Sam ​Small csodálatos élete 72 csillagozás

Eric Knight: Sam Small csodálatos élete Eric Knight: Sam Small csodálatos élete Eric Knight: Sam Small csodálatos élete Eric Knight: Sam Small csodálatos élete Eric Knight: Sam Small csodálatos élete Eric Knight: Sam Small csodálatos élete Eric Knight: Sam Small csodálatos élete Eric Knight: Sam Small csodálatos élete Eric Knight: Sam Small csodálatos élete

A ​szerző 1942-ben megjelent Sam Small csodálatos élete című elbeszéléskötetét – amellyel első nagy sikerét aratta az angolszász világban – nem kisebb személy ültette át magyarra, mint Szerb Antal. A lazán összefüggő novellafüzér főszereplője Sam Small, a potrohos, kissé együgyű, de a híres angol józan ésszel bőven megáldott, érző szívű, középkorú yorkshire-i kisember, aki faluja és megyéje nemzedékről nemzedékre szálló erényeit, a bátorságot, az igazságszeretetet, a türelmes kitartást testesíti meg. Szegény Sam Small a világ legjámborabb embere volna, két lábbal járna a földön – például fajulának ivójába –, és szépen szeretne éldegélni feltalálói jövedelméből kissé házsártos feleségével, ám a legkülönösebb dolgok esnek meg vele: hol felfedezi, hogy tud repülni, amivel fölforgatja egész New Yorkot; hol „skizoperén” módon meghasad – és megverekszik testté lett „jobbik énjével”, mert felesége nem óhajt „bigámiában” élni; hol elcsór egy kuvasz szukát, amelyről kiderül, hogy képes… (tovább)

Eredeti cím: Sam Small Flies Again

Eredeti megjelenés éve: 1937

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Vidám Könyvek Európa · Mókus Könyvek Móra · Vidám Könyvek Magvető

>!
292 oldal · ISBN: 9786155572166 · Fordította: Szerb Antal
>!
ISBN: 9789633984369
>!
Móra, Budapest, 2013
270 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631194005 · Fordította: Szerb Antal · Illusztrálta: Kovács Lehel

9 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 9

Most olvassa 1

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Eric Knight: Sam Small csodálatos élete

James Herriot már rég megbabonázott a yorkshire-i emberekről (és persze állatokról) szóló történeteivel. Yorkshire, ahol megállni látszik az idő. Sam Small és kissé házsártos felesége, Mully, valamint falutársaik, Polkingthorpe Brig (ami mellesleg a világ közepe!) lakói helyenként mesébe hajló történetein is nagyon jól szórakoztam. Kedvelem az angol humort, sőt, a benne rejlő, ironikusan kimondott nagy igazságokat is.
És ha véletlenül arra járnék, okvetlenül betérnék a Kiterjesztett Szárnyú Sashoz címzett kocsmába – bár ott nők csak elvétve, rendkívüli körülmények között fordulnak elő…

klaratakacs P>!
Eric Knight: Sam Small csodálatos élete

A yorkshire-i emberekről sokat megtudtam, makacs, ravasz, csak úgy jó, ahogy mi itt csináljuk típusú emberek, akik nagyon tudnak szeretni. Elismerik az erőt, élnek is vele sokszor. A történetek egy része remek társadalomkritika, főleg amikor Flurrynek magyarázza Sam Small a politika lényegét, de a repülő Sam-re adott amerikai reakciók (a lőjjük le, fogjuk el, használjuk a hadászatban, szerepeltessük a cirkuszban) sem állnak távol ettől. Kedvenc figurám Molly, a mindent kibíró feleség volt, a hat történetből pedig A vasgyúró hatott meg a legjobban.

mohapapa I>!
Eric Knight: Sam Small csodálatos élete

A bejegyzés eredeti megjelnési helye a blogom. Ahogy sokszor elmondtam: ott sokkal jobban formázható, ezáltal lényegesen olvashatóbb a szöveg. És még az illusztárciókat is látod. Ami most sem mellékes. Ajánlom tehát!
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2022/09/27/eric_knight_…

*
Gyönyörű Szerelmetesfelségtársam elhintette bennem annak a felismerésnek a magját, hogy halandó vagyok. Ezáltal a büdös életben a végére nem érek a polcaimon dupla sorban zsúfolkodó könyvmennyiség elolvasásának. Pláne úgy, hogy alkalomadtán még veszek is hozzá pár darabot. Meg itt-ott találok könyveket. És még könyvtárba is járok. Ráadásul.

