Az egyetem, amelynek feladatairól a kötet írásaiban szó esik, ma a szerző nevét viseli. Méltán: hiszen nemcsak európai hírű tudós volt, nemcsak a magyar társadalmi élet jelentős alakja, hanem olyan egyetemi tanár is, aki – bár hosszú évtizedekig oktatott a budapesti univerzitáson – sohasem érezte terhes kötelességnek a tanítást, aki minden esztendőben új és új célokkal lépett a katedrára, aki szilárdan hitte, hogy mások eszméit csak az képes magas szinten tolmácsolni, kinek magának is vannak saját eszméi. Ám Eötvösnek látnia kell, a valóság nincsen összhangban magas szintű elveivel: az egyetem látogatottságánál csak a hallgatók tudásszintje alacsonyabb, az oktatók többsége fásult, a szabályzatok, rendtartások elavultak.
Eötvös Loránd száz esztendővel ezelőtt meg volt győződve arról, hogy ez a helyzet tovább fenn nem tartható.
Az egyetem feladatáról 5 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gondolkodó magyarok Magvető
Enciklopédia 3
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
150 éve íródott, és ma sem lehetne aktuálisabb, mint akkor és ott. Rengeteg jó gondolat van benne, és csak alig egy-kettő, ami nem feleltethető meg a mai kornak. Abszolút időt álló… Ami viszont elkeserítő, hogy 150 éve több esze volt ennek a tudós-tanár-miniszternek, mint most bárkiknek is, akik az oktatásért, egyetemekért felelnek a naaagy hivatalban, kezdve a debreceni Putyint ölelgető bagázzsal.
Nagy ember volt, nagy gondolkodó, és tudósként nem restellt cselekedni is, sőt még saját álláspontját is felülbírálta a tapasztalatai tükrében az ország érdekében… Hol vannak ma az ilyen kaliberű emberek az ország szempontjából fontos posztokról? Bőven tanulhatnának tőle a Mr. Fontosnak érzik magukat, kezdve a tisztelettel, melyet Eötvös igen fontosnak tartott, az eredményei pedig őt igazolják…
Gondolkodó magyarok a sorozat címe, és nem véletlenül… Tényleg gondolkodtak, és nekünk sem ártana magunkévá tenni eme briliáns gondolatokat.
Nem is igazi könyv ez, inkább csak kiadvány, mindössze 54 oldal, tartalmaz egy Trefort Ágostonnak szóló levelet a felsőoktatás aktuális problémáiról (1887), és Eötvös Loránd rektori székfoglaló beszédét (1891).
A levél szerint 1887-ben nem jártak a hallgatók az egyetemi előadásokra, csak a vizsgákra készültek, nem haladtak folyamatosan a tanulmányaikkal, nem mélyedtek el a kutatásokban, ráadásul sokaknak nem volt pénzük tanulmányaik zavartalan folytatására, és dolgozni kényszerültek, ami köztudottan a tudománytól rabolja el az időt. A rektori székfoglaló beszédben pedig a tudósok megbecsültségéért igyekszik kiállni (pont ma olvastam, hogy nálunk 0,6 szerez PhD-fokozatot, míg Európában 1,69 ez az arány), és a végén kedvesen megnyugtatja a fiatalokat, hogy azért bulizni is szabad.
Főnök! (Régi pajtások vagyunk, épp a vízválasztó 7. évnél jár a kapcsolatunk.) Tisztelettel jelentem a nevedet viselő intézmény Stockholm-szindrómában szenvedő hallgatójaként, semmi sem változott az elmúlt 230 évben, de ezt gondolom elég jól látod az Aula Magnából. Néhány olyan dolgot is leírtál, amivel nem feltétlenül értek egyet, de azóta változott a világ, lehet, hogy a véleményed is. Ez bizony tökéletes sose lesz, de azért iparkodunk.
Népszerű idézetek
Egyetemünk színvonalát, felsőoktatásunk minőségét elsősorban s alapvetően az határozza meg, oktatóink, tudós egyetemi tanáraink képesek-e, akarnak-e önállóan gondolkodni? Van-e saját véleményük a világról, a körülményekről, a helyzetről, amelyben élnek s a tudományról, melynek művelői!? Önálló alkotó munka – ez annak erkölcsi és szellemi záloga, hogy majdan a mai egyetemi hallgatókból önállóan gondolkodó, alkotó munkára képes állampolgárok – tudósok, tanárok, értelmiségiek – váljanak.
Egyetemi tanár az lehessen, az legyen, aki önállóan gondolkodik, s maga felel gondolataiért, tetteiért.
