Az ​Önmagáért való Ember 9 csillagozás

Az etika pszichológiai alapjainak vizsgálata
Erich Fromm: Az Önmagáért való Ember

Erich ​Frommot első, világhírűvé vált műve, a Menekülés a szabadság elől (1941) méltán avatta az elkötelezett és etikus tudományos gondolkodás egyik nagy alakjává. E második, 1947-ben keletkezett nagy munkája a szerző pszichoanalitikus felismerések alapján megfogalmazódott etikai nézeteit tárgyalja.
Fromm tudományos érdeme, hogy a pszichoanalízis jelentőségét a szociálpszichológiát illetően vizsgálta, és egy speciális karakterfogalom kifejlesztésével hidat vert a szociológia és a szociológiai jelenségek pszichoanalitikus látásmódja között. E karakterológia nem csupán az egyedi életsorsok pszichoanalízisét kínálja, de egyben az egyes társadalmi csoportok dinamikus vizsgálatát is. Ezúttal nem csak a beteg egyén az érdekes, hanem sokkal inkább az embereknek a dolgokhoz, az emberi és természeti környezethez fűződő kapcsolatainak alapmintái.
Fromm az általa használt karakterfogalom kialakításával már első munkáitól folyamatosan foglalkozott. Kiterjesztette a pszichoanalízis… (tovább)

Eredeti cím: Man for himself

>!
Napvilág, Budapest, 1998
214 oldal · ISBN: 963908218x · Fordította: Gellériné Lázár Mária

Enciklopédia 45

Szereplők népszerűség szerint

Henrik Ibsen


Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

>!
Chöpp
Erich Fromm: Az Önmagáért való Ember

Erich Fromm: Az Önmagáért való Ember Az etika pszichológiai alapjainak vizsgálata

Ez a téma a szívem csücske! Nagyon jó volt olvasni róla, megerősítve látni saját értékrendem és megdédelgetni egy chöppet önszeretetemet. :)

>!
MrClee I
Erich Fromm: Az Önmagáért való Ember

Erich Fromm: Az Önmagáért való Ember Az etika pszichológiai alapjainak vizsgálata

Igaz nem tudom azt mondani, hogy minden egyes oldal lekötött, mégis egy olyan olvasmányon vagyok túl, amiben nincs kivetnivaló.
Személy szerint Fromm stílusát sokkal inkább magaménak érzem, mint például Freud-ét, talán azért, mert előbbi próbálja leegyszerűsíteni mondanivalóját, vagy ha nem is, elmagyarázza hosszasan, hogy a témában kevésbé jártas olvasó is megértse.
Ami furcsa, hogy ennél a könyvnél is másra számítottam (a címéből arra következtettem, hogy majd az egoista embert fogja kritizálni), de pont az ellentétét kaptam, de ettől lett igazán nagy olvasási élmény.
Megismerkedtem a másik véglettel (az egyik véglet az egoizmus), miszerint az ember mindennel és mindenkivel foglalkozik, csak saját magával nem. Nem becsüli önmagát, úgy véli, hogy minden boldogság önmagán kívül van,
A lényeg, összefoglalva: van-e elég bátorsága ahhoz [az embernek], hogy önnön maga legyen és önmaga kedvéért létezzen.

>!
kulcsi
Erich Fromm: Az Önmagáért való Ember

Erich Fromm: Az Önmagáért való Ember Az etika pszichológiai alapjainak vizsgálata

Egyik örökzöld könyvem. Késő kamaszkoromban olvastam, ez volt az egyik hatás, melynek eredményeképpen otthagytam a vélt gurumat.

>!
Roland_Rahl
Erich Fromm: Az Önmagáért való Ember

Erich Fromm: Az Önmagáért való Ember Az etika pszichológiai alapjainak vizsgálata

Én megadtam neki az 5 csillagot de ez csakis a személyes véleményem, nem vagyok jártas a témában, nem olvastam más könyvet róla így nincsen összehasonlítási alapom. Az viszont biztos, hogy engem érdekelt a könyv tartalma és míg az elején voltak részek amiket konkrétan nem értettem a végére szinte már faltam a témát így mindenképpen megérte elolvasnom. Akit csak egy kicsit is érdekel az emberi elme, vagy jellem annak mindenképpen ajánlom.


