Ezzel a verseskötettel szemeztem már, de most Könyvhét volt az az esemény, amikor úgy éreztem, oké, most meg is veszem. Nagyon jól tettem, mert kellemes olvasási élménnyel gazdagodtam.
Még mielőtt bármire rátérnék, meg kell mondjam, engem nagyon zavart, hogy nem verscilusokat olvashatunk, mint ahogyan más kötetekben, hanem verseket, valós szabályozás nélkül (talán ennek az is lehet az oka, hogy folyamatosan változatos maradjon a kötet, ez valamennyire sikerült is, de azért a szervezettség…) olvashatjuk őket. Miközben azt is láthatjuk, hogy többféle elrendezési mód is tökéletes lett volna. Alapvetően észrevehető, hogy Judit három témakör felé épít: a szakítás, barátság megszakadása és ezen továbblépés; évszakok, természet, és ünnepek; és minden egyéb, érzések, felvillanások, pillanatkép-érzések. Én ilyen módon is fogok most írni róluk.
Az első kategória szívemnek nagyon kedves volt, mert bár nem szerelmet, de én is mostanság vezstettem el egy kapcsolatot, így ezek a „szakítós” versek nagyon megtudtak érinteni. Átéreztem teljes mértékben, és éreztem a sorokból lévő érzéseket, és annak változásait is (nagyon érdekes disszonanszcia, hogy Judit ezekben a versekben sokszor kiválaszt egy erős érzelmet, dühöt vagy szomorúságot, ez csap össze a nyugalom és boldogság érzésével, amely a vers végére éri el a harmoniát.
A második témánk az évszakok, és ez talán az a jolly joker, amit mindig el lehet sütbni egy versben, mert egy évszak változatos, és még rengeteg minden egyéb gondolat csatlakozik hozzá. Lehet meghökkentő kapcsolat (egy alapvetően nem szép évszak, de pozitív gondolat kapcsolatával) vagy csak elfogadott mintálban gondolkodó vers, alapvetően kellemes belesimulni a leírásokba, és átélni az adott időszakot, ünnepet akár.
A harmadik rész pedig a minden egyéb, ami azért érdekes, mert ezek a versek adják valójában a kötet változatosságát, és ezek a versek amelyek kicsit segítenek abban, hogy ne merüljünk bele teljesen az előbbi két téma (nem mindig vidám) hangulatába.
Alapvetően a versekre jellemző Judit naivitása is, és emiatt lehet az az érzése az olvasónak, hogy kissé giccsesek. Valójában viszont ez inkább Judit személyiségére utal, az szüremlik ilyen formán át a szavakon, így nehéz azt mondanom, hogy másmilyennek jobbak lennének, hiszen dehogy lennének! Ilyen a költő, ilyen a vers, és így őszinte, ezért így is tökéletes.
A verseknél látható, hogy sokszor nem is a téma, hanem a forma a fontosabb: a csengő rímek a belső rímekkel való harmóniája, a különféle versformák alkotása, játékosság, szépség, és kellemes ritmizálás jellemző a versekre.
A kiadvány nagyon szép, nem csak a borítója, mely élénk színeivel elképráztat, hanem a kemény kötés és a belső, vastagabb lapok is nagyon igényesek. Jó kézbe venni, lapozgatni, forgatni.
Kellemes volt olvasni, és ajánlom is ezt a kötet.