Végzetes ​vonzalom 22 csillagozás

Erdős Renée: Végzetes vonzalom

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Clarissz bárónő egy filozofikus hajlamú, érzékeny idegzetű lázadó angyal, aki a mindent felforgató szerelemre vágyik, és akit a veszély inspirál. Egy napon leküzdhetetlen szenvedély ébred benne Szergej iránt. A kevés beszédű, titokzatos múltú orosz férfi hosszú évek óta dolgozik a Herzfeld családnál mint intéző, és már régóta szereti Clarisszt, csendes kitartással. E végzetes napon kezdődik kettejük számtalan bonyodalommal tarkított viszonya, amely ennek az izgalmas, ugyanakkor elgondolkodtató történetnek az alapvonalát adja, és amely tragikus folyamatok elindítója lesz. Megjelenik egy különös szereplő is a regényben, egy hindu táncosnő, Nada, és vele együtt a keleti kultúra szellemisége, örök igazságai, melyek közül az egyik akár e történet mottója is lehet: A szerelemben annyi a tiéd, amennyit adsz…

Ez a könyv megjelent Erdős Renée: Báró Herzfeld Clarissz címmel is.

Eredeti megjelenés éve: 1926

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lazi Könyvkiadó klasszikusai

>!
Lazi, Szeged, 2011
302 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632671406

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Báró Herzfeld Clarissz


Kedvencelte 3

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

>!
cseri P
Erdős Renée: Végzetes vonzalom

Nem tudok rá kevesebbet adni, mert nagyon élveztem… a tökéletes kékharisnyás könyv! :D

5 hozzászólás
>!
Poccahontas
Erdős Renée: Végzetes vonzalom

Összefoglalva: nagyon meglepő.
Teljesen más, mint amit első ránézésre mutat magáról.
Én a borítója miatt álltam neki, ez az Ulpius-ház Kiadótól a kedvenc sorozatom a gyönyörű borítók miatt. Ehhez jön a cím: a történethez képest sokkal kevesebbet vetít előre, őszintén, a cím alapján szerintem mindenki egy könnyed romantikus storyt vár.
Aztán elkezdődik a regény és már az első oldalaknál rájön az olvasó, hogy itt tartalommal áll szemben, elgondolkozik, hogy talán mondanivalója is lesz az ő számára.
Közben kis események történnek, melyek által kiismerhetjük a szereplőket, ill. megismerhetjük a felszínes énjüket.
Később jövünk csak rá, hogy ezek csak felszínes történések, kezdjük igazából kiismerni a személyeket.
Közben folyamatosan kérdésekkel vagyunk bombázva, elgondolkodtató kérdésekkel, akkor is ha a saját életünkre vetítjük rá, akkor is ha maradunk a regény szereplőinél és azt találgatjuk, hogy velük mi lesz, mi lehet?
Ami miatt pedig felejthetetlen, az a vége!
A végkifejlet…Szerintem tíz emberből nyolc soha nem gondolna erre, és olyan hirtelen áll össze a kép, hogy mire felocsúdik az ember már vége is. De hiába van vége, az olvasó csak pislog, nem hiszi el, hogy jól értette-e a dolgokat. Szóval gondolkodik… és ez az ami az értéke a könyveknek, hogy gondolkodásra ösztönözzön!
Leleményes megoldás!

3 hozzászólás
>!
Salsita
Erdős Renée: Végzetes vonzalom

Jó stílusban megírt, olvasmányos könyv. Clarissz ellenben nem lopta be magát a szívembe, kedvem lett volna elolvastatni vele párszor a Tetemre hívást, hátha észbe kap, és ráébred, hogy a húrt csak egy bizonyos pontig lehet feszíteni…

>!
geszti
Erdős Renée: Végzetes vonzalom

Ebben a könyvben egyetlen dolog tetszett, a kor és társadalom ábrázolása. Untatott Clarissz filozofálgatása közel 100 oldalon keresztül, nem érdekeltek a gondolatai, hidegen hagyott a nyavalygása. Nem tudtam megélni a drámát, mert nem ért el az írónő a szívemig.
Azt hiszem rég feladtam volna, ha nem „kékharisnyás” könyvként veszem kézbe.

15 hozzászólás
>!
Eli
Erdős Renée: Végzetes vonzalom

Még most olvastam először Erdős Renée-től. Honnan e keresztnév? Valószínű még ő is a monarchia kései leszármazottja? Amennyire ír az akkori korról, ezt el tudnám képzelni. Majd ha nem leszek lusta utána nézek. :) Mindenesetre szerintem majdhogynem egy mondhatni magyar „Emily Bronte”-művet olvashattunk itt, természetesen nem mint „epigonista” író, hanem egy ugyanolyan tehetséggel megáldott, a társadalmat félelmetes aprólékossággal ismerő, és annak minden hibáit, értékeit, rendellenességeit, érdemeit leíró-megíró igazi literatus tálentum.

