„Másnap megérkezett Biagio bácsi, s egy hétig nem mozdult ki a szőlőből. Nino ezekben a napokban újra meg újra felidézte magában a nagynénjével töltött éjszaka minden részletét, s iszonyatosan szenvedett attól a tudattól, hogy Cettina minden este lefekszik a férjével.
Az asszony különben úgy bánt vele, mintha semmi sem történt volna köztük.
Egyik nap, amikor elment mellette a folyosón, férje szeme láttára tréfásan meg is paskolta az arcát.
Nino gyakran elnézte nagynénjét az asztalnál, amint ugyanúgy beszélget a többiekkel, mint máskor, s közben arra gondolt, hogy szeretkezett vele, hogy Cettina szorosan magához ölelte, csókolta, hogy kezével segítette a testébe hatolni, majd amikor szótlanul feküdt mellette a nagy ágyban, nemsokára újból szájon csókolta a sötétben, és még egyszer szeretkezett vele.
Ezek a gondolatok felgyújtották a fiú képzeletét, és követelőző, szinte kétségbeesett vágyra gyújtották: mindenáron újra le akart feküdni nagynénjével.
(tovább)
Gyönyörű november 17 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1967
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rakéta Regénytár Magvető
Enciklopédia 2
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Nem is tudom, nem mondhatom, hogy nem tetszett, pedig az értékelések alapján arra gondoltam, nem lesz a szívem csücske – igaz, volt pár olyan pillanat, amikor már sok volt a kamasz-szenvelgéseiből-féltékenykedéseiből – és bár hessegettem, mégis minduntalan visszatért egy ilyen típus az ismeretségi körömből…
Nincs túlontúl sok cselekmény a kisregényben, de azt hiszem, nem is hiányzott – itt inkább a belső érzések, vívódások, szenvedések kivetítése volt a fontos, és véleményem szerint ezt nagyon jól meg is oldotta az író. Nemcsak kivetítette, olyannyira plasztikussá tette, hogy nemcsak átéreztem, majdhogynem éreztem Nino kamasz bensőjét feszítő érzéseket, szinte láttam a villámokat és a viharként kitörő magas fokú, heves, féltékeny, mindenkitől féltő, minden értelmes gondolatot agyából kitörlő érzelmeket; folyton levegőért kapkodó, kitörésig, szétrobbanásig teli lelkét. Nagyon érzékletes írás, belső feszültséget kelt az olvasóban is – és azt hiszem, nem is kell féltékeny típusnak lennünk ahhoz, hogy féltékenységet érezzünk Ercole Patti segítségével.
Mily vékony kis kötetetecske, mégis mennyi érzést közvetít és vetít ki!
Nem volt öröm olvasni, a témája igen kényes, intim és családi berkekben kellemetlen is – mégsem bántam meg, közel került hozzám az író, mert elgondolkodtatott, felvetett egy pár problémát – amit még át kell rágnom; ilyen pl. az anya szerepe: olyannyira jelentéktelen az alakja, hogy még a nevét sem tudjuk meg, talán nem is véletlen, annyira távol (tartja magát?) van a dolgoktól, észrevétlen, nem tudom nem felvetni: hogy hogy nem voltak „anyai rosszérzései”? Hol van/volt az a híres anyai megérzés??? Bár a regény nem erről szól, mégis jó lett volna az anya ott élő, fia életében részt vevő és részt vállaló szerepéről olvasni – mégiscsak Cettina a húga volt..
Egyszóval összességében tetszett ahogyan az érzelmeket ábrázolni tudta az író, és nem utolsó sorban az időszak, amikor játszódott: későig elhúzódó, még novemberben is érződő vénasszonyok nyarát idéző időjárás, a nyár végén oly jellemző „fáradtas”, de kellemesen melengető és oly szép őszies színeket varázsoló napsütés, a gesztenyésen átszűrődő, átsejlő napfény, a levegőt átszelő napfény „illata”, az avarban rejtőző gombák és az avar illata. És nem utolsósorban a szüret időszaka, ami számomra mindig utolérhetetlen és utánozhatatlan illatokat teremt – a friss, cukortól illatozó, nagyszemű szőlőfürtök illata, az összedarált szőlőszemek és csutka illata, a zúgó, működő szőlőfeldolgozó gépek szőlőlével keveredő illata, a frissen préselt must illata, a pince enyhén dohos-boros-sötétes illata, a forrásba induló/forrani kezdő must illata… ó ezek örökké belém ívódtak, sosem feledem el, és most éreztem mindezt a regény olvasása közben!
Sajnáltam Ninót, de ezeken az érzéseken túl kell esnie egy kamasznak, az első szerelmen, a bizsergetően titokzatos reménykedésen, a vágyódáson, a reménytelen várakozáson, a beteljesülésen, a féltékenységen stb. stb. Meg kell fel- és megismerni ezeket az érzéseket, és meg kell tanulni elviselni. Hát erre nem volt lehetősége Ninonak, sajnos. Éppolyan idegesítő tudott lenni a regényben, olyan „sok”, mint amilyen az az ismerősöm, akire utaltam valahol az írásom elején…
@Emmi_Lotta Olvassuk a Rakéta Regénytár (Ra Re) köteteit! kihívására olvastam – ez volt a 4. kötet.
Tragikus, szomorú, ámde eleve elrendeltetett.
Egyébként érdekes a túlfűtött sziesztázó olasz miliő és a népszokások, ételek, hagyományok, bár mindezek éppen csak megvillantak a kisregényben. Összességében lényegre törő és szűkszavú leírás. Könnyen és gyorsan abszolválható.
Hmmm… a kikapós fiatalasszonyba belehabarodó kamasz történetét nem éreztem nagy durranásnak. A fiú drámáját sem akkorának… Lehetne, akár kedves kis történet, de nem lett az, csak egy értelmetlen halál története.
Nem tudom, hogy egyáltalán kiadták volna, ha nincs a film Lollobrigidával…
A RaRe könyvekben előszeretettel kaptak helyet (szerencsére) a megfilmesített regények. …és ez filmnek nem lehetett rossz (bár nem láttam).
A 16 év körüli Nino beleszeret Cettinába, a nagynénjébe !!! (édesanyja húgába), és szexuális kapcsolatba kerül vele. Cettina mások számára is könnyen kapható, ezért a fiút szörnyű féltékenység mardossa…
Erotikus történet, a háttérben bonyolult, olasz családi viszonyokkal. A RA RE (Rakéta regénytár) sorozatában jelent meg, de nem regény, hanem kisregény.
Elolvastam, mert tetszett a külseje. Napokig a táskámban hordtam. Nagyon szomorú vége lett… Azon gondolkodtam, hogy mit lehetett volna tenni, hogy ez ne történjen meg… Az a baj, hiába mondta a nagynéni többször is, hogy keresse a saját korosztálya társaságát, Nino nem is tudott másra gondolni, csak Cettinára… Mindenesetre nagyon lehangolt, a vége pláne :(
A történet Szicíliában játszódik, az író szicíliai, tehát adott az igazi olasz hangulat. Megismerhetjük a kamasz főszereplőt, Ninót és kiterjedt rokonságát, a családi kapcsolatokat, viszonyokat. Minden szereplőt bemutat, pontos képet kapunk jellemükről, igazi nagy család és mégsem, mivel nem beszélgetnek, senki nem osztja meg a másikkal titkait, nem együtt élnek, csak egymás mellett. Rövid kisregény, mégis megragadó hangulatot teremt az író, igazán olvasmányos stílusa van. A történet újból és újból visszatér Ninó kamaszos vágyaihoz, álmaihoz, melyeket egyedül képtelen megoldani, helyesen kezelni.
Népszerű idézetek
– Ez bizony birka. Ugyan miért? – hajtogatja a paraszt félig álmélkodva, félig nevetve; nem tudja megérteni, hogyan jelképezhet egy ilyen egyszerű állat egy magas kitüntetést, amelyre sokan áhítoznak.
Alfio elmosolyodik, mint aki megbocsátja a vincellér hallatlan ostobaságát, aztán megmagyarázza a dolgot:
– Az Aranygyapjú Rendet Jó Fülöp, Burgundia hercege alapította 1426-ban; utána Rettenetes Károly lett a rend nagymestere.
A paraszt rábólint.
– A rend egyenruhájának nevezetes darabja a nagy vörös köpeny és a süveg, tudod, amolyan hálósipkaféle.
67-68. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Alessandro Baricco: Novecento 91% ·
Összehasonlítás - Salusinszky Imre (szerk.): Az Est hármaskönyve 1927 ·
Összehasonlítás - Marcello Venturi: Júlia, az élő legenda ·
Összehasonlítás - Natalia Ginzburg: Baktérítő ·
Összehasonlítás - Vincenzo Cerami – Carmelo Samonà: Egy egészen kicsi kispolgár / Testvérek ·
Összehasonlítás - Alessandro Baricco: Selyem 85% ·
Összehasonlítás - Oriana Fallaci: Levél egy meg nem született gyermekhez 84% ·
Összehasonlítás - Alberto Moravia: Kisregények ·
Összehasonlítás - Alberto Moravia: Agostino 79% ·
Összehasonlítás - Pier Paolo Pasolini: Amado mio / Tisztátalan cselekedetek 78% ·
Összehasonlítás