A ​hóleány 230 csillagozás

Eowyn Ivey: A hóleány

A ​telepes Jack és Mabel kemény munkával és szigorú beosztással nyugalmas életet teremtett magának az 1920-as évek Alaszkájának vad vidékén. És még mindig nagyon vágynak egy gyermekre, pedig erre már semmi esélyük. Ez sem csökkentheti azonban az egymás iránt érzett erős szeretetüket, és amikor leesik az első hó abban az évben, pillanatnyi ötlettől vezérelve, játékból építenek egy hógyermeket. A hókislány másnap reggelre eltűnik – de apró lábnyomok maradnak utána a hóban. A rá következő hetekben mindketten látni vélnek egy szőke kislányt az erdőben, de még egymásnak sem merik elmondani, attól félve, hogy csak rég eltemetett reményeik csalják meg őket. Aztán a kislány, aki Fainának nevezi magát, megjelenik a küszöbükön. Kicsi és törékeny, mintha egy tündérmeséből lépett volna elő: egy vörösróka társaságában vadászik, hóvihar támad a nyomában, és titokzatos módon sikerül életben maradnia a kegyetlen alaszkai vidéken. Miközben Jack és Mabel próbálja megérteni Fainát, úgy megszeretik,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
GABO, Budapest, 2013
340 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636896393 · Fordította: Bori Erzsébet

Enciklopédia 25

Szereplők népszerűség szerint

Faina · Esther Benson · Garrett Benson · George Benson · Hópelyhecske, Sznyegurocska · Jack · Mabel

Helyszínek népszerűség szerint

Alaszka


Kedvencelte 40

Most olvassa 3

Várólistára tette 271

Kívánságlistára tette 140

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Tóth_Orsolya_3 P>!
Eowyn Ivey: A hóleány

„az élet sokszor fantasztikusabb és rettenetesebb, mint azok a történetek, amelyekben gyerekként hittünk, és talán nincs is abban semmi rossz, ha varázslatot vélünk látni a fák között.”

Nagyon mélyen megérintett több szempontból is, és teljesen úgy éreztem, hogy ott vagyok én is azon a csodás alaszkai tájon.
Gyönyörű, keserédes történet, a szereplők mindegyike belopta magát a szívembe.

Csoszi>!
Eowyn Ivey: A hóleány

Pár napja fejeztem be a könyvet, de kellett picit ülepednie, hogy megkíséreljek valamiféle értékelést írni róla. Az eleje nem nagyon tetszett, számomra unalmas volt, de miután az első 70 – 80 oldalon átrágtam magam, egyre érdekfeszítőbbé vált.
Gyönyörű, szomorkás hangulatú mese. Igazi hamisítatlan téli történet rengeteg hóval, faggyal, hideggel. Az író csodálatosan mutatja be az alaszkai táj vadságát, ahol a telepeseknek minden talpalatnyi termőföldért keményen meg kell küzdeniük. A regényben egy 50-es éveiben járó házaspár, Mabel és Jack életét követhetjük nyomon, akik nagyon vágynak egy saját gyermekre. És egyszer csak a semmiből (a hóból?) felbukkan Faina, aki a maga titokzatosságával, légiességével fényt és boldogságot varázsol a pár szürke hétköznapjaiba. Tavasszal, amikor a hó elolvad és beköszönt a meleg, eltűnik, de télen a hó megjelenésével, újra visszatér hozzájuk. Majd a könyv vége felé fiatal nőként látjuk, aki Garrett személyében rábukkan a szerelemre. Nem tudtam eldönteni, hogy Faina valóságos, hús-vér kislány volt, vagy csak a képzelet által teremtett lény. A hóleány utolsó tette szomorúságot és értetlenséget váltott ki belőlem, bár ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a könyv emlékezetes maradjon.

2 hozzászólás
Sippancs P>!
Eowyn Ivey: A hóleány

Egy csodaszép borító mögé bújtatott keserédes történet ez az anyaságról, a szeretetről, az elmúlásról és az emberi kapcsolatok fontosságáról. Annyira édesbús volt már az elejétől kezdve, hogy nem is számítottam spoiler, mégis szíven ütött spoiler. Az alaszkai vad, rideg vidék pedig csak még inkább rátett egy lapáttal a kissé szomorkás, lassabb hangvételű cselekményre, sokszor olyan érzésem volt olvasás közben, mintha a radiátorból áradó meleg ellenére is rázna a hideg.

szadrienn P>!
Eowyn Ivey: A hóleány

Szépséges téli mese sok-sok puha hóval, egy titokzatos gyermekkel és sóvár csodavárással. Varázslatos volt a helyszín, az érintetlen alaszkai vadon, és a természet kettőssége, ami jelenthet békét, vigasztalást, de állandó életveszélyt is a zord éghajlaton élő telepeseknek.
A történetet még meghittebbé tette, hogy nem a fiatalkori lángolás állt a középpontban, hanem egy idősebb házaspár bensőséges kapcsolata, az idő próbáját már kiállt szerelme.

3 hozzászólás
Gyöngyi0309 P>!
Eowyn Ivey: A hóleány

Nagyon szeretem a keserédes könyveket, az olyanokat meg különösen, aminek minden oldalát átjárja ez a hangulat. Ez a könyv határozottan ilyen. Lassan bontakozó fájdalmasan szép mese. Nem ismertem az eredeti mesét, de ez a könyv kilóra megvett. A gyermek utáni vágyakozás, főként a nőknek nagyon szomorú és fájdalmas, akkor , ha ez sosem válhat valóra, enélkül szerintem nem lehet teljes a női sors.
Jack és Mabel mégis megkapja a lehetőséget. Nagyon szerettem Faina karakterét, kicsit a funtineli boszorkány, Nuca jutott eszembe róla.
Féltem a végétől, de nagyon tetszett a befejezés. Szerintem ez olyan könyv lesz, amit évek múlva újraolvasok.

1 hozzászólás
Kek P>!
Eowyn Ivey: A hóleány

Kedvenc gyermekkori mesém Andersen Hókirálynője, ezért van az, gondolom, hogy bármi, ami egy kicsit is arra utal vagy hasonlít, az érdekel, lenyűgöz, inspirál. Ezért került hozzám közel a Narnia, az Északfi és volt kedvenc orosz szavam a Sznyegurocská. Nos, ez a könyv nem a Hókirálynő újabb variációja, hanem az orosz meséé. Bevallom: azt nem is ismertem ennyire eddig. De a történet szép, s ez a regény feladatának érzi az eredeti megismertetését is amellett, hogy másfelé szövi tovább. Decemberben tehát, mikor véletlen megláttam ezt a kék borítós, havas könyvet a könyvtári polcon, azonnal tudtam, hogy ezt most rögtön, azonnal, karácsonyi meglepetésül – értsd: tiszta örömből – olvasni akarom. Nem is csalódtam benne! Jó választás volt. (A kislányt a borítón én is giccsesnek érzem, de azért nem tántorított el.) Élveztem, hogy kibogozhatatlan volt a mese és a jéghideg valóság kettőse. Én magam is hol abban hittem, hogy a mese szál erősödik, bizonyosodik be a végére, hol meg abban, hogy a valóságos emberi…, hiszen ez meglehetősen sokáig bizonytalan, kétséges. És csak a legvégén dől el. Irodalmilag nyilván mind a két megoldás felé ki lehetett volna kerekíteni, nem árulom el, hogy az írónő melyiket választotta. Hadd legyen még sokaknak ilyen izgalmas e pár száz oldalas csendes, ködös homály. Ha a másik szál lett volna elvarrva a történet végéül, valószínűleg nekem az is éppennyire tetszett volna. Merthogy a valóságos, emberi is annyira extra, kivétel, hogy már szinte alig hihető. Alaszka és az északi vidékek hangulata, légköre tőlem annyira távol áll, hogy vagy teljesen közömbösen hagy, vagy elborzaszt. Képtelen lennék ott élni, azt a fajta magányt, kirekesztettséget, vacogtató hideget önként elviselni. Az éghajlati és emberi, pszichikai adottságokon kívül nyilván döntő az az élethelyzet, ahogy Mabel és Jack idekerül – a gyermekvállalás problematikája –, s ahogy egymásnak társai lesznek, avagy sem. Azzal, hogy e témát boncolgatja, járja körül szívmelengető kibeszélő társnak bizonyulhat minden meddőségtől, vagy magzathaláltól szenvedő párnak. Mabel érzéseit érezhetik ők is magukénak: https://moly.hu/idezetek/902387.
Öröm, hogy a szöveg is ennyire szép, szinte már költői: ködös, párás, havas, csendes ábrándozásra késztető.