Népszerű idézetek

>!
Chöpp

A tanulásnak a kisiskolás kortól egészen az egyetemig csakis az a célja, hogy ki-ki a lehető legtöbb, piaci célokra használhatónak bizonyuló információt gyűjtsön. A diákoknak olyan sokféle dolgot kell megtanulniuk, hogy alig marad idejük a gondolkodásra.

72. oldal

Erich Fromm: Az Önmagáért való Ember Az etika pszichológiai alapjainak vizsgálata

Kapcsolódó szócikkek: gondolkodás · tanulás
1 hozzászólás
>!
Chöpp

„Nem szabad önzőnek lenned” – ezt a mondatot sulykolják nemzedékről nemzedékre gyermekek millióiba. A mondat jelentése pedig homályos. A legtöbb ember így értelmezi: ne légy egoista, másokra tekintet nélküli. Valójában azonban többet mond. A „Ne légy önző!” ezt is magában foglalja: ne tedd meg azt, amit te magad szeretnél, add föl akaratodat valamilyen tekintély kedvéért. Az utóbbi esetben a „Ne légy önző!” mondatnak ugyanolyan kettős a jelentése, mint amilyet már a kálvinizmus esetében kapott. Nyilvánvaló értelmétől eltekintve ezt is jelenti: „ne szeresd magad”, „ne légy önmagad”, hanem vesd alá magadat valaminek, ami fontosabb, mint te magad, vesd alá magad valami rajtad kívüli hatalomnak vagy e hatalom immanens csereértékének, a „kötelességnek”. A „ne légy önző” mondatból vált a spontaneitás és a szabad fejlődés elfojtására szolgáló leghatalmasabb ideológiai eszköz.

112. oldal

Erich Fromm: Az Önmagáért való Ember Az etika pszichológiai alapjainak vizsgálata

Kapcsolódó szócikkek: hatalom · kötelesség · önzőség · önzőség
>!
Chöpp

Az, hogy valaki elkorcsosítja magát, amikor mások eszközévé válik – bármi méltóságteljes színben tűnjön is az fel –, „önzetlensége”, boldogtalansága, beletörődése és kedveszegettsége mind ellentmond a lelkiismeret követelményeinek. Épségünk és személyiségünk megfelelő működésének bármilyen megsértése, akár gondolatban, akár tevőlegesen – legyen szó az ételekkel kapcsolatos vagy a szexuális élet során követett hajlamról –, lelkiismeretünk ellen irányul.

138-139. oldal

Erich Fromm: Az Önmagáért való Ember Az etika pszichológiai alapjainak vizsgálata

>!
Chöpp

A tanár „jónak” tarthat egy tanulót, amennyiben az engedelmes, nem okoz bajt, és tanára büszkélkedhet vele. Hasonlóképpen a gyerek is akkor „jó”, ha tanulékony és engedelmes. Lehet, hogy ez az ún. „jó gyerek” meg van félemlítve és bizonytalan, s nincsen más vágya, mint az, hogy – akaratuknak alávetve magát – tessék szüleinek, míg a „rossz gyereknek” megvan a saját akarata és érdeklődése, ami nincs ínyére a szülőnek.

19-20. oldal

Erich Fromm: Az Önmagáért való Ember Az etika pszichológiai alapjainak vizsgálata

Kapcsolódó szócikkek: · tanár
>!
Chöpp

A bűntudatosság a függőség megteremtésének és erősítésének hatékony eszköze. Ez az egyik azon társadalmi szerepek közül, amelyeket a tekintélyelvű etika a történelem során eljátszott.

