Magyarország ​története 1301–1526 26 csillagozás

Engel Pál – Kristó Gyula – Kubinyi András: Magyarország története 1301–1526 Engel Pál – Kristó Gyula – Kubinyi András: Magyarország története 1301–1526 Engel Pál – Kristó Gyula – Kubinyi András: Magyarország története 1301–1526

A ​kötet Magyarország történetének 225 esztendejéről ad átfogó képet. 1301-ben, amikor a történet indul, az ország mélyponton volt, az állami egység csak névlegesen létezett, a tartományokra szakadás, a felbomlás tényleges veszélye fenyegetett. 1526. augusztus 29.-én, amely nappal a könyv befejeződik, a mohácsi csatavesztéssel megásták a középkori magyar állam sírját, s az hamarosan részekre bomlott. E két dátum között – a baljós indulás és a tragikus végkifejlet ellenére – a magyar történelem két fényes évszázada húzódik meg. Ez idő alatt Magyarország a térség regionális nagyhatalma volt, amely belső szerkezetében is óriási fejlődésen ment keresztül, sok mindent behozva abból a történelmi hátrányból, amely Nyugat-Európával szemben fennállott. A könyv részletesen bemutatja a késő középkori Magyarország gazdasági, társadalmi és művelődési viszonyait. A helyzetnek, a lehetőségeknek megfelelően e hosszú történelmi kor olyan, egymástól homlokegyenest eltérő karakterű, de egyaránt nagy… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Osiris iniciálé Osiris · Osiris tankönyvek Osiris

>!
Osiris, Budapest, 2019
420 oldal · ISBN: 9789632763309
>!
Osiris, Budapest, 2005
420 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633898153
>!
Osiris, Budapest, 2003
420 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633894689

2 további kiadás


Enciklopédia 61

Szereplők népszerűség szerint

Luxemburgi Zsigmond · oszmán

Helyszínek népszerűség szerint

Magyarország · Bizánc


Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

abstractelf>!
Engel Pál – Kristó Gyula – Kubinyi András: Magyarország története 1301–1526

Középkori magyar tételek kidolgozásához / vizsgához nagyszerű kötet. Tárgyilagos, a lényegre koncentrál, remekül lehetett belőle tanulni.

TRéka>!
Engel Pál – Kristó Gyula – Kubinyi András: Magyarország története 1301–1526

Száraz, de jó összefoglalást nyújt a korszakról, mint általában az Osiris tankönyvei.

Balazs92>!
Engel Pál – Kristó Gyula – Kubinyi András: Magyarország története 1301–1526

Száraz, de átgondolt és megalapozott és kiváló összefoglalása a késő-középkori magyar történnelemnek vezető kutatók tollából.

Cowardly>!
Engel Pál – Kristó Gyula – Kubinyi András: Magyarország története 1301–1526

Hasonlóan tudok csak vélekedni róla, mint az elődjéről: kimerítő részletesség, rengeteg formai hiba…


Népszerű idézetek

M_Milán>!

Ciliéi és Garai voltak a király legmeghittebb bizalmasai és tanácsadói. Nincs azonban szó arról, hogy Zsigmond 1403 után a „Garai-Cillei-liga” befolyása alá került volna, vagy annak bábjává lett. A király mindvégig bizonyíthatóan önálló politikát követett, amelynek irányát ő, és nem tanácsadói szabták meg. Kormányzásában nemcsak Garaira és Ciliéire támaszkodott, hanem sok más olyan hívére is, akik e kettővel sem rokoni, sem szövetségesi viszonyban nem álltak.

136

Kapcsolódó szócikkek: 1403 · Luxemburgi Zsigmond
M_Milán>!

Zsigmond uralmának végére azok a szabad királyi városok, amelyek a budai jogot használták peres ügyeikben (Budán kívül Kassa, Bártfa, Eperjes, Pozsony, Nagyszombat és Sopron), a tárnoki ítélőszékről teljesen kiszorították a nemesi ülnököket.

143

Kapcsolódó szócikkek: Bártfa · Eperjes · Kassa · Nagyszombat · Pozsony · Sopron
M_Milán>!

Oszmán törzsszövetsége rövid idő alatt kiemelkedett a félsziget török államalakulatai közül. Ezt kedvező fekvése tette lehetővé. Az oszmánok Kis-Ázsia északnyugati sarkában, a bizánci állam szomszédságában telepedtek meg, és így egyedül nekik volt lehetőségük arra, hogy a keresztények lakta területek felé terjeszkedjenek. A terjeszkedést pedig csábítóvá és könnyűvé tette a Balkán zilált politikai állapota. Az oszmánok számba jövő ellenfelei közül Bizáncot belső harc gyengítette meg, Bulgária két fejedelemségre szakadt (Tirnovo és Vidin központokkal), a legerősebb balkáni állam, Szerbia pedig Dusán István cár halálával (1355) darabokra hullott.

129

Kapcsolódó szócikkek: 1355 · Bizánc · Kis-Ázsia · oszmán · Szerbia
M_Milán>!

