Tündérekkel ​életre-halálra (Artemis Fowl 1.) 83% 129 csillagozás

Csak feltornázta magát :)
A könyv első harmadával megszenvedtem. Lassú, érdektelen, unalmas. Aztán szerencsére felpörögtek az események és Kisgebe és Gyulus szócsatái mindent vittek. Nagyon jó volt, sokat nevettem :)
Egy 12 éves kis srác megszerzi a Tündérek könyvét, hogy helyre állítsa a család anyagi helyzetét az apja halála spoiler után. Egy bűnöző zseni palánta. A könyv segítségével túszul ejt egy tündért, akiért aranyat kér cserébe. Nagyon jó volt Berkenye, Gyulus, Kisgebe és Tőzeg karaktere is, számomra ők voltak az igazi hősök. De ahogy a végén ki lett játszva az időkapu … Na és a szívesség …
Kíváncsi vagyok, mi lesz még itt ..

Tizenöt éve biztos imádtam volna ezt a könyvet. Azonban csak 2001-ben jelent meg, akkoriban pedig már inkább Tolkient, Asimovot és Zsoldos Pétert olvastam, ennyire „gyerekkönyvnek” látszó tárgyat már csak kamaszos dacból sem vettem volna a kezembe. Most viszont az élet úgy hozta, hogy kölcsönkaptam a sorozat első két részét és az elsőt be is daráltam nettó időben kb. két óra alatt – a nagy betűk, kis oldalak és laza szedés előnyei…

Korszakalkotó könyvet, új Harry Pottert, komoly tanulságokat nem érdemes várni az Artemis Fowl sorozat első részétől, mely szerencsére nem is állítja ezt magáról (csak egyes kritikusok). Azt viszont tökéletesen hozza, ami elvárható: könnyed szórakoztatást, nem túl bonyolult, de izgalmas történetet, mókás szereplőket és jeleneteket, valamint olyan játékosságot, amiből sokkal többre lenne szükség a kortárs gyermek- és ifjúsági irodalomban.

–
Bővebben a blogon: http://kultnaplo.blogspot.hu/2013/03/eoin-colfer-artemi…

Kiskamaszkorom egyik rongyosra olvasott könyve, ami sokadik olvasásra ugyanúgy magával tudott ragadni. Szórakoztató, izgalmas és vicces. Még mindig.

Elfogult vagyok, mert 13 évesen leemeltem a polcról a könyvesboltban, iszonyúan szimpatikusnak találtam, hogy az egyik szereplőt Artemisnek hívják – majd mikor elkezdtem olvasni, rádöbbentem, hogy Artemis fiú, nem is lány. Ráadásul, súlyosbítva a helyzetet, Artinak és Timinek becézik. Na, de elfogult vagyok, mert miután túltettem magam ezen az apróságon, nagyon szórakoztatónak találtam. Annyira, hogy most azzal az indokkal vettem elő, hogy mozi előtt újraolvasom – de valójában olyan sokszor olvastam korábban, hogy nemcsak a cselekményre, de a kedvenc jeleneteimre is emlékeztem. Ja, és a mozifilm sem jön jövő májusig. Csupa ellentmondás! Mindegy, én egyértelműen időblokád alá kerültem ezzel a regénnyel, és még mindig nagyon tudom élvezni.

Nagyszerű, ahogy Eoin Colfer kitalálta és megalkotta Artemis Fowl alakját. Ez a fiú egy milliomos csemete. Roppant intelligens és legszívesebben szétrugdosnám a sejhaját! Aztán kiderül, hogy mégse, pedig úgy látszott, hogy igen. És még maguk a tündérek sem tudják, mihez kezdjenek vele. A szolgálója pedig egyszerűen nagyszerű!

Elég érdekes történet ez, nem pont erre számítottam.
Már a legelején eldöntöttem, hogy Artemis-t nem fogom gyerekként kezelni, nekem ő legalább tinédzser és így lett „hihetőbb” a történet maga. Voltak hasonló átformálásaim olvasás közben és így érte el az egész regény, hogy a végére megkedveljem. Nem lett kedvenc, nem fogott el tőle a „most azonnal folytatást” érzést, de ígéretes sorozatkezdés, biztosan folytatni fogom. :)

Olyan 12 éves koromban olvastam már és bár nem sok maradt meg a történetből, arra emlékeztem, hogy nagyon tetszett. Felnőtt fejjel persze kicsit más volt olvasni, de még így szórakoztató olvasmánynak bizonyult. Könnyed, humoros és fordulatokban gazdag könyv, mókás szereplőkkel és sok vicces helyzettel. Colfer könnyedén és játékosan szövi össze a modern világot és a mesék folklórájt. Írország, habár nem egyedüli helyszíne a történetnek, varázslatos hely és szerintem kijelenthetem, hogy ismét magával ragadta a szívem. Artemis egy bűnöző lángelme, akiről persze kiderül, hogy nem is olyan szívtelen, Berkenye egy nagyon vagány tündér, Kisgebét pedig nem lehet nem szeretni. Elsősorban kiskamasz korosztálynak ajánlanám, vagy lelkükben fiatal felnőtteknek.

Sajnos az eleje lassan indult be, hogy az 50-60 oldal között valahol el is aludtam(?), bár lehet ennek inkább az volt az oka, hogy aznap 2 körül aludtam el, és nem a könyv számlájára írható. Mindegy, azután egyszerűen imádtam. A tündérek világa jól fel van építve, Kisgebe egyszerűen fantasztikus(még több kentaurt és varázslényt!), és úgy az egész pörög, bár kicsit csodálkoztam, hogy kb. 100-150 oldal arról szól, hogy Artemis fogva tartja Berkenyét. Alig várom, hogy olvashassam a további részeket, és remélem, hogy a Gabo kiadja a 2,3 részt is, mivel a könyvtárban nem biztos, hogy bent van, de az új kiadásokat biztosan beszerzem egyszer! :)

Végtelenül sokat nevettem a könyvön, mert a karakterek (főleg a törpök és a tündérek) nagyon jó jellemábrázolást kaptak. Szinte látom magam előtt a bagót rágó Gyökér századost és simán elképzeltem, amikor Tőzeg a törp és Butler először ismerkedik meg egymással egy végtelenül gusztustalan, de nagyon vicces jelenetben.

Szerettem, hogy Eoin Colfer ennyire könnyedén és ennyire szórakoztatóan kalauzol el a tündérek közé így észre sem vettem a cselekvények között, hogy véget is ért Artemis első kalandja. Colfer jól beépítette a modern kori világot a mesekönyvekből ismert lények közé és ez a kettősség szerintem nem mutatott hülyén, hanem sok érdekességet olvastam és tudtam meg belőle. A történet nincs túlbonyolítva, a szereplők könnyen megjegyezhetők, az erőviszonyok átláthatóak ezért kis kamaszoknak tökéletes olvasmány lesz. Persze engem így vén fejjel is elszórakoztatott :)

Kb. 10 éve olvastam ezt a könyvet és úgy emlékeztem, hogy nagyon szórakoztató. Az elején még nem találtam annak, de egy idő után újra felfedeztem ezt az odalát is.
Jó olvasmány volt. Néhol kicsit nehézkes a nyelvezete, ahhoz képest, hogy ifjúsági irodalomról van szó. Viszont, ha megszokja az ember, akkor nagyon élvezetes az egész. Jó a szereplők, főleg a tündérek stílusa. A talajevő törpének a leírásain nagyon jókat nevettem. Altáji humor… :) Artemist és Kisgebét nagyon kedveltem.