77. legjobb mese könyv a molyok értékelése alapján

A ​hóleány 171 csillagozás

Eowyn Ivey: A hóleány

A ​telepes Jack és Mabel kemény munkával és szigorú beosztással nyugalmas életet teremtett magának az 1920-as évek Alaszkájának vad vidékén. És még mindig nagyon vágynak egy gyermekre, pedig erre már semmi esélyük. Ez sem csökkentheti azonban az egymás iránt érzett erős szeretetüket, és amikor leesik az első hó abban az évben, pillanatnyi ötlettől vezérelve, játékból építenek egy hógyermeket. A hókislány másnap reggelre eltűnik – de apró lábnyomok maradnak utána a hóban. A rá következő hetekben mindketten látni vélnek egy szőke kislányt az erdőben, de még egymásnak sem merik elmondani, attól félve, hogy csak rég eltemetett reményeik csalják meg őket. Aztán a kislány, aki Fainának nevezi magát, megjelenik a küszöbükön. Kicsi és törékeny, mintha egy tündérmeséből lépett volna elő: egy vörösróka társaságában vadászik, hóvihar támad a nyomában, és titokzatos módon sikerül életben maradnia a kegyetlen alaszkai vidéken. Miközben Jack és Mabel próbálja megérteni Fainát, úgy megszeretik,… (tovább)

Eredeti mű: Eowyn Ivey: The Snow Child

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
GABO, Budapest, 2013
340 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636896393 · Fordította: Bori Erzsébet

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Hópelyhecske, Sznyegurocska · Mabel

Helyszínek népszerűség szerint

Alaszka


Kedvencelte 29

Most olvassa 3

Várólistára tette 221

Kívánságlistára tette 128

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Csoszi 
Eowyn Ivey: A hóleány

Pár napja fejeztem be a könyvet, de kellett picit ülepednie, hogy megkíséreljek valamiféle értékelést írni róla. Az eleje nem nagyon tetszett, számomra unalmas volt, de miután az első 70 – 80 oldalon átrágtam magam, egyre érdekfeszítőbbé vált.
Gyönyörű, szomorkás hangulatú mese. Igazi hamisítatlan téli történet rengeteg hóval, faggyal, hideggel. Az író csodálatosan mutatja be az alaszkai táj vadságát, ahol a telepeseknek minden talpalatnyi termőföldért keményen meg kell küzdeniük. A regényben egy 50-es éveiben járó házaspár, Mabel és Jack életét követhetjük nyomon, akik nagyon vágynak egy saját gyermekre. És egyszer csak a semmiből (a hóból?) felbukkan Faina, aki a maga titokzatosságával, légiességével fényt és boldogságot varázsol a pár szürke hétköznapjaiba. Tavasszal, amikor a hó elolvad és beköszönt a meleg, eltűnik, de télen a hó megjelenésével, újra visszatér hozzájuk. Majd a könyv vége felé fiatal nőként látjuk, aki Garrett személyében rábukkan a szerelemre. Nem tudtam eldönteni, hogy Faina valóságos, hús-vér kislány volt, vagy csak a képzelet által teremtett lény. A hóleány utolsó tette szomorúságot és értetlenséget váltott ki belőlem, bár ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a könyv emlékezetes maradjon.

2 hozzászólás
>!
szadrienn P
Eowyn Ivey: A hóleány

Szépséges téli mese sok-sok puha hóval, egy titokzatos gyermekkel és sóvár csodavárással. Varázslatos volt a helyszín, az érintetlen alaszkai vadon, és a természet kettőssége, ami jelenthet békét, vigasztalást, de állandó életveszélyt is a zord éghajlaton élő telepeseknek.
A történetet még meghittebbé tette, hogy nem a fiatalkori lángolás állt a középpontban, hanem egy idősebb házaspár bensőséges kapcsolata, az idő próbáját már kiállt szerelme.

3 hozzászólás
>!
Kek P
Eowyn Ivey: A hóleány

Kedvenc gyermekkori mesém Andersen Hókirálynője, ezért van az, gondolom, hogy bármi, ami egy kicsit is arra utal vagy hasonlít, az érdekel, lenyűgöz, inspirál. Ezért került hozzám közel a Narnia, az Északfi és volt kedvenc orosz szavam a Sznyegurocská. Nos, ez a könyv nem a Hókirálynő újabb variációja, hanem az orosz meséé. Bevallom: azt nem is ismertem ennyire eddig. De a történet szép, s ez a regény feladatának érzi az eredeti megismertetését is amellett, hogy másfelé szövi tovább. Decemberben tehát, mikor véletlen megláttam ezt a kék borítós, havas könyvet a könyvtári polcon, azonnal tudtam, hogy ezt most rögtön, azonnal, karácsonyi meglepetésül – értsd: tiszta örömből – olvasni akarom. Nem is csalódtam benne! Jó választás volt. (A kislányt a borítón én is giccsesnek érzem, de azért nem tántorított el.) Élveztem, hogy kibogozhatatlan volt a mese és a jéghideg valóság kettőse. Én magam is hol abban hittem, hogy a mese szál erősödik, bizonyosodik be a végére, hol meg abban, hogy a valóságos emberi…, hiszen ez meglehetősen sokáig bizonytalan, kétséges. És csak a legvégén dől el. Irodalmilag nyilván mind a két megoldás felé ki lehetett volna kerekíteni, nem árulom el, hogy az írónő melyiket választotta. Hadd legyen még sokaknak ilyen izgalmas e pár száz oldalas csendes, ködös homály. Ha a másik szál lett volna elvarrva a történet végéül, valószínűleg nekem az is éppennyire tetszett volna. Merthogy a valóságos, emberi is annyira extra, kivétel, hogy már szinte alig hihető. Alaszka és az északi vidékek hangulata, légköre tőlem annyira távol áll, hogy vagy teljesen közömbösen hagy, vagy elborzaszt. Képtelen lennék ott élni, azt a fajta magányt, kirekesztettséget, vacogtató hideget önként elviselni. Az éghajlati és emberi, pszichikai adottságokon kívül nyilván döntő az az élethelyzet, ahogy Mabel és Jack idekerül – a gyermekvállalás problematikája –, s ahogy egymásnak társai lesznek, avagy sem. Azzal, hogy e témát boncolgatja, járja körül szívmelengető kibeszélő társnak bizonyulhat minden meddőségtől, vagy magzathaláltól szenvedő párnak. Mabel érzéseit érezhetik ők is magukénak: https://moly.hu/idezetek/902387.
Öröm, hogy a szöveg is ennyire szép, szinte már költői: ködös, párás, havas, csendes ábrándozásra késztető.

2 hozzászólás
>!
Erzsébeth P
Eowyn Ivey: A hóleány

Ha valami megérdemli a szép irodalom kifejezést, akkor ez a könyv!
Csodálatosan, érzelmesen, szépen megírt történet (első könyve az írónőnek!), amely a Sznyegurocska orosz népmesét veszi alapul.
Faina karaktere, természetessége, érzékenysége számomra elbűvölő volt, vadsága és kedvessége szinte kézzel tapintható olvasás közben.

A finom éteri mese szál és a valóság durvasága a történetben számomra elszakad egymástól, nem kéz a kézben járnak, nagyon nagy a kontraszt a kettő között és a kontraszt olykor szinte horrorisztikusan hatott.
Külön felfigyeltem arra, hogy mennyire szépen van bemutatva a csoda és a szomorúság, vagyis mennyire áthathatja a történetet. De nem hiábavaló szomorúság ez.

A történet vége már nem volt elég részletgazdagon elénk tárva, magunkra hagy az írónő a hideg gyönyörű télben, egyedül, a veszteség fájdalmával és gyászunkkal az alaszkai tájban.

>!
Nikkincs
Eowyn Ivey: A hóleány

Harmadjára olvastam. Harmadjára szerettem bele. Minden alkalommal találok benne valami újat, amire nem fordítottam elég figyelmet eddig, azt hiszem soha nem fogom megunni. Igazi keserédes téli történet, örök kedvenc.

