Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Végzetes vonzalom 26 csillagozás
Clarissz bárónő egy filozofikus hajlamú, érzékeny idegzetű lázadó angyal, aki a mindent felforgató szerelemre vágyik, és akit a veszély inspirál. Egy napon leküzdhetetlen szenvedély ébred benne Szergej iránt. A kevés beszédű, titokzatos múltú orosz férfi hosszú évek óta dolgozik a Herzfeld családnál mint intéző, és már régóta szereti Clarisszt, csendes kitartással. E végzetes napon kezdődik kettejük számtalan bonyodalommal tarkított viszonya, amely ennek az izgalmas, ugyanakkor elgondolkodtató történetnek az alapvonalát adja, és amely tragikus folyamatok elindítója lesz. Megjelenik egy különös szereplő is a regényben, egy hindu táncosnő, Nada, és vele együtt a keleti kultúra szellemisége, örök igazságai, melyek közül az egyik akár e történet mottója is lehet: A szerelemben annyi a tiéd, amennyit adsz…
Ez a könyv megjelent Báró Herzfeld Clarissz címmel is.
Eredeti megjelenés éve: 1926
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lazi Könyvkiadó klasszikusai Lazi
Enciklopédia 5
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 3
Várólistára tette 31
Kívánságlistára tette 25
Kiemelt értékelések
Ha ma írná ezt a könyvet valaki, akkor valószínűleg romantikus-erotikus ponyvának mondanám, mert más lenne a végkifejlet. De 1926-ban írta Magyarországon egy nő, ami önmagában elég forradalmi lehetett, és egy tragédiába torkollott a történet, ami az akkori nőkről alkotott képet, a lehetőségeiket, és az attól eltérés/kitörés lehetetlenségét tükrözik, amitől nekem sokkal izgalmasabb lett a könyv. Szerintem a magyar női irodalomnak méltatlanul mellőzött szerzője Erdős Renée: szépen ír, elgondolkodtatóan ábrázolja a korabeli nőket és velük kapcsolatos elvárásokat, eszméket. Az élete és a munkássága sem átlagos. Ajánlom a klasszikus romantikusok kedvelőinek, lányomnak 16+ lesz. :D
Nem tudok rá kevesebbet adni, mert nagyon élveztem… a tökéletes kékharisnyás könyv! :D
Annyira nem ragadott magával a történet, Clarissz sem volt szimpatikus mert összekeverte a szerelmet a birtoklási vággyal. Egy férfi szerette igazán, de a sznobizmusa miatt őt sem tudja értékelni. Szergej tette emeli kettejük szerelmét a valóságba.
Minél többet gondolkozom rajta annál inkább elertéktelenedik a történet. A szerző által leírt férfialakok színtelenek és suták, realitásuk semmi. Kb úgy tudom elképzelni, mint a kezdő fiatal írónők irományait, akik tapasztalatok hiányában csak elképzelni próbálják a férfi szereplők személyiségét.
A könyvek enyhe erotikus tartalma miatt lehetett anno népszerű, de csupán mert ő le merte írni ezeket a jeleneteket.
Clarissz filozófiai okfejtegetése a budhizmusról is teljesen felesleges, hiányos ismeretekről tanúskodik és csupán az egzotikusság látszatát akarja kelteni. 1920 körül talán érdekesnek tűnhetett.
Egyetlen dolgot sajnáltam, hogy Szergej gondolatait csak a legvégén ismerhetjük meg.
Ez a könyv inkább érdekesség, kordokumentum, irodalmi értéke nem nagyon van, ha sok időtök van olvassátok el.
Összefoglalva: nagyon meglepő.
Teljesen más, mint amit első ránézésre mutat magáról.
Én a borítója miatt álltam neki, ez az Ulpius-ház Kiadótól a kedvenc sorozatom a gyönyörű borítók miatt. Ehhez jön a cím: a történethez képest sokkal kevesebbet vetít előre, őszintén, a cím alapján szerintem mindenki egy könnyed romantikus storyt vár.
Aztán elkezdődik a regény és már az első oldalaknál rájön az olvasó, hogy itt tartalommal áll szemben, elgondolkozik, hogy talán mondanivalója is lesz az ő számára.
Közben kis események történnek, melyek által kiismerhetjük a szereplőket, ill. megismerhetjük a felszínes énjüket.
Később jövünk csak rá, hogy ezek csak felszínes történések, kezdjük igazából kiismerni a személyeket.
Közben folyamatosan kérdésekkel vagyunk bombázva, elgondolkodtató kérdésekkel, akkor is ha a saját életünkre vetítjük rá, akkor is ha maradunk a regény szereplőinél és azt találgatjuk, hogy velük mi lesz, mi lehet?
Ami miatt pedig felejthetetlen, az a vége!
A végkifejlet…Szerintem tíz emberből nyolc soha nem gondolna erre, és olyan hirtelen áll össze a kép, hogy mire felocsúdik az ember már vége is. De hiába van vége, az olvasó csak pislog, nem hiszi el, hogy jól értette-e a dolgokat. Szóval gondolkodik… és ez az ami az értéke a könyveknek, hogy gondolkodásra ösztönözzön!
Leleményes megoldás!
Ebben a könyvben egyetlen dolog tetszett, a kor és társadalom ábrázolása. Untatott Clarissz filozofálgatása közel 100 oldalon keresztül, nem érdekeltek a gondolatai, hidegen hagyott a nyavalygása. Nem tudtam megélni a drámát, mert nem ért el az írónő a szívemig.
Azt hiszem rég feladtam volna, ha nem „kékharisnyás” könyvként veszem kézbe.
Még most olvastam először Erdős Renée-től. Honnan e keresztnév? Valószínű még ő is a monarchia kései leszármazottja? Amennyire ír az akkori korról, ezt el tudnám képzelni. Majd ha nem leszek lusta utána nézek. :) Mindenesetre szerintem majdhogynem egy mondhatni magyar „Emily Bronte”-művet olvashattunk itt, természetesen nem mint „epigonista” író, hanem egy ugyanolyan tehetséggel megáldott, a társadalmat félelmetes aprólékossággal ismerő, és annak minden hibáit, értékeit, rendellenességeit, érdemeit leíró-megíró igazi literatus tálentum.
Mestermű! Hogy miért?! Mert fiatalon mind Clarissz bárónők vagyunk. Idegesek, hevesek, nagyszájúak, beképzeltek, felelőtlenek, fékezhetetlenek… És mik leszünk? Szergejek: csalódottak, magányosak, kiábrándultak, végletekig ragaszkodóak.
Annyira nagyszerűen megragadta az írónő, mit is jelent az egyoldalú szerelem. Mikor csak játszanak az emberrel, az ember pedig mindvégig tudja, érzi ezt… Rákényszerítenek egy valótlan szerepet – mint itt Szergejre a parasztét-, amit csendben tűr, mert hiszi, hogy ez is csak a jåték része. Idővel fog annyit jelenteni a másiknak, hogy meglátja a valódi énjét… De ez nem következik be, sosem. Itt a kérdés pedig az: van-e elég erő bennünk a lezárásra? Ahhoz, hogy hátat fordítsunk; ahhoz, hogy elfussunk?! Vagy nem marad más csak a halál? Ami a legtisztább és legékesebb bizonyítéka a szerelemnek? Ki tudna Szergejre haragudni?
Lebilincselően megírt könyv, annak dacára, hogy 100 éves, mintha napjainkról szólna. Sajnálom, hogy nem elterjedtebb egy kissé, mert nagyon bölcs gondolatok vanna benne. A mesés helyszínekről, titkokról, misztériumokról nem is beszélve. Kiváló lélektani alkotás, ajánlom mindenkinek!
A befejezés elég rossz hatással volt rám, kicsit csalódás is volt a befejezés, és a főhősnővel sem tudtam azonosulni, ez pedig nálam elég ritka.
Már az első oldalaknál kiderült számomra, hogy nem a megszokott történetek egyikével állok szemben, mint amire a borító alapján számítottam. Egyáltalán nem volt szimpatikus Clarissz karaktere, a cselekedetei és megnyilvánulásai taszítottak. Megkedveltem viszont a halk szavú Szergejt. Valahol várható volt a végkifejlet, spoiler.
A regény izgalmas, fordulatos, és egyben megrázó is. Sokáig a hatása alatt voltam. A történetben lévő szereplők sorsa tragikus, még a mellékszereplőké is. Mindez a szereplők erkölcstelen szexuális kicsapongásainak a következménye.
Népszerű idézetek
A Karmáról van szó, az öntudatról, az Énről, nagy é-vel, ami halhatatlan, mert kezdettől fogva van. A meggyújtott gyertya, a folytonos égés, anélkül hogy kiégés lenne belőle, a láng, mely új lángokat gyújt, s maga mindig a régi láng marad! Hopp!Álljunk csak meg! A reinkarnáció a Karma tökéletesülésével mégiscsak megszakad egyszer, s az ember, ha teljesen megszabadult minden földi gyarlóságától, és elérte a legmagasabb kontempláció fokát: mégiscsak megáll és bedől a Nirvánába, onnan a Parinirvánába. Itt vagyunk tehát! Hogyan lehetséges, hogy valami, aminek kezdete nem volt: vége legyen? Mert a Parinirvána a Végnek a legvége. Hogy képzeli el ezt D.? Minden Én önmagában egy világ, amely összeomlik akkor, amikor elérte a tökéletesülés legmagasabb ormát? És mi értelme van ennek? Hová lesz így az a sok felhalmozott és összegyűjtött energia, mely életek során át kellett ahhoz, hogy a lélek, vagyis a Karma eljusson ehhez a magaslathoz? Hová vetődik ez? Ki használja fel? Erre feleljen D.!…Resultatum: minden vallás ott feneklik meg, ahol a jutalmat akarja kiosztani a jóknak s a büntetést a gonoszoknak. A lélek nem juthat a Nirvánába, míg a földnek csak egy parányi salakja is hozzátapad.
Első fej., 8. o.
– Bizonyára nagypapa. Minden ma a tegnapból születik, ez az élet folytonosságának törvénye. Miért nem hiszitek, hogy minden generációnak ízlése és erkölcse az elmúlt generációnak ízlésétől és erkölcsétől függ? …Ti csináltátok nekünk a háborút. Csupa öregember csinálta, akiknek mindegy volt már az élet, a mások élete, a mi életünk! Természetes tehát, hogy bennünk kell megbűnhődnötök. Ti minket kiszolgáltattatok egy új lelkiségnek, amire nem voltunk elkészülve, s mi úgy helyezkedünk el ebben a lelkiségben, ahogyan tudunk. Nem vethettek a szemünkre semmit!
Harmadik fej., 37.o.
Hiszen fiatalasszonyoknál a barátság alapja sohasem a karakterek megegyezése, sokkal inkább a kikívánkozó szubjektivitás, a megértésre szomjazó lélek, mely utat keres a vallomásokon keresztül, hogy könnyítsen magán, vagy hogy bizonyosságot keressen magának a kételyek között.
Negyedik fej., 46.o.
…már az első ember sem bírta el a harmóniát, és nem szeretett a terített asztalhoz ülni, amit számára az isteni kegyelem megrakott mindenféle jó falattal. Harcolni akar, s ezáltal elront mindent maga körül! Igen, lázadás, romlás és harc: ez a világ élete, s aki ezen változtatni akar: őrült.
10. oldal
A fő azonban mégis az, hogy önmagamat meggyőzzem afelől, hogy nem vagyok gyáva, s hogy megtudjam, milyen íze van az erős cselekedetnek. Mert ez a fő. A veszély érzése s a rajta való uralkodás. Tudjátok, hogy ebben egészen Nietzschével tartok. „Alles was mich nicht umbringt, macht mich stärker.”
16. oldal
– Én mindig játszom, igen – mondta Clarissz a teáját kavargatva –, mert olyan vidám és könnyű az életem, és olyan vidám és könnyű vagyok én magamnak – ezért! Szeszély és kíváncsiság! Ez vagyok, látod. Hát nem jó így? Ha komolyan venném az életet, elsősorban főbe kellene lőnöm magamat.
140. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Wass Albert: Eliza és a ház, amit Jacob épített 92% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Ida regénye / Szerelmi történetek 93% ·
Összehasonlítás - Márai Sándor: Az igazi 90% ·
Összehasonlítás - Jókai Mór: A gazdag szegények 90% ·
Összehasonlítás - Wass Albert: Eliza 87% ·
Összehasonlítás - Wass Albert: Eliza háza ·
Összehasonlítás - Jósika Júlia: Éva ·
Összehasonlítás - Móricz Zsigmond: Pillangó / Harmatos rózsa ·
Összehasonlítás - Kemény Zsigmond: Özvegy és leánya 80% ·
Összehasonlítás - Kármán József: Fanni hagyományai 67% ·
Összehasonlítás