Lenni jó 20 csillagozás
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.
Eredeti megjelenés éve: 2000
Kedvencelte 4
Most olvassa 1
Várólistára tette 14
Kívánságlistára tette 12
Kiemelt értékelések
Az Erdős Virág az egy nő. Kedves, okos, figyelmes. Megsimogat, és elmagyarázza neked a dolgokat. Mélyen a szemedbe néz, amikor olvasod. Gyengéden két keze közé fogja a fejedet – meleg a tenyere –, és hipp-hopp elroppantja a nyakcsigolyádat.
Igazándiből csak azért vettem elő, hogy felvigyem a kiadási adatokat. Aztán kinyílt. Aztán megláttam, hogy „Olyan hosszú haja van, hogy majdnem ki se fér”. Aztán elolvastam az Ufókat, meg a Balzsam 2000-et, mert ezek a kedvenceim. Aztán a többit, ha már.
Remélem, hogy a hülyeség nem fertőz.
Volt benne valami félelmetes, amitől nem tudtam letenni. Néha ez az iszony, néha a borzadás, néha a kíváncsiság, néha az izgalom, néha pedig a kérdőjelek, hogy ez most épp mi is.
Olvastam már furcsa dolgokat, amik aztán megtetszettek, de ezt csak egyre elkerekedettebb szemekkel olvastam, hogy ez mégis mi? Nem olvastam még mást Erdős Virágtól, így nem tudom azt írni, hogy ő nem az én íróm, de hogy ez nem az én könyvem, az 100%, annak ellenére is, hogy voltak benne részek, amik viszonylag tetszettek.
Erdős Virágnak eddig csak a verseit ismertem (azokat is a Rájátszás című műsorban hallottam először (http://www.youtube.com/watch…)), akkro is viccesnek és eredetinek találtam az ötleteit, de ez mégse késztetett a vele való foglalkozásra. Aztán most kezembe akadt ez a novelláskötet és… hát ez valami elképesztő. Humoros, groteszk, morbid, elvont, hétköznapi, kortárs… minden minden benne van. És így mindent összevetve mégis leginkább Erdős Virág személyisége tetszik, ami kirajzolódott számomra így minden után…
– az illusztrációkkal meg nem tudom, hogy ki hogy van, de én azokon is mosolyogtam. Főleg mikor a könyv végén elolvastam az illusztrátor főbb ihletőit, és az arcokba folyamatosan beleláttam, hogy „mivan?” "micsoda?" „ezmegmi??” satöbbisatobbi.
Erdős Virágról először a kedvesség és a báj jutott eszembe – ameddig el nem kezdtem tőle olvasni… A Lenni jó után pedig inkább az elvontság, és groteszk képek ugranak be. Sokszor kikerekedett a szemem olvasás közben, furcsállottam dolgokat, de valahogy mégsem bírtam letenni, vittek tovább a sorok. Annyi biztos, hogy ez az olvasmány kizökkent az aktuális állapotodból.
Népszerű idézetek
Szegénynek lenni jó. Az égvilágon nincsen annál nagyszerűbb dolog. Rendőrnek is jó, meg bűzbogárnak is, de ott például nincsen meg az erkölcsi fölény.
20. oldal Verzió
Mondjuk tél közepén gondolsz magadnak egy jó nagy szelet érett, piros dinnyét, közben persze megy a tévé, rákattintasz a kettesre, és láss csodát, Charles Bronson, a legszebb férfi épp abban a percben puskáz ripityára egy görögdinnyével púposra megpakolt platót, becsületbeli ügy, tele minden kifordult rózsaszín belekkel, hogy az étvágyad is oda van, mégis rád tör valami megilletődött büszkeség, hogy ezt az egészet valahogy te magad csináltad, hogy ez a szomorú, gyászos kalamajka valamiképpen tebelőled lett.
34. oldal
Én mindig tudtam, hogy az élet, amit élek, csak bizonyos korlátozott értelemben tekinthető a magaménak, hogy valójában egyszerűen nem nekem lett szánva, és ha meggondolom, már egész kicsi gyermekkorom óta egyfolytában azon dolgozom, hogy előbb-utóbb, akárhogy is, sikerüljön kibújnom a bőrömből. És igazság szerint már jóideje gyanús volt nekem, hogy ezzel rajtam kívül még jópáran hasonlóképpen vannak, reklamálni nem merünk, de évek óta türelmesen festjük a hajunkat, szagokat zsákmányolunk és kihúzzuk a szemünket úgy, és titokban eljátszunk azzal az édes, bűnös gondolattal, hogy egy szép napon majd adódik egy ritka alkalom.
34. oldal
December hetedike, kedd. Visszamentem az állatkertbe és megharaptam a kengurut. Azért épp a kengurut, mert én egész életemben ki nem állhattam őket. Az is lehet, hogy ez egy ilyen ősi viszály. Mikor aztán bevadultam, már nem is néztem mifélék, mondjuk olyan nagyon nem is ismerem a fajokat. Egy kis döglött sarki rókát hazavittem Panninak, valahol a fiók mélyén megvan még ma is.
76. oldal Ezerkilencszázkilencvenkilenc
Én életemben először a metrón láttam ufót. Utazom a piros metrón, Batthyány, Moszkva, Déli, odanézek, hát ott ül egy ufó. Nem volt nagy, az igaz, kimondottan kicsike volt, úgy három láb, az igazán nem számít nagynak, de ufó volt, az biztos, mert lógott a feje.
13. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Térey János: Átkelés Budapesten 82% ·
Összehasonlítás - Karsza Andi – Molnár Nikolett (szerk.): Tetovált mementó 88% ·
Összehasonlítás - Corinna Ann Jay: Amikor éjfélt üt az óra 95% ·
Összehasonlítás - Hajnal Mária: Cseppek és csillagok ·
Összehasonlítás - Fekete István: Örökségem csak ennyi lehet ·
Összehasonlítás - Kárpáti Kamil (szerk.): Vesztőhely és menedék ·
Összehasonlítás - Boros Györgyi – Fekete András – Fridrich Piroska – Háy János (szerk.): Alkonyattól pirkadatig ·
Összehasonlítás - Szemes Péter – Tóth Imre (szerk.): Palackposta ·
Összehasonlítás - Mandragoria – Bogomolov: Metróváros ·
Összehasonlítás