A ​rombolás anatómiája 15 csillagozás

Erich Fromm: A rombolás anatómiája

Az agresszivitás, a pusztításhajlam, a rombolás vágya ősidőktől fogva sajátja az emberi természetnek – legalábbis így tartja a közhiedelem. Korunk egyik legjelentősebb pszichológusa, e világsikert aratott, számos nyelvre lefordított tudományos alapmű szerzője azonban vitába száll ezzel az önfelmentő vélekedéssel, és elképesztő ismeretanyag felhasználásával, elmés és lenyűgözően logikus érveléssel bizonyítja, hogy a fenti tulajdonságok a modern idők „vívmányai”, a mai ember kevéssé rokonszenves személyiségjegyei. Ahogyan nem ismerünk szadista állatokat sem, a korai ember agresszivitása is csak a védekezést, a túlélést szolgálta, nem volt öncélú, a gyökerei a biológiai adottságokig nyúltak vissza, és nem az elme, a tudattalan sötétjéből eredeztettek.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lélek-kontroll

>!
Háttér, Budapest, 2001
722 oldal · ISBN: 9638128941 · Fordította: Dankó Zoltán, Csaba Ferenc

Enciklopédia 151

Szereplők népszerűség szerint

politikus · tömeg · filozófus · gyilkos · Han Fej-ce · Heinz von Foerster · idegen · Isaac Asimov · Nikolaas Tinbergen · Robert Livingston · vezető · Zing Yang Kuo

Helyszínek népszerűség szerint

Drezda · Karthágó · Etiópia · Hirosima · Jeruzsálem · laboratórium


Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 57

Kívánságlistára tette 47


Kiemelt értékelések

>!
Morpheus
Erich Fromm: A rombolás anatómiája

Fromm szépen végigvezet minket, egészen az alapoktól indulva, megvizsgálva mindent az agresszióval kapcsolatban: inszinktivizmust, behaviorizmust, a neurofiziológiát, állati viselkedést, paleontológiát, antropológiát. Majd különbséget tesz a nem rosszindulatú (védekező) és a rosszindulatú agresszió (szad(omazoch)izmus, narcizmus és nekrofília) különböző formái között, megpróbálja azonosítani az elgépiesedett/elidegenedett emberekben kialakult pszichés betegségeket (autizmus, depresszió, skizofrénia), ahol a spekuláció mocsarába keveredett, majd újból szilárdabb talajra lépve megvilágítja Sztálin, Himmler, majd hosszabban Hitler személyiségét.
Úgy gondolom, ez a könyv Fromm fő műve, ami nem könnyű olvasmány ugyan, de mindenkinek el kellene olvasnia. Egyrészt azért, hogy ne legyen senkinek semmiféle mentsége az önmagában meglévő rosszindulatú agresszióra, igenis, mindenki egyénileg felelős abban, hogy ha vannak benne ilyenek (márpedig mindenkiben vannak), azokat próbálja csökkenteni, és ellentétpárjukat erősíteni (szeretet, biofília…), másrészt pedig azért, hogy mindenki képes legyen felismerni magában a rosszindulatú agresszióra utaló jeleket, hiszen a munka csak így kezdődhet el. Harmadszor pedig azért érdemes elolvasni, hogy felismerhessük a Hitlerhez és társaihoz hasonló, a hatalmat magukhoz kaparintani akaró alakokat a (politikai és gazdasági) környezetünkben, ismerjük fel hazugságaikat, vágyukat arra, hogy mindenkit maguk alá gyűrjenek, valamint alkalmasint a minden határon túli pusztításvágyukat. Lássunk az álarcuk, álcájuk mögé, ami korántsem könnyű, mert szavaik és tetteik szinte soha nem esnek egybe.
Legvégül pedig a függelékben Freud agresszivitás és romboláselméletét elemzi, hol csúszott félre, milyen hibákat követett el. Fromm tulajdonképpen ezt az elméletet fogalmazza át, önti új formába, rázza úgymond gatyába. Kétségtelen, hogy Fromm Freud késői elméleteinek örököse, aki nem tagadja őt meg, csupán kiigazítja duális rendszerét.

>!
KoF
Erich Fromm: A rombolás anatómiája

Próbáltam olvasás közben idézni a könyvből, de aztán rájöttem, hogy ezen igyekezetem meddő, hiszen mind a 700 oldalt lehetne idézni elejétől a végéig. Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy a pszichológiai könyveket nem szabad önanalizálásra felhasználni, és ebben van is valami, azonban óhatatlan, hogy az ember számvetést készít ilyenkor, és észreveszi a – jelen esetben – rombolással összefüggő mentális folyamatait. Ezeket kiemelve, tudatosítva a felettes én szintjén, őszintén hiszek benne, hogy a könyv segít jobb emberré válnom! Csak ajánlani tudom! Remek könyv, gondolatébresztő, hasznos és nem utolsó sorban olvasmányos, érdekes. Fromm rendkívüli gondolkodó és igazi humanista. Lájkolom az írót is és a könyvet is! :-)

>!
Csabeee
Erich Fromm: A rombolás anatómiája

Ha én venném át a rémuralmat, mindenkinek KÖTELEZŐVÉ tenném.