Nem mondom, hogy rászoktam, de mostanában előfordult többször, hogy szinte random emeltem le könyvet a tömegből. Már csak azért is, hogy hátha olyan, amitől valamilyen formában megszabadulhatok. Sam Small is így került a kezembe. Ilyen random leemeléssel.

Nagyon jó randomitás volt!

*
Vannak könyvek, hej, mennyi, aminek a létezését tudomásul veszem, tán mert ezer kiadásban is megjelent, sűrűn találkozhatok vele, de valahogy odáig mégsem jutok el, hogy el is olvassam. Fel nem foghatom, Szerb Antal hogyan volt képes világirodalom-történetet írni. Illetve inkább az a felfoghatatlan, hogy mindent is olvasott, hogy világirodalom-történetet írjon. És maradt még ideje arra is, hogy írjon arról, amit olvasott. Meg még regényeket is írt. Jól van, hagyjál már!

Szóval ezekkel a könyvekkel úton-útfélen találkozom, de észre sem veszem őket. A rengeteg találkozás miatt tök természetes, hogy léteznek. Annyira természetes, hogy meg sem látom őket. Valami mindig kell, hogy felfigyeljek arra, ami a szemem előtt van. Most például egy szemmagasságban levő könyvespolc kellett.

*
Eric Knight nem volt hihetetlenül termékeny író. Meg túlságosan téma-elkötelezett sem. Két és fél ismert könyve van. A Lassie hazatérről ember nincsen, aki nem hallott volna. A hazatérő skót juhászkutya történetének kismillió kiadása van, fele ennyi filmváltozata, meg folytatása, előzménye, miegymása. Bevallom, engem eddig semmilyen formában nem nyűgözött le. Nem nem tetszik, leginkább hidegen hagy.

Knight másik, viszonylag, de kevésbé ismert könyve a Légy hű magadhoz. Többször volt a kezemben, bele-beleolvastam, -kezdtem, de a végére soha nem jutottam.

Volt azonban egy nagy talákozásom Eric Knigh-tal. Számtalanszor elmondtam, hogy amikor még együtt laktunk apai nagyszüleimmel, tehát hat éves korom előtt, vagyis minimum negyvenkilenc éve (azt a q!), Mohácsi Papa kivagdosta a Füles rejtvényújságban megjelenő képregényeket, és kockás spirál füzetekbe ragasztotta őket, oldalpárosával. Nem is tudom, hogy magának vagy nekem csinálta, mindenesetre a füzetek nálam kötöttek ki. Aztán még folytattam is a gyűjtést és a ragasztgatást. Majd ezek a kincsek egyszer csak szőrén-szálán eltűntek. Egyszerre. Ki biztosan nem dobtam őket.

Ezekben a füzetekben több Dargay Attila képregény is volt. A kedvencem A Coquillardok kincse című Villon-élettöredék volt. Kimondhatatlan örömöt jelentett, amikor a Vaterán véletlenül ráleltem. A múlt héten a másik kedvenc Dargay-képregényemet leltem meg, a Kipling elbeszéléséből születettet. A címe: A magányosan sétáló macska. Igaz, ezt csak letöltöttem. A harmadik Dargay képregény, amit nagyon szerettem, rengeteget nézegettem a Sam segédrendőr és a csúf kuvasz című, háromrészes történet volt. Amiről csak most, konkrétan tegnap tudatosítottam, hogy az alapja Eric Knight egyik elbeszélése. A Sam Small csodálatos élete című kötetből

Ha kíváncsi vagy a képregényre:
link

Találtam egy Sam Small e-book-változatot link is, igaz, nem letölthetős, hanem képernyőn olvasható. Vannak benne képek is, elég jópofák. S az illusztárcióknak van némi szinkronitásuk Dargay rajzaival. (A blogomon megnézheted, miképpen.)

