Uwel ​nevében 83% 45 csillagozás

Chapman mester könyvei óta nem olvastam ennyire király M* regényt. Azt, hogy a karakterek nem jól kidolgozottak, meg nehézkesen indul be a történet – felejtsétek el! Nem értek egyet ezekkel a kritikákkal. A karakterek nagyon is rendben vannak, ahogy a dialógusok is. A főszereplő, Thell minden uwel-lovag sztereotípia ellenére egy egyedi figura, akit egyszerűen imádtam mogorva, mégis egyenes természete miatt. Minden odamondása, lekevert pofonjai után nekem is kiült az a bizonyos félmosoly az arcomra. Tényleg, nagyon jóra sikeredett egy karakter lett. Nem tudok egyebet mondani, egy ilyen uwel-lovag regény kellett már, mint egy falat kenyér és maga a sztori, a mellékszereplők is rendben voltak.

Amit negatívumként tudok felhozni, hogy nos, igen, kavarognak bennem logikai bukfencekkel kapcsolatos kérdések. Egyet megemlítek, mert a többi már spoileres lenne. A „con” rangjelző szócska a nevekben – nem Gorvikban használatos előtag? Hmm…de ez még egy kisebb baki. Sajnos találkoztam pár nagyobbal, de szerencsére tényleg csak párral. Fogtam a fejem olykor, de a hangulat és a karik kárpótoltak.

Újvonalas M* könyvek soraiból szerintem kiemelkedik, persze nem a klasszikus Chapman-Boomen-Renier-Avery művekhez kell hasonlítani.

ps: a borító pedig hiába nem a regényhez készült, telitalálat. Dícséret jár a külföldi d*artos grafikusnak az alkotásért és a kiadónak is a választásért.

Várakozáson felüli! Nem gondoltam volna, hogy ennyire jól felépített történet, ennyire jól megalkotott karakterek várnak rám olvasás közben. A M.A.G.U.S. regények között vannak gyengébbek és vannak jobbak, de ez az eddig általam olvasottak közül a legjobbak közé tartozik. Tényleg meglepő fordulatokban gazdag, hatásos leírások vannak benne, egészen érzékletesen vannak leírva a csatajelenetek, a mágiák hatásai. Viszont az akciódús részek nem szorítják háttérbe a történetet, nem válnak öncélúvá. A reakciók különösen reálisak. Mindent egybevetve egy rendkívül átgondoltan megírt könyv. Aki még nem olvasott hasonlót, annak igen jó ismerkedés lehet a műfajjal ahhoz, hogy ne rettenjen el tőle, még akkor is, ha minimális előismeretekre azért szükség lehet.

Egyik kedvenc játszható karakterem a M.A.G.U.S.-ban az Uwel paplovag. A többiek szerint egész jól játszottam a szerepét, de ez a könyv után észre vettem, hogy azért hagy némi kívánnivalót a játékom. De nem baj, tökéletesíteni sohasem késő egy karaktert és Thell megmutatta, mit és hogyan csináljak másképpen. A könyv fantasztikusra sikeredett, egész nap azon jártak a gondolataim, hogy mikor tudhatom ismét kezemben a lapjait. Fordulatos, itt-ott poénokkal tarkított regény, de nem annyira, hogy elvegye a kissé borongós és bosszúszomjas hangulatot. Miután a végére értem egyfajta büszke szomorúság lett úrrá rajtam.. Abszolút kedvenc lett.

Ez is egy tökéletes, összerakott, lezárt és kerek történet. Kalandos, izgalmas fantasy, különösen hű a M.A.G.U.S világához és szabályrendszeréhez (annyira, hogy a kockacsörgés erősen ki is hallatszik belőle), a cselekmény az elejétől a végéig olvastatja magát. Nagyon tetszett!

Az eleje kicsit unalmasra sikeredett, viszont végre előjött a M.A.G.U.S. érzés: hiába szóltak hozzám, én csak olvastam. :D

Egyre jobban magukkal ragadtak az események ahogy faltam az oldalakat.
Nem a kedvenc, de nagyon jó kis krimi alakul ki pyarronban.

A M.A.G.U.S kihívás kapcsán gondoltam,hogy nemcsak a régi kedvenceket veszem elő, hanem próbát teszek újabb regényekkel is, ez a könyv már úgyis elég rég pihent a várólistámon. A sztori kicsit lassan indult be, de a végén már elég izgalmas volt, jó kifejlettel, nem is volt túlbonyolitva, sőt talán túl egyszerű is volt, remek karakterekkel.
Nekem tetszett, úgyhogy ha az új „M-regények” között van még hasonló,akkor azt hiszem vissza fogok térni egy kicsit Ynev-re kalandozni.

Lassan indul. Kicsit izzadságszagúan. A karakterek, a cselekmény, a leírások, mind egy viszonylag tapasztalatlan íróra engednek következtetni.
Aztán a három részre tagolt regény második része nagyon beindul. A karakterek csak kicsit árnyalódnak, a cselekmény viszont teljesen felpörög és valahogy a történetmesélés is sokkal gördülékenyebb.
A harmadik harmadban pedig megkaptam azt is, ami nagyon hiányzik az olyan fantasy művekből amelyekben nincs: a népek és birodalmak sorsát is befolyásoló rejtélyt/háborút/intrikát.
A végére már nagyon tetszett. A karakterek kissé baltával faragottak, de nehéz is egy olyan főhőst árnyaltan megfesteni, aki nagyon egyszerű és szigorú szabályok szerint él. Kedvencem mégis a főszereplő barátja, aki kosárra való pofont kap a főhőstől, minden slamasztikába belerángatja barátja, mégis mindig kitart.
De az apró hibákért kárpótol a mű második felének irama, és a történet katarzisa, epilógusa.