>!
Vintersridder
Erich Fromm: A rombolás anatómiája

(Álpátoszos vontatottsággal)
„Jóóóóóóó. Nagyon jóóóóó.”

Viccen kívül, tényleg az. Annyira az, hogy az értelmes véleményformálást inkább elbaromkodom, mert nem akarok dilettáns szövegekkel még nagyobb hülyét csinálni magamból.

1 hozzászólás
>!
EszkiMóczy
Erich Fromm: A rombolás anatómiája

Érdekes elméletek vannak benne. Pl. hogy az ember úgy viselkedik a mai városokban, mint majmok az állatkertben. Feszeng, nem találja a helyét. Meg hogy az eszünk nem kárpótol minket az ösztöneink hiányáért. Nekem mindenesetre tetszett, de aki nem érdeklődik a pszichológia iránt, az lehet, hogy száraznak fogja találni egy cseppet.

>!
AnZsu_01
Erich Fromm: A rombolás anatómiája

Szeretem Frommot, több művét is olvastam már. És sokat olvastam azok közül is akikre hivatkozik, vagy akiket cáfol. Olvasmányosan vezet minket végig ezúttal egy olyan témán, amiről mindenkinek kellene olvasnia. Szeretem a hasonlatait, amikkel magyarázza, érthetőbbé teszi az elméleteit. Nem egy könnyű olvasmány, sokszor álltam meg és gondolkoztam el, volt hogy napokon keresztül. A könyv hatása azt hiszem örökre megmarad bennem.

>!
Németh_Veronika
Erich Fromm: A rombolás anatómiája

Nem volt egyszerű keresztül rágni magam rajta, és elég sok részével nem értek egyet, valamint (tudom, hogy tudományos művekben ez így szokás) nem volt szimpatikus, hogy órákig mások teóriát cáfolta, mielőtt a sajátját előhúzta volna… Érdekes volt.

>!
ekphrasis
Erich Fromm: A rombolás anatómiája

Kezdek belefaradni a szakall-lengetos nagypapakba, akik a fejemre paskolva szepen elmagyarazzak nekem, hogy hogy is van a vilagnak az folyasa. Csak hat eppen nem sikerul nekik, hiaba az erolkodes.
Idegesito az onellentmondas, mikozben Freudot kritizalja / biralja (jogosan). A veget nem ero on-referalas (azt hiszem, eddigi eletemben Fromm viszi a palmat a sajat irasaira valo hivatkozasok szamaval). A masok velemenyenek szajkozasa (hosszas idezetek), mikozben azt ekezi, hogy tamaszkodj sajat kutfore es sajat kutatasokra (bar mint emlitettem, sajat magat nem felejti megemliteni gyakorlatilag minden masodik oldalon). Iszonyat faraszto es mindamellett unalmas, nehezkes – mikozben Himmlerrol es Hitlerrol ir. Hogy lehet ezeket a temakat igy lecsapni, elszurkiteni?
Fogadni mernek, hogy mikor Freud „elmeleti kepessegeiket tekintve foldhozragadt tanitvanyairol ir”, magat nem sorolja kozejuk. … mert o bizony nem ilyen, nem, o szarnyal. Hat. (Most nem erdekes, hogy tanitvany volt-e.) Archaikus kovulet, az fMRI (and stuff) kora elottrol, nem inditott meg. (Az megvan, hogy Fromm 1900-ban szuletett? Feher (zsido) europai privilegizalt pozicio?)
Kellett az eltereles, hogy hajlando legyek befejezni az utolso 100-200 oldalt: Feynmant olvastam (o is meger egy (nyulfarknyi) miset).
Sok sikert, ha belevagsz (en nem ajanlom).
PS: nekem nem volt ingem.


Népszerű idézetek

>!
Morpheus

Tömeggyilkos és szadista emlős egyetlenegy van csak: az ember.

156. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség · tömeggyilkosság
10 hozzászólás
>!
Morpheus

A „civilizált” ember mindig egyfajta „állatkertben”, a fogság és a szabadságnélküliség különböző fokozatai között élt, s él a mai napig, még a legfejlettebb társadalmakban is.

157. oldal

Kapcsolódó szócikkek: állatkert · ember, emberiség · fogság · társadalom
>!
Morpheus

Nagyszámú pszichológiai bizonyíték támasztja alá, hogy a kreativitásra és az eredetiségre való törekvés az ember legmélyebb gyökerű ösztönei közé tartozik, sőt, neurofiziológiai kísérletek igazolják a nézetet, miszerint e törekvés mintegy „be van építve” agyunk rendszerébe (R. B. Livingston, 1967).

65. oldal

1 hozzászólás
>!
Morpheus

(…) a háborúk többnyire különféle előnyök megszerzésének céljából törnek ki, s nem a terület védelme okán – csupán a háborús ideológiák állítják ennek ellenkezőjét.