Tulajdonképpen örülök, hogy csak akkor kapcsoltam a Sam segédrendőrrel kapcsolatban, amikor elértem a könyv utolsó fejezetéhez. Előtte a tartalomjegyzéket sem néztem meg, mert minek? Ültem itt a házunk előtti sétány egyik padján, hogy hazaérkezésem előtt elszívjak egy jó kis Handelsgold szivarkát (a cherryset és a vaníliásat szeretem), olvastam a könyvet, és egyszerre, egy lapozás után ott állt előttem: Sam, a rendőr és a csúf kuvasz.

(A képregénycím egyébként jobb. Legalábbis jobban megfelel a történetnek. Sam nem lesz rendőr, csupán segédrendőr.)

Felderültem. Örültem a gyerekkorommal való kapcsolódási pontnak. Ám mire idáig értem a könyvben, már eldöntött ténnyé lett, hogy a kedvenceim között landol. A csúf kuvasztól teljesen függetlenül. Az emberszeretete, a humora, a frappáns (bár kétségtelenül nem minden esetben egyedi) ötletei miatt, a figurák elevensége végett, s ahogy az egész összeállt. S innentől, hogy Sam, a segédrendőr is hozzá köthető, hát pont, nincs miről beszélni. :-)

*
A Sam Small nem regény. Egy lokálpatrióta elbeszélésfüzér, azonos hőssel. Ez Sam. Aki pocakos, ötvenéves yorkshire-i úriember. (Azt mindenki tudja, hogy Yorkshire a világ kezdete, alfája, omegája, esszenciája és közepe.) Van egy felesége, Mully. Aki hihetetlen mi mindent elnéz, megbocsát Samnak. Aki egyébként egy csuda rendes ember. Nem a legokosabb, bár a helyi kricsmiben a Kiterjesztett Szárnyú Sasban rendre kikérik a véleményét, főleg azért, mert egy horgászati újítását elfogadták, bevezették és azóta is gyártják (önműködő orsó), nem folttalan a becsülete, vannak apró stiklijei, ám alapjaiban derék, jóindulatú, kedves ember.

Akivel és aki körül csuda érdekes dolgok történnek. Ami elhallgathatatlan, hiszen a történeteinek majdnem az összes kiadásának a borítója erre utal, hogy Sam Amerikában járván egyszerre csak úgy minden nélkül, hit által, repülni kezd. Aztán rájön, hogy ez nem is biztosan áldás. Sőt!

Megesik, hogy Sam összeszed egy kutyát (a kutya fajták megnevezésével kétségtelenül van egy kis katyvasz: collie, kuvasz, kavarodnak, de spongyát rá), amelyikről idővel kiderül, hogy tud beszélni. Sam megtanítja olvasni is… És ez még csak a kezdet, van tovább is, de nem mondom.

De nem minden történet fantasztikus. Van amelyik a yorkshire-i legendákból merít. Kettő csak sztorizgat két leány megkérésről, s azoknak az előzményeiről és következményeiről. Van amelyik elmondja, hogy van, amikor a vasárnapot követő nap is vasárnap. (Ez a legjobb, ezen hangosan röhögtem a reggeli 196-os buszon.)

Tehát, bár mindegyik történet Sammel indul, nem feltétlenül mindnek ő a főszereplője. Senkire sem haragszunk emiatt. :-)

*
Voltak áthallásai a kötetnek. Alapvetőn, ugye, az összes borító arra utal, hogy Sam repülni tud. Legalábbis egy ideig, az egyik történet szerint. Nos, Knight kötete 1938-ban jelent meg első alkalommal. Beljajev A repülő embere 1941-ben.

Jack London A beszélő kutya című regénye 1917, egy évvel az író halála után látott első ízben olvasót.

Van egy beszélgetés Sam és az oldalbordája, Mully között. Sam megkérdezi Mullyt, szereti-e őt. Mully azt feleli, milyen bolond kérdés ez, hiszen mos rá, főz rá, foltozza a ruháit, és főleg, megbocsátja minden megbocsátanivalóját már hosszú évtizedek óta. A Hegedűs a háztetőn első bemutatója, amelyben elhangzik a Szeretsz-e engem? című dal, 1964-es. Sam és Mully párbeszéde kísértetiesen hasonlít Tevje és Golde párbeszédéhez. (Teszem hozzá, a musical alapregényében, a Tevje, a tejesemberben nem leltem ennek alapját. Igaz, csak keresővel ment a kutatás.) Ha mégis innen jönnek az alapok, akkor a megjelenésének dátuma: 1894.

