Hegyet ​hágék, lőtőt lépék 8 csillagozás

Archaikus népi imádságok
Erdélyi Zsuzsanna (szerk.): Hegyet hágék, lőtőt lépék Erdélyi Zsuzsanna (szerk.): Hegyet hágék, lőtőt lépék Erdélyi Zsuzsanna (szerk.): Hegyet hágék, lőtőt lépék Erdélyi Zsuzsanna (szerk.): Hegyet hágék, lőtőt lépék

„…Hatalmas ​kincs birtokába jutottunk most, ezek a legtisztább népköltészetté vedlett imák nemcsak történeti múltunk, de költészeti-múltunk a nép szívéből kitemetődött lángoló aranyleletei, erejük, igézetük, tisztaságuk, mint az aranyláncoké és a tiszta csontoké. Íme, a nép szívébe temetődött múlt-idő kristály-koporsója fölnyittatott, s e koporsóban a költészet eleven égő virága van, nem költészet-tetemek sárga hamva, emlék-hullák zöld pora. Én népköltészetünk legfénylőbb rétegéhez hasonlónak mondom ezeket az imákat, amikben a nép élt, s amik századokon át népünkben éltek titokban. És szépségük és erejük nemcsak tartalmaikban van, de n y e l v ü k b e n is, mert hallván őket, oly erővel ráz meg népem b e sz é l t ny e l v é n e k gyönyörűsége, bátorsága, tisztasága és látomásossága, hogy költő szívemben ámuldozva és szégyenkezve csak édesdeden mosolyogni és könnyezni tudok, mint Bartók Béla zene-örvényeiben, lángoló látomásaiban.”
(Juhász Ferenc: Imák, apokrif mámorok. Új… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Kalligram, Budapest, 2013
1104 oldal · ISBN: 9788081016851 · Illusztrálta: Gyovai Bodák Eszter
>!
Kalligram, Pozsony, 1999
1104 oldal · keménytáblás · ISBN: 8071493147 · Illusztrálta: Gyovai Bodák Eszter
>!
Magvető, Budapest, 1976
770 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632703030 · Illusztrálta: Gyulai Líviusz

1 további kiadás


Enciklopédia 15


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 7

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISP
Erdélyi Zsuzsanna (szerk.): Hegyet hágék, lőtőt lépék

A kötet értékéről nincs mit írni. Kincsesláda és kész.

Isten áldja Erdélyi Zsuzsannát, hogy összeszedte ezeket az imádságokat, amelyeknek jószerivel még műfajuk sem létezett, mielőtt ő foglalkozni nem kezdett velük. Több, mint ezer oldal, és ez csak a válogatás.

No jó, távolról sem jut egy imádságra egy oldal: összesen alig (!) több, mint háromszázat válogatott bele, a többi tanulmány/esszé és jegyzet. Erdélyi Zsuzsanna legalább annyira írója ennek a kötetnek, mint szerkesztője. A prózai részekben egyrészt a gyűjtés körülményeiről mesél (igazi hős ez a nő), másrészt minden imát részletesen kommentál, elhelyezi a tágabb kontextusban, vagyis elmagyarázza, milyen más imatípusokhoz kapcsolódik még, illetve megadja a gyűjtés körülményeit, egyes nyelvjárási szavak jelentését, egy-két motívum köré egész kisesszét kerekít, néha pedig kottát is mellékel.

Erre nem lehet öt csillagnál kevesebbet adni.

