Végzetes ​vonzalom 26 csillagozás

Erdős Renée: Végzetes vonzalom

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Clarissz bárónő egy filozofikus hajlamú, érzékeny idegzetű lázadó angyal, aki a mindent felforgató szerelemre vágyik, és akit a veszély inspirál. Egy napon leküzdhetetlen szenvedély ébred benne Szergej iránt. A kevés beszédű, titokzatos múltú orosz férfi hosszú évek óta dolgozik a Herzfeld családnál mint intéző, és már régóta szereti Clarisszt, csendes kitartással. E végzetes napon kezdődik kettejük számtalan bonyodalommal tarkított viszonya, amely ennek az izgalmas, ugyanakkor elgondolkodtató történetnek az alapvonalát adja, és amely tragikus folyamatok elindítója lesz. Megjelenik egy különös szereplő is a regényben, egy hindu táncosnő, Nada, és vele együtt a keleti kultúra szellemisége, örök igazságai, melyek közül az egyik akár e történet mottója is lehet: A szerelemben annyi a tiéd, amennyit adsz…

Ez a könyv megjelent Báró Herzfeld Clarissz címmel is.

Eredeti megjelenés éve: 1926

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lazi Könyvkiadó klasszikusai Lazi

>!
Lazi, Szeged, 2011
302 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632671406

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Báró Herzfeld Clarissz


Kedvencelte 3

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 25


Kiemelt értékelések

pipacstappancs>!
Erdős Renée: Végzetes vonzalom

Ha ma írná ezt a könyvet valaki, akkor valószínűleg romantikus-erotikus ponyvának mondanám, mert más lenne a végkifejlet. De 1926-ban írta Magyarországon egy nő, ami önmagában elég forradalmi lehetett, és egy tragédiába torkollott a történet, ami az akkori nőkről alkotott képet, a lehetőségeiket, és az attól eltérés/kitörés lehetetlenségét tükrözik, amitől nekem sokkal izgalmasabb lett a könyv. Szerintem a magyar női irodalomnak méltatlanul mellőzött szerzője Erdős Renée: szépen ír, elgondolkodtatóan ábrázolja a korabeli nőket és velük kapcsolatos elvárásokat, eszméket. Az élete és a munkássága sem átlagos. Ajánlom a klasszikus romantikusok kedvelőinek, lányomnak 16+ lesz. :D

cseri>!
Erdős Renée: Végzetes vonzalom

Nem tudok rá kevesebbet adni, mert nagyon élveztem… a tökéletes kékharisnyás könyv! :D

5 hozzászólás
Erázs>!
Erdős Renée: Végzetes vonzalom

Annyira nem ragadott magával a történet, Clarissz sem volt szimpatikus mert összekeverte a szerelmet a birtoklási vággyal. Egy férfi szerette igazán, de a sznobizmusa miatt őt sem tudja értékelni. Szergej tette emeli kettejük szerelmét a valóságba.
Minél többet gondolkozom rajta annál inkább elertéktelenedik a történet. A szerző által leírt férfialakok színtelenek és suták, realitásuk semmi. Kb úgy tudom elképzelni, mint a kezdő fiatal írónők irományait, akik tapasztalatok hiányában csak elképzelni próbálják a férfi szereplők személyiségét.
A könyvek enyhe erotikus tartalma miatt lehetett anno népszerű, de csupán mert ő le merte írni ezeket a jeleneteket.
Clarissz filozófiai okfejtegetése a budhizmusról is teljesen felesleges, hiányos ismeretekről tanúskodik és csupán az egzotikusság látszatát akarja kelteni. 1920 körül talán érdekesnek tűnhetett.
Egyetlen dolgot sajnáltam, hogy Szergej gondolatait csak a legvégén ismerhetjük meg.
Ez a könyv inkább érdekesség, kordokumentum, irodalmi értéke nem nagyon van, ha sok időtök van olvassátok el.

Poccahontas>!
Erdős Renée: Végzetes vonzalom

Összefoglalva: nagyon meglepő.
Teljesen más, mint amit első ránézésre mutat magáról.
Én a borítója miatt álltam neki, ez az Ulpius-ház Kiadótól a kedvenc sorozatom a gyönyörű borítók miatt. Ehhez jön a cím: a történethez képest sokkal kevesebbet vetít előre, őszintén, a cím alapján szerintem mindenki egy könnyed romantikus storyt vár.
Aztán elkezdődik a regény és már az első oldalaknál rájön az olvasó, hogy itt tartalommal áll szemben, elgondolkozik, hogy talán mondanivalója is lesz az ő számára.
Közben kis események történnek, melyek által kiismerhetjük a szereplőket, ill. megismerhetjük a felszínes énjüket.
Később jövünk csak rá, hogy ezek csak felszínes történések, kezdjük igazából kiismerni a személyeket.
Közben folyamatosan kérdésekkel vagyunk bombázva, elgondolkodtató kérdésekkel, akkor is ha a saját életünkre vetítjük rá, akkor is ha maradunk a regény szereplőinél és azt találgatjuk, hogy velük mi lesz, mi lehet?
Ami miatt pedig felejthetetlen, az a vége!
A végkifejlet…Szerintem tíz emberből nyolc soha nem gondolna erre, és olyan hirtelen áll össze a kép, hogy mire felocsúdik az ember már vége is. De hiába van vége, az olvasó csak pislog, nem hiszi el, hogy jól értette-e a dolgokat. Szóval gondolkodik… és ez az ami az értéke a könyveknek, hogy gondolkodásra ösztönözzön!
Leleményes megoldás!

