A ​falu jegyzője 56 csillagozás

Eötvös József: A falu jegyzője Eötvös József: A falu jegyzője Eötvös József: A falu jegyzője Eötvös József: A falu jegyzője Eötvös József: A falu jegyzője Eötvös József: A falu jegyzője Eötvös József: A falu jegyzője Eötvös József: A falu jegyzője Eötvös József: A falu jegyzője Eötvös József: A falu jegyzője Eötvös József: A falu jegyzője Eötvös József: A falu jegyzője Eötvös József: A falu jegyzője Eötvös József: A falu jegyzője Eötvös József: A falu jegyzője Eötvös József: A falu jegyzője

Előszó ​

Aki tiszai alföldünknek csak egy kis részét bejárta, vagy csupán néhány napig tartózkodott ennek a sivatagnak bármelyik vidékén, bátran elmondhatja, hogy ismeri az egészet. Ahogy bizonyos családokban első pillantásra nehéz megkülönböztetni a rokonok arcát, itt is csak közelebbi ismeretség után vehetünk észre különbségeket az egyes tájak között. Az az utas, aki homokos lapályainkon kocsizik, bárhol is nyomja el az álom, ha néhány óra múlva fölébred, csak izzadó lovain láthatja, mennyit haladt, vagy azon, hogy a nap alább hanyatlott. Messze elnyúló legelők, amelyeknek egyhangúságába csak itt-ott hoz némi változatosságot egy vödörhíjas gémeskút vagy félig kiszáradt láp körül sétáló gólya, rosszul mívelt szántóföldek, amelyek tengerijét és búzáját Isten után csak az őrzi meg, hogy maga a lopás is fáradságos némiképpen, hellyel-közzel egy magános tanya, ahol bozontos kuvaszok ugatása hirdeti a birtok szentségét, s a tavalyról visszamaradt szénaboglyák és szalmakazlak… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1845

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A magyar próza klasszikusai

>!
Book and Walk, Budapest, 2013
568 oldal · ISBN: 9789633780350
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2009
520 oldal · ISBN: 9789632990309
>!
Kossuth, Budapest, 2007
384 oldal · ISBN: 9789630949637

19 további kiadás


Enciklopédia 6


Kedvencelte 3

Most olvassa 5

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Eötvös József: A falu jegyzője

Ez egy magyar alapmű, amelyről már sokan sokat írtak. Egy lendületes cselekményű realista társadalomrajz a XIX. század közepéről, Jókai stílusára hajazóan, régies, cirkalmas nyelvezettel. Aki tisztába akar kerülni az egykori vármegye-rendszer működésével, nem hagyhatja ki. Jó kis regény, s rámutat, az emberi tulajdonságok – sajnos – alig változtak Magyarországon mintegy 150 év alatt, csak a technika-technológia fejlődött jelentősebben. De lám, a paprikás-pálinka tradicionális gyógyír, viszont keserves viszonyok láttán/olvastán kialakult önemésztés ellen nem ajánlott!

>!
Timár_Krisztina ISMP
Eötvös József: A falu jegyzője

Ritka jó könyv, kalandregényként megírt realista társadalomrajz. Pont azért tudja jól ábrázolni a korabeli magyar társadalmat, mert a szereplők egy izgalmas nyomozás során keresztül-kasul járják a vármegyét, palotától börtönig. Kétszer olvastam. Csak ajánlani tudom.

3 hozzászólás
>!
Ross P
Eötvös József: A falu jegyzője

Ha honi állapotjainkat tekintém, gyakorta nem érzem azt, hogy kimondottan szeretnék magyar lenni.
Állapot ez, adva van, de körültekintve ez ugaron, a kép több, mint lehangoló. Példának okáért kevés lelkesültségre ád okot, ha a jog s az igazság oly gyakran a tehetősek zsebében lakozik, a nép fiai közt pedig a gyűlölség s ostobaság szakadatlan járják páros táncukat.
Mindazonáltal noha bánatra akad tán elég ok, nem szabad elfelednünk, hogy minden korok tengerén akadtak olyanok, kik fejüket a mocskos habok fölött tartva kiálták égre az igazságot: „Ez így k*rvára nem frankó.”
Mint például Eötvös.
Aki a könyvével szanaszéjjelcinkeli az idiótákat.

