Az íjászat 1900-ban már szerepelt az Olimpia műsorán és azt követően még kétszer, majd 52 év szünet után 1972-ben újra versenyszám lett. 1931-ben megalakult a Nemzetközi Íjász Szövetség (FITA), amelynek száznál több nemzeti szövetség a tagja, köztük az 1957-ben megalakult magyar is. Volt idő, mikor egész Európa félte a magyarok íjait. Mai íjászainkra ez koránt sem igaz. Hazánkban sajnos, ez a sportág nem tartozik az elismert sportok közé. Kevés az eredményes versenyző, és a szakképzett edző. Ahhoz, hogy ez pozitívan változzon, szükség van az utánpótlás széleskörű nevelésére. Az íjászat kitünő lehetőség a kikapcsolódásra és a testi-lelki felüdülésre. „Zöld” sport, mert semmilyen formában nem szennyezi a környezetet. Kívánatos, hogy minél többen ismerkedjenek meg vele, és akár kedvtelésként, akár sportként műveljék. A szerző több mint félszáz rajza, illusztrációja, táblázata teszi mér érthetőbbé, élvezhetőbbé az utóbbi évek egyetlen e témában írott könyvét.
Első íjász könyvem 1 csillagozás
Kívánságlistára tette 1
Hasonló könyvek címkék alapján
- Walter Umminger (szerk.): A sport krónikája ·
Összehasonlítás - Igali Svetozár: Budapesttől Belgrádig veloczipéden ·
Összehasonlítás - Péter Gyula: A futball világa ·
Összehasonlítás - Molnár Ákos – Szőke Csaba (szerk.): Ronaldo vs. Messi ·
Összehasonlítás - Keir Radnedge: World Football Records 2010 ·
Összehasonlítás - Kamler János: A Bajnokok Ligája legjobb 50 mérkőzése ·
Összehasonlítás - Luciano Wernicke: Miért 11-en játsszák a futballt 11 ellen? ·
Összehasonlítás - Csillag Péter – Dénes Tamás: Budapest futballkönyve ·
Összehasonlítás - Killyéni András-Péter: Testnevelés és sport a Farkas utca 2. szám alatt ·
Összehasonlítás - Luciano Wernicke: A leghihetetlenebb olimpiai történetek ·
Összehasonlítás