Csodák 0 csillagozás

Eric Metaxas: Csodák

A ​csodák jelenségének szemnyitogató és inspiráló feltárása a New York Times népszerűségi listáját vezető Bonhoeffer – Pásztor, mártír, próféta, kém szerzőjétől.

Mik a csodák, és miért hisznek olyan sokan bennük? Mit mondanak nekünk magunkról? És mihez kezdünk az olyan megtapasztalásokkal, amelyeket nem tudunk megmagyarázni?

A Csodákban Eric Metaxas lenyűgöző – időnként egyenesen felvillanyozó – bizonyítékokat tár elénk arra nézve, hogy van valami valóságos, amivel számolnunk kell, akármit is gondoltunk idáig erről a témáról. A Csodák egyben időszerű, átgondolt, udvarias válasz az „Új Ateisták” – Richard Dawkins, Christopher Hitchens és Sam Harris – könyveire, akik szenvedélyesen bizonygatják nemcsak a csodák és a természetfeletti lehetetlenségét, hanem azt is, hogy egyenesen káros hinni ezekben.

Metaxas – akit az ABC News „a hit szellemes nagykövetének” nevezett – a témához illő súllyal és széles látószöggel foglalkozik a csodákkal, a hit és a tudomány… (tovább)

>!
Immanuel Alapítvány, Budapest, 2015
344 oldal · ISBN: 9786155246531

Most olvassa 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 2


Népszerű idézetek

jendre P>!

A nagy kérdés tehát az: Valóban megtörtént-e ez a csoda? (a feltámadás)
Mielőtt erre válaszolnánk, nézzük meg John Updike Hét húsvéti strófa című gyönyörű versét, amelyben ugyanerre mutat rá:

El ne vétsük: ha feltámadt egyáltalán
Testként tette;
Ha a sejtek bomlása nem fordult vissza, a molekulák nem kapcsolódtak újra össze,
Az aminosavak nem gyúltak újra lángra,
Az Egyház elbukik.

Nem úgy, mint a virágok,
Visszatérve, minden lágy tavasszal;
Nem úgy, mint Szelleme a tizenegy apostol szájában
És ködös szemében;
De testként, mint a miénk.

Ugyanolyan kéz- és lábujjakkal
Billentyűs szívvel
Amely átdöfve meghalt, elsorvadt, megállt, majd
Maradandó Erőből merítve
Újult energiával indult el ismét.

Ne gúnyoljuk Istent metaforával,
Hasonlattal, kerülgetéssel, transzcendenciával,
Az eseményből példázatot, hajdankorok kopottas
Hiszékenységébe festett jelet kreálva:
Lépjünk át az ajtón!

A kő elhengerítve, nem papírmasé,
Nem mesebeli kő,
Hanem az anyagszerűség hatalmas tömbje, mely
A lassan morzsolódó idővel
Eltakarja majd mindegyikünk elől
A nappal áradó fényét.

És ha van angyal a sírnál,
Az legyen igazi,
Max Planck kvantumjainak súlyával megrakott, élénk hajú,
A hajnali fényben áttetsző, igazi szövőszéken szőtt
Valódi lenbe öltözött.

Ne törekedjünk kevésbé rettentőnek feltüntetni,
Saját kényelmünkért, vagy szépérzékünkért,
Nehogy egy elképzelhetetlen órában felébresztve zavarba ejtsen
A csoda, és
Összezúzzon a tiltakozás.

101-102. oldal

jendre P>!

Sokan vannak, akik beszélnek Istenről és az imádkozásról, és akik kívülről nagyon vallásosnak néznek ki, de valójában csak rítusokat, cselekedeteket és imákat teljesítenek, hogy megkapják, amit akarnak. Ha úgy éreznék, hogy ezek a rítusok, tettek vagy imák nem szerzik meg számukra, amit akartak, abbahagynák azokat. Valójában tehát nem azt az Istent imádják, akiről azt állítják. Önzően annak az elnyerését imádják, amire vágynak. Számukra Isten csupán eszköz ennek a célnak az eléréséhez. Ha nem adja meg nekik, amit akarnak, megszakítják vele a kapcsolatot. Aki szülő, az biztosan megérti, hogy nem szeretnénk, ha gyermekeink így bánnának velünk.

63. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szentírás
Francine Rivers: Visszhang a sötétségben
Lloyd C. Douglas: „És köntösömre sorsot vetettek…”
C. S. Lewis: Keresztény vagyok
Újszövetség
Biblia
Böjte Csaba – Karikó Éva: Iránytű a végtelenhez
Francine Rivers: A próféta – Ámósz
A Katolikus Egyház Katekizmusa
Adrian Plass: Kegyes kétbalkezes visszatér