Tündérekkel ​életre-halálra (Artemis Fowl 1.) 83% 145 csillagozás

Csak feltornázta magát :)
A könyv első harmadával megszenvedtem. Lassú, érdektelen, unalmas. Aztán szerencsére felpörögtek az események és Kisgebe és Gyulus szócsatái mindent vittek. Nagyon jó volt, sokat nevettem :)
Egy 12 éves kis srác megszerzi a Tündérek könyvét, hogy helyre állítsa a család anyagi helyzetét az apja halála spoiler után. Egy bűnöző zseni palánta. A könyv segítségével túszul ejt egy tündért, akiért aranyat kér cserébe. Nagyon jó volt Berkenye, Gyulus, Kisgebe és Tőzeg karaktere is, számomra ők voltak az igazi hősök. De ahogy a végén ki lett játszva az időkapu … Na és a szívesség …
Kíváncsi vagyok, mi lesz még itt ..

Artemis Fowl 1

Ez a könyv nem volt olyan jó, mint vártam, egynek elment, de egyenlőre nem fogom törni magam a folytatás olvasásáért.
Nem tudtam szimpatizálni a főszereplővel, hiszen egy tini szociopata bűnöző, antihős volt. Igazából van olyan, hogy az olvasó szurkol a bűnös főhősnek, de én ebben az esetben egyáltalán nem éreztem így. Ezért úgy gondolom nem töltötte be a funkcióját a könyv.
A mellékszereplők sokkal szimpatikusabbak voltak, különösen Butler a testőr, komornyik és a húga. Ők szeretetre méltó karakterek voltak.
Ez a könyv besorolás szerint gyermek- és ifjúsági irodalom, de én bizony nem adnám a gyerekeim kezébe, csakis rosszat tanulhatnának belőle.
A borító viszont nagyon szép, Legalábbis a Gabo kiadásnak, mind színében, mind misztikus tartalmában nagyon tetszett.

Haláli volt!
Egy kellemes, de izgalmas, fordulatos történet elhintett mélyebb pillanatokkal. Nagyon szimpatikus volt a főszereplő. Formabontó, hogy egy ilyen fondorlatos, és felnőttes önkontrollal rendelkező ifjúsági karaktert kaptunk. Persze ott van az egész hatalom-fantázia oldala a dolognak: a zseniség, a badass testőr, aki végtelenül engedelmes, mégis hű, közeli barát, és persze a piszkos anyagiak! Ha 12 évesen olvasom, 100 százalék, hogy Artemis Fowl szerettem volna lenni.
A cselekmény tetszett. Fordulatait nem láttam előre, de mégis el voltak hintve az alapok korábbi fejezetekben, így annál nagyobb katarzis volt a bekövetkezésük. A fantasy világ része a könyvnek gyermeki, mégsem bugyuta, mindig kidolgozott. Itt azt tudom mondani, nincs elvesztegetett potenciál. Artemisről és életéről, valamint a tündérekről és világukról is annyit tudunk meg, ami a történet szempontjából releváns. Minden világelem ki van használva, nem megy bele az író hosszú elbeszélésekbe törpékről vagy trollokról, hogy aztán semmi hatása ne legyen a cselekményre. Nekem szimpatikusabb ez az „utilitarista” hozzáállás, mert hagy felfedezni-valót a későbbiekre, míg mindent kiforrottnak érez az ember itt helyben.
Nagyon minimális panaszaim, hogy szerettem volna több oldalt Artemis szemszögéből. Értem, hogy ő a cselszövő, így joggal kapott az ő szerepe a történetben kisebb teret, de én vágytam volna több időre vele, egyértelműen ő a legérdekesebb része a könyvnek. A másik, hogy habár tetszett a világ, nekem nem kedvenceim tündérek-törpök-trollok. Erre nincs indoklásom, tisztán esztétikai kérdés, de hát van hatása a dolognak.
Összességében viszont nagyon tetszett a könyv, és el tudom képzelni, hogy végigolvasom a sorozatot!

Mi ez a mehh értékeléssor?! :DD Ebben az időben csak ilyeneket olvastam, vagy a jókat már értékeltem korábban? Igazából mindegy is, a lényeg, hogy ez se nyerte el kimondottan a tetszésem, ezzel csalódást okozott. Sokat hallottam már róla, ezért kivettem könyvtárból és pár óra alatt elolvastam. Jöttem, láttam, hagyjuk is. Eléggé gyerek könyv, ez az első aminél ez aktívan feltűnt. Az a sok eszközleírás, te jó ég! Bélműködést részletező poénok… Eleje kicsit unalmas volt, aztán szerencsére izgalmasabb lett különben lehet végig sem olvasom. Előreutalások is voltak benne, amiket nem szeretek. Tuti nem folytatom a sorozatot. A célkorosztálynak viszont szerintem nagyon tetszhet. :)