3 hozzászólás
geszti>!
Erdős Renée: Végzetes vonzalom

Ebben a könyvben egyetlen dolog tetszett, a kor és társadalom ábrázolása. Untatott Clarissz filozofálgatása közel 100 oldalon keresztül, nem érdekeltek a gondolatai, hidegen hagyott a nyavalygása. Nem tudtam megélni a drámát, mert nem ért el az írónő a szívemig.
Azt hiszem rég feladtam volna, ha nem „kékharisnyás” könyvként veszem kézbe.

15 hozzászólás
Eli>!
Erdős Renée: Végzetes vonzalom

Még most olvastam először Erdős Renée-től. Honnan e keresztnév? Valószínű még ő is a monarchia kései leszármazottja? Amennyire ír az akkori korról, ezt el tudnám képzelni. Majd ha nem leszek lusta utána nézek. :) Mindenesetre szerintem majdhogynem egy mondhatni magyar „Emily Bronte”-művet olvashattunk itt, természetesen nem mint „epigonista” író, hanem egy ugyanolyan tehetséggel megáldott, a társadalmat félelmetes aprólékossággal ismerő, és annak minden hibáit, értékeit, rendellenességeit, érdemeit leíró-megíró igazi literatus tálentum.

szvandaaa>!
Erdős Renée: Végzetes vonzalom

Mestermű! Hogy miért?! Mert fiatalon mind Clarissz bárónők vagyunk. Idegesek, hevesek, nagyszájúak, beképzeltek, felelőtlenek, fékezhetetlenek… És mik leszünk? Szergejek: csalódottak, magányosak, kiábrándultak, végletekig ragaszkodóak.
Annyira nagyszerűen megragadta az írónő, mit is jelent az egyoldalú szerelem. Mikor csak játszanak az emberrel, az ember pedig mindvégig tudja, érzi ezt… Rákényszerítenek egy valótlan szerepet – mint itt Szergejre a parasztét-, amit csendben tűr, mert hiszi, hogy ez is csak a jåték része. Idővel fog annyit jelenteni a másiknak, hogy meglátja a valódi énjét… De ez nem következik be, sosem. Itt a kérdés pedig az: van-e elég erő bennünk a lezárásra? Ahhoz, hogy hátat fordítsunk; ahhoz, hogy elfussunk?! Vagy nem marad más csak a halál? Ami a legtisztább és legékesebb bizonyítéka a szerelemnek? Ki tudna Szergejre haragudni?
Lebilincselően megírt könyv, annak dacára, hogy 100 éves, mintha napjainkról szólna. Sajnálom, hogy nem elterjedtebb egy kissé, mert nagyon bölcs gondolatok vanna benne. A mesés helyszínekről, titkokról, misztériumokról nem is beszélve. Kiváló lélektani alkotás, ajánlom mindenkinek!

Füzesi_Judit>!
Erdős Renée: Végzetes vonzalom

A befejezés elég rossz hatással volt rám, kicsit csalódás is volt a befejezés, és a főhősnővel sem tudtam azonosulni, ez pedig nálam elég ritka.

Pancsurka>!
Erdős Renée: Végzetes vonzalom

Már az első oldalaknál kiderült számomra, hogy nem a megszokott történetek egyikével állok szemben, mint amire a borító alapján számítottam. Egyáltalán nem volt szimpatikus Clarissz karaktere, a cselekedetei és megnyilvánulásai taszítottak. Megkedveltem viszont a halk szavú Szergejt. Valahol várható volt a végkifejlet, spoiler.

szilvamag_>!
Erdős Renée: Végzetes vonzalom

A regény izgalmas, fordulatos, és egyben megrázó is. Sokáig a hatása alatt voltam. A történetben lévő szereplők sorsa tragikus, még a mellékszereplőké is. Mindez a szereplők erkölcstelen szexuális kicsapongásainak a következménye.

http://szilvamagolvas.blogspot.com/2011/06/erdos-renee-…


Népszerű idézetek

Poccahontas>!

