Húszezer ​rabló 40 csillagozás

Eric Lambert: Húszezer rabló Eric Lambert: Húszezer rabló Eric Lambert: Húszezer rabló Eric Lambert: Húszezer rabló

A könyv először 1951-ben jelent meg Ausztráliában, és viharos sikert aratott; egyes katonai személyiségek magukra ismertek a regény negatív alakjaiban, s az író börtönbe: került. A regény hőse a 2/X jelzésű ausztráliai zászlóalj, tárgya a második világháború sorsdöntő fejezete: az afrikai győzelem, Rommel hadseregének felmorzsolása. A szerző írói bravúrral egyszerre képes éreztetni a közösségi szellemet, és megtartani alakjai egyéni vonásait, s azt is eléri, hogy a mozgalmas, drámai töltésű regény az olvasó szeme előtt alakul történelemmé.

Eredeti cím: The Twenty Thousand Thieves

Eredeti megjelenés éve: 1951

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa

>!
General Press, Budapest, 1994
328 oldal · ISBN: 9637548467 · Fordította: Réz Ádám
>!
Európa, Budapest, 1970
328 oldal · puhatáblás · Fordította: Réz Ádám
>!
Európa, Budapest, 1968
328 oldal · puhatáblás · Fordította: Réz Ádám

2 további kiadás


Enciklopédia 1

Helyszínek népszerűség szerint

csatatér


Kedvencelte 7

Most olvassa 1

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 18

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Eric Lambert: Húszezer rabló

Eric Lambert könyve egy újabb szempontú II. VH nézet, s a háború embertorzító, embert-megváltoztató szerepének az ausztrál csapatok egy zászlóaljánál, szűkebben egy századnak, egy rajnak 1941-es emlékezetes szereplésén keresztül való bemutatása. Itt győzték le először szárazföldön a németeket, s morzsolták fel Rommel Afrika-Korps-át. A háborúról végül is nem mond túl sok újat, de a csapatokon belüli viszonyokról, a feljebbvalók és a közkatonák közti feszültségekről bizony megoszt jó néhány őszinte és sokak által elhallgatott információt. És igen: olvasva a történetet, ma is időszerűnek érzem a Hosszú gondolatait – aki már korábban is bevallottan munkásmozgalmi aktívista, kommunista volt. Gondolatai ma is megfontolandók, sőt időnként aktuálisak is, pedig ki hinné, hogy a III. évezredben is visszatérnek a fasisztoid elvek, módszerek, megoldások.
Nagyon érdemes elolvasni, s közben tudni kell, hogy az író könyvéért börtönbe került…

Ezüst P>!
Eric Lambert: Húszezer rabló

Azt hiszem, Lambert pontosan az a csibészesen jóvágású legény (legalábbis annak tűnik az egy szál fellelhető fotója alapján, ami az itteni profiljában is megtekinthető, és gyanúsan nem hasonlít arra az arcképre, amit a Húszezer rabló hátulján láttam), akit ábrándos ifjú hölgyek tömegei akartak egykor könnyek közt, imára kulcsolt kézzel megmenteni belső démonaitól – természetesen mindhiába.

Egyetlen frontot megjárt írónál sem találkoztam olyan elsöprő erejű és teljességgel feldolgozatlan frusztrációval, haraggal és megvetéssel, mint Lambertnél. Egyszerre hihetetlen és félelmetes az a düh és fájdalom, ami a regénye majdnem minden sorából, illetve a közkatonák szavaiból, magatartásából süt. (Utóbbiakat persze Lambert beszélteti, tehát nagy valószínűséggel az ő véleményét visszhangozzák, vagy legalábbis azt a véleményt, amivel az író is azonosulni tud.) Lambert közkatona hősei gyűlölik a tiszteket, de annyira, hogy a regényt olvasva szinte csak véletlen szerencsének tűnik, hogy végül az ellenséget, és nem a saját tisztjeiket kezdték el aprítani. Lázadásuk jeleként a szolgálati szabályzatot ott szegik meg, ahol csak tudják, mindezt napjában legalább ötször, teljes gátlástalansággal és hatalmas vigyorral. Igaz, általában nem kárhoztathatók ezért, mert feletteseiknek eszükbe sem jut, hogy emberként tekintsenek rájuk. Mint azt az egyik tiszt megjegyzi: „Nem az a cél, hogy szeressenek bennünket, hanem az, hogy engedelmeskedjenek.”