Ki a faszagyerek?
Eötvös báró a faszagyerek.

Egyfelől persze roppant ijesztő, hogy mintegy kétszáz év alatt nem változott semmi.
Milyen évet is írunk? 1845-öt, vagy 2016-ot? Voltaképp mindegy is. Ugyanúgy itt vannak a korrupt politikusok, az ügyeskedő, helyezkedő, könyöklő, tanulatlan, szűklátókörű, érdekvezérelt mindenféle senkiháziak, akik bármilyen pozíciót betöltve csak ártani képesek a környezetüknek.
Más a forma, a tartalom ugyanaz maradt.
Másfelől viszont megnyugtató, hogy csak akadnak olyanok, akik felemelik szavukat az igazságtalanság ellen, s igyekeznek hasznára lenni a világnak. Erősen reményt ad arra nézve, hogy ma is akadhat ilyen férfiú. (Vagy nő. Ma már tartunk ott is talán.)

Kevés elkeserítőbb, egyszersmind lelkesítőbb könyvet olvastam.
Sírni s vigadni volna kedvem.
Csak úgy magyarosan.

>!
Kovács_Heni
Eötvös József: A falu jegyzője

Letehetetlen, izgalmakkal fűszerezett kalandregény. A pörgős cselekményszál és a könnyed, már-már szlenghez hasonlítos leírások az első pillanatban magukkal ragadtak, a lapok észrevétlenül fogytak az ujjaim között, az író minden oldalon újabb lélegzetelállító döntés elé állította talpraesett szereplőinket, akik…

Ja, nem, bocsi. Az egy másik könyv volt.

A falu jegyzője, legyünk őszinték, egy általánosságban véve unalmasnak nevezhető regény. Én legalábbis úgy éreztem az első százötven oldalon, hogy talán soha az életben nem olvastam még ilyen unalmas könyvet és biztosan merem állítani, hogy az emberek 99%-a tíz oldal után sarokba vágná az egészet. Eötvös munkája valójában csak és kizárólag azoknak ajánlható, akik komolyan érdeklődnek a korábbi századok társadalom-, politika-, illetve jogtudománya iránt, mert a regény javarésze erről szól. Egy kicsit szájbarágósan, rendkívüli részletességgel, viszonylag élettelen szereplők között, akik olykor nagyon furán viselkednek, ugyanis nincs más szerepük azon kívül, hogy a korrupt és igazságtalan rendszer bemutatásához asszisztáljanak (Viola kivételével, aki üdítő színfoltja volt a szereplőgárdának).

Mi ez akkor voltaképp? Regénybe bújtatott társadalomfilozófiai értekezés. A velejéig romlott magyar nemesség torz tükre. Egy segélykiáltás az olvasó felé, aki jobban teszi, ha nemesként magába néz, nem nemesként pedig elkezdi törni a fejét, hogyan változtasson a helyzeten, még mielőtt vele is jól kicsesz valamelyik alispán szimpla úri heccből.
Komplett rendszerkritika, és mint ilyen, megérdemli a pozitív értékelést, de tényleg borzasztóan unalmasra sikerültek egyes részei, el kell jutni a kétszázadik oldalig, mire úgy érzi az ember, hogy igen, most már érdekli a történet. Kevesebb lesz a leírás, több a történés, ami jót tesz a regénynek.

