Illatok ​őrzője 181 csillagozás

Erica Bauermeister: Illatok őrzője

Emmeline egy mindentől elzárt szigeten tölti varázslatos gyermekkorát apjával, aki az érzékelés útján tanítja őt a világ megismerésére. Egy dologról azonban nem beszél neki: honnan származnak a házukat beborító, titokzatos illatokat tároló fiolák, és az ezeket előállító szerkezet? Az évek múltával Emmeline kíváncsisága egyre nő, míg egy nap a lányt váratlan események lökik a szerelemmel, árulással, ambícióval és bosszúval teli külvilágba. Múltja megértéséhez követnie kell a nyomokat, amelyek elvezetik a rejtélyes illatok eredetéhez.

A fantasztikumot és családi drámát mesterien vegyítő Illatok őrzője az életünk legmélyebb titkait rejtő illatok kifürkészhetetlen és veszedelmes világába vezet minket.
Erica Bauermeister nagy sikerű regényét Reese Witherspoon is könyvklubjába választotta.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rózsaszín pipacs könyvek Pioneer Books

>!
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156187345 · Fordította: Oroszlán Anikó
>!
352 oldal · ISBN: 9786156187369 · Fordította: Oroszlán Anikó

Enciklopédia 1


Kedvencelte 11

Most olvassa 7

Várólistára tette 162

Kívánságlistára tette 112

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Málnika P>!
Erica Bauermeister: Illatok őrzője

”Soha senki nem fog tisztelni, ha folyton azzal foglalkozol, mit gondolnak.”

Az Illatok őrzője épp olyan hangulatos történetet rejt, amilyet a borítója sugall. Telis-tele van illatokkal és érzésekkel, miközben egy különleges lány életét ismerhetjük meg, aki beszűkült létéből igyekszik megérteni a világot és főként önmagát.

Emmeline számára egy igazán kivételes gyermekkor jutott: az illatokat tároló édesapja mellett nőtt fel, egy emberektől teljesen elzárt szigeten. A világot kizárólag könyvekből és természetesen illatokból ismeri, az egyetlen biztos pont pedig az édesapa, aki azonban elzárja őt másoktól. Az eltitkolt múlt fojtogató érzete vonul végig a történeten, mialatt Emmeline útkeresését és eközben elkövetett hibáit követhetjük nyomon. Bár a nyitott végeket mi olvasók általában nem kedveljük, nekem ez a zárás most kifejezetten tetszett. Egy magával ragadó, szívhez szóló történet gyászról, családi titkokról, gyökerekről, feldolgozásról, útkeresésről, mindez természetesen átható illatfelhőbe csomagolva.

2 hozzászólás
Kókuszka >!
Erica Bauermeister: Illatok őrzője

Emmeline apjával él egy távoli szigeten, aki a szaglás, az őket körülvevő illatok segítségével tanítja őt kis világának megismerésére, mesevilágán keresztül elzárja őt mindentől. Tudós apja a polaroid fényképezőgép elvén alapuló szerkezetet hoz létre, kép helyett illatokba zárja a pillanatot. Egy tragikus esemény miatt elhagyva a szigetet Emmeline elindul a titkokkal, szívfájdalmakkal teli úton, hogy megismerje és megértse múltját. A Reese Witherspoon könyvklub válogatásába bekerült regény egy megindító, illatok bűvkörében tobzódó történet, nem mindennapi gyermekkorról, elveszett és megtalált szerelemről, családról, a felnőtté válásról.

maya75 >!
Erica Bauermeister: Illatok őrzője

Számomra ez a könyv az 'Ahol a folyami rákok énekelnek' és az 'Addie LaRue láthatatlan élete' furcsa keveréke volt. :) Néhol nagyon tetszett és érdekelt, aztán meg alig bírtam rávenni magam, hogy olvassam tovább, annyira érdektelen lett…
Eleinte egyébként azt hittem, sokkal régebben játszódik spoiler, ennek fényében viszont még kevésbé értem az elejét, mármint azt, hogy hogy történhetett off meg…

