Az Ibrahim úr és a Korán virágai Éric-Emmanuel Schmitt 1997-ben útjára bocsátott nyolcrészes kisregénysorozatának, A láthatatlan ciklusának a második darabja. Mint a sorozatbeli történetek többségében, az Ibrahim úrban is egy kisgyerek és egy felnőtt érdekesen alakuló kapcsolatát követhetjük nyomon. Moisét, az elárvult zsidó fiúcskát a mohamedán vallású Ibrahim úr, a környékbeli boltos veszi a szárnyai alá, majd magával viszi egy hosszú utazásra… A kisregény alapján készült, 2003-ban bemutatott nagy sikerű filmben Omar Sharif játszotta Ibrahim urat.
Ibrahim úr és a Korán virágai 309 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2001
Enciklopédia 27
Kedvencelte 51
Most olvassa 3
Várólistára tette 155
Kívánságlistára tette 89
Kölcsönkérné 3
Kiemelt értékelések
Közel hat éve molyolok már aktívan és rendre belefutok olyan könyvekbe, amikkel csak úgy, magamtól nem biztos, hogy találkoznék, mert egyszerűen elmennek mellettem. Egyértelműen ilyenek Schmitt magyarul is megjelent kisregényei, amik az új kedvenc könyvtípusomba tartoznak: kis terjedelmük ellenére is sokat mondó, tartalmas művek mély mondanivalóval, ami akár útravalóval is szolgálhat – ráadásul bármikor újraolvasható, hiszen érdemes, ha az ember szeretne egy kicsit lelassulni és csak mosolyogni, ahogy azt a címszereplő kereskedő is tanítja.
Émile Ajar, azaz Romain Gary Előttem az élet című regényét juttatta eszembe Momo és Ibrahim úr története. A tizenegyéves fiú szemszögéből megírt, meseszerű elbeszélés finom naivitása és ártatlan életszemlélete, mindebből eredő elbűvölő humora és nyílt, őszinte érzelmessége mind olyan tulajdonságok, amiknek köszönhetően hamar megnyert magának, tehát talán nem véletlen a kilencvenkét százalék: Schmittnek ez a magyarul megjelent kisregénye is briliáns, egy Ibrahim úrra pedig mindenkinek minden körülmények között szüksége lenne. A polcról mindenesetre biztosan többször is leveszem még.
Együltő helyben olvasós. Benne van minden, amit az életről tudni kell. Meg a vallásokról, a szeretetről, a mosolyról, az egymás iránti elfogadásról, a kurvázásról. Elmeséli, miért és mennyire fáj, ha elhagyják az embert, ha megárvul – így vagy úgy – mégsem szomorú könyv. Úgy mesél, mint a nagyok. Nem csak happyendet kapunk, hanem katarzist – sőt még ennél is többet: élni akarást, reményt a jövőre, mert az élet szép!
Ibrahim úrtól sok mindent tanulhatunk. Ősi bölcsességet, a hit végtelen nyugalmát, szívből jövő derűt, a kimondott szó erejét és a csend békességét – vagy ha modernek akarunk lenni: slow food movementet, downshiftinget, meditációt.
Ibrahim úr tud élni. Amit tesz, végtelenül egyszerű.
Miért olyan nehéz mégis a mindennapokban egy kicsit Ibrahim úrnak lenni?
Ez egy olyan könyv, amit megköszönök. Nem is tudom, kinek. Eric-Emmanuel Schmittnek, mert megírta, a világ Momoinak és Ibrahim urainak, hogy inspirálták őt, a sorsnak, hogy olyan helyen dobott le a világba, ahol természetes volt, hogy megtanulhatok írni-olvasni. Ez a könyv szép. Köszönöm.
Hogy lehet ilyen kevés szóval, ennyi mindent elmondani? Ilyen kis terjedelembe ennyi érzelmet belesűríteni?
A gyermekszemszögben elmesélt történeteknek nagyon jól áll ez a rövidség, ami olyan egyszerű, ártatlan életszemléletet sugall, mint ami a gyerekekre jellemző. Akik lényegretörően, őszintén kimondják, amit gondolnak, rákérdeznek arra, amire kíváncsiak.
Könnyed, humoros stílusa pedig nagyon jól ellensúlyozza a megrendítően komoly, komor felnőtt kori problémákat.
Kell néha az ilyen rövid, könnyen fogyasztható gyógyír is a megfáradt lelkeket felemelni.
Végre egy könyv, amit nagyon vártam, hogy elolvassak és nem kisebb-nagyobb csalódással csuktam be. Éppen annyira tetszett, mint amire számítottam.
Hihetetlen, hogy ilyen kevés oldalszámba hogy lehet ennyi emberséget, érzelmet beleszorítani. Imádtam.
(Most már még inkább vágyom egy saját példányra.)
„- Azt, hogy a gazdag emberek mosolyognak, úgy értem, Ibrahim úr, hogy a mosoly a boldogoknak való.
– Tévedsz: éppen a mosoly tesz boldoggá.”
Bár a történet rövid, mégis teljesen beszippantott. Szeretem, mikor az élet igazságai egyszerűen, a maguk hétköznapi valójukban vannak tálalva elénk. Szép kis mese, ajánlom mindenkinek!
Az én szívemet Momo egyszer már rabul ejtette. Ez a pecsét örökre szól. De attól még, amíg éberségem engedi, befogadó leszek arra, ami szép, ami emberséges. Most igazán, ígéret nélkül is tudom teljesíteni, mert ezek itt a jóság üzenetei csokorba fogva, szép csokorba fogva. elajándékozom a szirmokat.
Népszerű idézetek
– Jaj, ne, Momo, ne az autópályán. Az autópálya azt jelenti: menj tovább, nincs semmi látnivaló. Azoknak a bolondoknak van, akik a leggyorsabban akarnak eljutni egyik ponttól a másikig. Mi nem geometriát tanulunk, hanem utazunk. Találj szép kis utakat, hogy mindent látni lehessen.
62. oldal
Ibrahim úrtól tökéletes fegyvert kaptam. Az egész világot végiglövöm a mosolyommal.
24. oldal
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája 84% ·
Összehasonlítás - Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles? 92% ·
Összehasonlítás - Vi Keeland: A viszony 88% ·
Összehasonlítás - Fodor Gergő: A Tragédia Gyermekei 87% ·
Összehasonlítás - Rachel Van Dyken: The Matchmaker's Replacement – A randiguru szárnysegéde 91% ·
Összehasonlítás - R. Kelényi Angelika: Rejtélyes Rio 91% ·
Összehasonlítás - Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie 91% ·
Összehasonlítás - Graeme Simsion: A Rosie projekt 90% ·
Összehasonlítás - Lucy Score: Amin sosem leszünk túl 90% ·
Összehasonlítás - Christopher Moore: Biff evangéliuma 89% ·
Összehasonlítás