Első ​íjász könyvem 1 csillagozás

Erdész Ede: Első íjász könyvem

Az íjászat 1900-ban már szerepelt az Olimpia műsorán és azt követően még kétszer, majd 52 év szünet után 1972-ben újra versenyszám lett. 1931-ben megalakult a Nemzetközi Íjász Szövetség (FITA), amelynek száznál több nemzeti szövetség a tagja, köztük az 1957-ben megalakult magyar is. Volt idő, mikor egész Európa félte a magyarok íjait. Mai íjászainkra ez koránt sem igaz. Hazánkban sajnos, ez a sportág nem tartozik az elismert sportok közé. Kevés az eredményes versenyző, és a szakképzett edző. Ahhoz, hogy ez pozitívan változzon, szükség van az utánpótlás széleskörű nevelésére. Az íjászat kitünő lehetőség a kikapcsolódásra és a testi-lelki felüdülésre. „Zöld” sport, mert semmilyen formában nem szennyezi a környezetet. Kívánatos, hogy minél többen ismerkedjenek meg vele, és akár kedvtelésként, akár sportként műveljék. A szerző több mint félszáz rajza, illusztrációja, táblázata teszi mér érthetőbbé, élvezhetőbbé az utóbbi évek egyetlen e témában írott könyvét.

>!
Gonda, Eger, 2002
144 oldal · ISBN: 9632049292

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések


Hasonló könyvek címkék alapján

Baranyi Tibor Imre (szerk.): Tanulmányok a tradicionális íjászatról
Horváth Zsolt – Mátyás-Kulcsár Éva – Mátyás Szabolcs: Kulcs a történelemhez
Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje
Eugen Herrigel: Zen – Az íjászat művészete – Kyudo
Bakay Kornél – Papp György: Lovasíjászat és őstörténet
Ambrózy Árpád: Amit a vadászíjász vizsgán tudni kell
Kész Barnabás: Nemzetünk nagy harcosai
Román Péter: Íjász blog…
Ambrózy Árpád – Fábián Gyula: A vadászíjászat kézikönyve
Nagy Gábor – Szabó Zsolt: Csigás íjak