2 hozzászólás
Erzsebeth P>!
Eowyn Ivey: A hóleány

Ha valami megérdemli a szépirodalom kifejezést, akkor ez a könyv!
Csodálatosan, érzelmesen, szépen megírt történet (első könyve az Írónőnek!), amely a Sznyegurocska orosz népmesét veszi alapul.
Faina karaktere, természetessége, érzékenysége számomra elbűvölő volt, vadsága és kedvessége szinte kézzel tapintható olvasás közben.

A finom éteri mese szál és a valóság durvasága a történetben számomra elszakad egymástól, nem kéz a kézben járnak, nagyon nagy a kontraszt a kettő között és a kontraszt olykor szinte horrorisztikusan hatott.
Külön felfigyeltem arra, hogy mennyire szépen van bemutatva a csoda és a szomorúság, vagyis mennyire áthathatja a történetet. De nem hiábavaló szomorúság ez.

A történet vége már nem volt elég részletgazdagon elénk tárva, magunkra hagy az Írónő a hideg gyönyörű télben, egyedül, a veszteség fájdalmával és gyászunkkal az alaszkai tájban.

Nikkincs>!
Eowyn Ivey: A hóleány

Harmadjára olvastam. Harmadjára szerettem bele. Minden alkalommal találok benne valami újat, amire nem fordítottam elég figyelmet eddig, azt hiszem soha nem fogom megunni. Igazi keserédes téli történet, örök kedvenc.

Sister>!
Eowyn Ivey: A hóleány

Édesbús, melankolikus hangulatú, varázslattal átszőtt mese egy kislányról, aki az első hóval érkezik meg, és egy idős házaspárról, akinek egyetlen kívánsága egy gyermek.

Míg telnek-múlnak az idők, a történet is szép lassan formálódik, alakul, és eközben nem csupán a földművesek nehéz, fáradságos munkája rajzolódik ki előttünk, hanem az alaszkai táj érintetlen vadsága is, ahol a fenyőerdő mélyén megannyi titok rejtőzik. Elringató, magával ragadó és sejtelmes hangulatával azonnal levett a lábamról, de a szívem mélyén éreztem, hogy ez a történet nem igazán érhet máshogy véget…

Az írónő stílusa egyszerre töltött el végtelen csodálattal és akasztotta meg bennem a szavakat. Többször is azon kaptam magam, hogy elidőzöm egy-egy kifejezésen vagy mondaton – egyszerűen elvarázsolt!

1 hozzászólás
Trixi >!
Eowyn Ivey: A hóleány

Teljesen elvarázsolt a könyv melankolikus, lírai hangvétele. Egy idősödő pár komor életébe bele csöppen egy pici lány, és megváltoztat maga körül mindent és mindenkit. Faina törékeny és vad. Könnyed, illékony, meseszerű és mindenekfelett titokzatos. Nem is derül ki róla túl sok minden, és az egy amivel nem tudok mit kezdeni. Mert egyrészről ettől jó a könyv, Faina a hóval jön és a hóval távozik – megmarad titokzatosnak, meseszerűnek, másrészről még is ki ő és mi volt a célja? Hmmm, fel kell majd kutatnom az eredeti mesét (ami többször is meg lett említve a könyvben), hátha okosabb leszek. :)


Népszerű idézetek

BoSziKa78>!

Nem kell értened a csodákat ahhoz, hogy hinni tudj bennük.

183. oldal

2 hozzászólás
monica>!

Öregségemre beláttam, hogy az élet sokszor fantasztikusabb és rettenetesebb, mint azok a történetek, amelyekben gyerekként hittünk, és talán nincs is abban semmi rossz, ha varázslatot vélünk látni a fák között.

