Illegál 55 csillagozás

Eoin Colfer – Andrew Donkin: Illegál

Ebo magára maradt. A nővére hónapokkal ezelőtt elment, aztán a bátyja is eltűnt. Ebónak nem maradt más választása, mint vállalni az életveszélyes utazást Európa felé. A tizenkét éves fiú nagy utat tesz meg a Szaharán és Tripoli veszélyes utcáin keresztül, hogy végül eljusson a könyörtelen tengerig. Ám minden egyes lépéssel közelebb kerül ahhoz, amiben reménykedik: hogy új életet kezdhet.

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tagok ajánlása: 10 éves kortól

>!
Central Médiacsoport, Budapest, 2018
144 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633412770 · Illusztrálta: Giovanni Rigano

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

Chöpp >!
Eoin Colfer – Andrew Donkin: Illegál

KEGYETLEN, SZOMORÚ, KILÁTÁSTALAN, BORZALMAS. Az élhetetlen körülmények közül menekülők története egy kisfiú, Ebo szemszögéből. Érzékenyítésre kiváló. Kár, hogy a migránsozók és a jogom van a békés, biztonságos élethez, a menekültek maradjanak falak és kerítések mögött! emberek nem olvasnak ilyen történeteket!

Cs_N_Kinga P>!
Eoin Colfer – Andrew Donkin: Illegál

Szomorú az igazság… Politikába nem szeretnék belemenni, szóval csak annyi, hogy sajnáltam ezt a szegény fiút és a végén lévő nőt is. Nem tudom mi lenne a jó megoldás mindenkinek, és végtelenül örülök, hogy nem az én tisztem ezt megoldani…… Nem egyszerű ez….Egy biztos, az összes embercsempész jövője sem az én kezemben van, de ha úgy lenne és hatalmam lenne hozzá…. hát lehet jó hogy még ahhoz sincs….
https://www.youtube.com/live/MMt5vyrLhoM…

Molymacska>!
Eoin Colfer – Andrew Donkin: Illegál

A képregényt már láttam, de igazából nem nagyon érdekelt, nem is tudtam miről szólt. Most a Libri kedvezmény miatt vásároltam meg, és örülök, hogy sikerült hozzájutnom: egy élménnyel lettem gazdagabb. Szomorú élménnyel, de élménnyel.
Előszóként gratulálnék a kiadónak, hogy ebben a politikai helyzetben kiadták ezt a képregényt. Nagyon nagy bátorságra vall, és határozottan pozitívan állok hozzá minden ilyen kezdeményezéshez. Remélem itt még nem állnak meg, és láthatunk hasonlóan mély képregényeket (vagy mesekönyveket) is.
A képregény története egy Észak-Afrikai testvérpárról szól, akik menekülni szeretnének, a jobb élet reményében. Ha csak ennyi lenne, akkor még én is azt mondanám, hogy ez kevés, mégis a képregény minden várakozást túlszárnyalt: megmutatta az okot, hogy miért menekülnek, a helyet, ahonnan indulnak, az út részeit, a reménytelenséget, a halált. A sivatagot, a tengert.
Ahogy olvassa az ember, egyszerűen olyan mélyen elkap, és akármennyire nem szeretne az ember a történetbe belekerülni, behúz és nem enged. Egy képsoron képes voltam sírni, mert annyira kifejező volt, és meg tudtam érteni, mit éreznek ott az emberek. Néhány kép, meg egy kis szöveg és mégis EKKORA hatással van rám. Félelmetes.
A végén van egy vázlatosabb ceruzarajz egy nő meneküléséről. Bár kevésbé kidolgozott, mind rajzolásilag, mind történetileg, mégis nagyon ütős maradt. főleg ha összehasonlítjuk az „eredeti” történettel, milyen különbségeket áthatunk.
A rajzolás nagyon profi, egyszerű, modern, kifejező. Színes, és emiatt sokszor nagyon jól el lehet kapni azt a hangulatot, amit el akar érni a szerzőpáros. Vannak rajzok, melyek megmutatják az arányokat, például ahogyan a sivatagon átkelnek, vagy a hajón nyomorognak, ez tipikusan olyan, ami attól lesz erős, hogy olyan egyszerű.
Ha tehetném, bevinném az iskolába egy magyar/töri/osztályfőnöki órára, és beszélnék erről a gyerekekkel. Számukra is fontos, hogy megértsék, mi történik, és erre tökéletes a képregény. Bár a nyelvezete könnyű, mégis a téma miatt nem olyan könnyű olvasmány, mint elsőre tűnik. Ettől függetlenül ha tehetném, kötelezővé tenném. iszonyatosan jó képregény, egy iszonyatosan fontos témáról.