>!
Szívlötyögés
Erdős Renée: Végzetes vonzalom

Az első könyv az életemben, ami annyira vegyes érzelmeket keltett bennem, hogy még azt sem tudom eldönteni, hogy hány csillagra osztályozzam. A könyv stílusa, hangvétele, a kor, amelyben íródott abszolút kielégíti az ízlésem, imádtam. Tetszett a tartalomjegyzék alapján a történetet alkotó fő szál.. szóval abszolút pozitív érzésekkel kezdtem bele ebbe a könyvbe.
Eleinte azonosulni tudtam Clarisszal, kicsit magam láttam benne, de a könyv feléhez érve egyre eltávolodtam tőle, botrányosnak tartottam a viselkedését, sajnáltam Szergejt, rettentően(…nem spoilerezem le a személyét ;) ).. Elképzelhetetlennek tartom, ha valaki így viselkedjen bárkivel is.. Eldobható játékszerként kezelje, kínozza, szenvedtesse, manipulálja.. Szintúgy képtelenségként fogtam fel, hogy Szergej mennyi megaláztatást tűr, mennyi szerepbe hagyja magát belelökni, mennyi szenvedést visel el, csakhogy egy tökéletesnek vélt szerelem beteljesüljön. Elborzaszt.. fogtam a fejem.
Elgondolkodtam rajta, hogy a történet végén, mikor Szergejből minden kifakadt, változott-e volna valamit Clarissz jelleme.. Átváltozott volna-e irányítóból irányítottá, ha az általa áhított szerepbe jut..mint azt a történet során többször emlegette. De ez már titok marad. :)

Egyéként ha már itt járunk.. a történet egyik nőszereplőjével sem tudtam azonosulni. De ez már az én gondom. :D

Összegezve.. a vegyes érzelmek és a borongós befejezés ellenére, csak öt csillagot tudok rá adni, mert nagyon magával ragadt a történet. :)

>!
szvandaaa
Erdős Renée: Végzetes vonzalom

Mestermű! Hogy miért?! Mert fiatalon mind Clarissz bárónők vagyunk. Idegesek, hevesek, nagyszájúak, beképzeltek, felelőtlenek, fékezhetetlenek… És mik leszünk? Szergejek: csalódottak, magányosak, kiábrándultak, végletekig ragaszkodóak.
Annyira nagyszerűen megragadta az írónő, mit is jelent az egyoldalú szerelem. Mikor csak játszanak az emberrel, az ember pedig mindvégig tudja, érzi ezt… Rákényszerítenek egy valótlan szerepet – mint itt Szergejre a parasztét-, amit csendben tűr, mert hiszi, hogy ez is csak a jåték része. Idővel fog annyit jelenteni a másiknak, hogy meglátja a valódi énjét… De ez nem következik be, sosem. Itt a kérdés pedig az: van-e elég erő bennünk a lezárásra? Ahhoz, hogy hátat fordítsunk; ahhoz, hogy elfussunk?! Vagy nem marad más csak a halál? Ami a legtisztább és legékesebb bizonyítéka a szerelemnek? Ki tudna Szergejre haragudni?
Lebilincselően megírt könyv, annak dacára, hogy 100 éves, mintha napjainkról szólna. Sajnálom, hogy nem elterjedtebb egy kissé, mert nagyon bölcs gondolatok vanna benne. A mesés helyszínekről, titkokról, misztériumokról nem is beszélve. Kiváló lélektani alkotás, ajánlom mindenkinek!

>!
Füzesi_Judit
Erdős Renée: Végzetes vonzalom

A befejezés elég rossz hatással volt rám, kicsit csalódás is volt a befejezés, és a főhősnővel sem tudtam azonosulni, ez pedig nálam elég ritka.

>!
Pancsurka
Erdős Renée: Végzetes vonzalom

Már az első oldalaknál kiderült számomra, hogy nem a megszokott történetek egyikével állok szemben, mint amire a borító alapján számítottam. Egyáltalán nem volt szimpatikus Clarissz karaktere, a cselekedetei és megnyilvánulásai taszítottak. Megkedveltem viszont a halk szavú Szergejt. Valahol várható volt a végkifejlet, spoiler.

>!
szilvamag
Erdős Renée: Végzetes vonzalom

A regény izgalmas, fordulatos, és egyben megrázó is. Sokáig a hatása alatt voltam. A történetben lévő szereplők sorsa tragikus, még a mellékszereplőké is. Mindez a szereplők erkölcstelen szexuális kicsapongásainak a következménye.

http://szilvamagolvas.blogspot.com/2011/06/erdos-renee-…


Népszerű idézetek

>!
Eli

…már az első ember sem bírta el a harmóniát, és nem szeretett a terített asztalhoz ülni, amit számára az isteni kegyelem megrakott mindenféle jó falattal. Harcolni akar, s ezáltal elront mindent maga körül! Igen, lázadás, romlás és harc: ez a világ élete, s aki ezen változtatni akar: őrült.