De NEM ajánlott folyamatosan olvasni. Én megtettem. (Bradbury-kihívás.) Hiba volt. Ha más megteszi, maximum egyet olvasson el naponta, de azt többször is. Amikor már jól benne jár az ember a kötetben, egyszerűen összefolynak a szövegek, az ismétlődő motívumok kerülnek előtérbe, az imák egyedisége elvész, a befogadott érték csökken. Pozitívum, hogy ami még így is ki tud ragyogni a környezetéből, az már tényleg emlékezetessé válik. :)

Azt nem tudom, hogy Erdélyi Zsuzsannának igaza van-e, amikor azt állítja, hogy ezek a verses imák a középkori magyar népköltészet „maradványai”. (Ha van egyáltalán értelme maradványról beszélni ekkora anyag esetében.) Azt viszont tudom, hogy így logikus. Ha a XX. század közepén egy nyolcvanéves néni elmond egy szöveget, amelyet pont ugyanazokkal a szavakkal tanult meg tízéves korában egy akkor nyolcvanéves nénitől, akkor hajlamos vagyok elhinni, hogy azt a szöveget jó pár száz éven keresztül fenn tudták tartani ugyanígy. A memória erejét pedig alá ne becsülje senki. Az eposzok énekmondói évszázadokon keresztül tartottak fenn ezzel a módszerrel több ezer soros szövegeket.

Idetartozik még, hogy jelen sorok írója ötéves korában ugyanilyen műfajú (bár sajnos közel sem a kötetbe illően különleges) imát tanult saját nagymamájától. (Aki mélységesen fel lett volna háborodva, ha valaki megmondja neki, hogy az unokájának tanított imának nem minden elemét helyeselte mindenkoron a katolikus egyház.) Az ima pedig a mai napig fennmaradt a családi emlékezetben, a hozzá kapcsolódó anekdotával együtt. És fenn is marad, amíg az utolsót is koporsóba nem teszik közülünk.

6 hozzászólás
>!
gjudit8
Erdélyi Zsuzsanna (szerk.): Hegyet hágék, lőtőt lépék

Nagyon szíven ütött ennek a gyűjteménynek a megismerése.
A konkrét szövegek azonosságán és rendkívüli variációin kívül az egyes imák nyelvezetének régisége adja az elsődleges élvezetet az olvasáskor.
Az adatközlőkről szóló néhány információból és a rögzítéskor felvett pár mondatból 50-100 évvel ezelőtt élt emberek sorsa sejlik fel.
Talán az utolsó pillanatban készült el ez a kötet, s az ennek alapját képező gyűjtés…
Én már nem örököltem, így a lányomnak sem tudom átadni.
Ami akkor még elő volt, most már leginkább az ilyen könyvek és adattárak őrzik!

1 hozzászólás
>!
szanes1
Erdélyi Zsuzsanna (szerk.): Hegyet hágék, lőtőt lépék

Egy csoda ez a könyv. Ha érdekel az irodalom, a nyelvészet, a nyelvtörténet, a vallás, a néprajz vagy a pszichológia, akkor kötelező olvasmány.

>!
Lali P
Erdélyi Zsuzsanna (szerk.): Hegyet hágék, lőtőt lépék

Nagyon szép könyv. Kívül, belül.
Talán még épp elérhető nyelvi-lelki távolságra-közelségre tőlünk.
Nem vagyok biztos benne hogy a következő nemzedékeket még meg tudja érinteni.
Talán ha mi addig is élőn tartjuk a kapcsolatot e könyvön keresztül velük, a régiekkel.
A végén dallamok is vannak. Azok sokat segíthetnek ebben.


Népszerű idézetek

>!
Timár_Krisztina ISP

Kiss István, meghalt 1944-ben 89 éves korában, sipeki… hát ő így emlegette nekünk, hogy háború vót, és vót ilyen árok, ahol szuronyokat állítottak fel, hogy abba majd az ellenség beleesik, oszt le vót takarva harasztval, oszt ő ment arra, oszt ő beleesett, oszt egy szuron se ment őbele, úgy, hogy minden szuron szétdő't, szaladtak oda mentésre, hogy mennek: »Kiss, él?« – »Élek – aszongya – húzzatok ki, nincs semmi bajom.« Kihúzták. Oszt vót ott egy tisztelendő atya, kérdezte, hogy: «Kiss, szokott maga imádkozni?« – Aszonygya: »Szoktam.« – »Mit szokott?« Oszt elmondta neki ezt az imát. Hogy őt ez őrizte meg.

312. oldal (Kalligram, 1999)

7 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

A népi fölfogás szerint az, akinek Isten megadta a gyógyítás képességét, vétkezik, ha nem gyakorolja azt beteg embertársai, netán állatai érdekében. (…) Ezt a tudást ki kellett érdemelni, és megszerezvén, át kellett örökíteni. Isten nevében és az ő átruházott erejével, „pecsétjével” tették rá a betegre a „szép imádságot”, elmondván háromszor, hétszer, kilencszer. S aztán már „nem köll semmi, mint a jó Istennek a segítsége”. A „higgye meg, ez igaz” bizonyosságával, csillogó szemmel beszéltek sikeres gyógyításaikról, és szenvedélyesen elhatárolták magukat a „guruzsmás”, ördöngös, boszorkányos mivolttól. És ez a lényeg, a mély meggyőződésük, hogy nem az ördög, hanem az Isten, a Szentháromság hat általuk.

786. oldal, Visszatekintés (Kalligram, 1999)

Kapcsolódó szócikkek: boszorkányság · gyógyítás · ima · Isten · ördög · Szentháromság
>!
Timár_Krisztina ISP

Ég szülte Földet,
Föld szülte fát,
Fa szülte ágát,
Ága szülte bimbaját,
Bimbaja szülte virágját,
Virágja szülte Szent Annát,
Szent Anna szülte Máriát,
Mária szülte Krisztus Urunkat, a világ Megváltóját.

182. oldal (Kalligram, 1999)

>!
Timár_Krisztina ISP

Az ősi hiedelem szerint ide-oda vándorló betegségdémonok, halottak lelkei, testbe búvó állatok, természeti erők, nap, hold, csillagok, szél vagy Isten büntetése okozzák a betegséget. Ahhoz, hogy meg lehessen gyógyítani, fel kell ismerni az előidéző okot, az eredetet. A gyógyítás valójában ellenvarázslat, melynek alapja a kimondott szó bűvös hatása, a szó varázserejébe vetett hit. Aki „tudja a szót”, felhasználhatja erejét. Az ima a szó hatalmára épít, mely viszont a szó hangalakjához fűződik. Maga az elmondás idézi föl a varázserejét, mellyel az istenség, szellem, rontó démon stb. kényszeríthető a kérelem, sokszor parancs erejű felszólítás teljesítésére. A gyógyítás elve analógián, azaz hasonlóságon alapul, az egyszer már megtörtént eset fölidézésén; az eurázsiai általános hagyomány szerint, ahogy az istenek, az istenség életében sikerült a gyógyulás, úgy következzék be az adott helyzetben is. (…) Az epikus részt lassan mondják, míg a ráolvasó részt gyors, egyhangú, hadaró stílusban, elvétve kántáló-éneklő lejtéssel. Előfordul, hogy az epikus rész elmarad, s csak az utóbbi főrész él. Ennek alapján különböztethetünk meg kiparancsoló, elküldő, tiltó típusú, ismétlődő szerkezetű ráolvasásokat. Ugyanis a betegséget, mint jeleztük, megszemélyesített ártalmas szellemnek, démonnak tekintik, s elküldik lehetetlen feladatok elvégzésére, vagy visszairányítják oda, ahonnét jött: kőbe, sziklákra, tengerfenékre, állatba, fába stb., lehetőleg oda, ahol nem tud ártani senkinek.

97-98. oldal (Kalligram, 1999)

Kapcsolódó szócikkek: gyógyítás · hiedelem · ima · népi gyógyászat
>!
Timár_Krisztina ISP

Az essőtül való imáccság
„Nagy idő elintése”

Elindula a záporeső a szegén ember eledele e'rontására
Kérdezi a bódugságos szép Szűz Mária
Hová mensz te záporesső?
Elindultam a szegén ember eledele elrontására,
Kérlek térj meg (lassítva mondja)
Menj a kősziklákra,
Hol kenyervel nem élnek,
És az ótáriszencséget nem használják.

Lészped (Moldva), 1971 nyara. Tátray Barna főiskolai hallgató gyűjtése.
Demeter Antalné Jána Anna, 45 éves.