223. oldal

Belle_Maundrell>!

Nem kell értened a csodákat ahhoz, hogy hinni tudj bennük, de Mabel az ellenkezőjét kezdte gyanítani. A hithez talán abba kell hagynod a magyarázatok keresését, csak próbáld meg a kezedben tartani azt a kis csodát, amíg lehet, még mielőtt vízként elszivárog az ujjaid között.

183. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csoda · hit
Belle_Maundrell>!

Létezik az, amire Ada utalt, hogy magunk választhatjuk meg, mi legyen a történetünk vége, öröm vagy bánat? Vagy a kegyetlen világ megy a maga útján, ad és elvesz, ad és elvesz, miközben tévelygünk a rengetegben?

141. oldal

Csoszi>!

Soha nem tudhatjuk előre, hogy mi fog történni, igaz? Hol ide, hol oda vet minket az élet. Ez benne a kaland.

229. oldal

Belle_Maundrell>!

– Soha nem tudhatjuk előre, hogy mi fog történni, igaz? Hol ide, hol oda vet minket az élet. Ez benne a kaland. Nem tudni, hol kötünk ki és hogy alakul a dolog. Rejtély az egész, és ha másként látjuk, akkor hazudunk magunknak.

229. oldal

Judit_Sike P>!

– Jaj, Jack. Miért kell mindig valakit hibáztatni?
– Mert mindenért felel valaki.
– Nem. Néha csak úgy megtörténnek a dolgok. Az élet nem úgy alakul, ahogy mi tervezzük vagy reméljük, de ezért igazán nem haragudhatunk rá.

255. oldal

Vércse81>!

Már belátta, hogy valóban megmutatta neki az otthonát. A nap eltűnt a hátuk mögött, és a kislány kinyújtotta a karját a völgyön túlra, a hideg lilás-rózsaszínben derengő hegyoldalak felé. Az ég hátterén kirajzolódó csúcsokról indázva söpörte le a havat a vad szél. Itt a fennsíkon nyugodt volt a levegő. A színek távoliak, valószerűtlenek, érinthetetlenek.
Ezt jelenti a nevem, mondta Faina, még mindig a hegyoldalra mutatva.
A hegyet?
Nem. A fényt. A papa arról a színről nevezett el, amire a nap festi a havat.
Alpesi fény, suttogta Mabel.
Elfogta az ámulat, mintha egy katedrálisban járkálna, az az érzés, hogy valami hatalmasat és bensőségeset mutattak meg neki, amelynek a jelenlétében csak halkan vagy sehogy nem lehet megszólalni. Nézte azt a színt, megpróbálva elképzelni az apát, aki ilyen szépségről nevezte el a gyermekét…"

221. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Faina · Mabel
Belle_Maundrell>!

Aznap este született meg számukra a gyermek, jégből, hóból és vágyakozásból.

183. oldal

Vércse81>!

Mabel már megint az ablaknál volt. A hó most sűrűbben és gyorsabban esett. Látta, ahogy Jack lámpával a kézben kijön az istállóból, és a hó mintha körültáncolná a fényt. Jack fölemelte a fejét, mint aki megérezte, hogy nézik, és összekapcsolódott a tekintetük: mindketten a saját fénykörükben állva, és közöttük a fátyolként hulló hó. Mabel nem emlékezett rá, mikor néztek így egymásra utoljára, és a pillanat olyan volt, akár a hóesés, lassú és kavargó.
Amikor beleszeretett Jackbe, azt álmodta, hogy tud repülni, és egy meleg, tintafekete éjszakán mezítláb állva a fűben felemelkedik a fák lombja és a csillagok közé a hálóingében. Ez az érzés tért most vissza.

42. oldal

Kapcsolódó szócikkek: · Jack · Mabel

Hasonló könyvek címkék alapján

Sherrilyn Kenyon: Ördögi tánc
Colleen Hoover – Tarryn Fisher: Never never – Soha, de soha 2.
Mark Helprin: Téli mese
Wm. Paul Young: A viskó
Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger
Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér
Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan
Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága
Anna Banks: Poszeidón
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg