Boszorkánylovag (Ammerúnia) 25 csillagozás

Eric Muldoom: Boszorkánylovag

A ​végzetes Sötét Víz közeleg, és mindent bekebelez.
A világ a végnapjait nyögi. Mindazokra a biztos halál vár, akik nem tudnak bebocsátást nyerni valamelyik Örökkévaló Városba. A gond csak az, hogy ezek sosem maradnak egy helyben, és még építőik, a gőgös elf urak is tanácstalanok, merre keressék őket.

Az emberek – az egykori elf rabszolganépek – sorsa végképp kilátástalan. Ilyen helyzetben fordulhat elő, hogy egy kitaszított boszorkánylovagot indítanak útnak, találjon meg és foglaljon el egy ilyen legendás örökvárost.

Fekete Kullgant épp a vesztőhelyre cipelik, így nincs túl sok választása: elvállalja a küldetést. Kullgan talán csak egy mocskos szájú félbarbár, de amint harcról van szó, felülmúlhatatlan. Fiatal ugyan, de az életet máris képes sötét humorral megélni, és önmagát is mély iróniával szemlélni. Vér és halál – ez a jelmondata. Magához veszi varázspengéjét, és hagyja, hogy az események magukkal sodorják. Útitársai is akadnak: a sziklaelf… (tovább)

A Sötét Angyalok c. regény bővített, átdolgozott kiadása.

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Delta Vision, Budapest, 2014
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633950357

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 35

Kívánságlistára tette 24


Kiemelt értékelések

trombitang>!
Eric Muldoom: Boszorkánylovag

A regény az 1999-es Sötét angyalok átdolgozott, kibővített verziója, mely a kard és boszorkányság irányzat tradícióit viszi tovább magas színvonalon, tisztességes, igényes szöveggel. A történet tempója halálos. Hamarjában összeáll a csapat és kezdetét veszi a küldetés, melynek során hőseink folyamatosan esnek csöbörből vödörbe. Szereplőink érdekesek. Titokzatosak, izgalmasak. A számtalan megpróbáltatás közben bőven adódik lehetőségük kardforgató tudásuk és más-más tőről fakadó mágiájuk használatára. Ahogy haladunk az eseményekkel, fokozatosan áll össze előttünk Ammerúnia világa és történelme, illetve az egyes fajok mágiarendszere. Kedvenc helyszínem Pampúr volt, mely teljesen abszurd és lökött kreatúráival egyik kedvenc világomat, Abaratot idézte. Az utolsó fejezet nagy ütközeteinek ábrázolása kimondottan látvànyos és jól érthető volt. Olvasás közben itt konkrétan a pazar szó jutott eszembe. A történet egy nem várt fordulattal ér véget, és szabályosan ordít a folytatásért. Jó lenne még így lendületből tovább olvasni; lletve Fekete Kullgan ifjúsága is megérne egy misét: hogyan vált azzá, aki.
Szóval köszönet a szerzőnek a nyaktörő kalandokért, és várom a folytatást! :-)

4 hozzászólás
Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Eric Muldoom: Boszorkánylovag

Remek fantasy könyv volt, élvezettel olvastam minden sorát. Gratulálok az írónak, aki álnéven író hazánk fia. Ez már a 2. könyv amit olvastam az alkotótól.
Mindenféle szerzet volt benne, boszorkányok, démonok, tündérek, elfek, és néha más hátborzongató kreatúrák.
Rengeteg izgalmas kaland, néhol horrorisztikus csaták voltak benne, csak kapkodtam a fejem és agyon izgultam magam olvasás közben.
Nem utolsó sorban imádtam a könyv humorát, jókat derültem az ilyen gondolatokon és szövegeken.
A magával ragadó, egzotikus tájak és azok leírása szinte költői volt, élvezettel olvastam minden sorát. Szinte klasszikusnak mondható a történet írásmódja, sok-sok allegóriával fűszerezettek. Le vagyok nyűgözve ettől a könyvtől.
Először az egyszerű, szürkés és mégis csodálatos borító ragadott meg, de ilyen volt az előző könyv is, gondolom ez a kiadót is dícséri.

4 hozzászólás
Shanara>!
Eric Muldoom: Boszorkánylovag

„A szerző nem sokat bíbelődik a felvezetéssel, az egész könyvre jellemző lendületes és eseménydús történetmesélésbe már az első oldalon belekóstolhattam, hogy aztán megdöbbenve vegyem tudomásul, ez bizony a végéig így is marad.”