174. oldal

Kapcsolódó szócikkek: háború · ideológia
>!
Morpheus

Delgado (1967) számol be rendkívül ötletes, majmokon végzett kísérletekről, amelyek tanúsága szerint amennyiben a domináns egyed – akárha átmenetileg – elveszíti kiemelkedő képességeinek egyikét-másikát, vezető szerepének nyomban búcsút mondhat. Az emberi történelem folyamán a dominancia intézményes kereteket kapott, többé már nem a személyes alkalmasság a döntő szempont, ahogy sok primitív társadalomban még mindig ez a helyzet; már nem szükségszerű, hogy a vezetők számot adjanak kiemelkedő képességeikről, valójában az sem lényeges, hogy rendelkeznek-e ilyenekkel. A rendszer azt sulykolja az egyénbe, hogy a különféle címekben, egyenruhákban vagy bármi más külsőségben képes legyen annak bizonyságát látni, hogy a vezetője hozzáértő, rátermettségéhez kétség sem fér.

178. oldal

Kapcsolódó szócikkek: majom · társadalom · történelem · vezető
>!
Morpheus

Az ember nem tud tárgyként létezni, mint egy kupából kivetett dobókocka. Súlyosan szenved, ha táplálkozásra és szaporodásra alkalmas szerkezetté csökevényesítik, s ezen az sem javít, ha biztonságban érzi magát. Az ember drámai helyzetekre és izgalomra vágyik. Ha nem lel magasabb szintű kielégülésre, megalkotja magának a pusztítás drámáját.

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: biztonság · ember, emberiség · pusztítás
>!
Morpheus

Az ember önmaga alkotója kíván lenni, tökéletlen állapotából egy szándék vagy cél vezérelte világba akar jutni, amely lehetővé teszi, hogy feljebb lépjen a tökéletesség felé vezető úton.

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: cél · ember, emberiség · tökéletesség · út
>!
Morpheus

(…) manapság már egyetlen politikai vezető vagy kormány sem állítja explicit módon, hogy az emberek akaratát saját céljainak akarják alávetni: inkább új kifejezéseket használnak, amelyek – látszólag legalábbis – szöges ellentétben állnak a régiekkel. Egyetlen diktátor sem kiáltja ki magát diktátornak, valamennyi rendszer a népakarat letéteményesének tartja magát. A „szabad világ” országaiban a nyílt tekintélyelvűséget mind a nevelésben, mind a munkában és a politikában az „anonim autoritás” váltotta fel.

68. oldal

Kapcsolódó szócikkek: diktátor · ember, emberiség · kormány · munka · nevelés · politika
>!
Morpheus

Kibernetikus korunkban az individuum egyre inkább ki van téve a manipuláció hatásainak. Munkáját, vásárlását, szórakozását egyaránt reklámok, ideológiák, skinneri értelemben vett pozitív megerősítések befolyásolják. Az individuum elveszíti a társadalomban betöltött tevékeny, felelős szerepét, tökéletesen „alkalmazkodik”, egész életére megtanulja, hogy bármely cselekedet, gondolat vagy érzés, amely nem illeszkedik a dolgok általános rendjébe, súlyos hátrányokat okozhat neki: végeredményben tehát pontosan azzá válik, amit elvárnak tőle. Ha pedig mégis megpróbál önmaga lenni, akkor igen sokat kockáztat: rendőrállamokban a szabadságát, akár életét is, egyes demokratikus rendszerekben az előléptetését, esetleg az állását, de ami talán a legsúlyosabb: a társadalomtól való elszakadást, a kommunikáció nélküli teljes izolációt.

73. oldal

>!
Morpheus

A kibernetikus kapitalizmus, a maga gigantikus méretű centralizált vállalataival, amelyek a dolgozók számára már nem csupán a szórakozást, de a kenyeret is képesek biztosítani, már olyan ellenőrzést valósít meg, amelynek alapja a pszichológiai manipuláció s az emberi természet mérnöki tervezése. Olyan emberre van már inkább szükség, aki fogékony és könnyen befolyásolható, nem pedig olyanra, akinek „ösztöneit” a hatalomtól való félelem igazgatja.

120-121. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség · kapitalizmus · tudati manipuláció

Hasonló könyvek címkék alapján

Gordon W. Allport: Az előítélet
Kende Anna – Vajda Róza (szerk.): Rasszizmus a tudományban
Mérő László: Az érzelmek logikája
Rita L. Atkinson – Richard C. Atkinson – Edward E. Smith – Daryl J. Bem: Pszichológia
Elliot Aronson: A társas lény
Malcolm Gladwell: Kivételesek
Bagdy Emőke: Álmok, szimbólumok, terápiák
Barbara Annis – John Gray: Nemek intelligenciája
Zsolt Péter: Hírnév! Jólét! VV!
Popper Péter: A kriminalitásig súlyosbodó személyiségzavarok pszichikai tényezőinek vizsgálata