A Húszezer rabló egy fiktív zászlóalj második világháborús mindennapjait mutatja be, és a kép, amit az ausztrál hadseregről fest, minden, csak nem hízelgő. Ez a sereg ugyanis (elvben a dicső szövetségesek csapata, ugyebár) Lambert ábrázolásában mintha valamiféle keveréke lenne pokolnak és kuplerájnak, ahol a poklot a hataloméhes, érzéketlen, nemegyszer lélekben nácibarát (!) felettesek képviselik, míg a kupit, legyen bár ez a néhány korrekt arc miatt sokszor elnéző mosolyra késztető kupi, a közkatonák, akik „az életük elől menekültek” a hadseregbe (Shaw Oroszlánkölykök című regényében van egy ehhez kísértetiesen hasonló gondolat); javarészt esendő, félelmekkel, gyengeségekkel, traumákkal teli srácok, és a maguk kissé zsivány, kissé könnyelmű módján igyekeznek kiharcolni azt a kevés jót – pia, nők, cigi, rendes ellátás, kimenő –, ami a hadsereg kötelékében juthat nekik. Néha egyenesen úgy tűnik, ez a történet nem is egy hadsereg másik hadsereg elleni háborúját, hanem egy hadseregen belüli háborút mesél el.

Lambert ügyes fiú, képes rá, hogy egyetlen mondatával szinte kettévágja az ember lelkét, és úgy tud súlyos, felkavaró érzéseket közvetíteni, értelmetlen halált és pusztítást lefesteni, hogy garantáltan sosem fogjuk elfelejteni. Azokban a ritka pillanatokban a legjobb, amikor nem indulatból nyilvánul meg, és a vehemens politikai állásfoglalásokat is mellőzi. Ekkor mintha a maga sebezhetőségét is felfedné egy igen rövid időre, a soraiból hirtelen eltűnik az iszonyatos düh, és csak a fájdalom, meg az okos gondolatok maradnak. Hősei mind emlékezetes karakterek, egyik kiemelt szereplő esetében sem kell a soron következő felbukkanásakor fejünket vakarva azon tűnődni, vajon mikor lépett be az adott fickó a képbe, és mi volt az előtörténete.

Amikor pedig egy emlékezetes karakterről írva Lambert szabadjára engedi az érzékeny énjét, abból olyan szép dolgok születnek, mint például a következő sorok az egyik főszereplő srácról, Chipsről: spoiler Az embernek óhatatlanul eszébe jut, talán Lambertnek is megvolt a maga Chips haverja… Aki ugyanúgy odalett, mint Lambert lelkének épsége.

A Húszezer rabló érzésem szerint a harag regénye, és ezért némi távolságtartásra késztet. De a fájdalom regénye is, és amikor Lambert engedi, hogy az legyen, akkor egészen kivételes alkotássá válik.

8 hozzászólás
pwz I>!
Eric Lambert: Húszezer rabló

Tovább az Aussie úton! :D A Puszták és a Bralgu ösvényén könyvek után kiléptem a „kutya fejéből” – értsd: elhagytam a kontinenst, mint területet –, hogy ezúttal a 2. vh. palesztínai-afrikai hadszínterére kövessem az ausztráliai – egyébként fiktív – 2/X zászlóalj tagjait. Naná, hogy mint mindennek, ennek is van komoly valóságalapja. Ezt írta Lambert a bevezetésben:
A 2/X jelzésű zászlóalj nem létezett a valóságban; arra törekedtem, hogy tagjainak képében sok ausztráliai gyalogos katona típusát állítsam az olvasó elé. A könyv főszereplőit tehát sok létező alakból gyúrtam egybe. Mégis igazat mondanék, ha azt állítanám, hogy élő személyekhez nincsen semmi közük – mert azok, akikről megmintáztam őket, ma már halottak.
Kemény szavak…, de a történetek is azok, legyünk a hátországban, a kiképzőtáborban, közvetlenül a front mögött, Tobrukban vagy éppen El Alamein egyik lövészárkában, miközben 1. vh-s állóháborút „produkálnak” a harcoló felek a sivatag kellős közepén. Ilyenek – milyenek? – voltak az ausztrálok, ilyen volt az a tömeg, amivel aztán a „Pattonok, Montgomeryk” megvívták a csatáikat.
Az afrikai hadszíntérről eddig semmi sem került a kezem ügyébe. Pedig Lambert műve igen csak ott van a 2. vh. legjobb művei között. Hiba volt kihagynom, a másik kettő könyvét is sorra kell kerítenem! Ezért is jó a Moly! :)