10. oldal

>!
Poccahontas

A Karmáról van szó, az öntudatról, az Énről, nagy é-vel, ami halhatatlan, mert kezdettől fogva van. A meggyújtott gyertya, a folytonos égés, anélkül hogy kiégés lenne belőle, a láng, mely új lángokat gyújt, s maga mindig a régi láng marad! Hopp!Álljunk csak meg! A reinkarnáció a Karma tökéletesülésével mégiscsak megszakad egyszer, s az ember, ha teljesen megszabadult minden földi gyarlóságától, és elérte a legmagasabb kontempláció fokát: mégiscsak megáll és bedől a Nirvánába, onnan a Parinirvánába. Itt vagyunk tehát! Hogyan lehetséges, hogy valami, aminek kezdete nem volt: vége legyen? Mert a Parinirvána a Végnek a legvége. Hogy képzeli el ezt D.? Minden Én önmagában egy világ, amely összeomlik akkor, amikor elérte a tökéletesülés legmagasabb ormát? És mi értelme van ennek? Hová lesz így az a sok felhalmozott és összegyűjtött energia, mely életek során át kellett ahhoz, hogy a lélek, vagyis a Karma eljusson ehhez a magaslathoz? Hová vetődik ez? Ki használja fel? Erre feleljen D.!…Resultatum: minden vallás ott feneklik meg, ahol a jutalmat akarja kiosztani a jóknak s a büntetést a gonoszoknak. A lélek nem juthat a Nirvánába, míg a földnek csak egy parányi salakja is hozzátapad.

Első fej., 8. o.

>!
Poccahontas

– Bizonyára nagypapa. Minden ma a tegnapból születik, ez az élet folytonosságának törvénye. Miért nem hiszitek, hogy minden generációnak ízlése és erkölcse az elmúlt generációnak ízlésétől és erkölcsétől függ? …Ti csináltátok nekünk a háborút. Csupa öregember csinálta, akiknek mindegy volt már az élet, a mások élete, a mi életünk! Természetes tehát, hogy bennünk kell megbűnhődnötök. Ti minket kiszolgáltattatok egy új lelkiségnek, amire nem voltunk elkészülve, s mi úgy helyezkedünk el ebben a lelkiségben, ahogyan tudunk. Nem vethettek a szemünkre semmit!

Harmadik fej., 37.o.

>!
Poccahontas

Hiszen fiatalasszonyoknál a barátság alapja sohasem a karakterek megegyezése, sokkal inkább a kikívánkozó szubjektivitás, a megértésre szomjazó lélek, mely utat keres a vallomásokon keresztül, hogy könnyítsen magán, vagy hogy bizonyosságot keressen magának a kételyek között.

Negyedik fej., 46.o.

2 hozzászólás
>!
p_m_linda

Ez a szegény, jámbor emberiség pedig mégiscsak hinni akar! Mindenáron hinni akar! Nem érzi jól magát, ha nem tud maga fölött egy félelmetes és ismeretlen alakú szörnyeteget, akinek kezében az ostor, és aki kényszeríti őt, hogy becsületesen viselje magát, s aki alkalomadtán átváltozik azzá a jóságos, szelíd, kenderszín szakállú öregemberré, aki a jutalmat hozza, mint a Mikulás a gyermekeknek.

7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mikulás
>!
p_m_linda

A fő azonban mégis az, hogy önmagamat meggyőzzem afelől, hogy nem vagyok gyáva, s hogy megtudjam, milyen íze van az erős cselekedetnek. Mert ez a fő. A veszély érzése s a rajta való uralkodás. Tudjátok, hogy ebben egészen Nietzschével tartok. „Alles was mich nicht umbringt, macht mich stärker.”

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Nietzsche
>!
p_m_linda

Mi, modern nők már kinőttünk abból, hogy a szerelem legyen az egyetlen alapja egyéniségünknek.

77. oldal

>!
p_m_linda

– Én mindig játszom, igen – mondta Clarissz a teáját kavargatva –, mert olyan vidám és könnyű az életem, és olyan vidám és könnyű vagyok én magamnak – ezért! Szeszély és kíváncsiság! Ez vagyok, látod. Hát nem jó így? Ha komolyan venném az életet, elsősorban főbe kellene lőnöm magamat.

140. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Báró Herzfeld Clarissz
>!
p_m_linda

– De mégis! Valamit csak tudsz rólam! Meg kell mondanod, hogy milyen vagyok, mikor asszony vagyok!
– Mikor te asszony vagy, akkor én elvesztem fejem, és nem tudok semmit…

163. oldal

>!
p_m_linda

Clarissz csendesen ült az alacsony kereveten, és Tomnak, a nagy orosz agárnak a fejét tartotta az ölében, s időnként beledugott szájába egyet-egyet a mandulás kiflikből, vagy odatartott nyelvéhez egy kiskanálka narancsdzsemet, amit a kutya szép piros nyelvével kényesen, ügyesen elfogyasztott.

73. oldal

Kapcsolódó szócikkek: agár · Báró Herzfeld Clarissz · kutya

Hasonló könyvek címkék alapján

J. L. Armentrout: Opposition – Ellenállás
J. L. Armentrout: Origin
Lakatos Levente: Megrepedt álarc
L. M. Montgomery: Anne otthonra talál
Kresley Cole: Az álmok sötét harcosa
Susan Elizabeth Phillips: Angyali csók
L. M. Montgomery: Anne válaszúton
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
A. O. Esther: Megbocsátás