Zsigmond és kormányzata az első pillanattól kezdve komolyan vette az új politikai helyzetet, és eleinte a hagyományoknak megfelelően támadó háborúval válaszolt. A király már a rigómezei csata évében, 1389 őszén benyomult Szerbiába, és az akciót számos további követte. 1390-ben, 1391-ben és 1392-ben személyesen szállt hadba a törökök ellen, 1393-ban az országnagyok serege vonult fel a déli végeken, 1394-ben ismét a királyé, végül 1395-ben két havasalföldi hadjárat következett.
A másodikat Zsigmond maga vezette, és sikerült Havasalföld trónjára védencét, Mircsét (Mircea cél Batrín) visszajuttatnia. Egyébként a háborúk egy-két vár megvívásán kívül nem hoztak eredményt, és döntő összecsapásra sem került sor.

130

Kapcsolódó szócikkek: 1389 · 1390 · 1391 · 1392 · 1393 · 1394 · 1395 · Szerbia
M_Milán>!

Az első nyílt pártütésben, amelyet Lackfí István vezetett, még csak egy kis bárói csoport vett részt. Lackfi annak idején egyik vezére volt a Zsigmondot trónra emelő főúri ligának, ő lett Zsigmond első nádora, a király azonban 1392-ben leváltotta hivatalából. A nikápolyi vereség hírére fellázadt, és kapcsolatba lépett a Horvátiak
egykori trónjelöltjével, László nápolyi királlyal. Mozgalmát azonban Zsigmond ekkor még könnyedén elfojtotta, mivel a bárók zöme egyelőre mellette állt. 1397 februárjában Lackfit az udvarba csalva meggyilkolták, családjának és párthíveinek vagyonát elkobozták.

132

Kapcsolódó szócikkek: 1392 · 1397 · Lackfi István
M_Milán>!

Zsigmond kancelláriai reformjai az irányítás módját illették. A kancellárok és alkancellárok korábban egyházi személyek voltak. O a titkos kancelláriát 1405-től kezdve világiakra bízta egészen 1423-ig, előbb Perényi Imrére, majd Pálóci Máté és Imre diósgyőri várnagyokra (1419-1423), akik valamennyien bizalmas hívei és az új arisztokrácia tagjai voltak. A nagypecsét kancelláriája (a „nagyobb kancellária”) élére főkancellárként 1404-ben német híve, Eberhard zágrábi püspök került, őt pedig halála (1419) után unokaöccse, Albeni János pécsi, majd zágrábi püspök követte.

142

M_Milán>!

A kancelláriákhoz hasonlóan a központi bíráskodás szervezete is fontos reformok színhelye lett, amelyek célja a szakszerűség és a hatékonyság növelése volt. A központi bíróságok a királyi kúria (curia regia) keretében működtek. A helyük 1406–1408 tájáig
Visegrádon volt, ekkor Zsigmond a székhelyéül kiszemelt Budára telepítette át őket. A kúria bíróságain forma szerint az ország „rendes bírái” (iudices ordinarii): a nádor, az országbíró, a főkancellár és a tárnokmester ítélkeztek, a valóságban azonban rendszerint nem ők maguk, hanem helyetteseik folytatták le a pereket ülnöktársak bevonásával, akik az udvar éppen jelen levő tagjaiból kerültek ki.

143

Kapcsolódó szócikkek: Buda · Visegrád
M_Milán>!

A nádort és az országbírót egy-egy ítélőmester (protonotarius) helyettesítette, mindegyikük bírósága országos hatáskörű volt.

143

Kapcsolódó szócikkek: nádor
M_Milán>!

Helyükre a saját küldötteiket juttatták be, akik a „hét város” fellebbviteli ügyeiben a városok törvényei alapján ítélkeztek. Ez a joggyűjtemény volt az ún. tárnoki jog, amely a XV. század első felében kodifikált budai jogból alakult ki.

143

Kapcsolódó szócikkek: jog · XV. század
M_Milán>!

Fontos programja volt Zsigmond kormányzásának a közrend megszilárdítása, evégett szükséges volt növelni a helyi – vagyis a megyei – bíróságok hatáskörét és hatékonyságát. A megyei törvényszékek élén a király által kinevezett megyésispán (comesparochianus) helyettese, az alispán (vicecomes) állt, aki a megye nemesi közönségét képviselő' szolgabírákkal (iudices nobilium) együtt ítélkezett.

144


Hasonló könyvek címkék alapján

Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában
Hermann Róbert (szerk.): Magyarország hadtörténete I.
Csukovits Enikő: Az Anjouk birodalma (1301-1387)
B. Szabó János – Sudár Balázs: Honfoglalás
Csorba Csaba: Árpád örökében
Sz. Jónás Ilona: Árpád-házi Szent Erzsébet
Zsoldos Attila: Az Árpádok és alattvalóik 896- 1301
Vágó Ádám: A Kárpát-medence ősi kincsei
Kákosy László: Ré fiai
Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete