Éjféli ​erdő 32 csillagozás

Eric Muldoom: Éjféli erdő

Vakmerő kalandozók kísértik a szerencséjüket e kötet lapjain! Barbár harcosok, boszorkányok és varázslók, elfvadászok és zsoldosok, ravasz tolvajok kutatnak elfeledett vagy sosem étezett kincsek után.

Egyesek titokzatos örökségüket keresik, másokat a bosszúvágy fűt, vagy épp saját démonaik elől menekülnek…

Az elátkozott erdőségek mélyén vámpírok és lidércek rejtőznek, a sötét tündérmágiával átitatott földeken élőholtak és csontlovagok bolyonganak, vérfalók és ördögök állnak lesben…

E különleges gyűjteményben tizenhárom történetet válogattunk ki Eric Muldoom legjobb klasszikus- és dark fantasy elbeszéléseiből, izgalmas és emlékezetes kalandozásra invitálva a Tisztelt Olvasót!

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tartalomjegyzék

>!
Delta Vision, Budapest, 2013
358 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155314537
>!
Delta Vision, Budapest, 2013
358 oldal · ISBN: 9786155314667

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 36


Kiemelt értékelések

Navi P>!
Eric Muldoom: Éjféli erdő

Olyan jó kis nosztalgikus hangulatom van :) Még bőven az aktív molyos időszakom előtt, kb. 10 éve rengeteg fantasyt olvastam David Gemmel, Robert Jordan, Margaret Weis – Tracy Hickmann, R. A. Salvatore és társaik tollából. Imádtam ezeket a világokat, a nyelvezetet, a hősöket. Muldoom írásai ezt a világot hozták vissza :) Voltak kidolgozottabb, hosszabb és rövidebb történetek is. Például a Vérholdnál ott lapozgattam bőszen, hogy ennek hiányzik a többi része!!! Aztán láttam, hogy nem :( A Jégmadár és A legendák könyve volt a kedvencem :) A Jégmadárnak megírtad a folytatását @Szilárd_Berke?? :)

2 hozzászólás
mezei P>!
Eric Muldoom: Éjféli erdő

Bajban vagyok a könyv értékelésével. Mert alapvetően tetszett. Egyik novellán sem unatkoztam, nagyon jó leírásai voltak, szó szerint éreztem a szél süvítését, ahogy a jeget az arcomba fújja, féltem a sötétben, láttam a démonokat és azt a sok szörnyű mészárlást. Szóval tetszett. Mégis hiányzott valami belőle, ami miatt most fognám magamat, és rohannék egy másik Eric Muldoom (Berke Szilárd) könyvet venni.
Az egyik kedvenc novellám a könyvből A Jégmadár, ami egy gyönyörű mese a reményről, a kitartásról, bátorságról és a szerelemről. A másik kedvenc a Démonlovasok, ami annyira „beteg”, hogy már nagyon jó.

2 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
Eric Muldoom: Éjféli erdő

Ugye mindenkinek ismerős a „kigyúrt barbár, csábos varázslónő, rémes csontlovag” Robert E. Howard óta népszerű sword & sorcery koncepciója? Képzeljétek el ugyanezt a XXI. században kiadva. Nekem elsőre furcsának tűnik – mármint, hogy valaki ilyen klasszikus stílusban akar manapság még érvényesülni –, de semmiképpen sem tűnik elvetendő ötletnek. Létjogosultsága talán megkérdőjelezhető, az viszont nem, hogy tulajdonképpen Muldoom jól csinálja. Szórakoztat. Márpedig nálam ez siker.
Érzelmes elfektől bizarr pókfajzatokon át dühöngő fúriákig akad itt minden, az olykor dark fantasy-be hajló sötét hangulat pedig gondoskodik arról, hogy egy pillanatig se unatkozzunk. A szerző ugyanis nagyon ért a szuggesztív, már-már hatásvadász, de még épp nem túl manipulatív jelenetekhez, a kötet első felébe mintha a kifejezetten ilyen novellák kerültek volna bele – különösen akkor lesz nagyon szórakoztató, amikor a karakterek is jobban előtérbe kerülnek (a „Jégmadár” c. alkotás volt talán a legjobb a könyvben).
Az antológia második felében valamelyest vidámabb légkörű (vagy legalábbis kegyetlenségükben komikus) írások uralkodtak, hogy aztán a végére két emlékezetes novellával záruljon ez a válogatáskötet (az utolsó olyan régiesen „ponyvás”, hogy az már szatirikus).
Úgyhogy összességében ez egy érdekes kötet; élvezetes – de mintha a XX. század elején érezném magam tőle. Érdemes megismerni, aki kíváncsi az ilyesmire.
Bővebben az ekulturán.

