Epiktétosz ​összes művei 7 csillagozás

Epiktétosz: Epiktétosz összes művei

„Mikor ​bukott el Akhilleusz? Amikor Patroklosz meghalt? Távolról sem! Akkor, amikor haragra gerjedt, amikor a nő elvesztését siratta, amikor megfeledkezett róla, hogy nem azért van ott, hogy szeretőket szerezzen magának, hanem azért, hogy harcoljon. Ezek az igazi bukások az ember életében, ez az ostrom, ez a kapituláció: amikor a helyes nézetek megsemmisülnek, amikor kivesznek az emberből.”

Epiktétosz a Kr. u. 1–2. században élt, sztoikus filozófus volt. Jelen kötet tartalmazza minden fennmaradt szövegét. Főműve, az Arrhianosz által lejegyzett Beszélgetések (Diatribai) négy könyve és a töredékek itt olvashatók első ízben magyarul, míg a legfontosabb tanításokat röviden kifejtő Kézikönyvecske (Enkheiridion) terminológiai szempontból javított fordításban jelenik meg újra. A szövegek egyedülálló bepillantást nyújtanak a sztoikus etika érett korszakába, de nem csupán történeti szempontból érdekesek: Epiktétosz számára a filozófia elsősorban arra tanít, miként kell élnünk. Bár… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Electa

>!
Gondolat, Budapest, 2016
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636936938 · Fordította: Steiger Kornél
>!
Gondolat, Budapest, 2014
366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636934552 · Fordította: Steiger Kornél

Enciklopédia 55

Szereplők népszerűség szerint

Epiktétosz


Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 39

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

risto P>!
Epiktétosz: Epiktétosz összes művei

Joggal vagyok boldogtalan, ha elveszítem minden vagyonom, megvakulok, vagy ha meghal a feleségem és a gyerekeim? Epiktétosz és követői szerint biztosan nem.

Az epiktétoszi sztoicizmus az intellektuális belátásra, nem pedig a hitre építve a tökéletes rendíthetetlenség megvalósítását tűzi ki célul. Fundamentális alapelve a már most (és mindig) is a hatalmamban álló ("tőlem függő") dolgok homlokterembe emelése, és mindannak, ami történés ("tőlem független"), tulajdonképpen mellékesként, akcidenciaként, egy másik megfogalmazásban Isten akarataként való kezelése, „nekem ahhoz semmi közöm”.

Alapelvei korántsem mutatnak eltérő irányba a vallások, metafizikai irányzatok orientációjától – az itt kimunkáltak azokban sem megkerülhetőek. Még akkor sem, ha a sztoicizmus esetében – hiába szerepel a szöveg több helyén a kor általános világfelfogását tükröző „Isten” kifejezés – nem egy teisztikus szemléletről van szó. A hit vagy a kegyelem szerepe is elhanyagolható ebben az iskolában, nem található dogmák sokasága, semmiféle biztosan alá nem támasztható „spekuláció”, sem eszkatológia; egyes-egyedül az aktuális tapasztalatból kiindulva, a (jól felfogott) értelemre támaszkodva kívánja megvalósítani az önmagam feletti uralmat, annak a szellemi fellegvárnak a bevételét, ahova semmilyen külvilágbeli erő nem képes behatolni (legyen szó paradox módon akár a halálról). A kapu kulcsa pedig – legyek bármilyen helyzetben – már most a zsebemben van, senkitől nem kell kérnem, senkire nem kell hagyatkoznom – a sors eseményeiről kialakított nézeteim fölött egyedül én rendelkezem.

Az az aspiráns, aki valóban maga mögött akarja hagyni az iskola anti-egalitariánus „nem ember”, „rabszolga” bélyegét és annak három fokozatának a bejárásával a bölcsek, a „filozófiailag képzettek” közé kíván emelkedni – amely alatt természetesen nem filozófiai tanok ismeretét érti Epiktétosz –, emberfeletti nehézségű feladatra vállalkozik. Az ezek közé tartozó minden ragaszkodásnak és berendezkedés vágyának tökéletes felszámolása erős párhuzamot mutat – Európánál maradva – a kereszténységgel ("Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli…", „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke…” ("A világ híd, menj át rajta, de ne építs rá házat.")).