Tizenöt éve biztos imádtam volna ezt a könyvet. Azonban csak 2001-ben jelent meg, akkoriban pedig már inkább Tolkient, Asimovot és Zsoldos Pétert olvastam, ennyire „gyerekkönyvnek” látszó tárgyat már csak kamaszos dacból sem vettem volna a kezembe. Most viszont az élet úgy hozta, hogy kölcsönkaptam a sorozat első két részét és az elsőt be is daráltam nettó időben kb. két óra alatt – a nagy betűk, kis oldalak és laza szedés előnyei…

Korszakalkotó könyvet, új Harry Pottert, komoly tanulságokat nem érdemes várni az Artemis Fowl sorozat első részétől, mely szerencsére nem is állítja ezt magáról (csak egyes kritikusok). Azt viszont tökéletesen hozza, ami elvárható: könnyed szórakoztatást, nem túl bonyolult, de izgalmas történetet, mókás szereplőket és jeleneteket, valamint olyan játékosságot, amiből sokkal többre lenne szükség a kortárs gyermek- és ifjúsági irodalomban.

–
Bővebben a blogon: http://kultnaplo.blogspot.hu/2013/03/eoin-colfer-artemi…

Ezt a könyvet egyszer már olvastam hangoskönyvként, csak nem túlzottan figyeltem rá, így a fele történet kimaradt. Ezért is akartam még egy esélyt adni könyv, úgy hogy teljes figyelmem neki szentelem.
A könyv főszereplője Artemis Fowl, a 12 éves bűnöző zseni, aki borsot tört a tündérek orra alá, és elrabol egy tündért, hogy visszaszerezze bünőző családja hírnevét és pénzét.
Összességében másodjára sem lett kedvenc a könyv, de most sokkal jobban élveztem. A karakterek érdekesek, nem a megszokott szereplpőket kapjuk. Tetszett Artemis agyafúrtsága. A világ is érdekes volt a modern tündérekkel. Sokkal jobban élveztem olvasva a könyvet, de még így sem érzem kiemelkedőnek. Ennek ellenére folytatom a sorozatot, érdekel, hogyan folytatódik.

Nagyszerű, ahogy Eoin Colfer kitalálta és megalkotta Artemis Fowl alakját. Ez a fiú egy milliomos csemete. Roppant intelligens és legszívesebben szétrugdosnám a sejhaját! Aztán kiderül, hogy mégse, pedig úgy látszott, hogy igen. És még maguk a tündérek sem tudják, mihez kezdjenek vele. A szolgálója (Butler: a komornyik-testőr, vagy testőr-komornyik) pedig egyszerűen nagyszerű! A kedvencem!

Kiskamaszkorom egyik rongyosra olvasott könyve, ami sokadik olvasásra ugyanúgy magával tudott ragadni. Szórakoztató, izgalmas és vicces. Még mindig.

Elfogult vagyok, mert 13 évesen leemeltem a polcról a könyvesboltban, iszonyúan szimpatikusnak találtam, hogy az egyik szereplőt Artemisnek hívják – majd mikor elkezdtem olvasni, rádöbbentem, hogy Artemis fiú, nem is lány. Ráadásul, súlyosbítva a helyzetet, Artinak és Timinek becézik. Na, de elfogult vagyok, mert miután túltettem magam ezen az apróságon, nagyon szórakoztatónak találtam. Annyira, hogy most azzal az indokkal vettem elő, hogy mozi előtt újraolvasom – de valójában olyan sokszor olvastam korábban, hogy nemcsak a cselekményre, de a kedvenc jeleneteimre is emlékeztem. Ja, és a mozifilm sem jön jövő májusig. Csupa ellentmondás! Mindegy, én egyértelműen időblokád alá kerültem ezzel a regénnyel, és még mindig nagyon tudom élvezni.

Nem igazán tudom eldönteni, hogy melyik korosztálynak szánták. Eléggé gyerekes, ugyanakkor nem adnám a gyerekek kezébe.
Az elején meg egészen élveztem, jobb volt, mint amire számította. Ehhez hozzájárult, hogy a kedvenc karaktertípusom, a gonosz zseni a főszereplő.
Viszont a közepénél a humora nagyon átment alpáriba, ami maitt azt a részt végigszenvedtem.
De ezt leszámítva nem rossz könyvecske, sok fordulattal, izgalmas világépítéssel. Végre egy könyv, ahol a tündérek nem csak mint természetszerető lények tűnnek fel, hanem komoly technológiákkal is rendelkeznek.
A szereplők is kicsit semmilyenek voltak, de Butlert megkedveltem.
A folytatásban meg nem vagyok biztos.