Uwel ​nevében 35 csillagozás

Eric Van Dien: Uwel nevében

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Dúlás vérzivatarában, az embernem legsötétebb óráján Uwel lovagja, Errn con Armagel súlyos döntésre kényszerül. Hogy fiának esélyt adjon a menekülésre, hátat fordít a múltnak, megtagadja mindazt, amiért élt – és tudja, hogy vétkéért előbb-utóbb halállal kell lakolnia. A számára rendelt idő maradékát arra fordítja, hogy Thellből igaz embert és kemény harcost neveljen… a kráni invázió rémálmából ocsúdó Új-Pyarron intrikákkal és veszedelmekkel terhes világa azonban olyan kihívást tartogat az ifjú lovag számára, mely nem csupán karja, de hite erejét is kíméletlen próbára teszi.

Eric van Dien sodró lendületű, váratlan fordulatokban bővelkedő regénye a pyarroni hétköznapok sűrűjébe vezet, és nem fél bepillantást engedni az égi fény városának homályos és dicstelen zugaiba sem.

„Az új évezred legeredetibb és legolvasmányosabb Ynev-regénye!” – Wayne Chapman

>!
Delta Vision, Budapest, 2008
334 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639890077

Kedvencelte 3

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

>!
BlissX I
Eric Van Dien: Uwel nevében

Chapman mester könyvei óta nem olvastam ennyire király M* regényt. Azt, hogy a karakterek nem jól kidolgozottak, meg nehézkesen indul be a történet – felejtsétek el! Nem értek egyet ezekkel a kritikákkal. A karakterek nagyon is rendben vannak, ahogy a dialógusok is. A főszereplő, Thell minden uwel-lovag sztereotípia ellenére egy egyedi figura, akit egyszerűen imádtam mogorva, mégis egyenes természete miatt. Minden odamondása, lekevert pofonjai után nekem is kiült az a bizonyos félmosoly az arcomra. Tényleg, nagyon jóra sikeredett egy karakter lett. Nem tudok egyebet mondani, egy ilyen uwel-lovag regény kellett már, mint egy falat kenyér és maga a sztori, a mellékszereplők is rendben voltak.

Amit negatívumként tudok felhozni, hogy nos, igen, kavarognak bennem logikai bukfencekkel kapcsolatos kérdések. Egyet megemlítek, mert a többi már spoileres lenne. A „con” rangjelző szócska a nevekben – nem Gorvikban használatos előtag? Hmm…de ez még egy kisebb baki. Sajnos találkoztam pár nagyobbal, de szerencsére tényleg csak párral. Fogtam a fejem olykor, de a hangulat és a karik kárpótoltak.

Újvonalas M* könyvek soraiból szerintem kiemelkedik, persze nem a klasszikus Chapman-Boomen-Renier-Avery művekhez kell hasonlítani.

ps: a borító pedig hiába nem a regényhez készült, telitalálat. Dícséret jár a külföldi d*artos grafikusnak az alkotásért és a kiadónak is a választásért.

>!
WolfEinstein
Eric Van Dien: Uwel nevében

Várakozáson felüli! Nem gondoltam volna, hogy ennyire jól felépített történet, ennyire jól megalkotott karakterek várnak rám olvasás közben. A M.A.G.U.S. regények között vannak gyengébbek és vannak jobbak, de ez az eddig általam olvasottak közül a legjobbak közé tartozik. Tényleg meglepő fordulatokban gazdag, hatásos leírások vannak benne, egészen érzékletesen vannak leírva a csatajelenetek, a mágiák hatásai. Viszont az akciódús részek nem szorítják háttérbe a történetet, nem válnak öncélúvá. A reakciók különösen reálisak. Mindent egybevetve egy rendkívül átgondoltan megírt könyv. Aki még nem olvasott hasonlót, annak igen jó ismerkedés lehet a műfajjal ahhoz, hogy ne rettenjen el tőle, még akkor is, ha minimális előismeretekre azért szükség lehet.

>!
Allanon
Eric Van Dien: Uwel nevében

Egyik kedvenc játszható karakterem a M.A.G.U.S.-ban az Uwel paplovag. A többiek szerint egész jól játszottam a szerepét, de ez a könyv után észre vettem, hogy azért hagy némi kívánnivalót a játékom. De nem baj, tökéletesíteni sohasem késő egy karaktert és Thell megmutatta, mit és hogyan csináljak másképpen. A könyv fantasztikusra sikeredett, egész nap azon jártak a gondolataim, hogy mikor tudhatom ismét kezemben a lapjait. Fordulatos, itt-ott poénokkal tarkított regény, de nem annyira, hogy elvegye a kissé borongós és bosszúszomjas hangulatot. Miután a végére értem egyfajta büszke szomorúság lett úrrá rajtam.. Abszolút kedvenc lett.

