvonnánk, a betegség nyilvánvalóvá válna.

25. oldal

>!
Kkatja P

Annak ellenére, hogy mindenki kötelességtudóan olvassa az újságot, nem értjük a politikai események jelentését, ami mélységesen rémisztő, mivel intelligenciánk segítségével olyan fegyvereket gyártunk, amelyeket értelmünkkel képtelenek vagyunk ellenőrizni. Tudjuk, hogyan, de nem tudjuk, miért és azt sem, mi célból.

158. oldal

Kapcsolódó szócikkek: értelem · intelligencia

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Gilbert Tordjman – Jacqueline Kahn-Nathan – Jean Cohen: A férfi és a nő
Pascale Michelon: Fejleszd a memóriád!
Csögyal Namkhai Norbu: A tükör
Kartali Zsuzsanna: Anyacsavar és Kockafej
Erich Lange: Metamorfózisok az állatvilágban
Leonard Mlodinow: Az emberi gondolkodás rövid története
Walter G. Scott: Különös repülőgépek
George Forty: Tankok világenciklopédiája
Katona Ferenc: Hogyan lett ember az ősember?
Gazdag László: A fejlődés természete