Egyébként, utálom az ilyen könyveket, mert szinte pofán veri az embert, mennyire nem változott semmi Magyarország társadalmi felosztásában az elmúlt évszázadokban. A megnevezések módosultak csupán, az ispánokat és nemeseket manapság minisztereknek és politikusoknak nevezzük, ők a „kiváltságos” réteg, akik elosztják maguk között az ország erőforrásait, akik mindent megúsznak a hatalmuknak és pénzüknek köszönhetően, akik azt tesznek a kisemberrel, amit akarnak, mert a kisembernek nincs hatalma, senki nem áll mögötte és kénytelen behódolni az uralkodó rétegnek. A regény tulajdonképpen erre az ellentétre épül (lásd Nyúzó-Viola szál), tökéletesen mutatja ezt a következő mondat, amely akkor hangzik el, mikor felmerül a kérdés, vajon Violát tényleg halálra kell-e ítélni, csak mert nem volt hajlandó elvinni egy nemes feleségét a városba abban az órában amikor éppen szült a felesége:
„- Csak azért – válaszolt Sóskuty méltósággal –, ellentállni a törvénynek nem szabad senkinek, kivévén – tevé hozzá – nemesembernek okkal-móddal.”
Ez van, gyerekek, jegyezzétek meg. A nemesember/politikus kétszáz évvel ezelőtt is megtehette, hogy büntetlenül kihasználja a hatalmát, most is megteheti, és valószínűleg kétszáz év múlva sem fog változni az égvilágon semmi. Nem mintha ez kizárólag magyar probléma lenne, mert hasonlóan egyenlőtlen felosztás uralkodik az egész világon, csak mintha a magyarnak még öröme is telne abban, hogy kirakatban nézi végig a nemesek pofátlanságát. Dörmög miatta, leszólja, de a lelke mélyén tetszik neki a polgárpukkasztás – természetesen, míg nem vele történik igazságtalanság.

Most ennyit mondok, még mielőtt zárolnák a fiókom politikai bujtogatás miatt ;) De higgyétek el, az ember szíve szinte elfacsarodik, mire a könyv végére ér, mert elég lenne kicserélni a korszakot meg a járműveket, és kész lenne a tökéletes 21. századi magyarságregény. Ha nem érdekelnek a társadalmi korrajzok, nem olvassátok. Ha érzékenyek vagytok az egyenlőtlenségre, ne olvassátok. Ha valami izgalmasra vágytok esténként, ne olvassátok.
Azt hiszem, ezt a regényt csakis korunk „nemeseinek” ajánlanám, hogy valaki tükröt tartson eléjük.

11 hozzászólás
>!
hablaty P
Eötvös József: A falu jegyzője

Nagyon elszomorított ez a könyv. Nem mintha újdonság lett volna bármi, hiszen Móricz , Eötvös Károly írásaiból ismert volt számomra a nemesi Magyarország törvénykezése, és mégis…. Ami leginkább aggasztó hogy ugyan megtanultak írni és olvasni a mai „nemesek”, de más egyébben nem sok minden változott az elmúlt 100 évben. Még szerencse hogy a statáriumot eltörölték.
Az egy csillagot azért vontam le, mert mint az író maga is beismeri bizony hajlamos elkalandozni a történettől igen messze eső területekre…és ez megakasztotta a történet folyását.

>!
ppeva P
Eötvös József: A falu jegyzője

Hosszúra nyúlott az olvasás, de érdekes volt és érdemes volt. A nyelvezet természetesen régies, a cselekményfűzés némileg nehézkes (hol van ez a 20. századi pörgős cselekményektől!), de a keserűen szatirikus bemutatása a közállapotoknak nagyon érdekes. Kár, hogy folyton elkalandozik, és néha nagyon cirkalmasan folyondározza körül a mondanivalóját. Nagyon tetszettek a régies nyelvtani fordulatok és kifejezések, azóta elfeledett vagy másképp használt szavak. Két kedvenc szavam a könyvből: „feleletteher” – felelősség, „lógony” – ingaóra ingája. :)
De nemcsak az író szomorú, miközben leírja, milyen állapotok uralkodnak a kor nemesi és politikai világában. Én is szomorú leszek, azt látva, milyen kevés változott. Bár legalább jogi-törvényi (a mai farkastörvények már jóval szelídebbek a régieknél), valamint technikai változások történtek: ma már mindenki annyi fény- és egyéb másolatot csináltathat fontos írásaiból, amennyit akar, és ha sürgősen figyelmeztetnie kell valakit, elég egy sms-t küldenie, nem kell két napon át hiába lovagolnia árkon-bokron…
Eötvös segíteni és szemeket felnyitni akart, és fontos könyvet hagyott az utókorra.