Mariann_ P>!
Erica Bauermeister: Illatok őrzője

Ez a könyv időnként nekem is az Ahol a folyami rákok énekelnek című könyvet juttatta eszembe időnként.
A főszereplő, Emmeline egy mindentől elzárt szigeten tölti gyerekkorát édesapjával.
Az édesapjával egy varázslatos szerkezettel ( elképzelni sem tudom, hogy milyen lehet ) őrzik meg az illatokat, és raktározzák el egy-egy üvegcsébe, gondosan lezárva, aztán fiókos szekrénybe rakva.
A szigetre bejutni csak dagálykor lehet, az apa így oldja meg azt a minimális máshonnan beszerzett dolgot, amire szükségük lehet.
Elgondolkodtató, hogy vajon lehet-e így élni, ez most ajándék -e a kislánynak, vagy éppen sok mindenből kimarad….
Emmeline édesapja halála után, elhagyja a szigetet, szembesülnie kell azzal, hogy milyen a kinti világ.
Egy idős házaspár, egy halász és felesége veszik magukhoz a lányt, akinek iskolába kell járnia, és meg kell tanulnia beilleszkedni a társadalomba. Az iskolában megismerkedik Fischerrel, aki szintén szereti a természetet, mint Emmeline, és ez közel hozza őket egymáshoz.
Semmi sem egyszerű, az évek múlásával szeretne kideríteni sok mindent, lázad, próbálkozik.
Az illatok felismeréséhez különös érzéke van, ez meghatározza a további életét is.
A szerkezet elképzelhetetlensége miatt vontam le a fél csillagot, amúgy tetszett

Kovaxka P>!
Erica Bauermeister: Illatok őrzője

A Folyami rákokat nem olvastam, ez a történet viszont a kezdetektől elvarázsolt. A szigeti lét egymásrautaltsága, misztikuma, mágiája, illatai, titkai után a túlélés, a beilleszkedés, a felnőtté válás nehézségeit is remekül érzékelteti a szerző.
Titkok, félreértések és felismerések, szerelem, szeretet és barátság, érzelmek és főleg a kifinomult érzékelés adja a savát-borsát a regénynek. A végét kicsit kidolgozatlannak találtam, ezért nem ötös, de nagyon kellemes olvasmányélmény volt.

