Férfi ​az ágy lábánál 81% 22 csillagozás

Az elején még azt gondoltam, a könyv kb. egy fordított Mielőtt megismertelek – balesetben megsérült mozgásképtelen nő, igazi goromba pokróc, akihez olyan férfi jelentkezik ápolónak (egy volt bokszoló), akinek semmi köze a szakmához. A hasonlóságok itt ki is merülnek, szerencsére.

A könyv egy nagyon szép történetet mond el két emberről, akiknek útját a sors hozta össze, hiszen ha rendben alakult volna az életük, sosem találkoznak. Két gyökeresen eltérő múlt, élettapasztalat, életfelfogás… Képesek az együttműködésre? Elfogadásra? Megbékélésre egymással, önmagukkal? A jelen nehéz, a múlt árnyai kísértenek, a jövő bizonytalan. De tényleg így kell lennie?

Szerettem olvasni, egyedül azt sajnáltam, hogy rövid.

Szép. Egyszerű és hatásos, ahogy szeretem. Letaglózó testi baj és csodálatos lelki felépülés. Andalító és kiábrándító és romantikus és földhöz ragadt egyszerre.

A Keleti Pályaudvar antikváriusánál böngészve találtam rá erre a könyvre. A fülszöveg alapján egy érdekes nem mindennapi történet bontakozott ki előttem. Több van ebben a történetben mint amit Éric Holder megírt.

Ezzel a könyvvel csak egy bajom van: „egyéjszakás”. Szerettem volna egy kicsit tovább benne lenni, egy kicsit hosszabban érezni őket, a körülöttük lévő valóságot – az az igazság, hogy ez az a fajta könyv, ami, ha legalább két napig kitartott volna, hagyhatott volna bennem maradandó nyomot is. Így nem hagy: tetszett, szép volt, örülök, hogy olvastam, de mire elkezdtem volna, már vége is volt…
Kár.
De azért egy olvasást bőven megért.

„Egy bokszoló és egy mozgásképtelen nő különös szerelmi története.”
De még milyen szerelem! A lecsúszott alkoholista bokszoló hamarabb tett a nő feneke alá ágytálat, mint hogy kapott volna tőle egy kedves szót is. Az autóbalesetben lebénult nőt eddig csak ápolónők gondozták, azok is gyakran változtak. Ki gondolta volna, hogy egy szakképzetlen férfi lesz az, aki újra megtanítja arra, hogy az élet szép, hogy a madarak csiripelése és a tavaszi szellő simogatva gyógyítja az összetört lelkeket is.
Ez egy szép történet, kell néha ilyen is.

Jó volt, így is hogy ilyen rövid volt. Szívesen olvastam volna hosszabban is, bár lehet hogy így volt a jobb. Érdekes kettősség, amikor érzi az ember, hogy ennyi pont elég, és mégis olvasná tovább…( Olyan határozatlan vagyok doktor úr! Vagy mégse?… :D )