Ha nehányan a nyíltságot rosszalljátok, mellyel honi állapotaink árnyoldalairól szóltam, higgyétek el, ha nem volnék meggyőződve, hogy ez állapotok megváltoztatása tőlünk függ, inkább fényoldalainkat kerestem volna föl, hogy titeket s enmagamat nyájas csalódásokkal vigasztaljam. Ha a képet, melyet előtökbe állítottam, valótlannak tartjátok, győzzetek meg, hogy mind e dolgok, melyekről szóltam, ha nem is egy megyének szűk határai között, de hogy nem történhetnek, hogy nem történnek hazánkban, s áldani foglak e meggyőződésért; valamint legforróbb óhajtásom az, hogy e regény minél előbb valószínűtlenné váljék. Nem mulatni, használni akartam; ha törekvésem nem volt sikertelen, más dicsőséget nem kívánok fáradságomért.

>!
Virág_
Eötvös József: A falu jegyzője

Nagyon vegyesek az érzéseim.

Először egy kissé meggyűlt a bajom a hosszú mondatokkal és a régiesebb nyelvezettel, de miután nekiálltam A fehér királynak és a Kocsik szeptemberben c. műnek, már egyik se okozott különösebb problémát.:p Tulajdonképpen az író nagyon jól elhatárolta a két részt a történettel való viszonyom alapján. Az első szörnyen untatott. A tisztújítást egy az egyben otthagytam volna a fenébe, nem igazán volt kedvem suli utáni este még a politikai harcokkal vesződni. (A hosszú személyleírások pedig tökéletes alapanyagnak szolgáltak egy személyfelismerős feladathoz.) Egyébként kedveltem a szereplőket, és nagyon érződött a történeten, hogy Tengelyit próbálta saját maga mintájára megalkotni az író.
Az első részben is voltak olyan elemek, amelyekre mindenképp pozitívumként tudtam tekinteni, de azért a második nagy fejezet ezekben sokkal inkább bővelkedett, valamint nagyon fontos megemlíteni, hogy sokkal eseménydúsabb is volt. Azok az igazi falusi pletykaáradatok csak itt kezdtek beindulni. A személyek hosszadalmasan kifejtett jellemzése mellett a kor, egy bizonyos társadalmi réteg vagy érzelem boncolgatása sokkal kedvemre valóbb volt, és mert nagyon sok dolog még máig sem változott, és ilyenkor teljesen egy hullámhosszon éreztem magam az íróval, ami eléggé meglepett, valamint sokkal lendületesebbé tette az olvasási tempómat is. A leíró részekből egyébként erősen érződik a feudalizmus és a fejlődés szorgalmazása közti ellentmondás, és tulajdonképpen az író is erre szeretett volna rámutatni.

>!
zagloba
Eötvös József: A falu jegyzője

A szerzőnek fantasztikus, szellemes humora van (kár, hogy ritkán villantja meg), nagyon jó tolla, ám a történetvezetés feszessége és az érdeklődés fenntartása terén hagy kívánni valót maga után. Elsősorban a korabeli társadalom alapos leírása miatt álltam neki a művének, fordulatos és meghökkentő történetvezetése időnként üdítő, de sajnos több esetben túlbonyolítottnak hat, a társadalomkritika pedig sokszor túlságosan szájbarágós.

Összességében azt hiszem eljárt az idő a regény felett, egy mai átlagolvasónak nem sokat mond már.

>!
katalins
Eötvös József: A falu jegyzője

Rájöttem, hogy a XIX. századi regények nem nagyon jönnek be nekem. A történet jó, az aktualitása elszomorító. Szegény Tengelyi mondjuk annyira szerencsétlenül jön ki mindenből, ami már kicsit sok volt nekem, nem igazán tudtam elhinni. Ami zavart – mind mindig – a feleslegesen telített oldalak. Nekem ne magyarázza az író a regény közben, hogy az olvasónak – nekem – mi tetszene jobban, mint amit ő írt, csak azért, hogy töltse a lapokat. Ha ezeket a részeket kihagyta volna, még jó könyvnek is tarthatnám A falu jegyzőjét.

