Epiktétos ​kézikönyvecskéje 89% 35 csillagozás

„Ha valaha megtörténik, hogy kifelé fordulsz azért, hogy bárkinek a tetszését megnyerd, tudd meg, hogy belső egyensúlyod összeomlik."

Epiktétosztól eddig még nem olvastam sajnos, de most egy régi vágyam megvalósult.
A szerző rabszolgának született, Musonius Rufustól tanult filozófiát és 89. után, amikor Domitianus kiűzi Rómából a filozófusokat, Nikopolisban alapított iskolát. Tanításait nem foglalta írásba, az utókorra maradt Kézikönyvecskét tanítványa, Arrianos jegyzetelte le. Népszerűségét annak köszönheti, hogy a Kézikönyvecske lapjain olyan tanácsokra bukkan a mindenkori olvasó, amelyek többféle élethelyzetben megnyugvást adhatnak. Többek között útbaigazítást ad baráti kapcsolatainkhoz, tanácsokkal segíti a félelem leküzdését, a betegség vagy a nyomorúság elviselését. Gondolatai tovább élnek a késő-antik pogány és keresztény filozófiában, többek között Marcus Aureliusnál, Lukianosnál, Órigenésznél és Próklosnál. A 6. században a Kézikönyvecskének terjedelmes értekezést szánt az Aristotelész-kommentátor Simplikios.
Szinte minden mondatát ki lehetne idézni, rövidsége ellenére is jelentős.

Egy ókori görög-latin Buddha-utánzó bölcselmei, zsebkiadásban.

Kiváló összefoglalója a stoicizmus elveinek, világnézetének. Stílusa szórakoztató, képei, példái és tanácsai világosak, bár olykor megmosolyogtatók.

Egyik-másik gondolat pedig kifejezetten figyelemre méltó (pl. csak a tőlünk függő dolgokra koncentrálni, a nem tűlünk függőkön viszont nem is bosszankodni).

A másik, ami nekem különösen tetszett, hogy a filozófiát nem valami iskolapadban/fa alatt ücsörögve folytatott elméleti értekezésnek tekinti, hanem a mindennapi életben használható, eligazodást segítő viselkedésmintának.

Az egyetlen self-help könyv, amire eletedben szükseged lesz.

Életem egyik legszórakoztatóbb olvasmánya, ajánlom mindenkinek, aki kellemesen szeretne eltölteni egy órácskát. Az a fajta könyv, amit lehet éjjeliszekrényen vagy akár táskában tartani, és időről időre elővenni.
Természetesen a legtöbb pontja tarthatatlan, és mára lényegét vesztette – én is inkább javában kuncogtam, mint hogy komolyan vegyem tanításait; szegény Epiktétos, ha tudná.
Az oilimpiai játékokról szóló részt pedig különösen érdemes megfogadni!

Nem tudom egész pontosan melyik kiadást olvastam, de az elején volt egy olyan megjegyzés miszerint Epiktétos nem tett hpzzá újat a sztoikus filozófiához, de remekül összefoglalta azt.
Én is pont ezt éreztem, hiszen megvolt itt minden: az erény a legfontosabb, aminek eléréséhez pedig tudnunk kell hogy mi az, ami tőlünk függ, és mi az ami nem. Figyelni természetesen az előzőre kell, valamint le kell hogy csillapítsuk káros érezleminket, el kell fogadnunk a természet rendjét. Nem csoda, hogy Marcus Auréliust is olyannyira befolyásolta.

Kár, hogy alig maradt fel tőle valami, egy volt rabszolgából lett filozófus különösen érdekeseket gondolhatott még.