>!
Tímea_Bernadett_Lőrinczné_Molnár P
Eowyn Ivey: A hóleány

Az értékeléseket és a gyönyörű borítót látva kaptam kedvet az olvasáshoz, nem mellesleg, hogy hangolódjak az ünnepekre. Nem szerettem a nem „happy end”-del végződő történeteket, eddig. Annyira jó volt olvasni a házaspár és a hóleány történetét, akit mai napig nem tudok eldönteni, hogy valóságos volt-e vagy ők keltették életre a vágyakozásukkal, reményükkel. Nem olvastam még Alaszkában játszódó történetet, így lenyűgözött a táj, az időjárás vadsága, az ott élő emberek szívóssága, kitartása, az életük folyása. S lenyűgözött a középkorú pár átalakulása, leányuk érkeztével: újra fiatalok, csintalanok, szerelmesek, incselkedőek lettek, az életük Fainával lett teljes. Nagyon szerettem olvasni! :-)

>!
charon IP
Eowyn Ivey: A hóleány

Gyönyörű részletekkel megírt könyv, a zord alaszkai telek és ínséges nyarak története, és vadság ide vagy oda, a faház, a fenyőerdő vagy az állatnyomok a hóban egészen idillinek tűnnek. A gyermektelen házaspár néha szavak nélkül is megérti egymást, mozdulataik beszélnek helyettük, máskor a közös, feldolgozatlan teher mégis rájuk nehezedik. Bensőséges élmény közéjük furakodni, és kívánni, hogy az a kislány ne olvadjon el tavasszal; olvasás közben úgy éreztem, mintha leskelődnék. A „meséből” viszont picit többet vártam, a lány igazán csak az utolsó harmadban teljesedik ki, amikorra pedig az eredeti szereplők elsikkadnak. Az időtörés előtti meghittséget vagy az elfojtott haragot jobban szerettem, de összességében különleges élmény. Csak a borítót tudnám elfelejteni; olyan szépet lehetett volna tervezni (vagy átvenni a külföldit), ez az „angyalkagiccs öreganyám vitrinjéből” teljesen ellentétes a regény hangulatával.

1 hozzászólás
>!
Miamona
Eowyn Ivey: A hóleány

Régóta halogattam ezt a könyvet, mindenképpen télire tartogattam, igazából karácsony előtti hangolódásnak szántam, csak aztán mindig elmaradt. Most, bár elég szeleburdi, szeszélyes telünk van, gondoltam, itt az ideje! Mit kaptam a könyvtől? Virágszirmokat, felváltva… Szeret. Nem szeret. Szeret. Nem szeret. mert hogy ezt játszotta velem. Ami legelőször feltűnt, hogy az elején (olyan 80-100 oldalig) valahogy nem fogott meg különösebben… Nem szeret. Gondoltam én. Csakhogy aztán valahányszor félretettem, hiányzott a hangulata. Szeret. És ez jó darabig így ment. Szépen lassan szerelmes lettem az alaszkai miliőbe. Aztán ahogy Faina cseperedett, s a történet kerekedett, gurult erre, gurult arra, elkezdett érdekelni, mint macskát a gombolyag…
Az utolsó szirom végül a szeret lett! Ott ért véget, és ütött arcul az epilógus, ahol elkezdett volna igazán érdekelni…

sarkfénnyit bővebben: http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu/2016/02/eowyn-ive…

2 hozzászólás
>!
Ardena
Eowyn Ivey: A hóleány

Szerettem volna, ha a 200. olvasásom maradandó élmény lesz, de voltak előítéleteim a könyvvel kapcsolatban. Mint utóbb bebizonyosodott, feleslegesen izgultam, már az 1/3 részénél kedvenceltem volna legszívesebben. Nagyon szép mese volt, amire most sikerült igazán ráhangolódnom, előfordult, hogy laponként jött rám a zsepivadászhatnék, annyira érzelemgazdag, megható volt.
A szereplőket megkedvelni egy pillanat műve volt, onnantól pedig végig a boldogságukért, boldogulásukért szorítottam. Nagyon szerettem volna, ha valóban ők alakíthatják a történetük végét, és a befejezés elégedettséggel tölti el mindannyiukat, persze jobban belegondolva, ez lehetetlen volt. Faina érdekes, izgalmas, kicsit misztikus jelenség volt, ő tette igazán meséssé a könyvet.
Bátran ajánlom mindenkinek, akár a melegebb napokra is, aki vágyik – egy inkább felnőtteknek szóló – gyönyörűen megírt (és lefordított!) mesére :) Én még biztosan újraolvasom.