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Eötvös József: A falu jegyzője

Nekem ez nem tetszett, pedig nem szoktam ilyet mondani. Hosszú, cirkalmas, számomra unalmas mondatok, amelyek régiessége ennek ellenére rendkívül figyelemreméltó.
Nem szeretem a hosszan elnyúló politizálást, filozofálást, rendszerelméletet.
Viszont szeretem az emberrajzait, a beszélő neveit.
A történet is tetszene önmagában, de sajnos elterelte róla a figyelmemet a hosszú lére eresztett körítés, inkább szeretem az olyan könyveket olvasni, ahol halad a cselekmény, nem kell oldalakat várni, hogy valaki megszólaljon, vagy akár lépjen egyet.
Sajnálom, hátha később, valamikor majd összebarátkozunk.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Nílkantha

Ha feleséget vész magadnak(…), ne végy soha olyat, ki lakodalom előtt becsületénél inkább szeret, nehogy a lakodalom után mást még náladnál is inkább szeressen.

306.-307. oldal, Babits Kiadó, Szekszárd, 1996

1 hozzászólás
>!
Nandi

Ha gyomrom fáj, bort iszom, s mikor a kulcsárnak tüdőgyulladása volt, a gazdasszony paprikás pálinkát adott be neki, s mi is csak meggyógyultunk.

3 hozzászólás
>!
raczlilian

Az emberek többnyire nem azon harcban vesznek el, melyet külviszonyaikkal, hanem abban, melyet önmagukkal küzdenek…

>!
Nílkantha

(…) jobb embernek semmi kínzóbb e világon nem lehet, mint ha keservekben kell látnia azokat, kiket szeret.

599. oldal, 32. fejezet (Babits, 1996)

>!
Nílkantha

…a haza az, mit magadénak nevezhetsz.

278. oldal, Babits Kiadó, Szekszárd, 1996

>!
Nandi

Aki a célt, melyet magának kitűzött, szemmel tartva, magát hozzá minden percben közelíteni érzi, s azt végre elérheti – az boldog;

>!
Nandi

… – mert hisz szeretetünknek, mint a rét füvének, öntöztetni kell, hogy nőjön…

>!
Nandi

Egy vén francia ismerősömtől hallám többször, hogy jól nevelt ember, ha veszedelemmel találkozik, elébb körülnéz, s ha maga van, elszalad; ha pedig tanúkat lát, bátran nekiáll;

>!
Nandi

Vannak pillanatok, hol eszünket, mely által helyzetünk minden veszélyeit belátjuk, átkozzuk s irigységgel nézünk az állatra, mely ösztönét követve nyugodtan halad a természet által elébe jelelt úton; pillanatok, melyekben érezzük, miként akaratunk úgynevezett szabadsága nem más azon szerencsétlen, egyedül az embernek adott kiváltságnál, hogy kétkedhetik.

>!
Nílkantha

Minden ember, a legszegényebb körben töltötte bár életét, egyszer magára vonja embertársai figyelmét, s e pillanat az, melyben eltemettetik. Ilyenkor a magas torony harangja megkondul a legszegényebbnek; ki egész éltén át elhagyatva állt, annak koporsója körül emberek gyűlnek össze, ki örökös akadályok miatt semmiképp nem haladhatott, annak temetése előtt a tömeg kitér; s a nyomorult, miután életében semmit magáénak nem nevezhetett, örök áron egy darabka földbirtokot szerez, melyet szabadon használhat végső ítéletig, anélkül, hogy tilalom-törésért büntetnék.

729. oldal, Babits Kiadó, Szekszárd, 1996


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán
Jókai Mór: Egy magyar nábob
Jókai Mór: Az új földesúr
Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász
Mikszáth Kálmán: Különös házasság
Jókai Mór: Az arany ember
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma
Petőfi Sándor: A hóhér kötele
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
Móra Ferenc: Aranykoporsó