A Karmáról van szó, az öntudatról, az Énről, nagy é-vel, ami halhatatlan, mert kezdettől fogva van. A meggyújtott gyertya, a folytonos égés, anélkül hogy kiégés lenne belőle, a láng, mely új lángokat gyújt, s maga mindig a régi láng marad! Hopp!Álljunk csak meg! A reinkarnáció a Karma tökéletesülésével mégiscsak megszakad egyszer, s az ember, ha teljesen megszabadult minden földi gyarlóságától, és elérte a legmagasabb kontempláció fokát: mégiscsak megáll és bedől a Nirvánába, onnan a Parinirvánába. Itt vagyunk tehát! Hogyan lehetséges, hogy valami, aminek kezdete nem volt: vége legyen? Mert a Parinirvána a Végnek a legvége. Hogy képzeli el ezt D.? Minden Én önmagában egy világ, amely összeomlik akkor, amikor elérte a tökéletesülés legmagasabb ormát? És mi értelme van ennek? Hová lesz így az a sok felhalmozott és összegyűjtött energia, mely életek során át kellett ahhoz, hogy a lélek, vagyis a Karma eljusson ehhez a magaslathoz? Hová vetődik ez? Ki használja fel? Erre feleljen D.!…Resultatum: minden vallás ott feneklik meg, ahol a jutalmat akarja kiosztani a jóknak s a büntetést a gonoszoknak. A lélek nem juthat a Nirvánába, míg a földnek csak egy parányi salakja is hozzátapad.

Első fej., 8. o.

Poccahontas>!

– Bizonyára nagypapa. Minden ma a tegnapból születik, ez az élet folytonosságának törvénye. Miért nem hiszitek, hogy minden generációnak ízlése és erkölcse az elmúlt generációnak ízlésétől és erkölcsétől függ? …Ti csináltátok nekünk a háborút. Csupa öregember csinálta, akiknek mindegy volt már az élet, a mások élete, a mi életünk! Természetes tehát, hogy bennünk kell megbűnhődnötök. Ti minket kiszolgáltattatok egy új lelkiségnek, amire nem voltunk elkészülve, s mi úgy helyezkedünk el ebben a lelkiségben, ahogyan tudunk. Nem vethettek a szemünkre semmit!

Harmadik fej., 37.o.

Poccahontas>!

Hiszen fiatalasszonyoknál a barátság alapja sohasem a karakterek megegyezése, sokkal inkább a kikívánkozó szubjektivitás, a megértésre szomjazó lélek, mely utat keres a vallomásokon keresztül, hogy könnyítsen magán, vagy hogy bizonyosságot keressen magának a kételyek között.

Negyedik fej., 46.o.

2 hozzászólás
p_m_linda>!

Mi, modern nők már kinőttünk abból, hogy a szerelem legyen az egyetlen alapja egyéniségünknek.

77. oldal

Eli>!

…már az első ember sem bírta el a harmóniát, és nem szeretett a terített asztalhoz ülni, amit számára az isteni kegyelem megrakott mindenféle jó falattal. Harcolni akar, s ezáltal elront mindent maga körül! Igen, lázadás, romlás és harc: ez a világ élete, s aki ezen változtatni akar: őrült.

10. oldal

p_m_linda>!

A fő azonban mégis az, hogy önmagamat meggyőzzem afelől, hogy nem vagyok gyáva, s hogy megtudjam, milyen íze van az erős cselekedetnek. Mert ez a fő. A veszély érzése s a rajta való uralkodás. Tudjátok, hogy ebben egészen Nietzschével tartok. „Alles was mich nicht umbringt, macht mich stärker.”

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Nietzsche
p_m_linda>!

– Én mindig játszom, igen – mondta Clarissz a teáját kavargatva –, mert olyan vidám és könnyű az életem, és olyan vidám és könnyű vagyok én magamnak – ezért! Szeszély és kíváncsiság! Ez vagyok, látod. Hát nem jó így? Ha komolyan venném az életet, elsősorban főbe kellene lőnöm magamat.

140. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Báró Herzfeld Clarissz
p_m_linda>!

– De mégis! Valamit csak tudsz rólam! Meg kell mondanod, hogy milyen vagyok, mikor asszony vagyok!
– Mikor te asszony vagy, akkor én elvesztem fejem, és nem tudok semmit…

163. oldal

KergeEgér P>!

Igen, igen! Jó volna hinni valamiben – de mazsola nélkül.

KergeEgér P>!

Az embert egyáltalán nem is lehet nevelni. Meg lehet tanítani általános hülyeségekre, de nem biztos, hogy beveszi azokat. Kutyát, lovat lehet nevelni, embert nem.

17. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Wass Albert: Eliza és a ház, amit Jacob épített
Gárdonyi Géza: Ida regénye / Szerelmi történetek
Márai Sándor: Az igazi
Jókai Mór: A gazdag szegények
Wass Albert: Eliza
Wass Albert: Eliza háza
Jósika Júlia: Éva
Móricz Zsigmond: Pillangó / Harmatos rózsa
Kemény Zsigmond: Özvegy és leánya
Kármán József: Fanni hagyományai