Birtokolni ​vagy létezni? 15 csillagozás

Erich Fromm: Birtokolni vagy létezni?

A ​könyv – szerzője előszava szerint – korábbi írásainak gondolatmenetét folytatja: a mai társadalom válságát boncolgatja és felvillantja a kibontakozás lehetőségeit. A filozófus, pszichológus és szociológus szerző munkájának nagy részét a diagnózis foglalja el; fő törekvése az ember két egzisztenciális törekvésének – a birtoklásnak és a létezésnek – az elemzése. Kifejti, hogy a lételmélet nagy mesterei számára a létezés és a birtoklás közötti különbségtétel mindenkor kulcskérdés volt. Az alapvető egzisztenciális különbségek igazolására bőségesen hoz példákat a költészetből, nyelvhasználatból, Du Marais és Marx megfigyeléseiből, a fogalmak etimológiájából, a létezés filozófiai fogalmaiból, a mindennapi tapasztalatokból (tanulás, emlékezés, társalgás stb.). A bizonyítás befejezéseként az Ó- és az Újszövetség szövegeit hívja segítségül, végül pedig a 13. századi nagy német misztikus, Eckhart mester írásaiból idézi az ő értelmezését a birtoklás és a létezés fogalmáról. A könyv második… (tovább)

>!
Akadémiai, Budapest, 1994
206 oldal · ISBN: 963056727X · Fordította: Hidas Zoltán

Enciklopédia 11


Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 36

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
makaron
Erich Fromm: Birtokolni vagy létezni?

Valahogy olyan hangulatomban voltam amikor elkezdtem az ebookon olvasni, hogy elkapott a hév, dobogott a szívem és végigtoltam rövid idő alatt az egészet. Bejelölve fontos, nekem sokat mondó vagy éppen aktuális bekezdéseket, oldalakat. Nagyon jó és jelzés értékű, hogy egy könnyvet szentel a két egzisztenciális lét élménynek. Érthető és tudatformáló ilyen szemüvegen kersztül is, tudatosan felbontani a minket körüvevő világot, megérteni egy kicsit. Azzal besúlyozva, hogy következtetéseit a 70-es évek végén vetette papírra kivételes éleslátásról tesz tanubizonyságot. Sajnos az akkor valószínűleg még underground, ma már egyre inkább sláger gondoloatai és javaslatai még mindig nem fejtették ki áldott hatásukat a modern társadalmakban. Legalábbis innen nem látom, nem érzem. Jó tudni, jó tudatosnak lenni, ugyanakkor vesztesnek és tehetetlennek érzem magam az ezirányú változást értő, elismerő és sürgető képviselői között.
Azért jó tudni, hogy nem vagyunk egyedül.

>!
zeany
Erich Fromm: Birtokolni vagy létezni?

Kötelezővé tenném minden embernek. Mondanivalója sajnos egyre aktuálisabb.

>!
selfmadehell P
Erich Fromm: Birtokolni vagy létezni?

Csupán egy kérdésem van a könyvvel kapcsolatban: miért nem szerepel tananyagban ez is?


Népszerű idézetek

>!
[névtelen]

Notóriusan boldogtalan emberek társadalma a miénk: magányosak, félelmektől gyötörtek, depressziósak, rombolók, függők vagyunk – olyan emberek, akik boldogok, ha sikerül agyonütniük azt az időt, amelyet szüntelenül meg akarnak spórolni.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogtalanság · depresszió · függőség · idő · magány
>!
[névtelen]

A létezés egzisztenciális módja a legjobban talán egy szimbólummal világítható meg, melyet Max Hunzigernek köszönhetek: Egy kék üveg azért látszik kéknek, mert minden más színt elnyel, így nem engedi érvényesülni azokat. Ez azt jelenti, hogy azért nevezünk kéknek egy üveget, mert kék hullámokat éppen nem tartalmaz. Nem arról nevezik el, amit tartalmaz, hanem aszerint, hogy mit bocsát ki.

91. oldal

>!
feketecsirke

A szeretet produktív tevékenység, magában hordja azt, hogy gondoskodunk valakiről (vagy valamiről), ismerjük őt, elfogadjuk és megerősítjük, örülünk neki – legyen az ember, fa, kép vagy akár egy gondolat. Életre-keltést, valami vagy valaki elevenségének növelését jelenti. Folyamat, mely újjáteremt és kiteljesít. Ha azonban a szeretetet a birtoklás módján éljük meg, ez a „szeretett” tárgy korlátozását, bebörtönzését vagy ellenőrzését jelenti. Az efféle szeretet fojtogató, bénító, fullasztó, gyilkos, nem pedig életadó.

>!
[névtelen]

Az a társadalom, amely a szerzés-haszon-tulajdon elveken alapszik, birtokorientált társadalmi karaktert hoz felszínre, és mihelyt az uralkodó viselkedésminta megtelepedett, senki nem akar kívülálló, netán kiközösített lenni. Ennek kockázatát elkerülendő, mindenki a többséghez alkalmazkodik, amelyet pusztán a kölcsönös antagonizmus köt össze.

110. oldal

Kapcsolódó szócikkek: birtoklás · társadalom
>!
[névtelen]

A javaslat alapjául az a meggyőződés szolgál, hogy minden embernek – függetlenül attól, dolgozik-e vagy sem – alapvető joga, hogy ne éhezzék és ne legyen hajléktalan. Nem kell többet kapnia, mint ami az élethez feltétlenül szükséges, de kevesebbet sem. Úgy tetszhet, hogy ez a jog új felfogást tükröz, valójában azonban régi norma ez, amelyet a kereszténység is megkövetelt, és számos „primitív” törzs gyakorlata volt: az embernek feltétlen joga van az életre, függetlenül attól, hogy teljesíti-e a társadalommal szembeni kötelezettségeit, vagy sem. Olyan jog ez, amelyet biztosítunk háziállatainknak, embertársainknak viszont nem.

188. oldal

>!
[névtelen]

Ne birtoknak tekintsük a tudásunkat, mely biztonság- és identitásérzést kölcsönöz. Nem szabadna az embernek a tudásától „eltelnie”, nem szabadna ragaszkodnia hozzá és sóvárognia utána. A tudásnak nem szabadna egy dogma sajátosságait felvennie, amely rabszolgává tesz bennünket.

68. oldal

Kapcsolódó szócikkek: birtoklás · tudás
>!
[névtelen]

Ha mindenki csak funkcionális, illetve személyes tulajdonnal bír, nem válik szociális problémává, hogy az egyiknek valamivel több van, mint a másiknak, hisz a tulajdon nem lényeges, nem gerjeszt irigységet. Másfelől azok, akik az igazságosságot a javak egyenlő elosztása értelmében követelik, azt árulják el magukról, hogy birtokorientáltságuk töretlen, és azt pusztán a tökéletes egyenlőséghez való esztelen ragaszkodásukkal tagadják. E követelésük mögött felismerhető a valódi motivációjuk: az irigység. Aki ragaszkodik ahhoz, hogy senki ne birtokoljon többet, mint ő maga, ekképpen az irigységtől védi magát, melyet akkor érezne, ha bárki is akár egy kicsinykével többet birtokolna, mint ő. Amiről itt valójában szó van, az a fényűzés és a nélkülözés gyökeres kiirtása. Az egyenlőség nem jelentheti minden parányi érték újraelosztását, hanem sokkal inkább azoknak a jövedelmi szakadékoknak a megszüntetését, amelyek oly hatalmasok, hogy a különböző társadalmi szinteken merőben más élettapasztalatokhoz vezetnek.

88-89. oldal

Kapcsolódó szócikkek: egyenlőség
>!
feketecsirke

A hős olyan ember, akinek van bátorsága ahhoz, hogy elhagyja, amije van – földjét, családját, birtokát –, és az ismeretlenbe menjen, nem félelemtől mentesen, de anélkül, hogy összeroskadna ennek súlya alatt. [ …] Csodáljuk ezeket a hősöket, mert valahol mélyen érezzük, hogy nekünk is az ő útjukat kellene járnunk – ha képesek lennénk rá. Azonban félelmünk folytán úgy hisszük, nekünk ez nem menne, és csak egy hős képes erre. A hős eszménnyé lesz; ráruházzuk az előrelépés képességét, és azután maradunk ott, ahol vagyunk, „mert mi nem születtünk hősnek”.

>!
selfmadehell P

A társadalomnak és a családnak, mint azok pszichoszociális „ügynökségének”, nehéz problémát kell megoldania: Hogyan lehet úgy megtörni egy ember akaratát, hogy az ne vegye észre? Az indoktrináció összetett folyamatával, jutalmazások, büntetések és megfelelő ideológiák rendszerének segítségével e feladatot mégis nagyjában-egészében oly jól megoldják, hogy a legtöbb ember azt hiszi, hogy a saját akaratát követi, és nem veszi észre, hogy feltételekhez kötötték és manipulálták azt.

52. oldal

>!
selfmadehell P

a szadista vonás is másodlagos jelentőségű, összevetve a bürokraták fő jellemvonásával: hogy híján vannak az emberi együttérzésnek, és az előírásokat bálványozzák.

127. oldal

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Reinhart Koselleck: Az aszimmetrikus ellenfogalmak történeti-politikai szemantikája
Sándor Judit (szerk.): Abortusz és…
Helmut Schoeck: Az irigység
Robert B. Cialdini: A befolyásolás lélektana
Gerard Egan: A képzett segítő
Elliot Aronson – Carol Tavris: Történtek hibák (de nem én tehetek róluk)
Hans Eysenck – Michael Eysenck: Elmevadászat
Charles Duhigg: A szokás hatalma
John M. Gottman – Nan Silver: A boldog házasság hét titka
Steven Pinker: Az erőszak alkonya