5-6. oldal
Riasztóak az egyetemi állapotok – tudósítja a minisztert Eötvös Loránd. A tudományegyetemen nem azok tanulnak, akiknek ott tanulni kellene, s nem azok tanulnak, akik tanulni akarnak; sokan a hallgatók közül tanulni sem akarnak, csupán a megszerezhető, hivalkodásra jó diploma csábítja őket felsőbb iskolába; szellemük csiszolásával nem törődnek, elmélyült munkával nem gyötrik maguk, tudják: rangot, állást családjuk s bankszámlájuk biztosít nekik, ha majd kezükben lesz az egyetem pecsétes oklevele. S miért tanulnának? Körülnéznek s tapasztalják: hazánkban a kupeceket többre tartják s jobban fizetik, mint a tudósokat. Tanáraik közül a kiválóaknak foltos a nadrágja, az ostobák mellén kitüntetés fityeg.
4. oldal
Hallottam már hírét olyan úgynevezett tudósoknak, kik a törvénycikkek hosszú sorát vagy a történeti események évszámait elölről hátra, sőt még hátulról előre is hibátlanul el tudták mondani. Az ily csodálatos embereknek azonban rendesen vajmi kevés hasznukat vehetjük, hiszen még annyit sem érnek, mint az a könyvecske, melyet betanultak, mert ennek írott és sokszor ellenőrzött adatai az emlékezetbe följegyzetteknél mégis nagyobb bizonyosságot nyújtanak. Az ilyen áltudósokról csakugyan elmondhatjuk, hogy hasonlítanak a tormába esett féreghez, mely nem tud mit csinálni, mihelyest az ismert területről eltévedt.
12. oldal (Magvető, 1985)
„… de ha valaha miniszter lennél – mitől egyébiránt Isten őrizzen meg, főképp Magyarországban –, át fogod látni, hogy e helyzetben éppen azt nem tehetjük soha, mit legszívesebben tennénk…” – így oktatja, óvja fiát Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter 1867. december 2-án írott levelében.
(első mondat)
Riasztóak az egyetemi állapotok – tudósítja a minisztert Eötvös Loránd. Az egyetemi tanár – ha lenne bátorsága következetes lenni – hallgatói kilencvenkilenc százalékát kényszerülne megbuktatni. Ezt tenni nem meri, nem lehet; a szomorú eredmény: egyetemünk lassan visszasüllyed a középiskola színvonalára, a tanárok kedvüket vesztik, s vagy bezárkóznak néhány értelmes hallgató társaságában tudásuk bástyái mögé, vagy fáradtan, szürkén idomulnak, alkalmazkodnak a korcsult körülményekhez. Szaporodnak az ostoba egyetemi tanárok – mondja Eötvös Loránd –, akik adatokat, szabályokat, lexikonokat tanulnak be, s hallgatóiktól is gyermeteg leckefelmondást követelnek.
4-5. oldal
A gondolkozásban önállóságot csak olyan tanár tanítása adhat, aki maga önállóan gondolkozik, s éppen ez az önállóság az, ami a legszükségesebb a tudósnak mint a gyakorlat emberének. Amint nincsen e földön két egyforma falevél, úgy nincsen két egyforma beteg vagy két egyforma peres ügy: azért az orvostól, az ügyvédtől többet kell kívánnunk, mint azt, hogy mások tudománya alkotta mintákat alkalmazni tudjon; szükséges, hogy a magáéból is tudjon valamit hozzáadni.
39. oldal (Magvető, 1985)
Valóban, a siker el nem maradhat:
ha a tanulók az egyetemre a tudományért való lelkesedéssel jönnek s tanáraikat tisztelik;
ha a tanulók zöme művelt családok sarjadéka, s eléggé vagyonos arra, hogy tanulmányainak tartama alatt anyagi gondoktól menten, egész idejét a tanulásra fordíthassa;
ha a tanulók eléggé érettek arra, hogy az előadásokat jól megválasztva, azokra eljárjanak, s az azokban hallottakat későbbi használatra följegyezni tudják és akarják.
Megvannak-e nálunk a tanulási szabadság sikerének mindezen előfeltételei?
17. oldal (Magvető, 1985)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma ·
Összehasonlítás - Berács József – Malota Erzsébet – Zsótér Boglárka: A magyar felsőoktatás nemzetköziesedésének folyamata 2. ·
Összehasonlítás - Csáth Géza: Egy elmebeteg nő naplója 77% ·
Összehasonlítás - Szerb Antal: A varázsló eltöri pálcáját 94% ·
Összehasonlítás - Szerb Antal: Hétköznapok és csodák 98% ·
Összehasonlítás - Szondy Máté: Olvadás 92% ·
Összehasonlítás - Ottlik Géza: Próza 91% ·
Összehasonlítás - Tevan Andor: A könyv évezredes útja 92% ·
Összehasonlítás - Bartis Attila: Tizenegy novella 90% ·
Összehasonlítás - Kosztolányi Dezső: Egy ég alatt ·
Összehasonlítás