„(…) szédületes tempójú kalandban volt részem egy nagyon összetett, harcosokkal és mágiával teli világban, amely közben az információk és az akciók sokasága néha maga alá temetett, de ettől függetlenül élveztem a kalandot. A regény vége, az utolsó rész tetszett a legjobban, mert itt már hangsúlyosabbá váltak az összefüggések és nagyobb jelentőséget kaptak a megfontolt döntések, illetve várható következményeik. Azt nem állítom, hogy minden egyes kapcsolat és következtetés első olvasatra teljesen átláthatóvá és világossá vált a számomra, mert az hazugság lenne. Egyébként is úgy vagyok vele, hogy a gyanútlan olvasóra zúdított rengeteg adat és tudnivaló miatt ezen a történeten érdemes többször is átrágnia magát a világgal még csak most ismerkedőnek.”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2014/09/eric-muldoom-bos…

Noro >!
Eric Muldoom: Boszorkánylovag

Először is helyezzük perspektívába a csillagozást: a könyvön többnyire jól szórakoztam, valószínűleg a folytatást is elolvasom majd, és ha még a 90-es években lennénk, talán magasabb pontszámot is kapna. De sok olyan aprósággal találkoztam benne, amik mellett nem tudok szó nélkül elmenni.
Ammerúnia ennyi év után sztem még mindig a saját hangját keresi. A világ hiába ötletes, a stílus – nem is beszélve kisebb-nagyobb konkrét figurákról, fordulatokról – gyakran Ynev és Worluk metszetét adja az olvasott olvasónak. Néha szerepjátékos módra próbál precízkedni, máskor (akár ugyanabban a témában, pl. varázslásra gondolok, vagy az őstörténelemre) viszont erősen ködösít, így az összkép nekem egy kissé következetlen.

Vártam a fülszövegben ígért világvége-hangulatot, de pár utalástól eltekintve korántsem hatotta át a könyvet. Pedig érdekes lenne egy olyan történet, amelyben a kihalás veszélye ott függ az emberek feje fölött. Soren Ward: Feketepart c. novellafüzérének befejező része ebből adott már egy érdekes izelítőt. (Még ha az „elf comeback” miatt annak idején le is húztam egy kicsit. Tulajdonképpen én rühellem az elfeket. Szívesen olvasnék viszont az emberiség túléléséről egy ellenséges világban. Egyébként komolyan sosem értettem, hogy ha egy elf betéved a Királyság egyik városába, miért nem verik rögtön agyon péklapáttal?)

Nem értek egyet azzal sem, hogy a könyv a kard és boszorkányság klasszikusaira hajaz, sokkal inkább az első magyar szerepjáték-regényeket idézi – amiket a maguk módján persze nevezhetünk klasszikusnak. A Káosz szava és A Halál havában hatása eltéveszthetetlen, elég csak a képtelen összetételű csapatra és a fél világon átívelő küldetésre gondolni (amúgy konkrétabb párhuzamokat is hozhatnék), de a főhős karaktere miatt a valamivel frissebb Sötét zarándok is felidéződött bennem.

ppayter>!
Eric Muldoom: Boszorkánylovag

"A Boszorkánylovag is a kilencvenes évek (átdolgozott) terméke, annak minden előnyével és hátrányával. A zabolátlan fantázia szabad csapongásai ugyanazt a hangulatot hozzák, amivel a Cherubion-sorozatban, vagy akár Steve Jackson óriási sikerű játékkönyveiben találkozhatunk, itt nem a logikus világépítés, hanem a minél színesebb környezet és minél kalandosabb történet a lényeg. […]

Muldoom tesz róla, hogy amikor beindul a regény, már egy pillanatig se unatkozzon az olvasó. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy túljussunk a kötet első részét meghatározó, Kullgan-féle egotripen (engem legalábbis mérhetetlenül irritált, amikor már sokadszor is azt kellett olvasnom, hogy a főszereplő milyen tökéletesnek tartja magát és mennyire szeretné megdugni a csapat egyetlen nőnemű tagját), illetve eleinte a kard-csöcs-savfelhő szentháromság is túlzó mennyiségben fordul elő a lapokon, később szerencsére tűréshatáron belüli szintre mérséklődik."


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2014/08/eric-muldoom-bosz…

7 hozzászólás
Profundus_Librum>!
Eric Muldoom: Boszorkánylovag

Az már első fejezet elolvasása után nyilvánvaló volt, hogy – laza tizenöt év késéssel… – jól tettem, hogy végül a regény elolvasása mellett döntöttem. A szerző stílusa régi nagy hazai kedvenceim (Raoul Renier és Wayne Chapman) legjobb napjait idézte fel bennem. A sötét történetet – a szürke kétszázötvenhat árnyalata vérvörössel tónusozva –, a főszereplő boszorkánylovag szarkasztikus humora teszi felejthetetlenné, aki egyéb személyiségjegyei miatt is könnyedén megkedvelhető. Csapattársai – egy titokzatos nő, egy drabális sziklaelf lovag és egy sötételf varázsló – sem maradnak el tőle semmiben. Ők a klasszikus kard és boszorkányság (nyam-nyam!!!) tematikát követő történetek már-már kihagyhatatlan szereplői, de ennél sokkal fontosabb, hogy mindannyian igazi egyéniségek. Egyenként is hatalmas erőknek parancsolnak, de négyen majdhogynem megállíthatatlanok, de egyáltalán nem legyőzhetetlenek. Színpompás kalandjaikat mégis sikerült úgy megírnia a szerzőnek – ez sajnos egyáltalán nem magától értetődő –, hogy végig izgulnunk kell az életükért. A szereplők nem csetlő-botló kezdők, az ellenfeleik közt pedig nincsen igazán hatalmas, megállíthatatlan szörnyszülött, mégis mindig majdnem legyőzik őket. Profi munka ilyen nagyszerűen egyensúlyozni ezen a vékony határon úgy, hogy a veszély illúziója végig valóságosnak tűnjön. Engem teljesen megvett magának.

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2014/09/eric-muldoom…

Nem véletlen, hogy nem írtam semmi bővebbet a világ színpompás hátteréről, háborúkban kovácsolódott forgatagos történelméről, viszályairól, értelmes fajairól, a holdakon alapuló mágiarendszeréről, az itt játszódó egyéb művekről, az íróról vagy ezernyi más dologról, ami még eszembe jutott. Ezeket meghagyom a következő Muldoom-könyvre – vagy egy külön posztra? –, mert hogy ide még visszatérek, az olyan biztos, mint hogy az Éjféli erdő már fel is került az azonnal beszerzendő könyveim listájára. A Boszorkánylovag folytatása, a Boszorkányúr pedig előre láthatóan 2015-ben fog megjelenni, ami felőlem itt is lehetne akár már ma, a regény vége akkora cliffhanger…

Dominik_Blasir>!
Eric Muldoom: Boszorkánylovag

A Boszorkánylovag tisztességesen megírt, akciódús fantasyregény, aminek tényleg mindegyik fejezetében hemzsegnek a csatajelenetek, röpködnek az agyvelők, az egyik pillanatban egy undorító manót fejeznek le, hogy a következőben szőrös hárpiáknak dobáljanak tűzgolyót – nem fukarkodik hát a szerző a vér-kardok-varázslat hármassal. Olykor nagyon érződik, hogy egy másik kor gyermeke, a szerepjátékos hatások néha túlságosan uralkodnak a szövegen, de ettől függetlenül korrekt szórakozás.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2014-08-02+…

4 hozzászólás
donzella P>!
Eric Muldoom: Boszorkánylovag

Egy csöppet csaltam. A sötét angyalokat olvastam előbb, ami ennek a regénynek az első változata, és átszerkesztés után kapott egy másik végkifejletet is. A boszorkánylovagot csak az opálvárostól olvastam újra.

Bár százalékos értékelésben lejjebb van, szerintem sokkal jobban zárul, mint a másik. Néhány példával élve, amennyire lehet spoilermentesen:
– a városba, a próbák színhelyére valóban az léphet be, aki a kiválasztott, nincs susmuss, meg gyertek utánam :D
– a fogadóbizottság sokkal hitelesebb, hiszen már annyi szerencsétpróbáló fordult meg, hogy már hős regék sem szólnak a nevükről,
– gyakorlatilag a próbák nem változnak, de jobb megoldással zárul (ott, egy kicsit bicegett nekem az az életerő elixír A sötét angyaloknál)
– a történet zárása adja magát, hogy legyen folytatása, az előző esetén – ezt nagy erőszakolás mellett tudtam volna elképzelni, hiszen az összes szereplő eszköz és lehetőség nélkül maradt.

1 hozzászólás
Fancsali>!
Eric Muldoom: Boszorkánylovag

Az író nem sokat lacafacázik a bevezetéssel. Pár fejezetnyi az egész és már nyakig benne is vagyunk a fő történetszálban. Amilyen gyorsan elindult a történet, legalább olyan sietősen haladt tovább is. Akciót akció követett, néha volt egy lélegzetvételnyi szünet, de ott meg a szereplők drámáztak egy keveset. Ahogy a borító is tükrözi, ez beza egy mozgalmas sztori. Nincs itt fél percenként megállás meg pisiszünet! Kőkemény harcok és izgalmak vannak kérem szépen. Ez azért néha problémákat okozott, mert amikor csak pár percem volt olvasni, akkor hirtelenjében nem tudtam hol hagyjam abba, mert valljuk be, nem jó úgy bármit is csinálni, hogy egy történetszálon kattog az agyunk, mert nem tudtuk meg a kimenetelét. A történet kicsit emlékeztetett a Nauszika című anime sztorijára, de ez tényleg csak a legvázlatosabb alapokra igaz.
Bővebben: https://szubjektivarchivum.wordpress.com/2017/06/08/eri…

P_A_Doorman P>!
Eric Muldoom: Boszorkánylovag

Egy molyos kolléga, név szerint @fekiyeti79 értékelése keltette fel a figyelmemet Fekete Kullgan történetével kapcsolatban. Annyi turpisságot elkövettem, hogy én ezt a kötetet választottam, hisz ezt a történetet már egyszer elmesélte Eric Muldoom a Sötét Angyalok lapjain. Igazán jó olvasmány volt ez a könyv. Egy hamisítatlan fantasy, szedett-vedett kalandozókkal, mágiával, acéllal és dagadó izmokkal. A világ színhelye Ammerúnia, amely még sok olvasnivalót tartogat a számomra. Részletes írásomat a Lutarnita Boszorkány Lovagrend nagymesterének kalandjáról megtaláljátok a Smoking Barrels blogon:
https://smokingbarrels.blog.hu/2019/05/14/konyvkritika_…

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

Dominik_Blasir>!

Arra riadtam fel, hogy valami beleharap a lábamba.

(első mondat)

3 hozzászólás
P_A_Doorman P>!

A Halál válogat – szoktam mondogatni híveimnek. Én miért ne válogattam volna? Elvégre a Halál kinyújtott jobb keze vagyok, ha az istennő is úgy akarja.

45. oldal, Első rész. – Csontok és Kardok (Deltavision, 2014)

P_A_Doorman P>!

De minek nézném a manók büdös szőrös seggét, amikor ott leszel nekem te?

37. oldal, Első rész. – Csontok és Kardok (Deltavision, 2014)

trombitang>!

– Jól nézd meg a szőkeség seggét, Kullgan, mert jó darabig csak manóseggel fogsz találkozni.

trombitang>!

óriási különbség van aközött, amit gondolsz, amit mondasz, és amit ténylegesen meg is teszel.

P_A_Doorman P>!

Aldyr üdvözült arccal fordult hozzám:
–Olyan ez, mint az isteni feltámasztás. Isteni csodatétemény.
A hodon hangosan felbődült.
–Lószart! -felelte – Sötét mágia, olyan sötét, mint a seggem lyuka. De működik…

233. oldal, Harmadik rész. – A gyötrelmek mocsara (Deltavision, 2014)

trombitang>!

A savanyú föld előbb lankás dombokat, majd sziklás kaptatókat fialt előttünk. Egyre magasabbra hágtunk, a levegő mind hűvösebb és köhögésre ingerlőbb lett. Hófoltok tarkították a tájat. Nyálkás, ködös idő. Mennyire utálom ezt!
A fejünk felett sötét nászban ölelkeztek a fák; szerelmük neszezését borzongató északi szél tolmácsolta, vadul rázva a susogó lombokat. Még mindig feneketlen sötétség telepedett ránk. A holdakat viharfellegek takarták, bár már közelgett a hajnal. Csak a fülünkre, s akinek volt, szeme különleges képességeire hagyatkozhatott.

trombitang>!

Vannak helyek és vannak időpontok, amikor a cél, hogy túlélj, felülírja a szabályokat. De attól még a szabály az szabály marad.

trombitang>!

Az élet megy tovább. A világ szarik a fejedre. Élvezd, hogy lélegzel! Élvezd, amíg még lehet! Ha a lánynak vissza kell térnie hozzád, hát megfog történni, akár erőlteted ezt a dolgot, akár nem.
Ebben maradtunk én és az égiek.

trombitang>!

A raggaritákkal nem lesz gond – dörögte. – Találjuk meg a lejáratot, és felőlem jöhetnek százával, mi meg sem állunk a térkapuig. Mondok valamit. Ha mindenki egyetért velem, mielőtt az árnyékkapu után néznénk, szétcsaphatnánk közöttük. Csak úgy. Barátilag.


Hasonló könyvek címkék alapján

Gabriella Eld: Remények Jordan számára
Brandon Sanderson: A korok hőse 1-2.
Peter V. Brett: A Sivatag Lándzsája
N. K. Jemisin: Az obeliszkkapu
Greg Keyes: Vérlovag
Mark Lawrence: Tövisek Hercege
Robert E. Howard: Solomon Kane történetei
Richard Morgan: Az acél emléke
Andrew Field: Démonvirág
Acsai Roland: Szívhajítók