A ​rombolás anatómiája 16 csillagozás

Erich Fromm: A rombolás anatómiája

Az agresszivitás, a pusztításhajlam, a rombolás vágya ősidőktől fogva sajátja az emberi természetnek – legalábbis így tartja a közhiedelem. Korunk egyik legjelentősebb pszichológusa, e világsikert aratott, számos nyelvre lefordított tudományos alapmű szerzője azonban vitába száll ezzel az önfelmentő vélekedéssel, és elképesztő ismeretanyag felhasználásával, elmés és lenyűgözően logikus érveléssel bizonyítja, hogy a fenti tulajdonságok a modern idők „vívmányai”, a mai ember kevéssé rokonszenves személyiségjegyei. Ahogyan nem ismerünk szadista állatokat sem, a korai ember agresszivitása is csak a védekezést, a túlélést szolgálta, nem volt öncélú, a gyökerei a biológiai adottságokig nyúltak vissza, és nem az elme, a tudattalan sötétjéből eredeztettek.

Eredeti cím: The Anatomy of Human Destructiveness

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lélek-kontroll Háttér

>!
Háttér, Budapest, 2001
722 oldal · ISBN: 9638128941 · Fordította: Dankó Zoltán, Csaba Ferenc

Enciklopédia 153

Szereplők népszerűség szerint

tömeg · politikus · filozófus · Han Fej-ce · Heinz von Foerster · idegen · Isaac Asimov · Nikolaas Tinbergen · Robert Livingston · vezető · Zing Yang Kuo

Helyszínek népszerűség szerint

Drezda · Jeruzsálem · Karthágó · Etiópia · Hirosima


Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 68

Kívánságlistára tette 55


Kiemelt értékelések

Morpheus>!
Erich Fromm: A rombolás anatómiája

Fromm szépen végigvezet minket, egészen az alapoktól indulva, megvizsgálva mindent az agresszióval kapcsolatban: inszinktivizmust, behaviorizmust, a neurofiziológiát, állati viselkedést, paleontológiát, antropológiát. Majd különbséget tesz a nem rosszindulatú (védekező) és a rosszindulatú agresszió (szad(omazoch)izmus, narcizmus és nekrofília) különböző formái között, megpróbálja azonosítani az elgépiesedett/elidegenedett emberekben kialakult pszichés betegségeket (autizmus, depresszió, skizofrénia), ahol a spekuláció mocsarába keveredett, majd újból szilárdabb talajra lépve megvilágítja Sztálin, Himmler, majd hosszabban Hitler személyiségét.
Úgy gondolom, ez a könyv Fromm fő műve, ami nem könnyű olvasmány ugyan, de mindenkinek el kellene olvasnia. Egyrészt azért, hogy ne legyen senkinek semmiféle mentsége az önmagában meglévő rosszindulatú agresszióra, igenis, mindenki egyénileg felelős abban, hogy ha vannak benne ilyenek (márpedig mindenkiben vannak), azokat próbálja csökkenteni, és ellentétpárjukat erősíteni (szeretet, biofília…), másrészt pedig azért, hogy mindenki képes legyen felismerni magában a rosszindulatú agresszióra utaló jeleket, hiszen a munka csak így kezdődhet el. Harmadszor pedig azért érdemes elolvasni, hogy felismerhessük a Hitlerhez és társaihoz hasonló, a hatalmat magukhoz kaparintani akaró alakokat a (politikai és gazdasági) környezetünkben, ismerjük fel hazugságaikat, vágyukat arra, hogy mindenkit maguk alá gyűrjenek, valamint alkalmasint a minden határon túli pusztításvágyukat. Lássunk az álarcuk, álcájuk mögé, ami korántsem könnyű, mert szavaik és tetteik szinte soha nem esnek egybe.
Legvégül pedig a függelékben Freud agresszivitás és romboláselméletét elemzi, hol csúszott félre, milyen hibákat követett el. Fromm tulajdonképpen ezt az elméletet fogalmazza át, önti új formába, rázza úgymond gatyába. Kétségtelen, hogy Fromm Freud késői elméleteinek örököse, aki nem tagadja őt meg, csupán kiigazítja duális rendszerét.

KoF>!
Erich Fromm: A rombolás anatómiája

Próbáltam olvasás közben idézni a könyvből, de aztán rájöttem, hogy ezen igyekezetem meddő, hiszen mind a 700 oldalt lehetne idézni elejétől a végéig. Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy a pszichológiai könyveket nem szabad önanalizálásra felhasználni, és ebben van is valami, azonban óhatatlan, hogy az ember számvetést készít ilyenkor, és észreveszi a – jelen esetben – rombolással összefüggő mentális folyamatait. Ezeket kiemelve, tudatosítva a felettes én szintjén, őszintén hiszek benne, hogy a könyv segít jobb emberré válnom! Csak ajánlani tudom! Remek könyv, gondolatébresztő, hasznos és nem utolsó sorban olvasmányos, érdekes. Fromm rendkívüli gondolkodó és igazi humanista. Lájkolom az írót is és a könyvet is! :-)

Csabeee>!
Erich Fromm: A rombolás anatómiája

Ha én venném át a rémuralmat, mindenkinek KÖTELEZŐVÉ tenném.