Shanara>!
Eric Muldoom: Éjféli erdő

„Egy hangulatában nagyon erős, színvonalas és emlékezetes írásokat tartalmazó kötetet olvashattam, amelynek fő ereje a hangulatteremtésben, illetve az általa elért hatásban keresendő. Nekem főleg a gyönyörű leírások által kiváltott borzongás, illetve a természetfeletti lények alattomos cselszövései, halandókból kicsikart felelőtlen ígéretek következményei voltak igazán a kedvemre valók. A novellák között mindenki megtalálhatja azt, ami neki szól – természetesen csak akkor, ha kedveli a komor és baljós hangulatot, a mágiával, csatákkal és különleges lényekkel benépesített történeteket. Fantasy rajongóknak szerintem kötelező olvasmány – főleg, ha valaki kedveli a borzongást.”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2015/11/eric-muldoom-ejf…

Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Eric Muldoom: Éjféli erdő

Remek fantasy novellák voltak, élvezettel olvastam mindet. Gratulálok az írónak, aki álnéven író hazánk fia.
Mindegyik csodálatosan megírt, kerek egész történet volt, némelyik egészen rövidke, de velős, mások hosszabbak. Mindenféle szerzet volt bennük, vámpírok, boszorkányok, démonok, tündérek, elfek, és néha más hátborzongató kreatúrák.
A magával ragadó, egzotikus tájak és azok leírása szinte költői volt, élvezettel olvastam minden sorát. Szinte klasszikusnak mondható a történetek írásmódja, sok-sok allegóriával fűszerezettek. Le vagyok nyűgözve ettől a könyvtől.
Először az egyszerű, szürkés és mégis csodálatos borító ragadott meg és nem is figyeltem fel, hogy ez novellás kötet, de nagyon örültem, mikor rájöttem. Nem sokszor olvastam novellás köteteket idáig, de azt hiszem ezek után többször fogom keresni az efféle könyveket is.

2 hozzászólás
ftamas>!
Eric Muldoom: Éjféli erdő

Klasszikus sword & sorcery, de mégsem érzem, hogy eljárna felette az idő, mert a hangulat igen fontos és az van neki. A hangulata amúgy eléggé sötét, már-már negatív felhangú, annyira, hogy lehetne dark fantasynak is címkézni. A könyv első felében 1-2 novella kicsit befejezetlennek tűnt, vagy én gondoltam neki más véget. Néha a főhős lehetne Conan is, bár ebben a regényben a főhősök korántsem olyan pozitív emberek. Az író remekül bánik a csata- és harcjelenetekkel és nem sajnálja a karaktereit. A borító jól jellemzi a könyv hangulatát.
Összességében tetszett, egész jó novellák vannak benne!

Habók P>!
Eric Muldoom: Éjféli erdő

Sötét, baljós, véres, félelmetes. Többnyire. (Mert azért van néhány vidámabb hangvételű – ámbár nem kevésbé véres és félelmetes…) Viszont muszáj olvasni, merthogy annyira jól vannak megírva. Néhányat lezártnak érzek, néhánynak viszont szívesen olvasnám a folytatását; pl. a Jégmadár vagy a Fagyboszorkány – és talán ezért lettek ezek a kedvenceim is. De nagyon jót mosolyogtam a Görbe torony ügyetlen kis varázslóján is.

2 hozzászólás
Hanaiwa>!
Eric Muldoom: Éjféli erdő

Muldoom igazi novella mester. Szerettem a Codric-ot és a Sötét Angyalokat is annak idején, de igazából az olyan nagyszerű, rövidebb írásai maradtak meg bennem mint mondjuk a Démonhercegnő. Ebben a kötetben újra a hatása alá vont írói stílusa, egyéni ízű történetmesélése. (rögtön az elején a Lovag a ködből mint egy éjsötét ballada, egy komor regös ének…fantasy rajongó-e az aki ezután le tudja tenni ezt a kötetet?!!)
A borítóért meg külön dicséret a kiadónak, minden alkalommal megadta az alaphangulatot mikor a kezembe vettem.

koppy>!
Eric Muldoom: Éjféli erdő

Kicsit féltem nekikezdeni, de kellemeset csalódtam. Bár nem mindegyik novella volt az én stílusom, mégis jó volt olvasni. Teljesen átadta a hangulatot, így még a rázkódó busz sem tudta elvonni a figyelmemet (igen, egy hosszú utazás alatt olvastam a buszon). Egyértelműen a Vérhold volt a kedvencem, nagyon jó volt végre egy ilyen jól megírt vámpíros történetet kézbe venni (mint tudjuk az utóbbi időben inkább sajnos a „csillámvámpír” volt a fő műsorszám). Az már biztos, hogy mindenképpen olvasok majd még az írótól.

2 hozzászólás
EsZti>!
Eric Muldoom: Éjféli erdő

A fantasy a kedvenc műfajom, igyekszem a látókörömet a műfajon belül is szélesíteni, többek közöttt ezért is választottam ezt a könyvet. Az elején időbe telt megszokni a borongós, sötét hangulatot de miután ezen túlvoltam csakúgy faltam az oldalakat. Nagyon tetszettek a helyszínek, a különböző mágikus lények és az érdekes történetek. Nagyon színes és érdekes szereplőket ismerhettem meg, több esetben éppen a „gonosz” szemszögén keresztül láthattam a cselekményt és ez nagyon érdekesnek hatott. :)
Összességében elégedett vagyok a könyvvel nekem a A legendák könyve és a Lidellé Tornya tetszett a legjobban.


Népszerű idézetek

NewL P>!

Most halálra vált tekintettel bámultak negyedik társukra, az idegenre, aki az éjszaka beköszöntével, a tejszerűen szétterülő köddel érkezett koromfekete paripáján, rozsdaette páncéljában, mint valami kísértő éji szellem.
Meglehet, az is volt talán: ráncoktól barázdált arca sápadt fényben fürdött, dús hajába pókháló és avartörek ragadt, gondozatlan szakálla a mellkasát verdeste. A páncéljára maratott, valaha fényesen csillogó címerdísz réges-rég megfakult már, csizmái minden lépésnél fájdalmasan csikorogtak, kardjának vasmarkolatán századévek hagytak rozsdálló penészfoltokat.
A vértezet alatt talán nem is volt élő hús és bőr, csak lelkének halott, jeges darabjai, mivel körötte megfagyni látszott a levegő, s zúzmara lepte el a fák ágait.
– Nem kell félnetek tőlem! – bizonygatta halk, színtelen hangon a jelenés, miközben helyet foglalt a tűz mellett, s bátorítóan rámosolygott az eltévedt kincsvadászokra. Egy veszett farkas mosolyog így, vagy egy vérszagtól megrészegült vadászeb.

7. oldal, Lovag a ködből (Delta Vision, 2013)

Shanara>!