„Az persze nem elegendő, ha mindezeket az eszeddel tudod (…)” – hiába szól az értelemhez a sztoa tanítása, mégsem elvont, fejben ismételgetett elvekről van szó, hanem olyasmiről, aminek hatására egy új embernek kell születnie.

Addig is – amíg a kezdő felvetés bármelyikében elért sztoikus nyugalom munkahipotézis marad –, mindig adott a metrika: ha panasz, harag vagy bármilyen zavar áll fent bennem, biztos, hogy én hibázok. Nincs kibúvó. A szabad választás révén mindannak irányítása, ami igazán lényeges, potenciálisan csakis az én kezemben van, egyedül rajtam múlik, hogy ezt valójában megragadom-e vagy sem.


Népszerű idézetek

Sli P>!

Nekem minden jel kedvező, ha én úgy akarom: hiszen bármi történjék is, csak tőlem függ, hogy hasznomra válik-e.

289. oldal, Kézikönyvecske (Gondolat, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: haszon
2 hozzászólás
Sli P>!

Amikor étkezel, akkor közben azon bosszankodsz, hogy nem olvasol?

244. oldal, Beszélgetések - Negyedik könyv (Gondolat, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: étkezés · olvasás
7 hozzászólás
Chöpp>!

Figyeld meg magad!

238. oldal, Beszélgetések, Negyedik könyv

Chöpp>!

A lényeg, hogy ne feledd, az ajtó nyitva áll. Nehogy a kisgyerekeknél is félénkebb légy, hanem ahogy ők is, ha nem tetszik nekik a dolog, azt mondják, „nem játszom tovább”, úgy te is, ha olyannak látod a helyzetet, mondd azt, hogy „nem játszom tovább”, és távozz! Ha pedig maradsz, hát ne siránkozzál!

66. oldal

Sli P>!

Általában: ha csinálni akarsz valamit, tedd szokásoddá! Ha nem akarsz valamit csinálni, akkor azt ne csináld, hanem szoktasd rá magad arra, hogy valami mást teszel inkább helyette.

128. oldal, Beszélgetések - Második könyv (Gondolat, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: szokás
2 hozzászólás
Sli P>!

Hiszen a magányt nem az mulasztja el, hogy embereket látunk magunk körül, hanem hogy megbízható, önérzetes és segítőkész az az ember, akit látunk.

182. oldal, Beszélgetések - Harmadik könyv (Gondolat, 2014)

Sli P>!

Egy emberrel mint emberrel találkozni annyit tesz, hogy megérted a másiknak a nézeteit, és cserébe megmutatod a sajátjaidat. Értsd meg a nézeteimet, mutasd meg a sajátjaidat, és utána mondd, hogy találkoztál velem.

176. oldal, Beszélgetések - Harmadik könyv (Gondolat, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: találkozás
1 hozzászólás
Chöpp >!

Hát a halál micsoda? Mumus. Fordulj felé, hogy megismerd! Látod, nem harap. A testnek előbb vagy utóbb el kell válnia a lélektől, ahogy korábban is külön volt tőle. Miért méltatlankodsz, ha éppen most kell szétválniuk? Hiszen ha nem most, hát később. Miért kell szétválniuk? Hogy a kozmosz körforgása végbemenjen. Mert ehhez szüksége van a most keletkező, a jövőben keletkező, valamint a már teljesedésbe ment dolgokra. Mi a szenvedés? Mumus. Fordulj felé, hogy megismerd!

86. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál · szenvedés
Sli P>!

Ezek az igazi bukások az ember életében, ez az ostrom, ez a kapituláció: amikor a helyes nézetek megsemmisülnek, amikor kivesznek az emberből.

77. oldal, Beszélgetések - Első könyv (Gondolat, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: bukás
Sli P>!

A jót ne odakint keressétek, önmagatokban keressétek!

219. oldal, Beszélgetések - Harmadik könyv (Gondolat, 2014)

Kapcsolódó szócikkek:
1 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Lucius Annaeus Seneca: Seneca prózai művei I-II.
Márai Sándor: Füves könyv
Platón: Menón
Platón: Prótagorasz
Platón: Állam
Platón: Euthüphrón / Szókratész védőbeszéde / Kritón
Platón: Phaidrosz
Platón: Törvények
Plutarkhosz: Szókratész daimónja
Platón: A szofista