EszkiMóczy>!
Erich Fromm: A rombolás anatómiája

Érdekes elméletek vannak benne. Pl. hogy az ember úgy viselkedik a mai városokban, mint majmok az állatkertben. Feszeng, nem találja a helyét. Meg hogy az eszünk nem kárpótol minket az ösztöneink hiányáért. Nekem mindenesetre tetszett, de aki nem érdeklődik a pszichológia iránt, az lehet, hogy száraznak fogja találni egy cseppet.

Németh_Veronika>!
Erich Fromm: A rombolás anatómiája

Nem volt egyszerű keresztül rágni magam rajta, és elég sok részével nem értek egyet, valamint (tudom, hogy tudományos művekben ez így szokás) nem volt szimpatikus, hogy órákig mások teóriát cáfolta, mielőtt a sajátját előhúzta volna… Érdekes volt.

AnZsu_01>!
Erich Fromm: A rombolás anatómiája

Szeretem Frommot, több művét is olvastam már. És sokat olvastam azok közül is akikre hivatkozik, vagy akiket cáfol. Olvasmányosan vezet minket végig ezúttal egy olyan témán, amiről mindenkinek kellene olvasnia. Szeretem a hasonlatait, amikkel magyarázza, érthetőbbé teszi az elméleteit. Nem egy könnyű olvasmány, sokszor álltam meg és gondolkoztam el, volt hogy napokon keresztül. A könyv hatása azt hiszem örökre megmarad bennem.

ekphrasis>!
Erich Fromm: A rombolás anatómiája

Kezdek belefaradni a szakall-lengetos nagypapakba, akik a fejemre paskolva szepen elmagyarazzak nekem, hogy hogy is van a vilagnak az folyasa. Csak hat eppen nem sikerul nekik, hiaba az erolkodes.
Idegesito az onellentmondas, mikozben Freudot kritizalja / biralja (jogosan). A veget nem ero on-referalas (azt hiszem, eddigi eletemben Fromm viszi a palmat a sajat irasaira valo hivatkozasok szamaval). A masok velemenyenek szajkozasa (hosszas idezetek), mikozben azt ekezi, hogy tamaszkodj sajat kutfore es sajat kutatasokra (bar mint emlitettem, sajat magat nem felejti megemliteni gyakorlatilag minden masodik oldalon). Iszonyat faraszto es mindamellett unalmas, nehezkes – mikozben Himmlerrol es Hitlerrol ir. Hogy lehet ezeket a temakat igy lecsapni, elszurkiteni?
Fogadni mernek, hogy mikor Freud „elmeleti kepessegeiket tekintve foldhozragadt tanitvanyairol ir”, magat nem sorolja kozejuk. … mert o bizony nem ilyen, nem, o szarnyal. Hat. (Most nem erdekes, hogy tanitvany volt-e.) Archaikus kovulet, az fMRI (and stuff) kora elottrol, nem inditott meg. (Az megvan, hogy Fromm 1900-ban szuletett? Feher (zsido) europai privilegizalt pozicio?)
Kellett az eltereles, hogy hajlando legyek befejezni az utolso 100-200 oldalt: Feynmant olvastam (o is meger egy (nyulfarknyi) miset).
Sok sikert, ha belevagsz (en nem ajanlom).
PS: nekem nem volt ingem.


Népszerű idézetek

Morpheus>!

Tömeggyilkos és szadista emlős egyetlenegy van csak: az ember.

156. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség · tömeggyilkosság
10 hozzászólás
Morpheus>!

A „civilizált” ember mindig egyfajta „állatkertben”, a fogság és a szabadságnélküliség különböző fokozatai között élt, s él a mai napig, még a legfejlettebb társadalmakban is.

157. oldal

Kapcsolódó szócikkek: állatkert · ember, emberiség · fogság · társadalom
Morpheus>!

Nagyszámú pszichológiai bizonyíték támasztja alá, hogy a kreativitásra és az eredetiségre való törekvés az ember legmélyebb gyökerű ösztönei közé tartozik, sőt, neurofiziológiai kísérletek igazolják a nézetet, miszerint e törekvés mintegy „be van építve” agyunk rendszerébe (R. B. Livingston, 1967).

65. oldal

1 hozzászólás
Morpheus>!

