Háromkirályok ​szolgája 3 csillagozás

Erdődy János: Háromkirályok szolgája

A ​barokk Európa zenei életének három óriása, Jean-Baptiste Lully, Henry Purcell és Antonio Vivaldi vonzáskörében él és dolgozik Erdődy János új regényének főszereplője, Vettore Zorzi. Velencei származású hegedűkészítő és muzsikus, a cremonai Amati-műhelyben tanult. Inasévei után nekivág a világnak. A Napkirály, XIV. Lajos fényes Párizsába utazik, ahol a szellemi élet két fejedelme Moliére és Lully. Lully éppen akkor nyitja meg az első párizsi Operaházat, szerződteti színházához a velencei fiatalembert; Zorzi tanúja és részese a francia opera születésének. Bejut az Évszázad Asszonyának, Ninon de Lenclos-nak meghitt körébe – szerelmi és politikai kalandok között bontakozik ki művészi pályájának első szakasza. Innen a sors átdobja Londonba, ahol a „gavallér-király”, II. Károly udvari hegedűse lesz. Baráti és munkatársi viszonyban van Henry Purcellel – majd a nagy angol zeneszerző halála után, már öregedő fejjel, hazautazik Velencébe. Visszavonultan dolgozik hangszerműhelyének falai… (tovább)

>!
Zeneműkiadó, Budapest, 1970
426 oldal

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Chivas>!
Erdődy János: Háromkirályok szolgája

Szerettem a könyvet. Rengeteget tanultam a korról, a három híres zeneszerzőről és Velencéről. Néhol tiszta Dan Brown volt, ugyanolyan szeretettel és részletességgel ír a helyekről, épületekről és nem utolsósorban emberekről hogy muszáj volt olvasás közben is utánanéznem. :)
A négy évszak koncertjének leírása maga a csoda. Muszáj meghallgatni. :)

Én így szeretek tanulni. :)

Zebrafű>!
Erdődy János: Háromkirályok szolgája

Nagyon lassan indul be. Komolyan elgondolkoztam, hogy végig sem olvasom. Azonban miután megismertük Lully-t kezdett érdekes lenni a történet.
A főszereplőnk nem nagyon érdekelt, nem nagyon tudtam azonosulni a személyiségével, maximum irigyeltem, hogy olyan szépen tud hegedűn játszani. Azután (mint ahogy kicsivel feljebb is említettem) jött Lully. Utána Purcell majd Vivaldi. Olyan szerethető, fantasztikus és érdekes személyiségekként lettek ábrázolva, hogy teljesen magával ragadtak. Ahogy a történelmi események is, az akkori országok, nagyvárosok milyensege, ittam minden szavát az írónak. Nagyon tetszett, köszönöm! Bárcsak ilyenek lettek volna a töriórak is. :)


Népszerű idézetek

Chivas>!

És Lully, aki egy hatalmas miniszter megvető megjegyzésére: „maga csak szórakoztatja az embereket”, így mert felelni: „ön is szívesen megtenné, ha volna tehetsége hozzá”.

Chivas>!

Mohón vetette magát a ropogós, festékszagú friss papírra. Az öt vonal között négy keskeny ösvény: futni, rohanni kellene rajtuk, távoli cél felé.

Chivas>!

– Ön gyerekkorától fogva itt él, Antonio. De én elszédültem volna a meglepetéstől, ha látok Párizsban egy Valois nevű borbélyt, vagy Londonban egy kéményseprőt, akit Tudornak hívnak.

Chivas>!

– Örülök, hogy nőnek születtem. Mert az asszony fogadja magába a férfit, és amikor véget ér az ölelés, a férfinak kell elmennie, a nő marad. A pohár is mindig arany: ha van benne bor, ha kifogy belőle, akkor is. Jó nőnek lenni. Csak nem szabad megfizetni érte az árat, nem kell vállalni az asszonyok rabságát.

Chivas>!

– De ön nem színházigazgató. Ön muzsikus. Nem is rossz muzsikus. Idejében szólok, most még a kezdet kezdetén tart: sose jusson eszébe, hogy pályáját nagyurakkal egyengettesse. Ha sikerül egy ilyen próbálkozása, a következő napon már rosszabb hegedűs lesz. Pártfogóknál sokat kell előszobázni; ezt az időt használja inkább otthoni gyakorlásra, többet ér vele. A támogatást elvesztheti, a mesterségbeli tudást soha. És még valami: akit ölben visznek, elgyengül.

Chivas>!

– … Volt egy híres és népszerű angol drámai költő, hatvan éve meghalt, de a darabjait ma is játsszák. A neve William Shakespeare, talán hallott már róla.
– Nem. Nem ismerem ez a nevet.
– Majd Londonban megismerkedik vele. Még állja a versenyt a mostani divatos szerzőkkel. Szóval, ez a Shakespeare színigazgató is volt, és mesélik, akkor örült, ha a színházában előadás közben a közönség soraiból felkiabáltak a színpadra, fenyegették a cselszövőket, szidták a gonosz szereplőket és izgatott buzdításokkal kísérték a rokonszenves személyek cselekvését.

Chivas>!

– Ötvenhat!… Ötvenhat?… – zakatolt a szó Vettore Zorzi koponyájában.
Negyvenhatnak sem látszott Ninon de Lenclos. Harminchatnak sem. Nem volt kora.
És megszólalt:
– Isten hozta, kedvesem. Sok Velencéből jött jóbarátom van; remélem, ön is közéjük tartozik majd.
Hangjától végigborzongott a fiatalember gerince. Ez … a cremonai műhely legszebb zengésű csellójának hangja. Mintha karneváli maszkot vetett volna le az asszony: a hang előhozta igazi arcát. Sugárzóan szép lett egy pillanat alatt, vonzó, meghitten bűvös és távolítóan izgalmas egyszerre. Amíg a mondat zenélt, a világ legszebb női arca volt ez – és most már utána is így maradt. Az előbb még polgárasszonyos alakja istennőszoborrá vált, majdnem vaskos keze lepkeszárny lett. A hang és a szemek fénye megváltoztatta: őt és körülötte a világot.

Chivas>!

És eszébe jutott, hogy a hivatalosan katolikus Velencében az állam soha nem engedte meg az egyházi hitnyomozó szervezet, a Szent Inkvizíció működését: soha senkit nem vontak ott felelősségre vallási okok miatt. Holott Spanyolországban, német földön, de itt Párizsban is…

Chivas>!

A kelleténél több a jómódú hugenotta. Ennek is megvan persze az oka. A társadalomból kirekesztett ember magának él; aki állandóan a fenyegetettség állapotában érzi magát, védelmet keres, gyűjt, igyekszik pénzt szerezni.


Hasonló könyvek címkék alapján

Zsigray Julianna: A Sugár úti palota
Harsányi Zsolt: Magyar rapszódia
Láng György: A Tamás-templom karnagya
Láng György: A Péter-templom karnagya
Zsigray Julianna: Tékozló élet
Passuth László: A mantuai herceg muzsikusa
Székely Júlia: A halhatatlan kedves
Barát Endre – Lévay Endre: Caruso csodálatos élete
Gál György Sándor: Kánkán
Balassa Imre: Mozart regénye