A kötet Magyarország történetének 225 esztendejéről ad átfogó képet. 1301-ben, amikor a történet indul, az ország mélyponton volt, az állami egység csak névlegesen létezett, a tartományokra szakadás, a felbomlás tényleges veszélye fenyegetett. 1526. augusztus 29.-én, amely nappal a könyv befejeződik, a mohácsi csatavesztéssel megásták a középkori magyar állam sírját, s az hamarosan részekre bomlott. E két dátum között – a baljós indulás és a tragikus végkifejlet ellenére – a magyar történelem két fényes évszázada húzódik meg. Ez idő alatt Magyarország a térség regionális nagyhatalma volt, amely belső szerkezetében is óriási fejlődésen ment keresztül, sok mindent behozva abból a történelmi hátrányból, amely Nyugat-Európával szemben fennállott. A könyv részletesen bemutatja a késő középkori Magyarország gazdasági, társadalmi és művelődési viszonyait. A helyzetnek, a lehetőségeknek megfelelően e hosszú történelmi kor olyan, egymástól homlokegyenest eltérő karakterű, de egyaránt nagy… (tovább)
Magyarország története 1301–1526 26 csillagozás
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Osiris iniciálé Osiris · Osiris tankönyvek Osiris
Enciklopédia 61
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Most olvassa 1
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 16
Kiemelt értékelések
Középkori magyar tételek kidolgozásához / vizsgához nagyszerű kötet. Tárgyilagos, a lényegre koncentrál, remekül lehetett belőle tanulni.
Népszerű idézetek
Ciliéi és Garai voltak a király legmeghittebb bizalmasai és tanácsadói. Nincs azonban szó arról, hogy Zsigmond 1403 után a „Garai-Cillei-liga” befolyása alá került volna, vagy annak bábjává lett. A király mindvégig bizonyíthatóan önálló politikát követett, amelynek irányát ő, és nem tanácsadói szabták meg. Kormányzásában nemcsak Garaira és Ciliéire támaszkodott, hanem sok más olyan hívére is, akik e kettővel sem rokoni, sem szövetségesi viszonyban nem álltak.
136
Oszmán törzsszövetsége rövid idő alatt kiemelkedett a félsziget török államalakulatai közül. Ezt kedvező fekvése tette lehetővé. Az oszmánok Kis-Ázsia északnyugati sarkában, a bizánci állam szomszédságában telepedtek meg, és így egyedül nekik volt lehetőségük arra, hogy a keresztények lakta területek felé terjeszkedjenek. A terjeszkedést pedig csábítóvá és könnyűvé tette a Balkán zilált politikai állapota. Az oszmánok számba jövő ellenfelei közül Bizáncot belső harc gyengítette meg, Bulgária két fejedelemségre szakadt (Tirnovo és Vidin központokkal), a legerősebb balkáni állam, Szerbia pedig Dusán István cár halálával (1355) darabokra hullott.
129
Zsigmond és kormányzata az első pillanattól kezdve komolyan vette az új politikai helyzetet, és eleinte a hagyományoknak megfelelően támadó háborúval válaszolt. A király már a rigómezei csata évében, 1389 őszén benyomult Szerbiába, és az akciót számos további követte. 1390-ben, 1391-ben és 1392-ben személyesen szállt hadba a törökök ellen, 1393-ban az országnagyok serege vonult fel a déli végeken, 1394-ben ismét a királyé, végül 1395-ben két havasalföldi hadjárat következett.
A másodikat Zsigmond maga vezette, és sikerült Havasalföld trónjára védencét, Mircsét (Mircea cél Batrín) visszajuttatnia. Egyébként a háborúk egy-két vár megvívásán kívül nem hoztak eredményt, és döntő összecsapásra sem került sor.
130
Az első nyílt pártütésben, amelyet Lackfí István vezetett, még csak egy kis bárói csoport vett részt. Lackfi annak idején egyik vezére volt a Zsigmondot trónra emelő főúri ligának, ő lett Zsigmond első nádora, a király azonban 1392-ben leváltotta hivatalából. A nikápolyi vereség hírére fellázadt, és kapcsolatba lépett a Horvátiak
egykori trónjelöltjével, László nápolyi királlyal. Mozgalmát azonban Zsigmond ekkor még könnyedén elfojtotta, mivel a bárók zöme egyelőre mellette állt. 1397 februárjában Lackfit az udvarba csalva meggyilkolták, családjának és párthíveinek vagyonát elkobozták.
132
Zsigmond kancelláriai reformjai az irányítás módját illették. A kancellárok és alkancellárok korábban egyházi személyek voltak. O a titkos kancelláriát 1405-től kezdve világiakra bízta egészen 1423-ig, előbb Perényi Imrére, majd Pálóci Máté és Imre diósgyőri várnagyokra (1419-1423), akik valamennyien bizalmas hívei és az új arisztokrácia tagjai voltak. A nagypecsét kancelláriája (a „nagyobb kancellária”) élére főkancellárként 1404-ben német híve, Eberhard zágrábi püspök került, őt pedig halála (1419) után unokaöccse, Albeni János pécsi, majd zágrábi püspök követte.
142
A kancelláriákhoz hasonlóan a központi bíráskodás szervezete is fontos reformok színhelye lett, amelyek célja a szakszerűség és a hatékonyság növelése volt. A központi bíróságok a királyi kúria (curia regia) keretében működtek. A helyük 1406–1408 tájáig
Visegrádon volt, ekkor Zsigmond a székhelyéül kiszemelt Budára telepítette át őket. A kúria bíróságain forma szerint az ország „rendes bírái” (iudices ordinarii): a nádor, az országbíró, a főkancellár és a tárnokmester ítélkeztek, a valóságban azonban rendszerint nem ők maguk, hanem helyetteseik folytatták le a pereket ülnöktársak bevonásával, akik az udvar éppen jelen levő tagjaiból kerültek ki.
143
Fontos programja volt Zsigmond kormányzásának a közrend megszilárdítása, evégett szükséges volt növelni a helyi – vagyis a megyei – bíróságok hatáskörét és hatékonyságát. A megyei törvényszékek élén a király által kinevezett megyésispán (comesparochianus) helyettese, az alispán (vicecomes) állt, aki a megye nemesi közönségét képviselő' szolgabírákkal (iudices nobilium) együtt ítélkezett.
144
Hasonló könyvek címkék alapján
- Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában 92% ·
Összehasonlítás - Hermann Róbert (szerk.): Magyarország hadtörténete I. ·
Összehasonlítás - Csukovits Enikő: Az Anjouk birodalma (1301-1387) 92% ·
Összehasonlítás - B. Szabó János – Sudár Balázs: Honfoglalás ·
Összehasonlítás - Csorba Csaba: Árpád örökében 92% ·
Összehasonlítás - Sz. Jónás Ilona: Árpád-házi Szent Erzsébet ·
Összehasonlítás - Zsoldos Attila: Az Árpádok és alattvalóik 896- 1301 ·
Összehasonlítás - Vágó Ádám: A Kárpát-medence ősi kincsei 100% ·
Összehasonlítás - Kákosy László: Ré fiai 96% ·
Összehasonlítás - Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete 94% ·
Összehasonlítás