>!
Traclon
Eric Van Dien: Uwel nevében

Ez is egy tökéletes, összerakott, lezárt és kerek történet. Kalandos, izgalmas fantasy, különösen hű a M.A.G.U.S világához és szabályrendszeréhez (annyira, hogy a kockacsörgés erősen ki is hallatszik belőle), a cselekmény az elejétől a végéig olvastatja magát. Nagyon tetszett!

>!
Vhrai P
Eric Van Dien: Uwel nevében

Az eleje kicsit unalmasra sikeredett, viszont végre előjött a M.A.G.U.S. érzés: hiába szóltak hozzám, én csak olvastam. :D

>!
Tograh_Silur
Eric Van Dien: Uwel nevében

Egyre jobban magukkal ragadtak az események ahogy faltam az oldalakat.
Nem a kedvenc, de nagyon jó kis krimi alakul ki pyarronban.

>!
arsenal0522
Eric Van Dien: Uwel nevében

A M.A.G.U.S kihívás kapcsán gondoltam,hogy nemcsak a régi kedvenceket veszem elő, hanem próbát teszek újabb regényekkel is, ez a könyv már úgyis elég rég pihent a várólistámon. A sztori kicsit lassan indult be, de a végén már elég izgalmas volt, jó kifejlettel, nem is volt túlbonyolitva, sőt talán túl egyszerű is volt, remek karakterekkel.
Nekem tetszett, úgyhogy ha az új „M-regények” között van még hasonló,akkor azt hiszem vissza fogok térni egy kicsit Ynev-re kalandozni.

>!
vokod
Eric Van Dien: Uwel nevében

Lassan indul. Kicsit izzadságszagúan. A karakterek, a cselekmény, a leírások, mind egy viszonylag tapasztalatlan íróra engednek következtetni.
Aztán a három részre tagolt regény második része nagyon beindul. A karakterek csak kicsit árnyalódnak, a cselekmény viszont teljesen felpörög és valahogy a történetmesélés is sokkal gördülékenyebb.
A harmadik harmadban pedig megkaptam azt is, ami nagyon hiányzik az olyan fantasy művekből amelyekben nincs: a népek és birodalmak sorsát is befolyásoló rejtélyt/háborút/intrikát.
A végére már nagyon tetszett. A karakterek kissé baltával faragottak, de nehéz is egy olyan főhőst árnyaltan megfesteni, aki nagyon egyszerű és szigorú szabályok szerint él. Kedvencem mégis a főszereplő barátja, aki kosárra való pofont kap a főhőstől, minden slamasztikába belerángatja barátja, mégis mindig kitart.
De az apró hibákért kárpótol a mű második felének irama, és a történet katarzisa, epilógusa.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Allanon

Hinni és akarni: ez az élet két legfontosabb törvénye.

201. oldal

>!
Könyvbubus

– Én nem nagyapád vagyok, hallod-e! Olyan étket készítek, amilyentől mind a tíz ujjad megnyalod! Hát nem tudod te, kivel állsz szemben?
– Egy nagyszájúval, aki azt hiszi, hogy dicsekvéssel jóllakok.

>!
Könyvbubus

– Ha kellően erős a hited, Serradam testvér, olyasmit is megtehetsz, amibe másképp belebuknál.

>!
Allanon

– „Védd a gyengéket az igaztalanok ellenében, mindig, minden időben!”

119. oldal

>!
Allanon

– Néha… az embernek olyan dolgokat is meg kell tennie, amivel önmagának is nagyon sokat árthat, mégis cselekednie kell a jó ügy érdekében.

>!
Allanon

– Nem mindig védhetjük meg azokat, akiket szeretnénk. A halál olykor… feloldozást jelent.

324. oldal

>!
Allanon

– Ahol árnyék van, ott fénynek is lennie kell

328. oldal

>!
Allanon

Uwel szent szimbóluma nem holmi vajákos talizmán.

7. oldal

>!
Allanon

Az ember gyarló teremtmény, fiam, nehezen okul a hibáiból. Te ne legyél ilyen!

9. oldal

>!
Allanon

A rejtély addig jó, amíg meg lehet fejteni, annál tovább már inkább idegesítő tényező.

16. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Raoul Renier: Acél és Oroszlán
Margaret Weis – Tracy Hickman: A téli éj sárkányai
Malcolm J. Hunt: Kígyószív
Raoul Renier: Pokol
Wayne Chapman: Karnevál
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek háborúja
Dale Avery: A renegát
John Caldwell: A Káosz Szava
Malcolm J. Hunt: Bosszúangyal
Michael A. Stackpole: Farkas és Holló