*
– Millicent Small – szólt. – Szeretsz engem, szívem?
– Na, fiam, ne érzelegj itten.
– De. Fontos. Szeretsz engem?
Erre Mully sírva fakadt, Sam nagy megdöbbenésére. Végül is ránézett.
– Sam Small – szólt Mully –, ezt húsz éve nem kérdezted tőlem.
– Hát persze, nem vagyok a szavak embere – mondta Sam. – Talán gyakran eszembe is jutott, hogy megkérdezzelek, de tudod, milyenek az emberek. Nahát, szóval most megkérdezlek.
Mully szipogott, és Samre nézett.
– Small Sámuel, én kitartottam melletted húsz éven át, bizony. Azt mondtam, melletted maradok jóban-rosszban, és bizony több volt a rossz, mint hittem volna. És mégis, és mégis, kitartottam melletted a sztrájkban is, amikor nem volt egy pennynk sem, és elzálogosítottuk a jegygyűrűmet, hogy legyen mit ennünk; és ápoltalak, amikor a gyárban baleset ért; és ágyba fektettelek, amikor rosszul érezted magad. Kihordtam a gyerekedet, és kimostam a ruhádat, és megfőztem az ebédedet, és megosztottam veled az ágyamat. És akkor te azt kérded, hogy szeretlek-e. Hát ha nem szeretlek, akkor az utóbbi húsz évben hazugság volt minden az első szótól az utolsóig.
– Csak ezt akartam hallani – szólt Sam. Felkelt, és kihúzta magát. – Most tedd a kezed a kezembe – szólt –, és ne félj. Higgy bennem, és kész.
(A repülő yorksehire-i ember;131–132)

*
Persze mindez nem jelent semmit, legalábbis túl sokat nem.

*
A fenti kép (mármint a blogon) a kötet szerintem legjobb elbeszélésnek az illusztrációja. Nem a magyar kiadásban. A novella címe: Nincs többé hétfő. A történet mulatságos, tanulságos, elgondolkodtató.

Először az öreg Capper Wambley vette észre. Már pedig Capper nagyon fontos ember. Ő a kopogtató Polkingthorpe Brigben, vagyis az ő dolga az, hogy korán reggel felkeljen, körüljárjon a faluban egy rúddal és azzal bekopogtasson minden hálószoba ablakán és felkeltse az embereket, hogy idejében elindulhassanak munkájukra. És ezen a bizonyos reggelen az öreg Capper tudta, hogy valami baj van.
Akkor érezte először, amikor kilépett kis házából és kiköhögött a sötétségbe, hogy kitisztítsa tüdejét, és felnézett az égre, hogy megnézze, milyen az idő.
Érezte, hogy valami baj van az aznap körül és azután rá is jött, hogy mi. Még mindig vasárnap volt.
Egy-két pillanatig füle is elállt a csodálkozástól, mert hiszen jól emlékezett rá, hogy előtte való nap is vasárnap volt.

S hogy mi volt erre a bizonyíték? Roppant egyszerű!

– Namármost, – mondta magában – az nem észszerű és rendes dolog, hogy két vasárnapunk legyen egymás hegyén-hátán. Valahogy szét kellene válogatni. Mindenekelőtt meg kellene állapítani, mi a különbség a vasárnap reggel közt és a hétköznap reggel közt.
Az öreg Capper gondolkozott, gondolkozott és úgy találta, az egyetlen különbség a kettő közt csak az, hogy hétköznap fel szokta ébreszteni az embereket, vasárnap pedig nem.
– Szóval, ha ma nem ébresztem fel az embereket, akkor vasárnap reggel van – mondta magában.
Természetesen hosszú ideig tartott, amíg az öreg Capper ezt így kispekulálta, mert hiszen, amint önök is láthatják, nem olyan egyszerű dolog ez. Olyan ez, mintha egy embernek a kezébe helyezték volna a naptár sorsát. Döntésétől nagyon sok függött. De ha egyszer már döntött, akkor tudta azt is, hogy igaza van, mert yorkshirei ember volt.
– Mivelhogy nem keltek fel senkit, bizonyára vasárnap reggel van. És mivelhogy vasárnap reggel van, hát nem keltek fel senkit. Így hát akárhogyan is nézem a dolgot, az eredmény mindenképpen az, hogy vasárnap van.

És ebben a szellemben folytatódik a történet. Amelyik arra késztetett, hogy hangosan röhögjek a 196-os buszon. Meg arra, hogy elgondolkodjam, mekkora erejük van a társadalmi szokásoknak, a közmegegyezésnek és a téves logikai gondolatmeneteknek. Mondjak többet? Érdemes? Vagy ennyivel felkeltettem az érdeklődésedet annyira, hogy rohanj valamilyen formában beszerezni a könyvet? Ígérem, csuda jól fogsz szórakozni!

A Sam Small csodálatos élete a MEK-en link

*
2022 szeptember vége felé. Nem jutottunk el a Tides From Nebula koncertre sem. Vannak bajok. Arról nem beszélve, hogy akciósan vettem egy remekül zöld British Knights tornasurranót. Olcsó volt, pont jó a lábamra. Pénteken abban villogtam a dolgozdámban. Hazafelé vettem észre, hogy három helyen foszlik, eltört… Ma meg a Pennyben kétszer kellett felpakolnunk a hétvégi bevásárlást a szalagra, mert a pénztárosnak és a főnöknek sem sikerült megoldania, hogy kártyával ÉS kápéval fizessünk. Ez van, ez egy ilyen hét. De legalább ezen a héten sem kellett megszakadnom a munkában és Szerelmetesfeleségtársam is iparkodik határt szabni a vállalkozása munkaidejének. (www.martassist.hu)

pipacstappancs>!
Eric Knight: Sam Small csodálatos élete

Kedves kocsmai anekdoták könnyed stílusban. – Tetszett, de inkább férfias olvasmánynak mondanám.

Gáborr_Nagy>!
Eric Knight: Sam Small csodálatos élete

Némelyik történet nagyon jó, némelyik unalmas, túl körülményes és bőbeszédű. A legjobbak a suttyó kocsmajelenetek, nem csoda, ha Sam barátunk is mindig oda vágyakozik.
Szerintem ezzel a címmel többféle válogatáskötet is létezik, az én könyvemben pl. nem szerepelt a tudathasadásos történet.
Zavart, hogy a kuvaszt és a collie-t egy fajtának mondják, ezek különböző kutyák.

Darkshine>!
Eric Knight: Sam Small csodálatos élete

Nevetséges összegért, 10 forintért jutottam hozzá ehhez a könyvecskéhez és csak azért ragadtam meg, mert megtetszett a címe. Mégis kicsit felbecsülhetetlenné vált, amikor a szürke, hideg, téli délutánjaimat vidámmá varázsolta a maga könnyed, szórakoztató stílusával.
A könyvben szereplő történetek az író hazájáról, Yorkshire-ről szólnak és az ott élő vidéki emberek mindennapjairól. Annyira szép, ahogy érződik a vágyódása a hazája után és a szeretete az ott élő emberek iránt. A kedvenc részeim azok, ahol megjelennek a kutyák, mert ők persze Eric Knight ebben a könyvben található történeteiből sem hiányozhatnak. :)

alaurent P>!
Eric Knight: Sam Small csodálatos élete

Kellemesen kikapcsolt a könyv, a történetek rövidek, szellemesek, egy kicsit néha gyerekesek, de mindig szórakoztatóak, én mindet élveztem. Legjobban talán azokat a jeleneteket, amelyekben Sam Small szárnyall (akár szó szerint is), és földhözragadt, praktikus gondolkodású feleségével kell megvívnia a saját valóságának igazáért.

Fanni_Dorottya>!
Eric Knight: Sam Small csodálatos élete

Még az őskorban olvastam utoljára ezt a könyvet (hatodik utáni nyáron), és már csak két történetre emlékeztem: a repülősre és a személyiséghasadásosra. Utóbbi szerencsére nem volt benne (nagyon negatív élményként maradt meg) ebben a kiadásban valamiért.
Őszintén szólva jobbra emlékeztem (fura dolog ez az memória), most picit bugyutának tűnt az egész, meg valahogy légből kapottnak. Az elbeszélésmód és a szereplők nyelvezete is a végletekig földhözragadt, közben a történések pedig mesébe illőek. Ezt a kettősséget nem igazán tudtam feldolgozni, úgyhogy a végére már csak fáradtan legyintettem, mikor spoiler. Arról nem is beszélve, hogy egy E/3-ban elmesélt Háry János-sztorira hajazott néha a dolog, azt pedig már kiskoromban sem szerettem.