124. oldal (Kalligram, 1999)

>!
Timár_Krisztina ISP

A népi imádságokban feltűnően nagy számban jönnek elő az ékes, sokat eláruló jelek-képek-törmelékek egy egykoron virágzó költői gyakorlat valóságáról. Ezek a Grál-elemek szinte bizonyossá teszik, hogy amiképpen volt magyar Nagy Sándor- és Trója-regény (…), kellett lennie magyar Grál-epikumnak is. Ami múltunkban nem volt, annak nincs, nem lehet nyoma. Nem tekinthető véletlennek a Grál-jegyek jelenléte imádságainkban, köztük is a meghatározóé: az angyalok által misztikus edénybe fölfogott és misztikus helyre vitt Krisztus-véré. Bár nem maradt fönn összefüggő Grál-redakció, a helynevek és bizonyos fogalmak megnevezései önmagukért beszélnek. A nép nem találja ki a dolgokat, a nép hagyományozza őket.

879. oldal, Nagy üdő elejibe való imádság (Kalligram, 1999)

Kapcsolódó szócikkek: Jézus Krisztus · Nagy Sándor · Szent Grál · Trója
>!
Timár_Krisztina ISP

Fődös orrom, vas a testem,
Acél az én orcám,
Mennyország a sövegem,
lsten az én fegyverem (…)

235. oldal (Kalligram, 1999)

Kapcsolódó szócikkek: vas
>!
Timár_Krisztina ISP

Az 1849-ben született nagyanya az ő nagyanyjától tanulta az imádságot, aki a múlt század elején, ha ugyan nem korábban született. Kétszáz esztendő egy ember élőszavas tudásában! És újabb száz és száz esztendők a nemzedéki átadásban egészen a késő középkorig. Az imádság valóban a műfaj legrégebbi rétegébe tartozik, már maga a „vala” használata is erre utal.

933. oldal, Mikor ül vala (Kalligram, 1999)

Kapcsolódó szócikkek: ima
>!
Timár_Krisztina ISP

Óh hajnal, hajnal rózsaszínü szép piros hajnal
Kibe Mária nyugoszik
Ur tőle születik,
Világ tőle hadatik,
pokol tőle töretik,
Nap tőle nyugoszik.

275. oldal, Elindult Szentpusztába (Kalligram, 1999)

>!
Timár_Krisztina ISP

A különbség csak a cél: a gyógyító imádság másra irányul, máson kíván segíteni Isten megidézett ereje által, az egyházi viszont magára az elmondóra irányul, annak testi-lelki javát kívánja szolgálni. Mégpedig kettős szinten: az imádkozó egyrészt a fizikai lét szintjén kéri az égiek támogatását az ártó-rontó erőkkel szemben a maga és családja, állatai és terményei számára, másrészt a lélek szintjén igényli a segítséget a Gonosz, a Sátán ellenében, hogy életútja során kivédhesse a rá leselkedő kárhozatba vivő csapdákat. A bűn kísértéseivel szemben jó cselekedetekkel, az erények gyakorlásával, lelki hasznok, kegyelmek szerzésével kívánja biztosítani az üdvözülést, azaz a mennybe jutást. Ez a kettős cél vezeti gyógyító öregeinket: segíteni Isten eszközeiként másokon, és megküzdeni az élet nehézségeivel Isten árnyékában.

786. oldal, Visszatekintés (Kalligram, 1999)

Kapcsolódó szócikkek: ima

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Lukácsy Sándor (szerk.): Fénylik a nap fényességgel
Szabad-e locsolni?
Madar Ilona: Sárrétudvari néprajza
Dömötör Tekla (szerk.): Népszokás, néphit, népi vallásosság
Pócs Éva – Ilyefalvi Emese (szerk.): Ráolvasások A-B
Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága
Tordai Vilmos: Okkult elemek a magyarság életében
Diószegi Vilmos: Samanizmus
Csonka-Takács Eszter – Czövek Judit – Takács András: Mir-Susné-Xum I-II.
Fehér Zoltán: Boszorkány a forgószélben