135. oldal

Erich Fromm: Az Önmagáért való Ember Az etika pszichológiai alapjainak vizsgálata

Kapcsolódó szócikkek: bűntudat · függőség
>!
Chöpp

Az emberi létezés paradoxona, hogy az embernek egyszerre kell keresnie a közelséget és a függetlenséget, egyszerre kell egynek lennie másokkal és megőriznie saját egyszeriségét és különösségét.

88. oldal

Erich Fromm: Az Önmagáért való Ember Az etika pszichológiai alapjainak vizsgálata

>!
Chöpp

A személyiség hanyatlása az öregkorban annak a tünete, hogy az ember nem élt produktívan. Az öregségtől való félelem a nem-produktív életérzés – gyakran tudattalan – kifejeződése; lelkiismeretünk reagálása saját öncsonkításunkra.

141. oldal

Erich Fromm: Az Önmagáért való Ember Az etika pszichológiai alapjainak vizsgálata

Kapcsolódó szócikkek: öregség
>!
Chöpp

A gondoskodás és a felelősség, bár a szeretet lényeges elemeit jelentik, de a szeretett ember tisztelete (respektusa) és ismerete nélkül a szerelem uralom- és tulajdonvággyá fajul. A tisztelet nem jelent félelmet vagy alázatot. A latin szó gyökének megfelelően a „respektus” (respiceo, respicere = odatekint) annyit jelent, hogy olyannak látunk egy embert, amilyen ő, és büszkék vagyunk individualitására és egyszeriségére. Nem lehet valakit úgy tisztelni, hogy nem ismerjük őt. A gondoskodás és a felelősségérzet vak lenne, ha nem vezetné a másik egyéniségének az ismerete.

92. oldal

Erich Fromm: Az Önmagáért való Ember Az etika pszichológiai alapjainak vizsgálata

Kapcsolódó szócikkek: felelősség · gondoskodás · szerelem · tisztelet
>!
Chöpp

Önzés és önszeretet nem ugyanazok, hanem pontosan egymás ellentétei. Az önző ember nem túlságosan szereti magát, hanem túl kevéssé; valójában gyűlöli magát. Az önmaga szeretetének és az önmagáról való gondoskodásnak e hiánya, amely csupán produktivitása hiányának kifejeződése, üressé és elégedetlenné teszi. Kénytelenül elégedetlen, és aggodalmasan ügyel arra, hogy kicsikarja az élettől azt a kielégülést, amelynek elérésében saját magát megakadályozza. Látszólag nagyon is magával van elfoglalva, de a valóságban csak ezen a sikertelen módon próbálja meg leplezni és kompenzálni azt, hogy képtelen a gondoskodásra saját magáról.

115-116. oldal

Erich Fromm: Az Önmagáért való Ember Az etika pszichológiai alapjainak vizsgálata

Kapcsolódó szócikkek: önzőség · önzőség
>!
Chöpp

… a mai ember az önmegtagadás alapelve szerint él, de az önérdek fogalmai szerint gondolkodik. Azt hiszi, hogy sajátérdekei szerint cselekszik, amikor a valóságban mindenekelőtt pénzre és sikerre vágyik. Azzal csapja be magát, hogy miközben az állítólagos legjobbat keresi, megvalósítatlanul maradnak saját legfontosabb lehetőségei és elveszíti önmagát.

119. oldal

Erich Fromm: Az Önmagáért való Ember Az etika pszichológiai alapjainak vizsgálata


Hasonló könyvek címkék alapján

Nodar Dumbadze: Fehér zászlók
Rotterdami Erasmus: Beszélgetések
Oliver Sacks: Ébredések
Ritoókné Szalay Ágnes: „Nympha super ripam Danubii”
Kulcsár Péter: Humanista történetírás Magyarországon
Rotterdami Erasmus: A keresztény fejedelem neveltetése
Tóth István (szerk.): Alkinoosz kertje
Bitskey István: Humanista erudíció és barokk világkép
Trencsényi-Waldapfel Imre: Humanizmus és nemzeti irodalom
Békés Enikő (szerk.): Janus Pannonius