Magika82>!
Eric Knight: Sam Small csodálatos élete

Érdekes volt, tetszettek a történetek, bár némelyik uncsi volt, de a legtöbb azért igazán jópofa.

peterandi>!
Eric Knight: Sam Small csodálatos élete

Szórakoztató, humoros. Kikapcsol, messzire repít a monoton hétköznapoktól.


Népszerű idézetek

Pernilla >!

– Itt nem segít más, – mondta végül is – csak az, ha nem tétlenkedsz. Ez a dolog nyitja.

Sam Small kuvasza

5 hozzászólás
ppeva P>!

– Millicent Small – szólt. – Szeretsz engem, szívem?
– Na, fiam, ne érzelegj itten.
– De. Fontos. Szeretsz engem?
Erre Mully sírva fakadt, Sam nagy megdöbbenésére. Végül is ránézett.
– Sam Small – szólt Mully –, ezt húsz éve nem kérdezted tőlem.
– Hát persze, nem vagyok a szavak embere – mondta Sam. – Talán gyakran eszembe is jutott, hogy megkérdezzelek, de tudod, milyenek az emberek. Nahát, szóval most megkérdezlek.
Mully szipogott, és Samre nézett.
– Small Sámuel, én kitartottam melletted húsz éven át, bizony. Azt mondtam, melletted maradok jóban-rosszban, és bizony több volt a rossz, mint hittem volna. És mégis, és mégis, kitartottam melletted a sztrájkban is, amikor nem volt egy pennynk sem, és elzálogosítottuk a jegygyűrűmet, hogy legyen mit ennünk; és ápoltalak, amikor a gyárban baleset ért; és ágyba fektettelek, amikor rosszul érezted magad. Kihordtam a gyerekedet, és kimostam a ruhádat, és megfőztem az ebédedet, és megosztottam veled az ágyamat. És akkor te azt kérded, hogy szeretlek-e. Hát ha nem szeretlek, akkor az utóbbi húsz évben hazugság volt minden az első szótól az utolsóig.
– Csak ezt akartam hallani – szólt Sam. Felkelt, és kihúzta magát. – Most tedd a kezed a kezembe – szólt –, és ne félj. Higgy bennem, és kész.

131-132. oldal, A repülő yorkshire-i ember

4 hozzászólás
ppeva P>!

– Sam Small – szólt Mully –, gyere, ülj le ide, a díványra.
Sam leült.
– Na most, fiam – szólt Mully –, én tudom, hogy van valami e mögött a dolog mögött. Ki vele! Halljuk!
Sam ránézett Mullyra, nyelt egyet-kettőt, és azután elhatározta, hogy nem fog hazudni.
– Hát nézd, Mully, így áll a dolog. Rájöttem, hogy tudok repülni.
– Mire jöttél rá?
– Hogy repülni tudok. Nézz csak ide! Mindjárt megmutatom neked.
Felszállt, egyet-kettőt fordult a levegőben, azután lábujjhegyen leszállt Mully mellett.
– Na látod, tudok repülni – mondta diadalmasan.
– Látom – ismerte el Mully. – Méghozzá nagyon szépen repülsz. Csak azt nem értem: mért nem szóltál erről akkor, amikor elvettél?
– Mert csak mostanában jöttem rá.
– Hát nem mondom, nagyon szép tehetség ez – szólt Mully. – Legalább le tudsz majd mosni olyan ablakokat, amiket én nem érek el, meg más hasznát is lehet majd venni. Például azt mondom, gyere csak, Sam, szedd le azt a pókhálót a plafonról, már két napja bosszankodom miatta.

107-108. oldal, A repülő yorkshire-i ember

MeliSzabo>!

Nincs többé egyszerű és boldog hit. Mert túlságosan sok volt a bizonyíték és a logika a világban – annyi, hogy elvesztettük a képességet; hinni a felfoghatatlanban.

Kapcsolódó szócikkek: hit
ppeva P>!

– Small Sámuel – mondta Mully –, Isten a tanúm, hogy sokat nyeltem, amióta férjhez mentem, de ez igazán a teteje mindennek. Szavamra mondom, fiam, ha így folytatod, mindenki azt fogja hinni, hogy egy kerékkel többed van. Istenem! Néha a pokolba kívánom azt a napot, amikor kiváltottuk a házassági engedélyt.
– Igazán? – szólt Sam. – Hét shilling hat pennymbe került. Annyiért már kutyatartási engedélyt is kaphattam volna.
– Bizony, és vannak napok, amikor azt kívánom, bár inkább kutyát vettél volna – vágott vissza Mully. – Például ez a mai nap is olyan.

75. oldal, A repülő yorkshire-i ember

ppeva P>!

Mully és Vinnie olyan rendszerrel élt, hogy mikor az egyik kifulladt, rágyújtott a másik, és szegény Samnek ugyancsak kijutott a jóból. Sőt a jó egyre rosszabb és rosszabb lett, úgyhogy végül is Sam felkelt:
– Na most már elég legyen – mennydörögte –, egyszer és mindenkorra!
Rámeredt Mullyra és Vinnie-re, mire azok elhallgattak. Sam ugyanis egyszer egy évben használta csak ezt a hangot, de ilyenkor legjobb meglapulni, mint kisvirág a fűben, szokta Mully mondani.
Mert hát végeredményben mire való a házasság, ha nem arra, hogy a férj fülét rághassuk mindennap? Viszont ki szeretne olyan ember felesége lenni, aki nem mutatja meg évente egyszer-kétszer, hogy mégis ő az úr a háznál?

93. oldal, A repülő yorkshire-i ember

ppeva P>!

– Ó. papa – mondta Lavinia. – Nincs benne semmi rendkívüli.
– Nincs abban semmi rendkívüli, ha az ember azt hiszi, hogy repült?
– Persze hogy nincs. Ez a leggyakoribb álom. Visszaemlékezés a prenatális állapotra, amikor az ember még mint embrió úszkált az anyaméhben, a magzatvízben.
– Hé, hé, kisasszony – szólt Mully –, micsoda dolgokról beszélsz te reggelizés közben? Ha még egyszer meghallom, hogy ilyen szavakat használsz, akkor filmcsillag ide, filmcsillag oda, lekenek neked egyet. Micsoda ötletek! És így beszélni apád szegény megboldogult mamájáról!

72. oldal, A repülő yorkshire-i ember

ppeva P>!

– Mully – mondta –, tudod, néha úgy érzem, az ember kitárhatná a karját, és ledobhatná magát innen; és akkor repülne, ha van Hite.
– Bizony. Ha… – felelte Mully. – És ha a nagynénidnek lett volna, tudod, mije, akkor a nagybácsid lett volna.
Mully, bár eltökélte, hogy úgy fog viselkedni, amint egy olyan asszonyhoz illik, akinek a férje gazdagon vonult vissza az üzleti életből, mégis olykor egészen yorkshire-i maradt. Utolsó megjegyzése nem volt olyan természetű, hogy bátorította volna férjét szívének kiöntésében. Nem illett a Hithez és a hegyek megmozgatásához.

70. oldal, A repülő yorkshire-i ember

pipacstappancs>!

– EGY dolog van csak a világon, amihez nagy kedvem volna – mondta Mully Small, a kandalló előtt ülve –, és ez az utazás.

AnneTheCat>!

– …és mostantól tűröm, hogy jó oldalam legyen előtérben.
– Pszt – szólt Mully. – Ha ezt tennéd, hát anatómiai értelemben elferdülnél,

Sam Small jobbik fele, 56. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Rick Riordan: Percy Jackson görög hősei
On Sai: Esővágy
Elekes Dóra: A muter meg a dzsinnek
Gerald Durrell: Korfu-trilógia
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Gerald Durrell: Vadállatok bolondja
Gerald Durrell: Állatkert a poggyászomban
Gerald Durrell: Noé bárkáján
Anthony Horowitz: A Sólyom gyémántja
Sue Townsend: A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója