Könnyed stílusú, ugyanakkor magas szakmai igényességgel megírt tudományos bulvár az emberi test rejtelmeiről, a kórbonctan titokzatos világáról és egy sokat látott orvos csapongó gondolatairól. Ebben a műben egy volt kórboncnok mesél kórházi történetekről, halálról és a boncolás folyamatáról, továbbá II. Károly brit uralkodóról, a lajhár gyomráról, a francia forradalom kiszabadítottjairól, Leninről, és egy fazonról, aki unalmas óráiban tartósított fejekkel beszélgetett. Emellett szó esik vese- és epekőről, valamint minden olyanról, amelyről soha senki nem akart feleannyit sem megtudni, mint amennyi itt olvasható. A szerző Erdős Attila, eredeti végzettségét tekintve orvos, több évig kórboncnokként dolgozott. A téma sokak számára elrettentő, a Felvágós könyv azonban mégis magával ragadó, lebilincselő, sőt: szórakoztató olvasmány. A lelked boncolásáról sok könyvet elolvastál már most végre itt egy, amelyik a testeddel is foglalkozik!
Felvágós könyv 96 csillagozás
Enciklopédia 14
Kedvencelte 14
Most olvassa 9
Várólistára tette 65
Kívánságlistára tette 97
Kölcsönkérné 4
Kiemelt értékelések
Néhány nagyon nehéz nap estéjén volt társam Erdős Attila könyve, ami pontosan azt adta, amit vártam tőle: szórakoztatott, kikapcsolt, segített elterelni a figyelmemet. Már írták előttem és ezt csak megerősíteni tudom, ezt a könyvet olvasni tényleg olyan, mintha találkoznál egy emberrel, akinek bitang jó sztorijai vannak a kórboncnokként eltöltött éveiből és megkérnéd, hogy meséljen már pár izgi dolgot, aztán azt vennéd észre, hogy már órák óta mesélteted.
A szerző stílusa egyébként remek, csak úgy röppentek az oldalak, saját történetei közé pedig ügyesen szúrt be egyéb érdekességeket, illetve az ismeretterjesztő részeket is. Az illusztráció szintén kiváló lett, nagyon elégedett vagyok a kötettel.
Sajnos hamar a könyv végére értem, de minden vele töltött perc és óra tökéletes kikapcsolódás volt, így a rövidsége sem fáj annyira. Az öt csillag pedig egyértelműen jár.
Nagyon örülök, hogy kiadták újra ezt a könyvet, csakis ennek köszönhetem, hogy el tudtam olvasni.
Olyan érzésem volt az olvasás közben, mint amikor matematika órán átnézünk intenzíven 20 percig egy nehéz részt, majd beszélünk valami könnyebb témáról, hogy felfrissüljön az agyunk és fel tudjuk fogni egy újabb lendülettel a téma további részét. Bár itt hozzá kell tenni, hogy a nehéz sem holmi unalmas és megfoghatatlan dolog, jól emészthető, de így maximálisan élvezhető, akár 2-3 részletben (haladók akár 1-2ben is) elolvasható.
Mit tudtam meg a könyvből?
Azt, hogy a „kórboncnok is ember” csak egy kicsit másmilyen.
Mindenkinek ajánlom a könyvet, aki szereti a tudományokat, okfejtéseket, de fél a nehezebb nyelvezettől, és szereti ha némi lazaság is kerül a komoly témák köré.
Semmi extra. Fura, de pl. Michael Crichton és Patricia Cornwell regényeiből az itt említett érdekességek legnagyobb részét már ismertem… Szóval mindig az jutott eszembe, hogy ezt én már valahol olvastam korábban. Erdős Attila elbeszélő hangneme sem igazán nyerte el a tetszésemet. Az illusztrációk pedig szintén nem tetszettek, pedig egy eredetibb és átgondoltabb grafikai koncepció sokat dobott volna a könyvön. (Helyenként kifejezetten megnehezítette az olvasást a képi háttér, másutt pedig egyszerűen csak zavaró volt az irkafirka.) Ha meg már a történeti érdekességeket is csokorba akarta szedni Erdős, szerintem nagy hiba, hogy Arányi Lajost egyáltalán nem is említi, aki kisfiának saját kezűleg bebalzsamozott holttestét dolgozószobájába ültette, s ott őrizte haláláig (25 éven át!).
Minden, amit tudni akarsz a boncolásról, de sosem merted nemhogy kipróbálni, de megnézni sem.
Bár Erdős kifejezetten egyetlen témára, a boncolásra koncentrál, ám ez nem jelenti azt, hogy monotonitással vagy szakbarbársággal lehetne vádolni őt. Merthogy miközben egy jól definiálható logikai vonalat követve ad át szakmai alapismereteket, szabadon asszociálva kalandozik tovább kultúrtörténeti érdekességek és bonctermi sztorik felé, majd tér vissza az alaptémához. És ugyan azt olvashatjuk, hogy a tényanyag megtanulása után simán meglenne harmadévben patológiából a kettesünk, a könyvet mégsem a belső szervek funkcióinak és precíz eltávolításának leírása, hanem a stílus, a lazaság, a kontrollált intellektuális csapongás – és mindemellett az illusztrációk, a szellemes, stílusos vizuális effektek garmadája – teszi élvezetessé.
Bővebben a Kultifilteren:
https://kultifilter.blog.hu/2019/09/28/van_mire_erdos_a…
Nem hittem, hogy a boncolásról lehet érdekes könyvet írni, de az ajánlásoknak igaza volt: ez tényleg jó könyv. Kicsit azt éreztem, hogy igazából Erdős Attila mindenképp írt volna egy könyvet, és életének azon része, mikor a kórbonctanon dolgozott, remek sorvezető volt számára, hogy sztorizzon mindenféléről. Emberekről, élethelyzetekről, a testről, a tudományról, az orvoslásról, az egészségről és betegségekről.
Azért a könnyed hangnem és anekdotázás ellenére szerintem nem kell hipochondernek lenni ahhoz, hogy az ember ennyi lehetséges kóros elváltozás említése után azért kicsit ne érezze magát kellemetlenül. Pláne úgy, hogy azért a könyvben is felmerül a gyanú, hogy vajon a mai orvoslás mennyire hatékony. Nem csodálom, hogy ő is lezárta ezt a fejezetet az életében.
Olyan volt ezt a könyvet olvasni, mintha lenne egy kórboncnok haverom, és egy sör mellett sztorizna!
Egy kis felvezetés, aztán szépen lépésről lépésre kiterít egy tetemet, felsorolva, hol mit keres, hogy megállapítsa mi végzett az illetővel.
Természetesen ahogy szokott az lenni, a szó néha elterelődik, érdekes anekdoták és történelmi orvostani események színesítik a boncolás folyamatát.
A fülszöveg nem kamuzik, anatómia kettest úgy érzem én is össze tudnék szedni ez után. Elég sokat okultam a könyvből és nagyon esélyesnek látom újraolvasásra is.
Figyelem! Ha már voltál disznótoron és vagy láttál holttestet és nem bírtad, akkor kerüld el a könyvet!
Nagyon részletes és „látványos” leírásokat tartalmaz!!
A könyv elején jelentős ellenérzéseim voltak a szerzővel szemben, egyrészt személyesen sem volt szimpi, másrészt úgy éreztem, a sztorizgatás és a poénkodás erősen a beígért tartalom kárára megy. Szerencsére azonban nem adtam fel, és a közepe felé már belelendült abba is, amit a fülszöveg ígért, ráadásul nagyon szórakoztatóan. Szerencsére nekem volt már gyakorlati kórbonc-tapasztalatom, amit örömmel idéztem fel magamban fejezetről fejezetre, de enélkül is bátran ajánlom az érdeklődőknek, az undinak titulált részek sem különösebben azok, ha meg mégis majdnem, akkor le kell állni a vizualizálással, és anélkül folytatni.
Maga a kiadvány gyönyörűséges, az illusztrációk nemcsak színt, hanem tartalmat is hozzáadnak a – 2018-as – könyvhöz.
Az egyedi témát szerintem a lehető legjobb módon tálalja a szerző. A téma (csont)váza a boncolási menetrend, amit gazdagon tűzdel anekdotákkal, személyes élményekkel, tudományos kutatási eredményekkel, szóval még érdekesebb tartalommal. Az én kedvenc témáim: a klinikus és a patológus kapcsolata, ami sajnos úgy tűnik nem eléggé szoros. A màsik pedig a szűrő vizsgálatok fals-pozitív eredményeinek kiugró aránya. Nagyon is elgondolkodtató topic mindkettő.
Népszerű idézetek
Szerintem minden kórboncnok eleve gyűlöli a kövérséget. A kicsit is kövér embert sokkal gusztustalanabb és nehezebb boncolni, mint a soványat. A felhalmozódott zsír ráadásul valószínűtlenül sárga, mint a bonctermi köpeny. A kövér emberekben a zsírszövet nem csak a hasfalon található, hanem a belső szervek is zsírosak, a beleket ölelő cseplesz is tiszta zsír, és eltakar mindent. Esküszöm, a fogyókúrára motiváló leghasznosabb eszköz lenne, ha a kövérek látnák, miként festenek belülről.
100. oldal
Ő mindig velünk tartott, és ilyenkor sokat mesélt mindenről, de főként történelemről és földrajzról, mert ez a két téma sokkal jobban érdekelte mindennél. Professzor is csak azért lett, mert ha már csinálunk valamit, akkor csináljuk rendesen, ami az ő esetében egyenes utat jelentett a tanszékvezetésig.
169. oldal
Fiatal, szakvizsga előtti, vagy közvetlenül az utáni orvosok, akik a boncolások 95%-át végeztük, fél évig minden statlapra minden elhunytról azt írtuk, hogy az alapbetegség az érelmeszesedés, a halálok pedig a szívmegállás – elvégre mindenki abban hal meg, hogy megáll a szíve. […] Azóta egyetlen egészségügyi statisztikának sem hiszek.
43. oldal
Nemrégiben láttam a National Geographic Channelen egy filmet a floridai Everglades-mocsarak területén élő őslakos indiánokról. Szerintük a lélek három helyen lakozik: a pupillákban, az árnyékban és a vízről visszatükröződő arcképben. Nem tudom miért, de ez nagyon tetszik.
199. oldal (Scolar, 2018)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban ·
Összehasonlítás - Magyar László András: A csámcsogó hullák és egyéb érdekességek ·
Összehasonlítás - Máté Gábor: A test lázadása 93% ·
Összehasonlítás - Giulia Enders: Bélügyek 93% ·
Összehasonlítás - Mindent az emberi testről ·
Összehasonlítás - Kontra György: Az emberi test I-II. ·
Összehasonlítás - Harsányi Zsolt – Hegedüs Lóránt (szerk.): A műveltség útja I-XV. ·
Összehasonlítás - Ádám György: A rejtőzködő elme ·
Összehasonlítás - Berend Mihály: Genetikai ábécé ·
Összehasonlítás - Marton János – Pap Kornélia: Kihívások, küzdelmek, kalandok a tudományban és a társadalomban ·
Összehasonlítás