Niitaa P>!
Erica Bauermeister: Illatok őrzője

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2022/11/erica-bauermeis…

Az elmúlt időszakban észrevettem magamon, hogy már nem elégszem meg azzal, ha egy könyv kellőképp szórakoztató. Azzal sem érem be, ha mélyebb mondanivalót foglal magába, nem, ennél többre van szükségem. A tartalom mellett fontossá vált a megvalósítás és a környezet megjelenése is, hiszen ahogy ránk is, a karakterekre is hatással vannak a külső tényezők. A hétköznapi dolgokban keresem a különlegest és az egyediségben a mindennapok monotonitását. Az illatok őrzője az utóbbi kategóriában képviselteti magát.
A történet három nagyobb részre van osztva. Mindegyik egység sajátos jellemmel bír, mely a főszereplő Emmeline életének különböző szakaszait mutatja be. Az első részben a szigeten lévő életet járja körül a szerző, hogy édesapjával ketten hogyan éltek évekig a külvilágtól elszigetelve. A szerző nagyon jól felfestette egy alternatív verzióját annak, milyen lehet a civilizációtól mentesen megtapasztalni a körülvevő környezeti sajátosságokat gyerekként, s hogy milyen érzések uralkodhatnak benne. Különösképp megragadott az a gondolat, hogy más emberek léte pont annyira reális és egyben meseszerű, mint a sellők és a kalózok. Akár igaz is lehet, de az is megeshet, hogy mindössze a képzelet szüleménye. Az itteni események nagyon jól megalapozzák a további részeket. Kellőképp felcsigázza az olvasót, aki élvezettel ízlelgeti a keserédes események végeláthatatlan sorát, miközben óvatosan megismerkedik az illatok jelentőségével és sokszínűségével.
Ezt követi az öbölbeli mindennapok mattszínű valósága. Emmeline életében felfoghatatlan változás áll be. A teljes létét és az összes megalkotott tézisét újra kell építenie, ami közel sem egyszerű feladat. A szigeten szerzett alkalmazkodóképessége és a szűk körű támogatói közeg hatására egyre inkább felveszi a való élet fonalát. Az előző egységhez hasonlatosan itt is egyfajta kiteljesedés történik, amelynek a végén egy újabb problémakört tár fel és ont a karakterekre a szerző, amelyt követően egyenes út vezet a harmadik egységbe, ahol a városi élet lehetőségeit mutatja be. Érzelmi szinten a történelem újra megismétli önmagát. Emmeline az új tudásának birtokában belekóstol egy új illattal rendelkező világba. Ebben a részben teljesedik ki igazán, hiszen a múlt tapasztalatai és a jelenkori vívmányok mind az ő segítségére vannak, s mindennek ellenére ugyanazokkal a problémákkal szembesül, mint korábban – ám innen már nincs menekvés, szembe kell néznie a magában lakozó félelmekkel és traumákkal.
Egyfelől minőségi kikapcsolást nyújt az Illatok őrzője. A mondatszerkezetek szépen vannak megalkotva, a környezet varázslatos, a történet érdekes és az illatokhoz tartozó különleges kötődés magába foglalja az egyediség esszenciáját is. Másfelől a tartalom mellett sem lehet szó nélkül elmenni. A beszűkült világ kitágulásával járó nehézségek, a gyermek és szülő kapcsolat szépségei és nehézségei, a pillanat, amikor először veszíti el az ember a szeretett személy iránt érzett bizalmát, az önhibáztatásból fakadó bizonytalanság és jellembeli torzulás és a tettek következményének csontropogtató fájdalma, amit évekig hurcolunk magunkkal, mire szembenézünk velük és képessé válunk a feldolgozásra mind hozzátesz ahhoz, hogy egy igazán értékes történet elevenedjen meg az olvasó szeme előtt. Valóban nem hétköznapi a lezárás sem. Amikor becsuktam a könyvet, magam is hiányosnak éreztem, de ez csupán a fejillat volt. Később, ahogy egyre inkább forgattam magamban az egészet, egységként kezelve, úgy teljesedett ki bennem az alapillat, ami hosszantartó hatásával megerősített abban, hogy igen, ezt a történetet tényleg eddig kellett elmondania a szerzőnek, a többi felesleges szócséplés lett volna.

ekofalusi>!
Erica Bauermeister: Illatok őrzője

Eleinte picit keresnem kellett az utat ehhez a történethez, de off mivel nekem is fontosak az illatok, így végül teljesen levett a lábamról Emmeline világa.
Szép, érzékekre ható olvasmány ez, ami fontos témákat is említ, így azt, hogy egy gyerek hogyan ismerkedik a világgal, az iskolai zaklatást, a családon belüli bántalmazást, a gyászfeldolgozást, a felnőtté válást, az elhallgatást, az egymásra való odafigyelés és a szeretet sokféleségének bemutatását.
Annak is örültem, hogy a szerzőnő azt is érinti, mi a különbség a mesterséges és a természetes illatok között, hogyan lehet azokban elmerülni és azok hogyan hatnak ránk.
Közel sem egy tökéletes regényről van szó, lehet vitatkozni a mélységén, a befejezésén, mégis nagyon jólesett olvasni, megszerettem a történetét, a hangulatát, a szereplőit, nekem nagyon tetszett.
Ráadásul nagyon szeretem a természetközelben játszódó regényeket és én is ilyen helyen olvastam, így még inkább élményt jelentett ez az olvasás.

2 hozzászólás
Lázárné_Csernus_Anikó>!
Erica Bauermeister: Illatok őrzője

Kettős érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Tetszett, ahogy az illatokat használta „főszereplőnek”, ahogy beleláthatunk az „orr” alkotási folyamatába és a természetben található illatokat is a legpontosabban ábrázolta. Viszont a könyv többi részével voltak gondjaim. Kiszámíthatatlan volt a történet, ami nem szokott zavarni, itt azt éreztem, hogy útközben találja ki a cselekményt, furcsa megoldások voltak közben. A végét teljesen lecsapta. A mágikus realizmus szál pedig teljesen felesleges, az elején említett különlegesség nélkül is megállta volna a helyét. Picit Kék lagúna, kicsit Ahol a folyami rákok, sajnálom, hogy nem mert egyedibb hangot megütni, mert az illatok ábrázolása tényleg jó. Az E/1 narráció is rendben volt. Kár, mert tényleg lehetett volna jobb is.

