Tedd ​meg magadért! 80% 107 csillagozás

Nagyon megtetszett az ötlet, hogy legen egy ilyen történet, de a megvalósítás nekem nem jött be sajnos.. :/ Lehet csak rosszkor olvastam, de most nem igazán lett kedvenc ez a könyv.. :/ Talán Marion feladata tetszett a legjobban. Egyszer olvasós..

A könyv alapötlete tetszett. Vettem az üzenete(ke)t, sőt elég sokszor magamra ismertem. De mégis elmaradt a wow hatás. Nem nagyon szeretem amikor a sztori elején elárasztanak egy rakás emberrel, és csak pillogok, hogy most akkor ő és ő kicsoda. Persze később ezek az emberek jobban be lesznek mutatva – előtörténetük, aztán a feladatuk –, de pont a kis történetük vége, azaz utóélete valahogy elsikkadt, és emiatt nem éreztem azt a bizonyos wow hatást. Amúgy kedves, szerethető könyv.

Ritkán olvasok ilyen regényeket, pláne rögtön megjelenés után. De ez a könyv most nagyon megtalált engem. Olyan jó volt beleburkolózni, mint egy meleg pulóverbe egy téli estén, kezemben egy bögre forrócsokival.
Nagyon tetszett, hogy bármelyik főszereplőt követtem éppen a hét közül, mindegyik kicsit olyan volt, mintha én lennék, mintha rólam írta volna a szerző a regényt. Pedig mind a hét főszereplő teljesen más, mint amilyen én vagyok…
Hihetetlen nyugalom és életigenlés árad számomra ebből a könyvből. Biztosan többször le fogom még venni a polcról.
Tegnap este fejeztem be, és azóta azon gondolkodom, hogy vajon én milyen feladatot kapnék?

A fülszöveget olvasva felkeltette az érdeklődésemet a történet, mert magam is megtapasztaltam már, milyen nehéz kilépni az embernek a komfortzónájából, pedig sokszor az kellene ahhoz, hogy teljesüljenek az álmaink, így valami ilyesmi történetre számítottam. Nagyjából ez igaz is volt, de annyira mégsem tetszett, mint ahogy vártam. Maga az ötlet jó volt, voltak benne gondolatok, de néhol untam, valahogy túl lassúnak éreztem. Mivel a könyv fel volt bontva kisebb fejezetekre- mindegyik barátnő részéről – , így egyik nőt sem ismerhettük meg úgy igazán. Talán pont ez volt a probléma, mert így egyikük sem tudott közel kerülni hozzám. Néha bele is zavarodtam, hogy ki kicsoda. Egyszeri olvasásra azért jó volt, de szerintem többet is ki lehetett volna hozni ebből.

Megtartós, máskor is elolvasós.

Az eleje nagyon tetszett, jólesett belesimulni ebbe a lírikus hangvételű történetbe. Az írónő másik könyvét is olvastam már, ennél fogva ismertem a stílusát. Sajnos ezzel egyetlen problémám van: egy idő után telítődöm vele.

Legjobban a velencei feladatot élveztem, ott tényleg úgy éreztem, hogy ott vagyok. Láttam a gondolákat, ahogy szelik a csatornákat, a galambokat, a kifeszített ruhakötélen száradó darabokat, a színeket, amik körülvették a világra (újra) rácsodálkozó Sarat. Bárcsak a többi is ilyen élő és élénk lett volna! Akkor nyugodt szívvel adnék több csillagot is, így viszont marad a három és fél.

Az alapelgondolás jó, de szerintem ebből többet is ki lehetett volna hozni. Izgalmasnak tűnt a fülszöveg, kíváncsivá tett, ennek ellenére olvasás közben nem kötött le. Olyan érzésem volt, mintha csak kapargatnánk a felszínt, de mihelyst jobban beleásnánk magunkat egy-egy szereplő sorsába, gondolataiba, már végteztünk is vele… Szerencsésebb lett volna, ha kevesebb barátnője van Kate-nek, akkor talán mélyebben megismerhettem volna őket, és többet kaptam volna ettől a regénytől. Voltak benne magvas gondolatok, amelyeken elgondolkodtam és kifejezőnek tartottam, de a könyv nagy része inkább csak felszínesnek tűnt.

Nagyon jó könyv volt. Én alig tudtam letenni. Tetszett, hogy kicsit humorosan van leírva de közben mégis olyan témákról van szó, amik egyeseknek egyszerű dolgoknak tűnnek, de másokban mély érzéseket keltenek vagy éppen egy rossz gyerekkori emlékre emlékeztetik őket. Jó volt egy kicsit kilépni a tizenéves főszereplők világából és az idősek gondolatait olvasni.

Nagyon megtalált a könyv és az üzenete, bevallom, alig bírtam letenni. Fontos, hogy az embernek olyan dolgokat is meg kell valósítania, amit csak saját magért tesz, nemcsak mások elvárásának megfelelően élni. Minden barátnő története tele van élettel, szinte szívtam magamba Velence nyüzsgését, a friss kenyér, a zsálya vagy épp a földi szeder illatát, a folyó nyugalmát és zúgó moraját. Közben pedig elgondolkodtam, hogy mikor tettem meg valamit utoljára csak azért, mert az jó nekem, és hogy vajon rám mit osztott volna ki Kate. :)

Régóta kíváncsi voltam erre a regényre… Sok kedves és szívmelengető gondolattal találkoztam benne, ezért jó volt olvasni. Ami kicsit zavart, az az volt, hogy miközben az öt barátnő történetei váltották egymást, meg-megtört a lendület. Még olvastam volna az előző életutat, de kezdődött egy új és mire belerázódtam ebbe, már vége is volt és jött egy egész más sztori… A szálak időnként össze-összeértek, és ilyenkor nagyon kellemes érzés volt elmerülni a barátnők szeretetteljes kapcsolatában.