Régi ​zsidó temetők művészete 2 csillagozás

Erdélyi Lajos: Régi zsidó temetők művészete

A ​temető hálás fotótéma.
Olyannyira, hogy gyakran a giccs határvidékére csábítja a művészt. De nem elkerülhetetlenül. A mindannyiunkra érvényes ítélet, miszerint ki-ki a maga idejében elfoglalja a számára kijelölt helyet az enyészet birodalmában, szinte kötelez bennünket a téma fotóművészeti eszközökkel való megközelítésére. Amit ebben az albumban megkíséreltem: objektív híradás a hazai népművészet olyan területéről, amelyet nemzedéknyi idő alatt a művészettörténeti kutatás, a könyvkiadás meglehetősen elhanyagolt. Korunk leghozzáférhetőbb, egyszersmind legnemzetközibb nyelvén, a látvány, a fényképek segítségével igyekszem ráirányítani kortársaim figyelmét a hazai régi zsidó temetők fájdalmas művészetére, a névtelen kőfaragó mesterek egykori alkotásaira: a zsidó népművészet szabadtéri múzeumaira.
Nem a felfedező igényével fényképeztem „az élők ősrégi házaiban”; nem is a fotóművész kötelezően szubjektív hozzáállásával. Fényképhűségű dokumentummal akarom felhívni… (tovább)

>!
Kriterion, Bukarest, 1980
98 oldal

Enciklopédia 10

Helyszínek népszerűség szerint

temető


Most olvassa 2

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 6


Népszerű idézetek

Carmilla >!

    Béth Hácháim – az élők háza. Így nevezik a zsidók temetőiket. Mert halottaikat, halhatatlan lelküket élőknek tekintik.

5. oldal, (Kriterion, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: temető
Carmilla >!

    A 16. század, az újkor hajnala – a hitükért, vallásukért poklokat járó emberek, népek megpróbáltatásának korszaka. Európa szívében Luther és Kálvin követői ragadtak vándorbotot vagy fegyvert – mikor melyiket –, hogy megvédjék igaznak vélt hitüket a hatalommal szemben. Az európai zsidóság legműveltebb – a tudományokban, kereskedelemben és diplomáciában legjáratosabb – csoportja, a spanyol és portugál zsidók számára az alternatíva némileg szorongatóbb volt: ők vagy megtagadták hitüket, vagy mindenüket hátrahagyva el kellett hagyniuk otthonaikat. A vallási szempontból türelmes iszlám országai fogadták be a menekülők legnépesebb csoportjait.

8. oldal, (Kriterion, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: iszlám
Carmilla >!

A nyíllal átlőtt szív már az ókeresztény szimbólumok között, sőt az azt megelőző vallási rendszerekben is szerepel a fájdalom képi kifejezéseként.

25. oldal, (Kriterion, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: szív
Carmilla >!

    A temető hálás fotótéma.
    Mert romantikus, elgondolkodtató, felébreszti a valamennyiünkben szunnyadó filozófust, emlékeztet az elmúlás könyörtelen törvényére…

27. oldal, (Kriterion, 1980)

Carmilla >!

[…] A szülők sírja fölött elmondandó ima – szent kötelessége a fiúnak. Valláson túlmutató parancs ez, amit ma is teljesítenek hívők, ateisták egyaránt – legfönnebb a sír fölött elmondott szöveg különbözik.

12. oldal, (Kriterion, 1980)

Carmilla >!

[…] A közép- (és emlékezve a fasizmusra), az újkori Európában a megcsúfolt temetők megannyi kőbányaként szolgáltak világi és egyházi építkezések számára. Várfalak, városkapuk építésére és javítására használták a földből kitépett síremlékeket.

12. oldal, (Kriterion, 1980)

Carmilla >!

[…] Az erőteljesen fejlődő nemzeti burzsoázia felfedezi magának az antiszemitizmus kipróbált fegyverét, amit a piacokért vívott harcban gátlástalanul fel is használ.

15. oldal, (Kriterion, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: antiszemitizmus
Carmilla >!

A középkori zsidóságot a rájuk nehezedő, már-már elviselhetetlen nyomás ötvözte egységessé – legalábbis a halál pillanata után, a temetőben… Törvény írta elő, hogy szegényt és gazdagot megkülönböztetés nélkül temessenek egymás mellé – az elhalálozás sorrendjében.

17. oldal, (Kriterion, 1980)

Carmilla >!

    Különleges, „kiemelt”, a szokásosnál nagyobb, esetleg díszesebb síremlékek csak a szellem arisztokratáit – a törvénymagyarázókat, törvénytudókat, a nagy rabbikat, a közösség kiemelkedő vezetőit – illették meg.

17. oldal, (Kriterion, 1980)

Carmilla >!

[…] Száz-százötven esztendővel ezelőtt ezeket a köveket színezték: piros, kék, arany, ezüst festékkel fokozták a faragás művészi hatását, ugyanakkor elfedték a kőanyag szépséghibáit, védték a követ az időjárás viszontagságaitól.

17. oldal, (Kriterion, 1980)


Hasonló könyvek címkék alapján

Váli Dezső: Zsidó temetők
A. Katona Ildikó – Tóth Judit (szerk.): Szauna
Lászlóffy Aladár – Kántor László: Házsongárd
Wirth Péter (szerk.): Itt van elrejtve
Körner András: A magyar zsidó konyha
Sághy Gyula: Házsongárdi rekviem
Kormos Szilvia: A pilisvörösvári zsidó temető
Szalai Anna: Hagyománymentés és útkeresés
Gáll Tímea: Kölcsönkért kovász
John Fire (Lame Deer) – Richard Erdoes: Sánta Őz, a sziú indián sámán