Király_Dobos_Beatrix P>!
Erica Bauermeister: Illatok őrzője

Kicsit nehezen lendültem bele az olvasásba ennél a történetnél, túl meseszerűnek tűnt az eleje. Szinte csak akkor kaptam el a fonalat, mikor modern világba került Emmeline. Ám onnantól nehéz megválni tőle. Jó olvasni. Én nagyon szerettem a Folyami rákokat, igy ez is nagyon tetszett.

1 hozzászólás
Trixi>!
Erica Bauermeister: Illatok őrzője

A kezdés, hogy egy apa a lányával él kettesben egy szigeten és illatokat gyűjtenek, illatpapírokat gyártanak egy fura gépen, nagyon tetszett. A világuk varázslatos, egyedi, de ebbe a mesevilágba is bekúszik a valóság. A kislány kénytelen kilépni a nagyvilágba. Az említett illatok sokasága bezsongított, némelyiket valóban éreztem, említésükre emlékek ugrottak be :D . Mindvégig azt gondoltam, hogy tudom mi lesz a vége, hisz csak úgy lenne értelme befejezni ezt a sztorit, de persze nem az elképzeléseim szerint alakult a dolog :D :D . Emiatt lezáratlannak éreztem a végét, és bizony-bizony nekem folytatásért ordít a sztori. (Remélem így is lesz!). Amúgy még csak nem is a történet volt az ami igazán megfogott, hanem a líraisága, a stílusa, ami a legvégéig nem is eresztett el. Körbeölelt és ez most nagyon kellett nekem.


Népszerű idézetek

Málnika P>!

Sose bízz abban, akinek csak a szája mosolyog, de a szeme mást mond.

126. oldal (Pioneer Books, 2021)

2 hozzászólás
Málnika P>!

A szavak olyanok, akár az illatok: megváltoztatják a levegőt, amit belélegzel.

184. oldal (Pioneer Books, 2021)

Kapcsolódó szócikkek: szó
2 hozzászólás
Málnika P>!

Soha senki nem fog tisztelni, ha folyton azzal foglalkozol, mit gondolnak.

284. oldal (Pioneer Books, 2021)

Kókuszka >!

A gyász egy alagút, ahol a sötétségben túlságosan könnyen szem elől tévesztjük azokat, akik ott vannak velünk, és azt kívánjuk, bárcsak ott se lennének a bánatukkal, hogy a saját gondjainkkal foglalkozhassunk.

55. oldal

Kókuszka >!

Coco Chanel mindig azt mondja, ha slamposan öltözködsz, csakis a ruhára fognak emlékezni. De ha kifogástalanul öltözködsz, akkor a nőre.

272. oldal

Oszimoni >!

Akaratlanul is a szüleink titkait hordozzuk magunkban; mi vagyunk a fodrozódások, amiket az általuk eldobott kövek keltenek a víz felszínén.

(első mondat)

P_Jucus>!

A gyász egy alagút, ahol a sötétségben túlságosan könnyen szem elől tévesztjük azokat, akik ott vannak velünk, és azt kívánjuk, bárcsak ott se lennének a bánatukkal, hog, a saját gondjainkkal foglalkozhassunk.

55. oldal

mzuzzo>!

Semmi sem tart örökké. Ez az első dolog, amire az illatok megtanítanak.

287. oldal

Tattooed_Bookworm P>!

…sohasem csak egyetlen életet veszel el, hanem kettőt : azét, akit megölsz, és azét akit te voltál valaha.

Tattooed_Bookworm P>!

Apám volt a hősöm.
Hazudott.
Elrabolt engem.
Én pedig megöltem.


Hasonló könyvek címkék alapján

Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap
Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje
Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Penelope Douglas: Szívatás
Jodi Picoult – Jennifer Finney Boylan: Bódító méz
Bonnie Garmus: Minden kémia
Suzanne Redfearn: Egyetlen szempillantás alatt
Shelby Van Pelt: A boldogságnak nyolc karja van