>!
Boritek70 P
Eowyn Ivey: A hóleány

Úgy vitt magával ez a történet, mint egy hóvihar… Ahogy meséssé tette a valóságot, és valóságossá a mesét.. Egy majd' 100 éve játszódó történet, Alaszkából, ahol a természet nagy úr, és a technika csúcsát a vasút jelenti. Ahol minden sor vetésért keményen kell küzdeni, és szerencsés vagy, ha többhetenként egyszer találkozol a szomszédaiddal. Olyan szereplők, akiknek csak szorítani tudtam, hogy küzdjenek, hogy bírják ki, hogy ne adják fel. Hogy megvalósulhatnak az álmok, mégha kissé kerülőúton is… Gyönyörű volt, köszönöm…


Népszerű idézetek

>!
monica

Öregségemre beláttam, hogy az élet sokszor fantasztikusabb és rettenetesebb, mint azok a történetek, amelyekben gyerekként hittünk, és talán nincs is abban semmi rossz, ha varázslatot vélünk látni a fák között.

223. oldal

>!
Belle_Maundrell 

Nem kell értened a csodákat ahhoz, hogy hinni tudj bennük, de Mabel az ellenkezőjét kezdte gyanítani. A hithez talán abba kell hagynod a magyarázatok keresését, csak próbáld meg a kezedben tartani azt a kis csodát, amíg lehet, még mielőtt vízként elszivárog az ujjaid között.

183. oldal

>!
Csoszi P

Soha nem tudhatjuk előre, hogy mi fog történni, igaz? Hol ide, hol oda vet minket az élet. Ez benne a kaland.

229. oldal

>!
Belle_Maundrell 

Létezik az, amire Ada utalt, hogy magunk választhatjuk meg, mi legyen a történetünk vége, öröm vagy bánat? Vagy a kegyetlen világ megy a maga útján, ad és elvesz, ad és elvesz, miközben tévelygünk a rengetegben?

141. oldal

>!
BoSziKa78

Nem kell értened a csodákat ahhoz, hogy hinni tudj bennük.

183. oldal

2 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 

– Soha nem tudhatjuk előre, hogy mi fog történni, igaz? Hol ide, hol oda vet minket az élet. Ez benne a kaland. Nem tudni, hol kötünk ki és hogy alakul a dolog. Rejtély az egész, és ha másként látjuk, akkor hazudunk magunknak.

229. oldal

>!
Zoe27

Vállvetve, verejtékesen és fáradtan mosolyognak majd egymásra, mint amikor még fiatal szerelmesek voltak. Nehéz életük lesz, de egyedül az övék.

36. oldal

>!
molke P

Miért az a nők sorsa, hogy járkáljanak, emésszék magukat és várjanak?

85. oldal, Tizedik fejezet

>!
Dorczy

Néha csak úgy megtörténnek a dolgok. Az élet nem úgy alakul, ahogy mi tervezzük vagy reméljük, de ezért igazán nem haragudhatunk rá.

>!
Zoe27

Ennyit megtehetünk, nem igaz, Mabel? Hogy mi találjuk ki a történetünk végét, és örömre változtassuk a bánatot?

117. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Tim Burton: Karácsonyi lidércnyomás
George R. R. Martin: The Ice Dragon – A jégsárkány
J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek
Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú / Két szív
Holly Webb: Cica a hóban
Neil Gaiman: Csillagpor
C. J. Redwine: Az árnyékkirálynő
Robert Locksmith: A titokzatosság kapujában
E. T. A. Hoffmann: Diótörő
Salman Rushdie: Luka és az élet tüze