Az Erdőjáró Nép szikkadt-vénséges szószólója – hosszú haja a ló hátára vetett díszes takarót verdesi – bár csúnyán megtréfálja korával a várromot környező komor tölgyeket, hátasát még mindig nyereg nélkül üli meg. Tartása, szemének villanása hatalomban eltöltött századévekről tanúskodik, akárcsak a kezében szorongatott csontfehér – csúcsában sólyom alakjára megformázott – hosszúbot, rangjának és tudásának jelképe. A Sólyomszárny legöregebbje – aunh'at –, bölcs a bölcsek között, hatalmas a hatalmasok között.
Varázsló.

319-320. oldal - A Varjú története (Delta Vision, 2013.)

NewL P>!

Egyáltalán nem érzett semmit sem. Kivéve a bűzt.
Elfintorodott, körbejártatta tekintetét a környező hullákon, majd önmagát vizsgálgatta. A színeket nem volt képes megkülönböztetni; csupán fehér és fekete színárnyalatokban látta a világot, viszont különösen élesen.
A teste hűvös és nyirkos tapintású volt, és teljesen érzéketlen: a mellkasán kéttenyérnyi széles nyílt seb tátongott, amibe beletúrt az ujjaival. Fájdalomra számított, de csalódnia kellett. Halott hús…
Ekkor megmozdult benne valami, mélyen, legbelül. Így is jónéhány percébe telt, mire öntudata foszlányaival felfogta az irtózatos valóság súlyát. Él, holott a teste halott! Halott. Halottabb már nem is lehetne.
Nem kezdett el őrjöngeni, ordítani. Sírt, a szeme mégis száraz maradt. Úgy tűnt képtelen erre is, mint ahogy levegőt sem bírt venni. Egy hullának minek is, kacagta fülébe valahonnan egy képzeletbeli hang, mire térdre zuhant. Hosszan rázta a száraz, könnytelen zokogás.
Amikor görnyedt testtartásából felemelkedett, éles vonású arca már rezzenetlen volt. Szobormerev, mindenfajta érzelemtől mentes. Idegen akarat munkálkodott már a fejében. A gondolatai letisztultak, kikristályosodtak.

37. oldal, Fekete Óriások (Delta Vision, 2013)

trombitang>!

A pusztaság az ellenségükké vált, és ők csak egy apró sziget voltak a sötétség hatalmas tengerén, amely körbeölelte őket, és a halál százféle arcáról suttogott a fülükbe.

1 hozzászólás
Smaug>!

Koporsóban fekszem, mélyen a föld alatt.
Éhezem.
Áporodott levegő vesz körül. Nyirkos, savanyú földszag. No és a vér édes-sós illata; az is itt van. Nem lélegzem ugyan, mégis érzem. Óh, hogyne érezném! A szám szegletében van, vagy tán az arcomon? Mardos az éhség; iszonyúan távolinak, idegennek tűnik a jóllakottság. Mikor is volt? Tegnap, tegnapelőtt? Esetleg még előbb? Hah! Kinek fontos ez? A vérszag megőrjít! Karjaimmal vadul szétcsapok magam körül.
Az idő múlása mit sem számít; csakis az éhség! És az éjszaka; a hold.
A hold…
Ezüst fénypászmákat vet arcomra, amikor a múlt kísértő szellemeként félretolom kriptám kőlapját, és a felszínre mászom. Persze, nem egyszerű szellem vagyok.
Vámpír.

Kapcsolódó szócikkek: vérszag

Hasonló könyvek címkék alapján

Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság
Győrfi András – Hauck Ferenc (szerk.): Dagon árnyai
Raoul Renier: Az exorcista
Sepsi László: Holt istenek kora
Kornya Zsolt (szerk.): Kráni krónikák
Farkas Balázs: Embertest
William Glendown: A torony
Jan van den Boomen: Kyr históriák
Novák Csanád – Jakab Zsolt – Kovács Adrián – Lakatos Péter – Dacher Richárd – Nyulászi Zsolt: Bestiárium
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.