LRn>!
Eoin Colfer – Andrew Donkin: Illegál

A történet – az utószó tanúsága szerint – fiktív, de az elemei mind igazak és megtörténtek már számtalanszor. Az alkotók egy koherens, két szálon futó történetté gyúrták össze ezeket az elemeket: Ebo sorsát követhetjük végig, akinek szétszakadt a családja, és a fejébe veszi, hogy megtalálja a fivérét, és csatlakozik hozzá, hogy eljuthassanak Európába. Az utóbbi években sokat hallhattunk arról, hogy bevándorlók tömege érkezik a kontinensre, de arról már kevesebb szó esik, miért indulnak útnak, és mennyi mindent kell túlélniük ahhoz, hogy eljuthassanak idáig. Ebo és testvére keményen megdolgoznak a pénzért, aminek a segítségével elkezdhetik veszélyes utazásukat a sivatagon át, városról városra, hogy végül egy gumicsónakba zsúfolódva néhány másik emberrel vízre szálljanak, rábízva magukat az elemekre és a vakszerencsére (meg a jóindulatú narratívára).

A történet jól összerakott, kellően érzelmes, a rajzok is szépek. A látvánnyal kapcsolatban csak abba tudok belekötni, hogy a színek ezen a papíron nem mutatnak igazán jól, nem elég teltek, főleg a sötét árnyalatoknál zavaró, hogy nem fényes papírra nyomták a képregényt, a sötét jeleneteknél nehéz elkülöníteni az alakokat. Ebo figurája kedves, optimista és kicsit naiv, de kitartó; dalaival tud érvényesülni és előbbre jutni a nehéz úton, ettől az olvasóhoz is közelebb kerül.

Az ilyen kiadványokkal az a baj, hogy valószínűleg épp azok nem fogják soha a kezükbe venni, akiknek szükségük lenne efféle „érzékenyítő tanfolyamra”. A célközönség első sorban a gyerekek, de azt hiszem, azokban a családokban, ahol nagyobb szükség lenne ilyen kötetekre, a szülő nem fogja a gyerek kezébe nyomni. Ahol meg igen, ott eleve megvan az igény a gyerek empatikussá nevelésére. Szerencsére a gyerekek kreatívak és kíváncsiak, ráadásul a szerzők egyéb ifjúsági köteteket is jegyeznek, így remélhetőleg, ha kis kerülővel is, de minél több olvasóhoz megtalálja az utat.

Széni>!
Eoin Colfer – Andrew Donkin: Illegál

„Illegális bevándorlóknak neveznek titeket, de tudnotok kell, hogy az emberek nem lehetnek illegálisak, törvényen kívüliek. Ez önellentmondás. Mert lehetünk szépek vagy szebbek egymáshoz képest, kövérek vagy soványak, jók vagy rosszak, de illegálisak? Hogy is gondolhatnánk egy emberi lényről hogy illegális?”
Elie Wiesel
Holokauszttúlélő és Nobel-békedíjas

a fenti idézettel indít a képregény, amely meg is alapozta azt az érzelmi és egyben gondolati vihart, ami bennem dúlt, amíg a kötetet forgattam. elgondolkoztató, megrázó és talán szemléletformáló képregény az Illegál. nagyon tetszett a grafika, a színek, a felnagyított arcok, a teljesoldalas rajzok. egyszerű és rövid szövegek, párbeszédek, de pont elegek ahhoz, hogy mindent elmondjanak és kiegészítsék az egyébként nagyon is beszédes rajzokat. már gyermekként is úgy gondolkoztam, hogy akkora és olyan nehéz zsákot kell magammal cipelnem az élet összes napján, amekkorát elbírok és pont ezért lesz számomra mindig a saját zsákom a legnehezebb. amikor ilyen történeteket olvasok vagy látok – kevés időre ugyan, de – hirtelen mindig könnyebbnek érzem a súlyt a hátamon.
örülök, hogy születnek olykor ennyire fontos képregények is, mint az Illegál.

theodora P>!
Eoin Colfer – Andrew Donkin: Illegál

Jó érzékenyítő képregény a fiatal korosztály számára, ami bemutatja, hogy egyes országokban milyen körülményekkel kell megküzdeniük gyerekeknek – felnőtteknek. Viszonylag rövid (kb 1 óra alatt elolvasható) történet, amiben jól váltogatja a múltbeli és jelenbeli szálat. Külön érdekes a valós élménybeszámoló a kötet végén, ami korántsem mutat happy endet.