Az ember nem tud tárgyként létezni, mint egy kupából kivetett dobókocka. Súlyosan szenved, ha táplálkozásra és szaporodásra alkalmas szerkezetté csökevényesítik, s ezen az sem javít, ha biztonságban érzi magát. Az ember drámai helyzetekre és izgalomra vágyik. Ha nem lel magasabb szintű kielégülésre, megalkotja magának a pusztítás drámáját.

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: biztonság · dobókocka · ember, emberiség · pusztítás
Morpheus>!

(…) a háborúk többnyire különféle előnyök megszerzésének céljából törnek ki, s nem a terület védelme okán – csupán a háborús ideológiák állítják ennek ellenkezőjét.

174. oldal

Kapcsolódó szócikkek: háború · ideológia
Morpheus>!

Delgado (1967) számol be rendkívül ötletes, majmokon végzett kísérletekről, amelyek tanúsága szerint amennyiben a domináns egyed – akárha átmenetileg – elveszíti kiemelkedő képességeinek egyikét-másikát, vezető szerepének nyomban búcsút mondhat. Az emberi történelem folyamán a dominancia intézményes kereteket kapott, többé már nem a személyes alkalmasság a döntő szempont, ahogy sok primitív társadalomban még mindig ez a helyzet; már nem szükségszerű, hogy a vezetők számot adjanak kiemelkedő képességeikről, valójában az sem lényeges, hogy rendelkeznek-e ilyenekkel. A rendszer azt sulykolja az egyénbe, hogy a különféle címekben, egyenruhákban vagy bármi más külsőségben képes legyen annak bizonyságát látni, hogy a vezetője hozzáértő, rátermettségéhez kétség sem fér.

178. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1967 · majom · társadalom · történelem · vezető
Morpheus>!

A csoportnarcizmus táplálása ugyanakkor szociális léptékben számolva igen kevéssé költséges befektetés, igazság szerint lényegében semmibe sem kerül, ha az életszínvonal emelése egyéb formáinak társadalmi költségével vetjük össze. A társadalomnak csupán a narcizmust tápláló jelszavakat megfogalmazó ideológusokat kell megfizetnie, ráadásul sokan közülük – tanárok, újságírók, miniszterek, professzorok – még ezt sem igénylik, legalábbis a pénzt nem. Jutalmukat az elégedettség és büszkeség tudata jelenti, amely azáltal tölti el őket, hogy ilyen nemes célt szolgálhatnak, amivel mellesleg saját hírnevüket is megalapozzák.

297. oldal

Kapcsolódó szócikkek: büszkeség · életszínvonal · hírnév · narcizmus · társadalom
Morpheus>!

Felfedezték, hogy az embert gazdasági eszközként lehet használni, kizsákmányolható, és rabszolgasorba taszítható.

239. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség · eszköz · kizsákmányolás · rabszolgaság
Morpheus>!

Az elmúlt öt-hatezer év történeti társadalmainak elemzése szerint az uralkodó kisebbség kizsákmányolta a többséget, ami arra utal, hogy a dominanciabehódolás lélektani beállítottsága a társadalmi rendnek következménye és nem oka. Egy szűk körű elit által gyakorolt hatalmon alapuló társadalmi rend szószólói abba a hitbe ringatják magukat, hogy a társadalmi szerkezet az ember belső szükségletének kifejeződése, és ennélfogva természetes és eleve meghatározott. A primitív törzsek egyenlőségen alapuló társadalmi berendezkedése azonban éppen ennek ellenkezőjéről tanúskodik.

211. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség · hit · kizsákmányolás · társadalom · törzs
Morpheus>!

    Közmegítélés szerint jóléti társadalomról beszélünk, ha az emberek igényeit könnyű kielégíteni. Szeretünk ugyan abban a hitben tetszelegni, hogy e boldog állapot elérése az ipari civilizáció kimagasló eredménye, jóllehet ez a vadászó és gyűjtögető emberekre sokkal inkább igaz, bár róluk jobbára csak a néprajzkutatók tudnak. A „könnyen kielégíthető igények” kétféleképpen érthető: vagy úgy, hogy sokat termelünk, vagy úgy, hogy kordában tartjuk kívánságainkat, s ennek megfelelően két út vezet a jóléthez. (…) A zen szemléletmódot követve példátlan anyagi bőségben élhetünk, noha az életszínvonal alacsony szinten marad.

214. oldal

Kapcsolódó szócikkek: civilizáció · ember, emberiség · jólét · társadalom · zen

Hasonló könyvek címkék alapján

Malcolm Gladwell: Kivételesek
Edward T. Hall: Rejtett dimenziók
Steven Pinker: Az erőszak alkonya
Jared Diamond: A világ tegnapig
Krekó Péter: Tömegparanoia
Elliot Aronson: A társas lény
Elliot Aronson: Columbine után
Charles Duhigg: A szokás hatalma
László János: Társas tudás, elbeszélés, identitás
Gordon W. Allport: A személyiség alakulása