>!
Európa, Budapest, 1970
328 oldal · puhatáblás · Fordította: Réz Ádám
3 hozzászólás
vargarockzsolt>!
Eric Lambert: Húszezer rabló

Szerencsére nem sokan ismerik Lambert regényeit, így marad a beavatottaknak.

lilijan>!
Eric Lambert: Húszezer rabló

igazán remek, hangulatos háborús regény, a másik kettő lambert-et is amint lehet, beszerzem és elolvasom!

nadasdit P>!
Eric Lambert: Húszezer rabló

Valóságban átélt események valósághűen elbeszélve. Szinte éreztem a sivatag forró levegőjét, a hideg éjszakákat, és a háború zajait. De a könyv – s az írónak nem csak ez a könyve – foglalkozik komoly társadalmi kérdésekkel is. Amely különbségek megvannak a társadalomban, azok megvannak egy kisebb egységben is. Az író mindhárom könyve nagyon jó.

SteelCurtain >!
Eric Lambert: Húszezer rabló

Lehet, hogy A zöld árnyak szigete kiforrottabb, de nekem személy szerint ez a Lambert mű tetszik a legjobban. Hetedikes koromban olvastam először, aztán ajánlásomra a fél osztály szintén. Szó szerint rongyosra olvastuk.

Párduc50 P>!
Eric Lambert: Húszezer rabló

Nehéz értékelést írni egy ilyen remekműhöz. Egyik legjobb háborús könyv, amit olvastam. És az első, amit az afrikai hadszíntérről írtak. Fantasztikus, ahogy bemutat egy zászlóaljat, ezáltal a katonák életét a háború alatt. Érdekes, hogy Lambertnek csupán 3 könyve jelent meg, ugyanis remekül ír. A másik két könyvélt is el fogom olvasni, ezt pedig beteszem a kedvenceim közé :-)

Tiger205>!
Eric Lambert: Húszezer rabló

Talán nem is bestseller…de valóban nem felkapott író, PEDIG lehetne!
Kissé naturalisztikusak a csatajelenetek – evés előtt ne! :)))

6 hozzászólás
RKAti P>!
Eric Lambert: Húszezer rabló

Emberek. Háború.
Szenvedés. Háború.
Fegyverek. Háború.
Halál. Háború.
Értelmetlen. Háború.
Ellenség. Háború.
Mindenki valakinek az ellensége.


Népszerű idézetek

Bla IP>!

A ligetek mögött falvak húzódtak meg: fehér kőkockákból a zsidók, barnásszürke vályogból az arabok falvai. S a fűbe süppedve és a part mentén, elpusztult ligetek között oszloptöredékek és párkánykoszorúk meséltek Palesztína régi urairól,…

15. oldal

Bla IP>!

A fiatalember később sem felejtette el soha, mennyire megdöbbent, amikor először látta az arab és zsidó falvak ellentétét.

18. oldal

Tiger205>!

E könyvet azoknak ajánlom, akik elestek a fasizmus elleni háborúban, és azoknak, akik ma is közöttünk vannak, s harcolnak az újjáéledő fasizmus és a békét pusztulással fenyegető összeesküvés ellen. Tisztelegve köszöntöm valamennyiüket.

ajánlás

1 hozzászólás
Tiger205>!

Ez a regény ausztráliai katonákról szól, akik a második világháborúban szolgáltak. A 2/X jelzésű zászlóalj nem létezett a valóságban; arra törekedtem, hogy tagjainak képében sok ausztráliai gyalogos katona típusát állítsam az olvasó elé. A könyv főszereplőit tehát sok létező alakból gyúrtam egybe. Mégis igazat mondanék, ha azt állítanám, hogy élő személyekhez nincsen semmi közük – mert azok, akikről megmintáztam őket, ma már halottak.

A síkság - ELSŐ RÉSZ (első ELŐTTI mondat)

Tiger205>!

Húsvét vasárnapja, éjszaka. A nácik megint visszavonultak, eltűntek. Sehol sem sikerült áttörniük az ausztráliaiak védelmi vonalát.
Szelíd, holdfényes éjszaka volt. Dick kinézett a mellvéd fölött a sivatag sávjára, amelyen három teljes napon át látta futkározni a nácikat. Hulláik mint bizonytalan körvonalú csomók hevertek a köves talajon. A csillagfényben elvesztették minden értelmüket. Az öldöklés mind ez ideig valami személytelen dolognak tetszett, néhány száz méternyi távolságból folyt. Senki sem láthatta, milyen az arca annak, akit megölt. Az ember csak meghúzta a ravaszt, és egy alak felbukott, mint egy bábu, amelynek elvágták a drótját. Furcsa volt, hogy az ember milyen hamar megszokja a hullákat, és nem döbben meg a láttukra.

Az erőd - ELSŐ RÉSZ

Ezüst P>!

S a rövid szünetekben, a civilizált nemzetek megállapodása szerint, vöröskeresztes jelvényeket viselő emberek mentek ki, és behozták a hullákat, és eltemették egy-egy szabályos fakereszt tövében, amelyre rá volt festve a nevük, az alakulatuk, az azonossági számuk; vagy homokzsákokba gyűjtötték a holttestek maradványait és „Ismeretlen” felírású keresztet állítottak a maradványok fölé; és a lelkészek az ilyen kereszteknél is gyászbeszédet mondtak, és megboldogultnak nevezték a halottakat. Aztán az élőkhöz mentek, akiknek még harcolniuk kellett, és azt mondták nekik, hogy Isten az ő oldalukon van.

294. oldal

3 hozzászólás
RKAti P>!

Dickben egy cseppnyi félelem se maradt. Kétségek sem. Nyugodt volt, az agya tiszta. Néhány pillanatig maga elé képzelte a sok tízezer embert, aki ugyanúgy fekszik, mint ő, várakozva. Hányan vannak még olyanok, mint ő, akik nem haragszanak az életre, nem félnek a haláltól, de tudják, mi az értelme annak, ami nemsokára elkezdődik. Akik ezt a csatát, egy bűncselekmény végső szakaszának tekintik, magukat pedig az áldozatainak. Ez a tragikus, ez az igazságos, ez a rettenetes csata. Az áldozatok és mégis, a győzők. Az elárultak, az elhagyottak, a boldogtalanok, és a megcsaltak. A gyávák, a nemesszívűek, az aljasok, akiket szeretnek, és akiket gyűlölnek. Ma éjszaka mindnyájukban közös a félelem és a szenvedés. Testvérek lesznek tőle. És sokuknak meg kell halnia. Ilyen a háború. Átok, átok széles e világon, mindazokra, akik ezt szükségessé tették.

1 hozzászólás
Tiger205>!

A szögesdróton túl most nyüzsgött a sivatag a náci gyalogosoktól, akik szökellve kerestek fedezéket a cserjével benőtt buckák mögött. Spandaujaik makacs, kattogó párbajba bocsátkoztak a Brenekkel. A megcsorbult mellvédnek támaszkodva, Dick célba vett egy lapuló alakot. Egy pillanattal azelőtt, hogy megnyomta volna a ravaszt, nagy nyugalmat érzett, valami különös, kegyetlen gusztust arra, amit csinálni fog. Aztán megnyomta a ravaszt. A német hátrabukott és elterült. Megölt egy embert. Ilyen könnyű.

Az erőd - ELSŐ RÉSZ

Tiger205>!

Amikor leszállt az este, a németek visszavonultak a 2/X frontjáról. Feljöttek a csillagok, s lenéztek a békés sivatagra, amelyen hullák és tankok hevertek szanaszét. Szomorúan hunyorogtak, mintha nem értenék, miért van szükség erre a látványra.
Az ausztráliaiak kibújtak a lövészárkokból, eltemették halottaikat, hordágyon hátraküldték a sebesültjeiket.

Az erőd - ELSŐ RÉSZ

Bla IP>!

– Mit szólnál egy kis kiránduláshoz?
– Hová? Alekszandriába?
– Tobrukba. Utazás, városnézés. Úszunk egyet. Én meg Temple hadnagy szolgálati ügyben megyünk. Holnap jövünk vissza. Eljönnél? Senkinek nem fogsz hiányozni…

121. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Hans Hellmut Kirst: Farkasok
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Alistair MacLean: Kémek a Sasfészekben
John Killens: Aztán mennydörgést hallottunk
Wass Albert: Elvásik a veres csillag
Rejtő Jenő (P. Howard): A három testőr Afrikában
Gerald Durrell: A bafuti kopók
Vlagyimir Vojnovics: Iván Csonkin közlegény élete és különleges kalandjai
Graeme Simsion: A Rosie projekt