Nienna001 P>!
Eoin Colfer – Andrew Donkin: Illegál

Szeretem a graphic noveleket, így egy nagy akció keretében került hozzám a könyv még tavaly, amit most végre elolvastam. Érzékenyítő témájú, hogy érezzünk egy kicsit abból, milyen nehézségek árán jutnak el a menekültek Európába. Van benne tragédia, de a vége pozitív kicsengésű. Tetszett a rajzolása.

mtanna P>!
Eoin Colfer – Andrew Donkin: Illegál

Érzékenyítő képregény gyerekeknek.
Ebo az afrikai nyomorból és kilátástalanságból menekülne Európába. Bátyjaval számos megpróbáltatáson kell keresztülmennie. Átkelni a sivatagon és a Földközi -tengeren kiskamaszként.
Megrázó kockák mutatják be szörnyű útjukat .

A_S1M0N P>!
Eoin Colfer – Andrew Donkin: Illegál

Kényes témát dolgoz fel a képregény, ami bennem mindig is kettős érzéseket keltett.
Egyrészt sajnálom őket, hiszen sokszor ellehetetlenítik őket attól, hogy szabadon élhessenek, dönthessenek, másrészt viszont amiket képesek művelni, miközben szinte követelik, hogy adott országba engedjék be őket…
Az ezzel kapcsolatos hatalmi, pénzügyi játszmákról nem is beszélve, de ebbe nem mennék bele.
Természetesen tisztelet a kivételnek, mert vannak, akik tényleg tettek azért, hogy hasznos tagjává váljanak új hazájuknak, tudásukat, szakértelmüket adva neki.

A cselekmény érdekes, fordulatos, elgondolkodtató, tényleg elismerésre méltó és egyben szomorú is, hogy sokaknak miket kell kiállniuk egy jobb élet reményében, a legtöbb esetben kényszer szülte, illegális módszerekhez kell folyamodniuk, ezek pedig szinte kivétel nélkül életveszélyes vállalkozások, amik ritkán érnek véget happy enddel.

A rajzok tetszettek, a kétoldalas illusztrációk különösen.

Érdemes elolvasni, mert tényleg meg kell ismerni ennek a világméretű problémának azt a felét is, amiről keveset tudunk, persze ebből sem látunk mindent, ráadásul óriási üzlet ez az egész (nem csak az embercsempészeknek), de ebbe szintén nem mennék bele.


Népszerű idézetek

Molymacska>!

– Kicsi vagyok. Hátha észre se vesznek a halottak.

85. oldal

Chöpp >!

Lebegünk a mozdulatlan víz felszínén, mint egy darab piszok.

35. oldal

Chöpp >!

Ebo: Muszáj segítenünk. Hisz emberek vagyunk.

63. oldal

Chöpp >!

Minden egyes ember más és más okból szánja rá magát az útra. És mindannyian – emberek.

131. oldal

Molymacska>!

„Illegális bevándorlóknak neveznek titeket, de tudnotok kell, hogy az emberek nem lehetnek illegálisak, törvényen kívüliek. Ez önellentmondás. Mert lehetünk szépek vagy szebbek egymáshoz képest, kövérek vagy soványak, jók vagy rosszak, de illegálisak? Hogy is gondolhatnánk egy emberi lényről hogy illegális?”
Elie Wiesel
Holokauszttúlélő és Nobel-békedíjas

5. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bevándorló · Elie Wiesel
Molymacska>!

– Muszáj eljutnom Európába.
– Csak szeretném újra látni a fiamat.
– El kellett hagynom a hazámat. Kitört a háború.
– Jobb életet szeretnék a gyerekeimnek.
– A nagybátyám egy nápolyi étteremben dolgozik. Nekem is szerez munkát.
– Iskolában szeretnék dolgozni.

78. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Raina Telgemeier: Nővérek
Jen Wang: A herceg és a varrólány
Vera Brosgol: Ánya kísértete
Brian K. Vaughan: Paper Girls – Újságoslányok 3.
Stephenie Meyer – Young Kim: Twilight képregény – Alkonyat 1.
R. J. Palacio: Fehér madár
David Petersen: Egérőrség – 1152. tél
Shannon Hale: Igaz barátok
Zerocalcare: Torokszorítósdi