Fő ​az elszántság 3 csillagozás

Eric Linklater: Fő az elszántság

Ragyogó szatíra egy angol családról, amelynek tagjai sehogy sem tudják elszánni magukat arra, hogy gyermekeik legyenek. Élik a maguk üres, hazug, nagyképű, unalmas életét – minden családtag más és más hobbynak hódol, mindegyiknek az élete önmagában is egy-egy ragyogó novella. …És ekkor meghal a gazdag, agglegény nagybácsi. Vagyona azé lesz, aki három év múlva a legtöbb gyermeket mondhatja a magáénak. Valóságos bombarobbanás a családban! Megindul a „gyermekszaporító verseny”, résztvevők és nézők izgalmas és mulatságos versengése és intrikálása, amely ördögien aljas és angyalian kedves helyzetek és epizódok tömegére ad alkalmat az írónak. Az egyik versenyző ikreket szül, a másik öt gyermeket hamisít magának, de végül mégis az „igazság” győz: a hagyatékot a helybeli pap nyeri el, aki ugyan „törvénytelen” rokona a nevezetes családnak, de hat gyermekét nem a vagyon kedvéért segítette a világra!

>!
Táncsics, Budapest, 1957
404 oldal · Fordította: Kőszegi Imre

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 3

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
meseanyu MP
Eric Linklater: Fő az elszántság

Nagyon helyes kis könyv, az az igazi békebeli, finom humorú történet a két világháború közötti vidéki Angliáról és fura figuráiról. Elég izgalmas is, de csak olyan kedélyesen, nem rágod azért le a körmöd közben. Volt egy-két ma már kissé korszerűtlen, politikailag nem annyira korrekt rész, de ez nem vett el olyan sokat az élvezetből. Nekem most egy nagyon kellemes, bekuckózós olvasmánynak bizonyult.

>!
avalonavalon
Eric Linklater: Fő az elszántság

Nagyszerű könyv: olvasmányos, izgalmas, humoros, letehetetlen, kiváló, gyönyörű, mennyei, csodálatos, isteni, szórakoztató, profi, tökéletes – egyszóval: remekmű!!!
Imádom, imádom, imádom.


Népszerű idézetek

>!
worsi ASP

…majd fél óra múlva szomorúságának fel nem használt adagját kivitte a kertbe, és ott egy- meg kéttagú szavakkal elmondta meghitt hallgatóságának, a virágoknak; Daisy virágai sohasem voltak értetlenek. Azok ismerik őt, mondogatta Daisy; bár hozzá kell tenni, hogy Daisy viszont nem nagyon ismerte a virágokat.

318. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Gerald Durrell: A piknik és egyéb kalamajkák
Gerald Durrell: Férjhez adjuk a mamát
Sas Ede: Az én mandátumom
Leiner Laura: Egyszer
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
J. Goldenlane: Holdnak árnyéka
Susan Elizabeth Phillips: Angyali csók
Bálint Ágnes: Szeleburdi család
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Julie Garwood: A menyasszony