A temető hálás fotótéma.
Olyannyira, hogy gyakran a giccs határvidékére csábítja a művészt. De nem elkerülhetetlenül. A mindannyiunkra érvényes ítélet, miszerint ki-ki a maga idejében elfoglalja a számára kijelölt helyet az enyészet birodalmában, szinte kötelez bennünket a téma fotóművészeti eszközökkel való megközelítésére. Amit ebben az albumban megkíséreltem: objektív híradás a hazai népművészet olyan területéről, amelyet nemzedéknyi idő alatt a művészettörténeti kutatás, a könyvkiadás meglehetősen elhanyagolt. Korunk leghozzáférhetőbb, egyszersmind legnemzetközibb nyelvén, a látvány, a fényképek segítségével igyekszem ráirányítani kortársaim figyelmét a hazai régi zsidó temetők fájdalmas művészetére, a névtelen kőfaragó mesterek egykori alkotásaira: a zsidó népművészet szabadtéri múzeumaira.
Nem a felfedező igényével fényképeztem „az élők ősrégi házaiban”; nem is a fotóművész kötelezően szubjektív hozzáállásával. Fényképhűségű dokumentummal akarom felhívni… (tovább)
Régi zsidó temetők művészete 2 csillagozás
Enciklopédia 10
Helyszínek népszerűség szerint
Most olvassa 2
Várólistára tette 1
Kívánságlistára tette 6
Népszerű idézetek
A 16. század, az újkor hajnala – a hitükért, vallásukért poklokat járó emberek, népek megpróbáltatásának korszaka. Európa szívében Luther és Kálvin követői ragadtak vándorbotot vagy fegyvert – mikor melyiket –, hogy megvédjék igaznak vélt hitüket a hatalommal szemben. Az európai zsidóság legműveltebb – a tudományokban, kereskedelemben és diplomáciában legjáratosabb – csoportja, a spanyol és portugál zsidók számára az alternatíva némileg szorongatóbb volt: ők vagy megtagadták hitüket, vagy mindenüket hátrahagyva el kellett hagyniuk otthonaikat. A vallási szempontból türelmes iszlám országai fogadták be a menekülők legnépesebb csoportjait.
8. oldal, (Kriterion, 1980)
[…] Az erőteljesen fejlődő nemzeti burzsoázia felfedezi magának az antiszemitizmus kipróbált fegyverét, amit a piacokért vívott harcban gátlástalanul fel is használ.
15. oldal, (Kriterion, 1980)
A középkori zsidóságot a rájuk nehezedő, már-már elviselhetetlen nyomás ötvözte egységessé – legalábbis a halál pillanata után, a temetőben… Törvény írta elő, hogy szegényt és gazdagot megkülönböztetés nélkül temessenek egymás mellé – az elhalálozás sorrendjében.
17. oldal, (Kriterion, 1980)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Váli Dezső: Zsidó temetők ·
Összehasonlítás - A. Katona Ildikó – Tóth Judit (szerk.): Szauna ·
Összehasonlítás - Lászlóffy Aladár – Kántor László: Házsongárd ·
Összehasonlítás - Wirth Péter (szerk.): Itt van elrejtve ·
Összehasonlítás - Körner András: A magyar zsidó konyha ·
Összehasonlítás - Sághy Gyula: Házsongárdi rekviem ·
Összehasonlítás - Kormos Szilvia: A pilisvörösvári zsidó temető ·
Összehasonlítás - Szalai Anna: Hagyománymentés és útkeresés ·
Összehasonlítás - Gáll Tímea: Kölcsönkért kovász 100% ·
Összehasonlítás - John Fire (Lame Deer) – Richard Erdoes: Sánta Őz, a sziú indián sámán 95% ·
Összehasonlítás