Tündérekkel ​életre-halálra (Artemis Fowl 1.) 83% 107 csillagozás

Tizenöt éve biztos imádtam volna ezt a könyvet. Azonban csak 2001-ben jelent meg, akkoriban pedig már inkább Tolkient, Asimovot és Zsoldos Pétert olvastam, ennyire „gyerekkönyvnek” látszó tárgyat már csak kamaszos dacból sem vettem volna a kezembe. Most viszont az élet úgy hozta, hogy kölcsönkaptam a sorozat első két részét és az elsőt be is daráltam nettó időben kb. két óra alatt – a nagy betűk, kis oldalak és laza szedés előnyei…

Korszakalkotó könyvet, új Harry Pottert, komoly tanulságokat nem érdemes várni az Artemis Fowl sorozat első részétől, mely szerencsére nem is állítja ezt magáról (csak egyes kritikusok). Azt viszont tökéletesen hozza, ami elvárható: könnyed szórakoztatást, nem túl bonyolult, de izgalmas történetet, mókás szereplőket és jeleneteket, valamint olyan játékosságot, amiből sokkal többre lenne szükség a kortárs gyermek- és ifjúsági irodalomban.

–
Bővebben a blogon: http://kultnaplo.blogspot.hu/2013/03/eoin-colfer-artemi…

Kiskamaszkorom egyik rongyosra olvasott könyve, ami sokadik olvasásra ugyanúgy magával tudott ragadni. Szórakoztató, izgalmas és vicces. Még mindig.

Nagyszerű, ahogy Eoin Colfer kitalálta és megalkotta Artemis Fowl alakját. Ez a fiú egy milliomos csemete. Roppant intelligens és legszívesebben szétrugdosnám a sejhaját! Aztán kiderül, hogy mégse, pedig úgy látszott, hogy igen. És még maguk a tündérek sem tudják, mihez kezdjenek vele. A szolgálója pedig egyszerűen nagyszerű!

Olyan 12 éves koromban olvastam már és bár nem sok maradt meg a történetből, arra emlékeztem, hogy nagyon tetszett. Felnőtt fejjel persze kicsit más volt olvasni, de még így szórakoztató olvasmánynak bizonyult. Könnyed, humoros és fordulatokban gazdag könyv, mókás szereplőkkel és sok vicces helyzettel. Colfer könnyedén és játékosan szövi össze a modern világot és a mesék folklórájt. Írország, habár nem egyedüli helyszíne a történetnek, varázslatos hely és szerintem kijelenthetem, hogy ismét magával ragadta a szívem. Artemis egy bűnöző lángelme, akiről persze kiderül, hogy nem is olyan szívtelen, Berkenye egy nagyon vagány tündér, Kisgebét pedig nem lehet nem szeretni. Elsősorban kiskamasz korosztálynak ajánlanám, vagy lelkükben fiatal felnőtteknek.

Sajnos az eleje lassan indult be, hogy az 50-60 oldal között valahol el is aludtam(?), bár lehet ennek inkább az volt az oka, hogy aznap 2 körül aludtam el, és nem a könyv számlájára írható. Mindegy, azután egyszerűen imádtam. A tündérek világa jól fel van építve, Kisgebe egyszerűen fantasztikus(még több kentaurt és varázslényt!), és úgy az egész pörög, bár kicsit csodálkoztam, hogy kb. 100-150 oldal arról szól, hogy Artemis fogva tartja Berkenyét. Alig várom, hogy olvashassam a további részeket, és remélem, hogy a Gabo kiadja a 2,3 részt is, mivel a könyvtárban nem biztos, hogy bent van, de az új kiadásokat biztosan beszerzem egyszer! :)

Őszintén, az eleje nekem nagyon unalmas volt és már a félbehagyáson gondolkodtam, de erőt vettem magamon és tovább lendültem az olvasásban. Onnantól, hogy a tündérek megjelentek, pontosabban Pinduri százados és Gyulus őrnagy, na onnantól már egészen élvezhető volt. Kifejezetten 10-15 éves korosztálynak íródott, ha 25-30 éve olvasom, biztos nagy kedvenc lett volna.

Végtelenül sokat nevettem a könyvön, mert a karakterek (főleg a törpök és a tündérek) nagyon jó jellemábrázolást kaptak. Szinte látom magam előtt a bagót rágó Gyökér századost és simán elképzeltem, amikor Tőzeg a törp és Butler először ismerkedik meg egymással egy végtelenül gusztustalan, de nagyon vicces jelenetben.

Szerettem, hogy Eoin Colfer ennyire könnyedén és ennyire szórakoztatóan kalauzol el a tündérek közé így észre sem vettem a cselekvények között, hogy véget is ért Artemis első kalandja. Colfer jól beépítette a modern kori világot a mesekönyvekből ismert lények közé és ez a kettősség szerintem nem mutatott hülyén, hanem sok érdekességet olvastam és tudtam meg belőle. A történet nincs túlbonyolítva, a szereplők könnyen megjegyezhetők, az erőviszonyok átláthatóak ezért kis kamaszoknak tökéletes olvasmány lesz. Persze engem így vén fejjel is elszórakoztatott :)

No lám, létezik olyan könyv is, ahol kifejezetten nem bírom í címszereplőt, íme egy. Szeretem, amikor egy tizenkét éves szereplő felnőttes tettet hajt végre, de az legyen hősies tett, de bűncselekmény! Végig a TÜN-nek szurkoltam.
Nyolc éve olvastam először, akkor tetszett, és most is. Leginkább Berkenye, Kisgebe és akár ciki, akár nem, Tőzeg. Most már kétségtelen, hogy a folytatást is olvasni akarom!
*Juliet pedig idegesítő

Már majdnem lemondtam az ifjúsági regényekről, de ez a könyv visszaadta a hitem. Az elején igazi hidegvérű bűnözőnek állítja be Artemist, de később kiderül, hogy nem is olyan kegyetlen. Ez egy kicsit túlságosan ifjúsági fordulat volt. A könyvet a humoros dialógusok viszik el a hátán. Az író szavaival élve: A tündérek túlságosan is… emberiek. Ez engem nagyon zavart, mert minden alkalommal, amikor olyan könyvet olvasok, amiben az idegen fajok emberiek, úgy érzem az író nem tudott valami eredetit kitalálni.

Hú, nem egy Harry Potter. És az író sem egy Rowling. Én lassan rájövök, nem szeretem az ilyen történeteket, mert általában gyerekes a stílus, bugyuta a nyelvezet, tele van logikátlanságokkal – mint például ez a tündéres könyv, és én csak A KÖNYVET szeretem, mégpedig a Rowling által megírt, bonyolult, szépen egymásra épülő, akár több rész távlatából is visszaköszönő, ügyesen kitalált viszonyrendszereket. Szóval nem tetszett, valószínűleg nem fogom elolvasni a sorozatot. Aki meg hozzákezd, magára vessen! :D

(bocs, hogy a Potter-sorozathoz hasonlítom, de a stílus miatt valami olyanhoz kell hasonlítani és Hörri – akár tetszik, akár nem – ebben a témában tényleg az etalon)